A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 26. szám - A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról 13. r.

236 A JOG Az actio emti-nek, mely az eladó ellen az árúk szállitásávali késlekedés, avagy szerződésellenes minöségbeni, vagy pedig nem kellő módoni szállítása okán a szerződés teljesítésére, vagyis a szerződésileg meghatározott árúk átadására irányul: ellentétét képezi az actio venditi (Verkaufsklage), melyet viszont a szerződéshez hű eladó indít a v e v ő ellen oly célból, hogy ez a szerződésileg átvenni kötelezett árúkat vegye át és ekként az eladót a további szavatosság alól solválja. Ezen actiónak tehát a vevő késedelme (mora accipiendi) esetén, avagy a mi végeredményében azzal egyenlő ha tályú, a küldött árúk alaptalan kifogása okán van helye; mikor is jogosítva van az eladó a szerződésszegő vevőt az általa megrendelt árúk átvételére szorítani és a mennyiben pedig a vételár már 1 i q u i d és az még kiegyenlítve nincsen, egyuttal a vételár lefizetése is kérelmezhető. * Ezen kereset megindításának jogi alapul azon magánjogi érdek (Interessé) szolgál, miszerint az eladóra nézve kívánatos, hogy a vitás árú megőrzésének gondja alól felszabadittassék, és illetve, hogy az eladó a vevő által kelletén túl bizonytalanságban ne hagyattassék — az általa küldött árúk elfogadhatósága iránt. 5 Az actio v e n d i t i-t illetőleg megjegyzendő, hogy midőn a vevő az árú átvételével nemcsak késedelemben van (mora accipiendi), hanem az árú átvételét nyíltan mégis tagadja, hogy ily esetben, a midőn a megrendelt árú több időközökre Piemont, lieferbar August bis September. Klager ráumte in der Folge eine ausserste Lieferfrist bis zum 21, November ein. Ein Theil der Waare traf beim Klager im October ein, wurde aber weil nicht muster. conform, zurückgewiesen; da eine Nachlieferung bis zum 21. nicht erfolgte, so verlangte Klager als Schadeners a t z die Differenz zwischen dem Vertrags- und anderweiten Einkaufspreis. Aus den Gründén: » stb. Die Mitte October angekommene Waare war anerkanntermassen nicht musterconform und wurde daher vom Kláger r e f u s i r t Eine Nachlieferung fand bis zum 21. November nicht s t a tt, so dass an diesem letzten Lieferungstermin die contractliche Verpflichtung des Beklagten noch vollstándig unerfüllt war. Wenu nun aber eine bestimmte Lieferzeit ausdrücklich vereinbart ist, so muss es namentlicli im kaufmannischen Verkehr solcher Waaren, die Preisschwankungen unterworfen sind, der Regei nach als die Intention der Parteien angesehen werden, dass die Einhaltung derselben cinen wesentlichen Bestandtheil der Leistung selbst bilde. Wird daher nicht rechtzeitig geliefert, so braucht sich der Káufer eine s p á t e r e L ieferung nicht gefallen zu lassen, da eine solche spatere Lieferung sich alsetwas wesentlich anderes als die Vertragserfüllung darsiellen wiirde. In einem solchen Falle liegt vielmehr eine durch die mora des Verkaufers herbeigeführte Unmöglichkeit der Leistung vor und der Kaufer hat daher das Recht statt der Naturallieferung der Waare, dereu Werth zu verlangen, bezw. das aus der Nichterfüllung für ihn entstandene Interessé als Entschadigung geltend zu machen. (T h ö l. »Handelsrechti § 87. ) Dieses Interessé besteht nun zum Mindesten in dem Marktpreis der Waare am Lieferungstage abzüglich des bedungenen Einkaufspreises; also in der Differenz zwischen Einkaufspreis und Marktpreis, und wenn der Kaufer nicht mehr als diese Preisdifferenz einverlangt, so ist ein weiterer Nachweis nicht erforderlich; da der Schaden jedenfalls insofern vorhanden ist, als der Kaufer den verlangten Werth in seinem Vermögen gehabt hatte, wenn der Vertrag erfüllt worden wáre. (Thö1. »Handelsrecht« §86. Goldsch mid t »Zeitschr. XIII. 251. és 253. Seuffert »Archiv« IV. Nr. 21. ) 4 L. dr. F. B a r k h a u s e n > D i e Klage des Verkáufers auf Abnahme der Waare. Bremen 1884. Endemann »Handelsrecht« 114. §. Brinkmann »HandelsrechU 100. §. és Treitschke >Der K a uf k o n t r ak < 77. §. Dr. Goldschmied »Z e i t s c h r i f < 1884. cvf. 31. lap. Az actio vendit i-nek hasonló esetben helyt adott a német birod. legföbb fokú itélő bírósága >Reichsgericht in Civilsachen« 398, 886. sz. a. itéletével. (Lásd »K ö 1 n. Zeitung< 1887. évi szeptember 24. sz. ) 5 Es steht daher die in Art. 346. dem Kaufer auferlegte Pflicht zur Einpfangnahme der Waare in einem engen Zusammenhang mit der nach Art. 347 demselben obliegenden Pflicht der Untersuchung und Mangelnnzeige. Beidé verfolgen denselben Z w e c k: den Verkaufer nicht über (íebühr im Ungewissen über die Empfangbarkeit der Sendung zu lassen und die Möglichkeit einer Speculation des Kaufers auf Kosten des Verkáufers zu verhüten. stb. (L. dr. B a r k h a u s e ri »Die Klage des Verkáufers stb« és <Reichsoberhandelgerichtl. Entsch. « Bd. 7. Nr. 95. stb. ) A fentebb idézett német ktv. 346. §-a (melynek a magy ktv. 345. §. első két mondata szószerint megfelel), következőleg hangzik: »Der Kaufer ist verpflichtet die Waare zu em pfangen, sofern sie vertragsmássig beschaffen ist: oder in Ermangelung besonderer Verabredung den gesetzlichen Erfordernissen entspricht. (Art. 335 ) Die Empfangnahme muss sofőrt geschehen, wenn nicht ein anderes bedungei, oder ortsgebrauchlich oder durch die Umstande geboten ist<. osztott szállítási részletben volna átveendő: az eladó egész követelése liquiddé válik, már az e 1 s ő árúszállítmány átvételének indokolatlan megtagadásával. 6 Az eladónak azonban nemcsak azon joga van, hogy a vevő által visszautasított árú dispo sitióra helyezése mellett annak vételárát követelhesse, hanem a ki nem fizetett olyféle árút illetőleg azon joggal is bír, hogy az át nem vett árúkat a renitens vevő rovására nyilvános árverésen eladhassa és az ez által netán az ő hátrányára mutatkozó vételár-k ü 1 ö nb ö z e t e t a szerződésszegő ellenfelétől követelhesse. (Keresk. töry, 352. §. ) Ezen önkielégitési eladást illetőleg irányadóul itt is (mint fentebb a fedezeti vételt illetőleg kifejtük) azon elvet kell vallanunk, miszerint az önkielégitési eladásnak lehetőleg o 1 y időben kell történni, hogy az ellenfélnek módjában állhasson saját érdekét megóvni. (L. a Reichsgericht in Civilsachen 289/86. sz. egy analog esetben fentebb közölt döntvényét. ) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy általában már az is elegendő, ha a szerződéshez hü fél bona fide jár el7 miből folyólag ő a jóhiszeműség keretén belül jogosítva van saját érdekét figyelembe venni és az önkielégitési eladás idejét a körülmények által indokolt saját jobb belátása szerint megválasztani. Az imént említett szabály alól kivételt képeznek a hitelesen jegyzett folyó napi árakkal bíró árúk, a mennyiben t. i. azok tekintetében csakis a kötelezett szállítás helyén és idején létezett napi árfolyam alapul vétele mellett van csak helye a vételárkülönbözet, mint kárkövetelési őszszeg megállapításának. s A vételár-különbözet megállapítása végrehajtási eladás utján történik és pedig ha az illető árúnak » tőzsdei á r a van, szabad- kézből, egyébként pedig hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverés utján«. (Ktv. 347. §. ) Legújabb hazai jogfejlődésünk szerint azonban a végrehajtási eladást illetőleg az eladó javára — de lege lata — irányban történt haladás, mennyiben a 347. §-ssal ellentétben nemcsak a teljesítés helyén tőzsdei árral biró, hanem az ott rendes piaci árral biró árúkra vonatkozólag is megengedi a szabad kézből való eladást. 9 6 A m. kir. Curia egy ily esetben 942 887. sz. a. hozott határozatával foglak állást. A pervitát az képezte, hogy alperesi vevő absolute »jó minőségű mészkövet< igényelt, mig a felperesi eladó kimutatta, hogy ő csak »saját bányájabeli jó és szép mészkövet < adott el alperesnek, hogy teliát alperesi vevőnek nincsen joga a rendelkezésére álló (és a szakértői szemle szerint ezen kelléknek megfelelő) mészkövek átvételét megtagadni és az egész ügylettől elál1 a n i és illetve a megrendelt és még hátrálékos mészköveknek átvételét azon feltételtől tenni függővé, hogy felperesi bányatulajdonos absolute »jó minőségű mészkövet< adjon és vállaljon felelősséget az iránt, hogy a mészkő az égetési procedura folytán ily jó minőségű meszet fogna adni. A hivatkozott curiai Ítélet a következőleg lőn megokolva: »Ha a vevő az átvételt határozottan megtagadta, vagy oly feltételről teszi függővé, melyre az eladó kötelezve nem volt: az eladó azonnal követelheti a vételárt azon esetben is, ha a vevő még akkor (az egész mennyiséget) átvenni köteles nem volt, stb. < (L. »Togtud. Közlöny< 1888. évf. jan. 27. sz. ) 7 A német birod. keresk. legfőbb fokú bíróság ez irányban érdekesen nyilatkozott (Sen. I. U. vom 15. September 1876 in S. -Rösöd Isaakson c/a Wesmann Rep. 978/876 ) A vitás jogeset következőleg lőn körvonalozva: »Der Verkaufer einer zu verschiffenden Partie H o 1 z war wegen V e rzu g s des Kaufers zum öffentlichen Verkauf der Waare geschritten und hatte hierauf Klage wegen Vergütung des Mindererlöses erhoben stb. stb. Az ítélet indokolása pedig ekként hangzik: »Der Verzug des Kaufers in der Abnahme und Bezahlung der gekauften Waare bewirkt für den Verkaufer das Recht, nicht aber auch die Pflicht dieselbe für Rechnung des Kaufers zum Verkauf zu bringen, stb. Schon hieraus ergibt es sich, dass der V e r k a u f e r stb. b e r e c h t i g t ist in Betreff der Ausübung oder der nicht Ausübung des Verkaufsrechts nach seinem Belieben zu verfahren. folglich auch den Verkaufszeitpunkt so zu wáhlen, wie er es seinem Interessé für angemessen ansieht. Die rechiliche Stellung eines Verkaufers ist míthin hier eine wesentlich andere, als diejenige eines V e r k a u f s -M a n d a t a r s, stb. Der Verkaufer, wenn er dem saumigen Kaufer gegenüber zum Verkaufe schreitet, ist nur für die ordnungsmassige Ausf ü h r u n g des Verkaufes verantwortlich, stb, stb. 8 L. a »Jogt. Közl. < 1889. szept. 22. lapsz a. közölt 7, 351/89. sz. curiai elvi jelentőségű határozatot. 8 A m. kir. Curia 1889. évi szept. 19-én 380. v. sz. a. hozott, a budapesti kir. Ítélőtábla határozatát helybenhagyó jogelvi kijelentésében akként nyilatkozott, miszerint az eladó, a ki > a ktv. 352.