A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 25. szám - Törvényalkotási rendszerünk reformja [könyvismertetés]

98 A JOG és ezen kir. törvényszéknek f. é. 40,184. számú megkeresése folytán az aradi kir. járásbíróságnál eredetben 21,235/18^9. szám alatt becsatolt végrehajtási jegyzőkönyv szerint foganatosított kielégítési végrehajtás ezennel megszüntettelik stb. Indokok: Végrehajtást szenvedő felperes végrehajtás megszüntetése iránti keresetét arra alapítja, hogy a végrehajtást elrendelő végzés alapját képező 531/1889. számú budapesti árúés értéktőzsde bírósági Ítéletnek 1889. évi május 14-ik napján történt meghozatala után oly tények merültek fel, melyek a végrehajtatónak végrehajtási j'ogát megszüntetik. Ugyanis a keresetben előadottak szerint az 531/1899. számú tözsdebirósági ítéletnek meghozatala után végrehajtást szenvedő felperes végrehajtató alperest felhívta, hogy az ítéletben kiszabott határidő alatt a liszt átvételét nála eszközölje ; mert ö a marasztalás teljesítésére kész. Erre a 8-ik napon, vagyis 1889. évi május 22-én végrehajtató alperes megbízottja Bl. Adalbert, végrehajtást szenvedő felperes telepén megjelenvén, végrehajtást szenvedő felperes annak az 531/1889. számú ítéletnek minden tekintetben megfelelő lisztet megmutatta s az átvitelre Bl. Adalbertet fel-, hivta, ez azonban sem azon napon, sem a következő napon a lisztet nemcsak át nern vette, hanem az átvételt a 21,556/1889. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz •/. alá csatolt közjegyzői okmány szerint egyenesen megtagadta, minek következtében végrehajtást szenvedő felperes az egész marasztalási lisztmennyiséget a 2-/. alatti közjegyzői okmány szerint végrehajtató alperes javára készletben tartotta, s habár ezzel nem tartozott is a 4-/. alatti közjegyzői okmány szerint, mégis újra felhívta végrehajtató alperes céget a liszt átvételére s arra annak a keresk. törvény 354. §-a értelmében időhaladékot adott; miután azonban az a végrehajtást szenvedő felperes pedig a teljesítés által a végrehajtástól szabadulni óhajtott, a keresk. törvény 351. §-ában biztosított jogával élve, a liszt készletet végrehajtató alperes részére harmadik személynél tette le s erről végrehajtató alperest közjegyző utján 6'/. szerint azonnal értesítette, s egyszersmind a l.szt nagy mennyiségére és nyári forróságra való tekintettel végrehajtást szenvedő felperes sietett teljes hitelű bizonyítékot beszerezni arra nézve, hogy végrehajtató alperes részére harmadik személynél annyi oly minőségű s ugy szerelt lisztmennyiség tétetett le, mint az 531/1889. számú budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósági Ítéletben foglalt marasztalás szól, s ennek megállapítása végett az aradi kir. járásbíróságnál előleges szakértői szemlét kért s azok részéről felvett 5'/. alatti jegyzőkönyv szerint a letett liszt az 531/1889. sz. tözsdebirósági Ítéletnek megfelelő. Ezekkel szemben végrehajtató alperes azt vitatja: hogy végrehajtást szenvedő felperes a végrehajtásnak f. é. november 22-én történt foganatosítása alkalmával egyenesen kijelentette, hogy ő az 531/1889. számú tözsdebirósági Ítéletben körülirt lisztet 8 nap alatt, vagyis f. é. november 30-ig hajlandó szállítani és a végrehajtást elrendelő végzésben megállapított, továbbá a végrehajtás foganatosítása alkalmával felmerült s bíróilag megállapítandó költséget 24 óra alatt kész kifizetni, sőt folyó évi november 23-án a már megállapított költségeket teljesen a végiehajtás foganatositási költségre pedig 26 frt 70 krnyi előleget azzal fizetvén ki, hogy a mennyiben a bíróilag megállapítandó költség ezen összeget meghaladja, a többletet is fizetni tartozik, ha pedig kevesebb lesz, a különbözetet végrehajtató alperes lesz köteles visszafizetni; ezen tényei által végrehajtást szenvedő felperes, végrehajtató alperesnek a végrehajtáshoz jogát, illetve magát a jelen keresettel megtámadott végrehajtási végzést feltétlenül elismerte. De ha végrehajtást szenvedő felperes az 531/1889. számú tözsdebirósági Ítéletben reá rótt kötelezettségének mindenben eleget tett volna is, végrehajtató alperes további védekezése szerint tekintettel arra, hogy a liszt árút végrehajtást szenvedő felperes a 6/. alatti okmány szerint az ő megkérdezése és jóváhagyása nélkül még 1889. évi június 20-án közjegyző jelenlétében elárvereztette, végrehajtás megszüntetése iránti keresetével annyival inkább elutasítandó, mert egyrészről az árverés tényével végrehajtást szenvedő felperes minden előző tényét megsemmisítette; másrészről pedig mindezektől eltekintve jelen ügyben kizárólag a végrehajtási törvény lévén irányadó, e szerint a 104. §. esetét kivéve semmiféle elárverezésnek helye nincsen. Minthogy azonban mindaddig, míg a kielégítési végrehajtás az 531/1889. számú tözsdebirósági jogerős Ítélet alapján elrendelve és foganatosítva nem lett, a marasztalás tárgyát képező s kereskedelmi ügyletből kifolyó kötelezettség teljesítésénél nem a végrehajtási törvény, hanem egyedül csak a keresk. törvény szabványai szolgálhatnak zsinórmértékül; a keresk. törvény 351. §-a értelmében pedig oly esetben, midőn a vevőt az árú átvételében késedelem terheli, az eladónak jogában áll az árut a vevő veszélyére és költségein valamely közraktárba, vagy egy magánszemélynél letenni vagy a 347. §. értelmében eladni s egyúttal a késedelemből érendő kár megtérítését követelni, köteles azonban a megtörtént letétel, vagy eladásnál a vevőt kártérítési kötelezettség mellett azonnal értesíteni; minthogy végrehajtást szenvedő felperesnek kereseti állításai a f. é. 21,556. számú tárgyalási jegyzőkönyvhez •/.2-/.4-/.5'/. és 6-/. alá becsatolt közokmányokkal, a per során felhozott amaz állítása pedig, hogy a Br. és K. cég raktárában elhelyezett 1340 darab egyenkint 75 kilós zsák liszt került árverés alá, a mely zsákok mindegyikén a zsák zsinegén a következő felirat »Széchenyi Dampfmühle A. Gesellschaft Arad 8s/4 export«, úgyszintén ólom pecsétjén a következő szavak: »Széchenyi gőzmalom Arad« 83/i export, tényleg alkalmazva volt az X. alatti közokmánnyal, alperes tagadásával szemben teljes beigazolást nyert és igy az elárverezett lisztárúnak az •/.2-/.3 /.4/.5'/. és 7 /. alatti közokmányokban körülirt lisztáruvali ugyanazonossága kétségtelen ; minthogy végrehajtást szenvedő felperes a lisztárúnak ugy letételéről, mint elárverezéséről még a letétel, illetve árverés napján, a 6'/., illetve y. alatt mellékelt közokmányok szerint végrehajtató alperest azonnal értesítette s igy végrehajtást szenvedő felperes a keresk törvénye részbeni követelményeinek mindenben eleget tett, ide vonatkozó kifogásai tehát végrehajtató alperesnek figyelembe nem jöhetnek; minthogy a keresk. törv. 351. §-ában vevő átvételi késedelme esetére megállapított jogai tekintetében az eladónak nemcsak szabadválasztása van, hanem e részben egyszersmind jus variandival is élhet, miből következik, hogy habár az eladó a kerésk. törv. 351. § a alapján az árút az átvétellel késedelmes vevő veszélyére és költségén már beraktározta is vaD, ez legkevésbé sem gátolhatja öt abban, hogy később eltérve tett választásától, az árút a még mindig késedelmes vevő rovására a keresk. törv. 317. §-a értelmében el is adhassa; tehát a végrehajtató alperesnek ama kifogása, hogy végrehajtást szenvedő felperes az árverés tényével minden előző tényét megsemmisítette, nyomatékkal szintén nem bir; minthogy végrehajtást szenvedő felperesnek a végrehajtás foganatosítása alkalmával tett azon kijelentése, hogy ő az 531/89. számú tözsdebirósági Ítéletben körülirt lisztet 8 nap alatt hajlandó szállítani és a felmerült végrehajtási költségeket is kifizetni, s azon ténye, hogy ő ezen költségeket egészben avagy részben ki is fizette, nem foszthatják őt meg attól, hogy kötelezettségének már megtörtént teljesítése alapján végrehajtás megszüntetése iránti jogát az 1881. évi LX. t.-c. 30. §-a értelmében kereset utján érvényesítse, s magát az 531/1889. sz. tözsdebirósági Ítéletben reá rótt kötelezettségnek másodszori teljesítése ellen fennálló hitelének csorbítása nélkül a törvény korlátai között megóvhassa; s igy az alperesi részről felhívott tanuknak azon körülményre való kihallgatása, hogy ugy dr. Sch. Ede, mint T. Ármin a végrehajtást szenvedett felperes képviseletére jogosított igazgatók mindketten együttesen tették a fenti nyilatkozatot, mint a jelen per elbírálásánál perdöntő körülményt nem képezőre vonatkozó helyt nem foghat; minthogy végrehajtató alperes azon állítását, hogy a kérdéses lisztárú a kikötött minőségnek meg nem felelt s romlott volt, végrehajtást szenvedő felperes tagadásával szemben a keresk. törv. 347. §-ában körülirt módon nem igazolta, a nélkül pedig összes kifogásai, illetve érvelései a kellő sikerrel nem bírhatnak, de különben is a keresk. törv. 351. §-a (vevő átvételi késedelme) esetében az eladónak engedett azon joggyakorlata, "hogy az árút szabadkézből vagy hiteles személy közbenjöttével eladhassa, nem tételeztetík fel attól, hogy az árú megromlásának legyen kitéve és a halasztás veszélylyel járjon ; mindezeknél fogva kétségtelen lévén, hogy végrehajtató alperesnek végrehajtási joga egészben elenyészett, s végrehajtást szenvedő felperesnek végrehajtás megszüntetése iránti kérelme oly ténykörülményen alapul, a mely az 531/1889. számú tözsdebirósági Ítélet hozatalát megelőző peres eljárás befejezése után merült fel; ugyanazért végrehajtást szenvedő felperes végrehajtás megszüntetése iránti keresetének az 1881. évi LX. t.-c. 30. és 31. §-ai alapján helyt adni s az elrendelt és foganatosított végrehajtást megszüntetni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1890. március 24-én 5,144. szám) : Az első bíróság ítéletét az ügyvédek díjára vonatkozó részében helyben hagyja, egyéb részében azonban megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A jog és kötelezettség, mely peres feleket a kérdésben forgó 10 waggon liszt vételéből egymás irányában illeti és illetve terheli, a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának 1889. évi 531. sz. a. hozott Ítéletében végérvényesen sza-