A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 25. szám - Törvényalkotási rendszerünk reformja [könyvismertetés]

A JOG. 99 bályozva van. Ez az Ítélet felperest arra kötelezi, hogy alperesnek 10 waggon lisztet ugyancsak az ítéletben tüzetesen körülirt módon és minőségben adjon át. Eldöntendő kérdés tehát ebben a perben egyedül csak az, hogy felperes az Ítéletben meghatározott kötelezettségének eleget tett-e ' vagy nem ? Ahhoz, hogy az ítéletben meghatározott kötelezettségét felperes a keresk. törvénynek a teljesítést tárgyazó szabványai szerint teljesítse, joga van. A keresk. törvénynek ama rendelkezései azonban, melyek az eladónak a késedelmes vevővel szemben jogait és kötelezettségeit szabályozzák, az. Ítélet után a végrehajtás folyamán alkalmazást már nem nyerhetnek. Ebből folyólag, ha bebizonyitottnak is volna kimondható hogy felperes alperest a megítélt mennyiségi! és minőségű liszt átvételére felhívta, hogy alperes az átvételt jogosulatlanul megtagadta és hogy felperes ennek folytán az árút alperes kárára és veszélyére külöu raktárba helyezte : mindezt az ítélet teljesítéséül elfogadni és a végrehajtást megszüntetni azért nem lehetett ; mert ugyanazt a lisztet felperes a per adatai, de saját beismerése szerint is utóbb árverésen eladatta, erre pedig öt az Ítélet fel nem jogosította és mert a vevő kárára és veszélyére eladás jogát, mely a keresk. töfv. értelmében az eladót a késedelmes vevővel szemben megilleti, a végrehajtás szakában az eladó igénybe nem veheti Hogy felperes eljárását a teljesítés joghatályával bírónak maga sem tekintette, kitűnik az a) alatti végrehajtási jegyzőkönyvből, mely szerint a liszt szállítására, 1889. évi november 30-ik napjáig készségét kijelentette. Ezek szerint a 10 waggon liszt alperes részére átadottnak tekinthető nem lévén, felperest keresetével elutasítani és őt mint pervesztest a perköltségben is elmarasztalni kellett. A m. kir. Curia (1890. június 10-én. 4.520/p. 1890. számhoz.) : Tekintve, hogy a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának 531/1889. számú amaz ítélete, melynek alapján a végrehajtató alperes a most kérdéses végrehajtást a jelen felperes mint marasztalt fél ellen vezette, 1889. évi május hó 14-én hozatott, s alperes a végrehajtást az idézett Ítélet alapján már 1889. évi május hó 12-én 668., illetve 1889. évi június hó 21-én 705. szám alatt kérelmezte, holott a végrehajtás megszüntetését szorgalmazó felperes a keresetéhez 3-/. alatt csatolt közjegyzői tanúsítvány szerint 10 waggon lisztet a keresk. törv. 351. ij-ának alkalmazásával, csak 1889. évi június 11-én helyezett el harmadik személycél. ebből tehát nyilvánvaló, hogy ezen elhelyezés, ugy, miként azt a másodbiróság helyesen jelzi, már a végrehajtás szakában történt; ugy tekintve, hogy az Ítélet hozatala után a peres felek között a kérdéses lisztvételből, mint kereskedelmi ügyletből egymás irányában fennálló jogokat és kötelezettségeket most már az Ítéletben foglalt rendelkezés szabályozván, a marasztalt fél kötelezettségeinek miként történendő teljesítésére nézve a keresk. törv. 347., illetve 351. §-ai többé alkalmazást nem nyerhetnek, hanem ez irányban egyedül a végrehajtási törvénynek ide vonatkozó intézkedései az irányadók; tekintve, hogy ezek szerint a 10 waggon liszt annak a ker. törvény 351. §-ában jelzett elhelyezése által alperes részére átadottnak el nem fogadható : a másodbiróság ítélete az itt felhozott, valamint az abban foglalt indokokból helybenhagyatik. A Tevő azon kijelentése, hogy az árút nem használhatja, a minőségi hiányok tüzetes megjelölése nélkül, a rendelkezésre bocsátás hatályával nem bír* (M. kir. Curia 1889. dec. 19-én, 842. sz. a.) Bűnügyekben. A hüntetés megállapításánál a kir. ügyész indítványa mindig tekintetbe veendő és miután a kir. ^ügyész a cselekmény minősítésére nézve oly törvényszakaszra hivatkozott, melynek alapján nem börtön, hanem csak fogház állapitható meg, a bűntett vétséggé minösitendö. Fajtalanság vétsége után nem jár mellékbüntetés. Az egri kir. törvényszék (1880. febr. 4-én, 604/13.1889.): fajtalanság vétségével vádolt F. Zsigmond elleni bűnügyben itélt: Vádlott a btk. 241. §-ába ütköző természet elleni fajtalanság vétségében vétkesnek kimondatik s ezért három havi fogházra ítéltetik. Indokok: Vádlott beismeri, hogy 1887. évi július 25-én délelőtt a P. Jónás udvaráról ennek 10 éves Orbán nevű fiát a saját kertjükbe átcsalta, ott a gyermeket négykézláb állította, majd lefektette s hímvesszőjét a P. Orbán végbél nyílásába lökdöste. Ezen tényállás, valamint azon körülmény, hogy vádlott a tett elkövetésénél erőszakot vagy fenyegetést nem használt, az eskü alatt kihallgatott tanuk vallomásával is igazolást nyer. Ezen alapon tehát vádlottat a btk. 241. §-ába ütköző természet elleni fajtalanság vétségében vétkesnek kimondani kellett. A büntetés kiszabásánál enyhitőleg vétetett vádlott jó előélete, ellenben súlyositólag vétetett azon körülmény, hogy vádlott egy szabad elhatározási képességgel még nem biró egyént csábított el. A budapesti kir. ítélő tábla (1889. szeptember hó 24-én, 16,760/B. 1889.): Az elsőfokú bíróság Ítéletét a minősítés és büntetés kiszabás tekintetében megváltoztatja, vádlottat bűnösnek nyilvánítja a btk. 212. §-ába ütköző fajtalanság bűntettében s ezért a btk. 91. §. alkalmazásával hat havi börtönre itéli. Indokok: Az eljárás adatai szerint P. Jónás Orbán nevű fia, a ki vádlott által a természet elleni fajtalanság elkövetésére felhasználtatott, a tett elkövetésekor az iratok mellett fekvő keresztelési anyakönyvi kivonat szerint 12 éven alóli életkorú, tehát akarata nyilvánítására képtelen volt, vádlott tette ennélfogva erőszakosnak tekintendő és a P. Orbán beszámítható akarat elhatározásából és ily értelemben vett beleegyezésével nem volt végrehajtható. Ez alapon változtatta meg a kir. tábla az elsőfokú biróság Ítéletében megállapított minősítést a jelen Ítélet szerint és szabta ki a büntetést börtönben, ezt a btk. 91. §-a alkalmazásával azért állapította meg a kir. tábla a legalacsonyabb tételben, mert enyhítő körülményeket képeznek büntetlen előélete és annak a tett elkövetése idején 20 éven alóli életkora, valamint alacsonyabb fokú műveltsége. A magyar királyi Curia (1890. május 16-án 2,230/B. 90.): Habár a tárgyalás adatai szerint a fajtalanságra felhasznált íiu, á vele véghez vitt fajtalanság elkövetése ellen semmiféle ellenszegülést ki nem fejtett s a közelben lévő hozzátartozóit segélyre fel sem hivta, mégis P. Orbán fiúnak korára való tekintettel, a kir. tábla vádlott cselekménye minősítésére nézve helyesen vette alapul a btk. 242. §-ának rendelkezését. Tekintve azonban, hogy a büntetés megállapításánál a kir. ügyész indítványa mindig tekintetbe veendő s miután a kir. ügyész a cselekmény minősítésére nézve oly törvényszakaszra hivatkozott, melynek alapján nem börtön, hanem csak fogház állapitható meg s tekintve, hogy a cselekménynek bűntetté vagy vétséggé minősítése a megállapítható büntetés nemétől függ: ezekhez képest az alsóbb bírósági Ítéletek részben való megváltoztatásával vádlott a btk. 242. §-ába ütköző fajtalanság vétségében mondatik ki bűnösnek s ezért a kir. tábla Ítéletében felhozott enyhítő körülmények figyelembe vételével négy (4) havi fogházra ítéltetik. Ezzel, valamint azzal a változtatással, hogy a hivatalvesztésből álló, mint a fajtalanság vétsége után nem járó mellékbüntetés mellőztetik, egyebekben a kir. tábla Ítélete felhozott, illetve felhitt indokaiból helybenhagyatik. A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság döntvénye. 51. szám. Abban az esetben, ha valamely részvény társulat a: joo forintnál kisebb összegekről kiállított elsőbbségi kötvények szelvényei után a II. fokozat szerinti bélyegilletéket saját számítása szerint készpé?tzben befizette, és ennek az illetéknek részbeni visszatérítése a részvénytársulat által három évi elévülési időn belül érvényesített kérelem folytán, téves befizetés címén elrendeltetett, igényelheti-e a részvénytársaság, a visszatérített illetékrész után, a befizetéstől számítandó 6°/o-os kamatnak megtérítését is ? {Az 1890. évi 2&3J. számhoz) Határozat: Abban az esetben, ha valamely részvénytársulat az 500 írtnál kisebb összegekről kiállított elsőbbségi kötvények szelvényei után a II. fokozat szerinti bélyegilletéket saját számítása szerint készpénzben befizette, s ennek az illetéknek részbeni visszatérítése a részvénytársulat által három évi elévülési időn belül érvényesített kérelem folytán, téves befizetés címén elrendeltetett, a részvénytársaság a visszatérített illetékrész után a befizetéstől számítandó 6°/o-os kamatnak megtérítését is igényelheti. Indokok: A feltett vitás elvi kérdésre alkalmat szolgáltatott illetékügyi esetekben, az illető részvénytársulatok az általuk kibocsátott