A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 25. szám - Bolgár igazságügy. 3. r.

AJOQ. 2i'0 hatatlanságát jogi alapelvbe, axiómába ütköző voltát bőven kimutattam, megcáfoltam Tóth Gáspár ur egész értekezését. Ezzel a vitát ez ügyben részemről teljesen befejezettnek nyilvánítom. Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy. (Befejező közlemény.) A felebbviteli törvényszékek tagjainak fizetésében nincs különbség a három (sophiai, ruscsuki és plovdivi) felebbviteli törvényszék között. Az elnök évi fizetése aunyi, mint egy semmitőszéki bíróé, t. i. 6,600 frauk, alelnöké (egyenlő egy első osztályú eluök fizetésével) 5,400 frank, biráké 4,81.0 frauk. Az ügyész és | alügyész fizetése ugy itt, valamint a törvényszékek és semmi tőszéknél egyenlő az alelnök, illetve a birák fizetésével. A legfőbb semmitöszék elnökének évi fizetése 8,040 frank, az alelnökoké (kettő) 7,.'00, a biráké, mint fentebb mondatott, 6,600 frank. Meg kell jegyezni, hogy ezen fizetések az 1882. és l>-83. években nagyobbak voltak, de az 1884-iU évi budgetben tetemesen leszállittattak. Az 1885. évi budget az imígy leszállított fizetéseket i 17°/o-al felemelte. Az 1886. és 1887. évi budgetek nem tettek változást, az 1888 évi budget a törvényszéki és semmitőszéki birák és elnökök fizetéseit csekély összeggel (300—600 frankkal) emelte, az 18^9. évi budget ismét nem tett változást, a folyó 1890. évi budget pedig, mint említettem, csakis az első osztályú törvényszékek fizetését (360 frankkal) emelte. E fizetésekkel semminemű más előny vagy illetmény, pótlék stb. nincs egybekötve, de igenis fizetünk adót egyformán a többi honpolgárokkal; így pátenset (keresetadót) a fizetés arányában (2,000 frankig l°/u, az azontúli különbözettől 2°/o), községi pótlékot , 25Vo a pátens összegétől és 4°/o ot a kerület részére, úgyszintén 8 frank utfentartási adót (robottot.) így tehát egy első osztályú törvényszéki bírónak 3,960 franknyi fizetése után fizetnie kell, az államkincstár s a község és kerület részére 58 frankot és 56 centimet. Nem épen sok, de elég, kivált ha tekintetbe veszssük a drágaságot a fővárosban Fentebb említettem, hogy Toncsev igazságügyminiszter a semmitöszék tagjainak létszámát hárommal emelte, illetve a ,-zobranije ez iránybani javaslatát elfogadta. Ezen tény magában I véve nem valami íendkivüli, hogy ha tekintetbe veszszük, hogy azt a szükség sugalta, miután egy kilenc tagból (beleértve az elnököt s két alelnököt) álló semmitöszék csak bajosan intézheti el az egész országból hozzá érkező pereket s így a legújabb szaporítás sem elégséges, hanem szükség lesz évről-évre e lét- ] számot emelni. Fontos a miniszter intézkedésében azonban az, a mit ő a képviselők előtt a szóban forgó javaslatának indokolása- j ban előadott. A miniszter ugyanis arra utalt, hogy a legfőbb semmitöszék mai alkatában majdnem kizárólag orosz j jogászokból áll, mely körülmény ezen legfőbb itélö fórum i döntvényeiben igen érzékenyen visszatükröződik, a mennyiben i azokban (a döntvényekben) úgyszólván chablonszerű orosz judicaturát consatálhatui, mely a többi modern jog vívmányaival számot nem igen tart. E mellett csökönös casuisticába és egyoldalúságba esik a semmitöszék határozataiban, mert nincsenek elemek, melyek kis nyugat-európai szellőt, új életet hozhatnának e fórumba. Ezen indokok vezérelték Toncsev minister urat, ki — mellesleg legyen mondva, szintén orosz, de felvilágosodott nézetekkel biró jogász — midőn a szobranije előtt kijelentette, hogy ő a jövendőbeli kinevezéseknél a semmitöszék részére különös figyelmet fog fordítani arra, hogy minél több nyugat-európai képzett jogászok oda bejussanak. Időközben a miniszter ezen ígérete ténynyé vált. A folyó évi február hó végén kinevezett új három legfőbb semmitőszéki biró között kettő (kik között a jelen sorok írójának is van szerencséje szerepelni), csakugyan nem orosz, hanem ellenkezőleg az egyik magyar, a másik pedig francia jogász. A harmadik kinevezett persze megint csak orosz jogász; mert nem szabad felejteni, hogy ifjaink legnagyobb része — legalább 1887-ig — Oroszországban végezte tauulmányait s így a/, occidentális jogászok ez idő szerint még kisebbségben vannak. Ep ugy az első osztályú törvényszékek s a felebbviteli törvényszékek kebelében szervezett új állásokra túlnyomólag francia (svájci) és német (heidelbergi) * Előző közlemény a »J o g« 23. és 24. számában. jogászok neveztettek ki. A filipopeli I. oszt. törvényszék elnökévé pedig egy ügyes osztrák (prágai) jogász (jogtudor; neveztetett ki. Visszatérvéu a semmitőszékre, az mai alkatában 12 tag között számit 10 (tíz) orosz s mint fentebb emlitém, két nem orosz jogászt; a semmitőszéki ügyészség tagjai között egy (a főügyész) német (heidelbergi) jogász, egy orosz s egy szerb jogász. Jogtudor az egész semmitőszékben csak kettő van, az orosz jogászok doctorátust nem tevén le Oroszországban ugyanis a tudori fok csakis az egyetemi tanároktól követeltetik, a kiktől pedig nem követeltetik, azok le sem teszik. Végre a fővárosi felebbviteli törvényszék elnökévé legutóbbi időben egy tanulmányait Oroszországbau s utoljára Horvátországban (Zágrábban) végzett jogász neveztetett ki. Az eddigi elnök előképzettség nélküli merő gyakorlati ember volt, ki honunk felszabadítása előtt Budapesten kereskedést űzött. Meg kell jegyezni e helyütt, hogy nálunk még ez idő szerint a felebbviteli törvényszéki elnökök fegyelmi tekintetben a semmitöszék alatt á 11 a n a k, habár a semmitőszéki bírákkal egyenlő fizetést húznak. Mielőtt jelen közleményemet befejezném, nem hagyhatom említés nélkül jelen igazságügyminiszterünk (Touesev Döme) egy nemes tervét, mely ha megvalósul, neki a bolgár birói kar örök háláját biztositandja. Ezen terv nem egyéb, mint a jogi képzettséggel biró birák elmozdithatlanságának törvényesítése. Eddigelé még egy igazságügyminiszter sem foglalkozott komolyan e gyönyörű eszmével s ime Toncsev annak megvalósításán buzgólkodik. O egyelőre legalább a felsőbb bíróságokban akar független és elmozdithatlan bírákat látni s összes intézkedései arra mutatnak, hogy akarata komoly s sikert ígérő. Erre utal azon kötülmény is, hogy Toncsev ur magát a kinevezéseknél semmiféle pártszempontból nem vezérelteti s az öt ajánlatokkal túlhalmozó képviselők szószólásaira épen nem hallgatva, azon egyéneket nevezi ki bíráknak, kiket ő mint képes és becsületes embereket ismer s ezen eljárása a közönségben általános helyeslést és elismerést talált. Kzcn üdvös tevékenységében az igazságügyér Sztarabulov hazafias és rendületlen kormányelnökünk által hathatósan támogattatik, ki erélyes és szigorú, de céltudatos koimányzásával elérte azt, a mire némely államokban hiába törekszenek; elérte, hogy országunk ma egy loyalis, nem politizáló, hanem munkája után látó s kötelességét lelkiismeretesen teljesítő tisztviselő-testülettel s kivált tisztakezű birói karral rendelkezik. E jelenségben látjuk mi jövőnknek egyik legbiztosabb ga randáját. ,-, c° 1 Dr. Sismanoi' bt. Milán, a bolgár legfőbb ítélőszék bírája Szófiában. Nyilt kérdések és feleletek. A vagyonközösség megszüntetésének kérdéséhez. Mindennap előfordulható jogeset az, a melyre a gyakorlati jogászközönség figyelmét felhívni bátorkodom : Vagyonközösség megszüntetése iránti perben a törvényszék kimondja, hogy a vagyonközösség az ingatlan elárvereztetése által megszüntetendő. Az ítélet jogerőre emelkedvén, felperes kérelmére a törvényszék a végrehajtást elrendeli és az árverés teljesítése végett az illetékes telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságot megkeresi. Az ítélet jogerőre emelkedése után alperesek illetőségeikéi másra átruházzák ; a telekkönyvi hatóság oly megokolással, hogy a marasztalás az új telekkönyvi tulajdonosokra ki nem terjed, az árverés teljesítését megtagadja és a kir. tábla ezen végzést felperes folyamodásának elvetésével helybenhagyja. Ily körülmények közt kétségtelen, hogy a vagyonközösség megszüntetését elrendelő Ítélet a tulajdonostársak bármelyike által hatályától könnyen megfosztható ; hisz csak másra kell átruháznia illetőségét, mielőtt az ítélet végrehajtására vonatkozó megkeresés a telekkönyvi hatósághoz megérkezik és a felperes tehetetlenül áll az ily fogásokkal szemben, melyek in infinitum folytathatók. Kérdem most már a t. jogászközönséget, mitévő legyen leiperes, hogy a vagyonközösséget a fentjelzett fondorlatok dacára árverés utján megszüntethesse. Egy módot én is tudok: adja el a vagyonközösségben maradni nem akaró felperes is saját illetőségét, akkor megszabadul a vagyonközösségtől. Azonban ha csak ez az egyetlen mód van, akkor célját tévesztett az egész ide vonatkozó peres eljárás és kitörlendö jogintézményeink sorából. Wollák Rezső, ügyveti Csáktornyán.