A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 25. szám - A végrehajtási törvény 220 §-a és egyebek

228 a j o a. A 46. szám 387. lap első bekezdésében foglaltatik egy első I tekintetre érdemlegesnek, plansibilisnek látszó ellenvetés s azon esetről szól: midőn felperest illeti bizonyos dolog felett a tulajdonjog, | felperes tartja a dolgot birtokában s keresetet ad be az iránt, mondja ki a biró, kit illeti (helyesebben az iránt, hogy őt illeti) ama dolog felett a tulajdonjog. Azt kérdi Tóth Gáspár ur, mondjam meg, mi ily esetben a kereset tárgya, mi a marasztalás tárgya. O azt hiszi, hogy nem a dolog, mert hisz a dolog iránt kereset nem is indíttatott s igy a ] dolog nem lehetvén a kereset tárgya, vagy azt kell elfogadnunk, hogy az ily per tárgytalan, vagy pedig azt, hogy annak tárgya »más valami mint a dolog«. (Ez a logika kérem, mert az alaptételből, hogy a kereset tárgya nem a dolog, egyáltalában nem következik, hogy : ergo a tulajdonjog, hanem csak az, hogy ergo valami más, mint a dolog. örülök, hogy egyszer egy véleményen vagyunk. Én is azt hiszem, hogy az ilyen pernek, az ilyen keresetnek és az ilyen kereset folytán hozott marasztalásnak — nem a dolog tárgya, — hanem valami más. És itt tiltakoznom kell azon Tóth Gáspár ur által nekem tulajdonított intentió ellen, mintha minden keresetnek tárgya: dolog volna. Az én alapelvem az: a mi a jog tárgya, az a kereset tárgya. Én specialiter csak a tulajdoni keresetre nézve mondtam azt, hogy annak — mint magának a tulajdonjognak — tárgya: a dolog, d? nem egyszersmind valamennyi nemére a kereseteknek, mert ezek tárgya ugy és akkép változik, mint magának a jogoknak a tárgya. A. szóban forgó kereset nem tulajdoni kereset, igy annak tárgya: nem dolog. Vegyünk példát. Mondjuk, hogy ama bizonyos dolog: egy ló. Pétert illeti meg a ló felett a tulajdonjog, Péter tartja azt birtokban s Péter keresetet ad be Pál ellen az iránt: mondja ki a biró, hogy őt illeti a ló felett a tulajdonjog.1 Az első és legfontosabb kérdés itt az: dologi vagy kötelmi jogi kereset-e a szóban íoriró kereset. Minthogy a keresetek dologi vagy kötelmi stb. mini s abból határozandó meg, mily jog képezi a kereset alapját, ran merem állítani, hogy ezen kereset kötelmi jogi keres<:, mert annak alapját azon kötelmi jogviszonyból (adásvevés, csere, szerződés) eredő kötelmi jog képezi mely Péter és Pál között a lóra vonatkozólag létrejött, melynélfogva Péter azt megszerezte. Ha pedig a fenti kereset kötelmi jogi kereset, ugy — álláspontomhoz hiven — annak tárgyát ugyanaz képezi, a mi a kötelmi jog tárgyát. A kötelmi jog tárgya: az adós akarata.2 És ez valóban igy is van, a szóban forgó esetben az a'peres (az adós) akarata vettetik birói Ítélet által azon kényszernek alá, melynél fogva elismerni tartozik, hogy a ló felett a tulajdonjog felperest illeti.3 Miután ingatlauoktól nyilvános könyv vezettetik és a teljes tulajdonjog, helyesebben a tulajdonjogban foglalt összes jogosítványok csak ezen nyilvánkönyvbe való bejegyzés által szereztetnek meg, felperes nem fog megelégedni annak egyszerű kijelentésével, hogy az ingatlan dolog felett a tulajdonjog öt illeti, hanem keresete még arra is fog irányulni, hogy alperes akarata még azon további kényszernek is alávettessék, melynélfogva alperes kényszer terhe alatt eltűrni tartozik, hogy a dolog feletti tulajdonjog felperes javára ama nyilvános könyvbe bejegyeztessék, bekebeleztessék. Ezen kereset nem tulajdoni, hanem kötelmi jogi kereset, mert annak alapját nem a tulajdonjog, hanem kötelmi jog képezi. 4 Az alábbi idézettel szemben a bizonyítás terhétől fel volnék mentve, azonban nem térek ki előle. Meg fogja engedni Tóth Gáspár ur, hogy a perenkivüli eljárásban, a tulajdonjog az ingatlanra a szerző javára nem a tulajdonjog alapján, hanem valamely kötelmi jog alapján kebeleztetik be, mit röviden jogcímnek nevezünk. Ha ez igy van, minthogy a perben is csak azon jog alapján kérheti felperes a tulajdonjog bekebelezését, mint a peren kívüli 1 Ilyen kereset csak alig, vagy talán épen nem fog a gyakorlatban előfordulni, mert hisz felperes jogsérelemről itt alig panaszkodhatik, de nincs kizárva a lehetősége, minthogy az úgynevezett praejudicialis keresetek meg vannak engedve a E részben dr. S á g h y Gyulának igazán classicus müvében kifejtett modern nézetét vagyok bátor követni. L dr. Sághy: A kötelmi jog általános elmélete 67. és következő lapokon. 3 Ez a példa különben classicus példa arra nézve is, hogy a kötelmi jog valódi tárgya : az adós akarata, nem pedig mint általában mondani szokták : a szolgáltatás, a teljesítés. Die Leistung. 4 E részben bátor vagyok hivatkozni a m. kir. Curia 11. számú döntvényére, melyben kimondatik, hogy az ilynemű keresetek nem tulajdoni, hanem kötelmi jogi, úgynevezett személyes-keresetek. 1 eljárásban, akkor azon keresetnek is, mely arra irányul, hogy I alperes annak eltűrésére köteleztessék, hogy a tulajdonjog az j ingatlanra felperes javára bekebeleztessék, nem a tulajdonjog, ! hanem valamely kötelmi jog képezi alapját, igy az is kötelmi jogi kereset, tehát annak tárgya is az, a mi a kötelmi jog tárgya, t. i. az adós akarata. Es itt be kell ismernem, hogy előbbi értekezésemben héza^ volt. Meg kellett volna mondanom Tóth Gáspár urnák már ott, ] hogy a szóban forgó — s épen a végrh. törvény 220. §-át érdeklő kereset — kötelmi jogi kereset. Ott azonban, minthogy a súly az »átadás« szón fekszik, elegendőnek tartottam arra szorítkozni, hogy kimutassam, mi a tulajdoni kereset és tulajdoni kereset folytán hozott marasztalás tárgya, elegendőnek tartottam kimutatni, hogy a végrh. törvény 37. §-ának ezen kitétele »a marasztalás tárgyának átadása* világosan és kizárólag csakis azon keresésetekre vonatkozik, melyeknek tárgya »átadható«, a hol a marasztalás tárgya »átadható« s ilyen par excellence a tulajdoni kereset. Ha súly az »átadás« szón fekszik és a végrh. törvény 37. §-ának sokszor idézett szavai »c s u p án« azon esetekre vonatkoznak, a hol a kereset és ezzel a marasztalás tárgya átadható, ebből a contrario következik, hogy oly esetekre, a hol a kereset és ezzel a marasztalás tárgya olyan, mely természeténél fogva át nem adható, az idézett törvény-szakasz sokszor hivatkozott szavai nem vonatkozhatnak. Már pedig »az adós akarata«, mely egyik kézből a másikba át nem helyezhető, természeténél fogva olyan, mely át nem adható; miből következik, hogy nem vonatkoznak azok a végr. törvény 220. §-a esetében fenforgó kötelmi jogi keresetek folytán hozott marasztalás alapján elrendelendő végrehajtásokra sem. Es ismét azon alternatíva előtt állunk, hogy a végrh. törvény 37- §-a idézett szavainál fogva a felfolyamodásnak vagy kivétel nélkül minden kötelmi jogi kereset folytán hozott marasztalás alapján elrendelendő végrehajtás foganatosítására halasztó hatálya van, vagy pedig, hogy kivétel nélkül egyikre sincs halasztó hatálya. Minthogy a végrh. törvéuy összes intézkedéseiből kitűnik, hogy kötelmi jogi keresetek folytán hozott marasztalás alapján elrendelt végrehnjfás foganatosítandó, mielőtt a végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedett vagy csak emelkedhetett volna, az alternatíva második részét kell elfogadnunk, mihez képest kivétel nélkül minden, igy tehát a végrh. törvény 22 >. §-a esetében fenforgó kötelmi jogi kereset folytán hozott marasztalás alapján elrendelt végrehajtás foganatosítására sincs a beadott felfolyamodásnak halasztó hatálya, hanem a végrehajtás foganatositandó, mielőtt a végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedett vagy csak emelkedhetett volna is. Es ez itt az egyik döntő körülmény. A másik hézag előbbi értekezésemben az, hogy nem mondtam meg, mi a jog a keresetet tekintve (vagy ha szabad nagyobb világosság okáért igy szólanom: „mije a jog a keresetnek«). Beismerem, hogy ezzel még tartozom. íme, alább megmondom, hanem ezzel és ebből aztán be fogom bizonyítani, hogy a Tóth Gáspár ur által felállított azon alaptétel:, »a kereset tárgya, a marasztalás tárgya a jog«, absolute téves. És ez lesz a második döntő körülmény. E részben bátor leszek felhozni egy axiómát, melyre nézve egyetértenek velem a Tóth Gáspár ur által idézett Írókon kívül a művelt világ valamennyi számbavehető jogirói, a mi nem »künftig wlrcl Axiom«, hanem ezredév óta és ezredév tnulva is axióma volt és marad sezaz: a jog a kereset alapja. Márpedig, ha a jog a kereset alapja, nem lehet az annak tárgya is egyszersmind. Miből logikai szükségszerűséggel következik: hogy a kereset tárgyának, legyen az aztán bármi a világon, más valaminek kell lenni, mint a jog, mert ez annak alapja. Minthogy én e részben állást foglaltam s ime azt is kimutattam, mi a jog a keresetet tekintve, raig Tóth Gáspár ur azt, hogy az, a mit én (nem minden, hanem csupán a tulajdoni) kereset tárgyának állítottam, t. i. a dolog, más valami volna, kimutatni meg sem kísérletté ; rá bizom, hogy a keresetnek tetszése szerint tárgyat keressen, de azt ne mondja nekem s ne akarja elhitetui senkivel, hogy »a kereset tárgya a jog«, hogy »a marasztalás tárgya ,a jog«. Es most jól megfontolva, jogi axiómaként merem felállítani azt a tételt, hogy »a jog a keresetnek nem tárgya«, »a jog a marasztalásnak nem tárgya, hanem mindkettőnek alapja.« Es itt ismételnem kell előbbi értekezésemnek azon részét, minthogy ezen alapté:elnek »a marasztalás tárgya a jog«, tart-