A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 25. szám - A végrehajtási törvény 220 §-a és egyebek

a JOG, 227 Az ily eljárás nemcsak az ügyek gyors lebon yolitását segiti elő, hanem törvényes is. Mert ha a sommás eljárásban azért, mivel a fél valamely bizonyítékot, melyet megszerezhetett volna, a tárgyalási határnapig meg nem szerzett, azt megszerezni nem igyekezett, az ellenfél beleegyezése és minden elfogadható indok nélkül a tárgyalást hivatalból pusztán az egyik fél kérelmére el kellene halasztani, ez által a prts intentiója által gyorsnak óhajtott sommás eljárás egyrészt lehetetlenné válnék és a bíróság önkényesen osztogathatna halasztásokat s ezzel fizetési haladékot, másrészt az igazság és méltányossággal sem lenne összeegyeztethető viszont, hogy alperes pusztán felperes hanyagsága és mulasztása folytán egy újabbi tárgyalásra beidéztessék és pervesztesség esetén ezen újabbi tárgyaláskor felmerült baját költségeivel terhelve legyen. Ha alperes a bíróság székhelyén lakik, még hagyján. Azt vethetné ez ellen valaki, ha tagad, hát viselje a költségeket is, melynek az ö tagadása az okozója. Ez azonban nem elégséges indok, mivel alperesnek először is ehhez joga van, másodszor meg sok esetben nem is saját ténye forog kérdésben és alperesnek, mint jogutódnak, a tagadott körülményről nincs közvetlen tudomása. A gyors igazságszolgáltatásnak, a sommás eljárásban, első főkelléke tehái, hogy a prts 115. és 116. §-ának intézkedései szorosan megtartassanak és indokolatlan halasztások ne engedélyeztessenek. A végrehajtási törvény 220 §-a és egyebek.* Irta : Dr. KEMÉNY ANDOR, kir. törvényszéki jegyző Miskolcon. A »Jog« hetilap m. évi 36. számában megjelent ellentétes állást foglaló értekezésemet szives volt Tóth Gáspár ur figyelmére méltatni s arra felelni. Mindenekelőtt válaszának személyes vonatkozásaira kívánok néhány rövid észrevételt tenni. Határozottan vissza kell utasítanom azon kijelentést, hogy cikkem »személyes támadásokkal saturált« lett volna, — ilyesmi a legtávolabbról sem volt szándékomban, de nem is lehetett —* erre ok nem volt. A válasz első sorban foglalkozik azon általam kifejezésre hozott tétellel, hogy »a kereset nem más, mint maga a jog oly alakban, midőn az a biró elé hozatik«. Az mondatik a válaszban, először: hogy ezen tételt én állítottam fel, másodszor : hogy ezen általam felállított tétel a perjogi irók által adott fogalommeghatározás mellett meg nem állhat; minthogy »a kereset azon perjogi cselekmény, melyben felperes arra kéri a bírót, hogy az ellenfelet valaminek adására, tevésére, vagy mulasztására kényszeritse«. Itt részben igazat kell adnom Tóth Gáspár urnák, részben azonban nf m. Először is engedje meg, de nem hízeleghetek magamnak azzal, hogy ezt a nagyfontosságú tételt: »a kereset nem más, mint maga a jog oly alakban, midőn az a biró elé hozatik«, én állítottam volna fel. Ezt a tételt római jogi tanulmányaim alkalmával, ha jól emlékszem, dr. B o z ó k y »Római perjog« című kitűnő művéből tanultam. Helyesnek kell azonban kijelenteuem Tóth Gáspár urnák a kereset tekintetében adott fogalommeghatározását. De régi közmondás : »qui bene distinguit, bene docet«. Én ugy tanultam és ugy tudom, hogy van anyagi és alaki perjog, hogy tehát van anyagi értelemben vett kereset és van alaki értelemben vett kereset. Az anyagi értelemben vett kereset : »maga a jog, oly alakban, midőn az a biró elé hozatik<'. Az alaki értelemben vett kereset: »azon perjogi (talán perbeli, processualisch) cselekvény, melylyel felperes arra kéri a bírót, hogy az ellenfelet valaminele adására, tevésére vagy mulasztására kényszerítse*. E véleményemben megerősít engem épen P u c h t a nagybecsű művének Tóth Gáspár ur által idézett azon tétele : »Klage, Action ist in processualischem (alsó in formellem) Sinn eine Procesfhandlung«. És itt önkénytelenül azt a kérdést kell felvetnem: mi hát a kereset anyagi értelemben? Was ist die Klage in materiel]em Sinn ? • Helyszűke miatt elkésett. A szerkesztőség. A kereset fogalom meghatározása tekintetében szerény véleményem szerint az eltérés köztünk csak az volna, hogy mig én anyagi értelemben vettem a keresetet, midőn annak tárgyát ! kerestem, addig Tóth Gáspár ur azt alaki értelemben vette. Miből aztán következik, hogy a Tóth Gáspár ur által adott különi ben helyes fogalommeghatározás, az én általam adott fogalomI meghatározást nem zárja ki, hanem a kettő egymás mellett jó I szerével megállhat, de sőt egymást épen kiegésziti. A keresetnek — vétessék az anyagi vagy alaki értelemben I — csak egy és ugyanazon tárgya lehet. Ebből következik egy[ részt: hogy ha az anyagi értelemben vett keresetnek (a jognak) tulajdoni kereset esetén tárgya a dolog, ugy az alaki értelemben vett keresetnek (a perbeli cselekvénynek) is tulajdoni kereset esetén kell, hogy tárgya szintén a dolog legyen, de viszont másrészt az is: hogy ha az anyagi értelemben vett keresetnek (a jognak) tulajdoni kereset esetén tárgya a tulajdonjog, ugy az alaki értelemben vett keresetnek (a perbeli cselekvénynek) is tulajdoni kereset esetén kell, hogy tárgya szintén a tulajdonjog legyen. Harmadik nem érdekelt személyekre bizom annak az eldöntését, hogy az anyagi értelemben vett tulajdoni keresetnek (magának a tulajdonjognak) tárgya lehet-e a tulajdonjog vagy sem ? Én magam azon szerény véleményben voltam, vagyok és maradok, hogy a jognak jog, a tulajdonjognak tárgya a tulajdonjog nem lehet. De hát mit is tárgyaz tulajdoni kereset esetén az a bizonyos perbeli cselekvény, melylyel felperes arra kéri a birót, hogy az ellenfelet valaminek adására kényszerítse. Én azt hiszem, azt a »valamit«, a mi adandó. Tulajdoni kereset esetén a dolog adandó, tehát az a »valami« : a dolog, így hát a perbeli cselekvény tárgya is: a dolog. Minthogy pedig mindketten egyetértünk abban, hogy a marasztalásnak nem lehet más tárgya, mint a keresetnek, más szavakkal, hogy a kereset tárgya a marasztalás tárgyával azonos, a fentiekhez képest tulajdoni kereset esetén a marasztalás tárgya: a dolog. Tóth Gáspár ur válaszában (1. 381. lap 1. és 2. bekezdés) azon állítását, hogy a kereset s ezzel a marasztalás tárgya : jog — kimutatni, álláspontjának helyességét bebizonyítani megkísérli, sajnos azonban, okoskodásában oly alapelvből indul ki, melyre csak annyit mondok, hogy én azt soha, semmi körülmények között alá nem írhatom. Okoskodásának alapelve ez: »a mi a cél, az a tárgy,« más szavakkal: »cél és tárgy azonosak.« Ebből kiindulva következőleg fűzi a gondalatmenetet: A mi a per célja, az a per tárgya, minthogy pedig a kereset célja ugyanaz, a mi a per célja, tehát a kereset tárgya is az, a mi a per tárgya. A per célja : a lényleges állapotnak jogállapottá átváltoztatása, illetve (mint egy sorral lejebb mondatik) a jogállapot létesítése, tehát a kereset célja is a tényleges állapotnak jogállapottá átváltoztatása, illetve a jogállapot létesítése és minthogy a mi a cél, az a tárgy, a per és kereset tárgya a tényleges állapotnak jogállapottá átváltoztatása illetve a jogállapot létesítése. Volna hát már tárgya a keresetnek, de ez még mindig nem a jog, már pedig ezt be- kell hozni akárhogy, mert hiszen ez a feladat. A logikai következetesség azt hozná magával, hogy Tóth Gáspár ur igy folytassa: minthogy pedig a tényleges állapotnak jogállapottá átváltoztatása, a jogállapot létesítése : maga a jog — ennélfogva a per és kereset tárgya is: a jog. Ebben legalább van logika. Ilyet állítani azonban ő sem mer. Hanem újra vesz egy merész alaptételt s ez az: »a pernek és az eljárásnak két különböző tárgya van« s igy okoskodik: A per eljárás, tehát per és eljárás azonos fogalmak. A pernek és eljárásnak azonban más tárgya van. A per tárgya: a jogállapot létesítése, az eljárás (célja s ezzel) tárgya: a jog. Minthogy per és eljárás azonos fogalmak, tehát (jóllehet különböző tárgygyal bírnak) a per tárgya is az, a mi az eljárás tárgya, t. i. a jog. Ergo in fine finali, a kereset tárgya: a jog, a marasztalás tárgya : a jog. Engedjen meg Tóth Gáspár ur, de ez az okoskodás a mellett, hogy két helyen hibás alaptételből indul ki, önmagában hordja cáfolatát. Első pillanatra világos, hogy a mi cél, az nem tárgy és a mi tárgy, az nem cél. A mi cél, az cél és legfelebb még indok, de semmi más és legkevésbé tárgy. Valamint a kereset alanya se nem tárgya, se nem tartalma, se nem célja a keresetnek, épugy a kereset célja is se nem alanya, se nem tárgya, se nem tartalma a keresetnek. De még Tóth Gáspár ur saját okoskodása szerint is a per és kereset célja és ezzel tárgya : »a jogállapot létesítése, a tényleges jogállapottá változtatása*, tehát első sorban világosan nem a jog.