A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 24. szám - Bolgár igazságügy. 2. r.

220 a JOG természettel bírónak gondolja, reá bizza az újított pereket is, különösen ott, hol az, a személyzeti viszonyoknál fogva, más biróra is bizható volna és a mi ecklig közmegelégedéssel találkozott, ugy az igazságot kereső közönség, mint az alapperben eljárt birák részéről, holott a kisebb polgári peres ügyek újított perei, az újabb bizonyítékokat nem kívánják s igy a kifejtettek szerint vészé- I lyesebb az újított pereket az alapperben eljárt bírónál meg- ' hagyni. Hogy mily káros a többször jelzett igazságügyminiszteri rendelet, egyszerűen utalok saját praxisomban használt újított perekre, mikben többnyire az alappertől eltérő más Ítélet hozatott, a nélkül, hogy az újított perben újabb körülményekkel vagy bizonyítékokkal éltem volna. Az újított per bírája ítéletét csupán az alapperben kifejtett körülmények alapján hozta. Ezzel távolról sem akarom az alapper bíráját tapasztalatlanság, avagy ments Isten, elfogultsággal vádolni, csak egyszerűen rámutatni akarok arra, hogy a kisebb polgári peres ügyekre vonatkozó törvény veszélyes kinövései ellen szükséges remedium gyanánt használtatott azon intézkedés, hogy az újított perek más bíráknak osztattak ki, melytől eltérni semmi alapos indok fenn nem forog. De nem látom be, miért legyen a 20 frtig terjedő kisebb polgári pereknek — áttétel folytán — az érdemben két birósága, 50 frton felüli sommás, rendes pereknek szintén két, esetleg három birósága s a 20 frttól 50 frtig terjedő pereknek csupán egy és az ujitott pereinek ugyanazon egy bírója?! Hiszem azonban, hogy igazságügyeink élén álló, mindenkitől egyaránt kimagasló fenkölt szelleműnek ismert igazságügyminiszter urnák is csakhamar meg fog kelleni hajolnia ama igazság előtt, hogy több szem többet lát s több fej többet tud, a káros, mivel sem indokolt 12,756/90. sz. rendeletét vissza vonni s egyidejűleg alkalmazásba vétetni fogja az 1884. évi október 2Ü-án 46,221. sz. a. kibocsátott rendeletet, főleg ott, hol azt a személyzeti viszonyok megengedik »aut fiat iustitia aut pereat mundus« elvnél fogva egyforma igazságnak kelletvén lenni mindenütt, akár engedik azt a személyzeti viszonyok, akár nem, minden korlátozás nélkül fogja azt alkalmaztatni, mert ott, hol személyzeti viszonyok miatt nem lehetne az újított pert annál a járásbíróságnál folyamatba tenni, hol az alapper folyt, a bag. törv. 16. §-ának szelleméhez képest legközelebbi hason hatáskörrel biró szomszédos biróságra volna bizható az újított per elbírálása, mely esetben sí vult non fit iniuria elvnél fogva az újító fél nem panaszkodhatnék költségszáporitásról, mert tőle függvén ügyének újítása, kell hogy azzal járó kényelmetlenséggel is megbarátkozzék. Az igazságért — ha a szükség ugy hozza — küzdjön s vívja azt ki magának. Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy. (Második közlemény.) Minisztériumunk különben már rég belátta a fent ecsetelt törvényelőkészitési módnak visszásságát s tényleg tervbe volt véve, hogy tekintettel jelen alkotmányunkra, mely a szobranije évenkinti ülésszakát csak rövid két hónapra meghatározza, egy külön s jól szervezett codificationális (törvényelőkészítő) bizottság rendszeresítessék, mely elsőrangú jogászokból állván, kizárólag törvényjavaslatok készítésével s birálgatásával foglalkozzék. Az ide vonatkozó törvényjavaslat még két évvel ezelőtt N á c s e v i c s volt pénzügyminiszter s jelenlegi bécsi diplomatiai ügynök által lett elkészítve s a fejedelem helyeslését nyerte, de a szobranije szinét nem látta. Az utolsó szobranijének ülésezése alatt azonban Sztambulof miniszterelnök egy hasonló javaslatot be akart nyújtani a szobranijének, oly módosítással azonban, hogy a kérdéses bizottságnak törvény szerinti (de jure) tagjai a volt miniszterek legyenek, a mi megint a minisztertanács kebelében akadályokra talált s igy egyelőre az egész javaslat ismét a levéltárba vándorolt. E helyett azonban egy más expedienshez folyamodtak. Az igazságügyi budget tárgyalásánál (e budget l]/2 óra alatt meg lett szavazva in extenso) ugyanis az igazságügyminiszter keresztülvitte, hogy a »t örvényjavaslatok ki nyom at á s á r a« szánt tétel 160,000 frankra emeltessék s ezen összeg segítségével gondolja már most a miniszter ad hoc kinevezett codificátorokat jó javaslatok készítésére ösztönözni és jutalmazni. * Előző közlemény a »J o g« 23, számában. És valóban az igazságügyminiszter (T o n c s e v) ily codificátorokat kinevezett a fővárosi birák és ügyészek (procuror) sorából (napirenden áll a polgári perrendtartási javaslat), azonban első jelentkezésüknél sajnálattal kijelentette előttük, hogy a kérdéses 160,000 frank ugyan megszavaztatott, de a pénz — ez idő szerint — még nem áll rendelkezésére s nem tudni, mikor fog állani rendelkezésére. Ezen keserű nyilatkozatnak következménye az vala, hogy a codificátor urak a jutalmat nem ígérő munkát egyelőre meg nem kezdték. A lefolyt szobranije elé kelletett a mult 1888/89. évi időszak alatt dr. Sztojlov akkori igazságügyminiszter által visszavont büntető törvényjavaslatot beterjeszteni, legalább így Ígérkezett Toncsov igazságügyérünk az összes birák és ügyvédekhez még tavalyi (1889. évi) május hóban menesztett körlevéllel. Később azonban meggondolta magának a dolgot a miniszter, főleg azért, mert a beérkezett vélemények egyike sem helyeselte a kérdéses javaslatot, ugy, a mint az el van készítve s igy e helyett csakis egy pár szakaszból álló toldalékos, a vaspályák megrongálását s ide vonatkozó közveszélyű cselekményeket tárgyazó törvényjavaslat terjesztetett be, mely természetesen meg is szavaztatott. A nálunk tételes törvény erejével biró ottomán büntetőtörvénykönyv tudniillik a fenti bűntettek és vétségekről nem intézkedik. Szintoly csekély a módosítás, mely a hírhedt ügyvédi törvényünkben tétetett. Tavaly szerencsém volt e lap tisztelt olvasóit a mondott törvény eredeti intézkedéseivel megismertetni s igy talán emlékezni fognak még e törvény azon rendelkezésére, mely szerint mindazon nagykorú bolgár honpolgárok — kik ellen egyéb a törvényben elősorolt kizáró okok fenn nem forognak — a mennyiben a törvény életbeléptéig (1889. január hó 1-éig) négy évi ügyvédi, avagy ügyvédi és birói gyakorlattal birnak, ipso jure ügyvédek, azaz nem kötelesek ügyvédi vizsgát letenni. Azok pedig, kik csak három évi ilynemű gyakorlattal birnak, ügyvédsegédeknek (a francia »avoué-k« mintájára) tekintetnek, de a mennyiben ügyvédi vizsgát nem adnak, csakis a békebirák előtt feleselhetnek. Ezen időcensus már most az utolsó szobranije által — egy érdekelt képviselő indítványára — egy-egy évvel leszállittatott, ugy hogy ezentúl azok is, kik az ügyvédtörvény életbeléptéig csak három, illetve két évi ügyvédi gyakorlattal bírtak, szabályszerű ügyvédek, illetve ügyvédsegédeknek tekintetnek. £ módosítással ügyvédtörvényünk patriarchális keretébe egy új gyöngy illesztetett. Nem egészen jelentéktelen egy további törvénymódosítás a végrehajtók uti- és fuvarilletményei tekintetében, melyek jelentékenyen leszállittattak és intézkedések tétettek, hogy a nálunk is garázdálkodni kezdő végrehajtó urak a közönséget s kivált a szegény végrehajtást szenvedetteket jövőben ki ne zsákmányolhassák. Legfontosabb azonban az utolsó szobranije-szesziónak igazságügyi tevékenysége a budgctet, jelesül az első osztályú törvényszékek s a legfőbb semmitőszék budgetjét illetőleg, úgyszintén a felebbviteli törvényszékek s a legfőbb semmitőszék létszámának nagyobbitása tekintetében. Áthatva a komoly szándéktól, igazságügyünket oly polcra emelni, hogy az a megszégyenítő s a török uralomtól öröklött »capitulatiókat« feleslegesekké tegye, Toncsev igazságügyminiszter egy tetszéssel fogadott beszédben megfoghatóvá tette a képviselőknek, hogy a fenti nemes cél elérésére okvetlen szükséges, hogy legalább az első osztályú, azaz a nagyobb városokban (u. m.: Sophia, Ruscsuk, Trnovo, Várna, Philipoppel és Burgászban) létező törvényszékek élén jól képzett s gyakorlattal biró jogászok álljanak, ez pedig csak ugy lehetséges, hogy ha e törvényszékek elnökeinek fizetése akkép emeltetik, hogy ez állások a felebbviteli birák sorából — hol már szép számmal meg vannak elméletileg és gyakorlatilag képzett birák — betöltethessenek. Ez idő szerint tehát a miniszter, tekintettel az ország pénzügyi helyzetére s a birák fizetéseinek általános csekély voltára, csak annyit vihetett keresztül, hogy a mondott törvényszékek elnökei egyenlő fizetést húzzanak a felebbviteli törvényszékek alelnökeivel s igy 5,040 frank évi fizetés helyett ezentúl, azaz a folyó évben 5,400 frankot fognak kapni. A különbség, mint látni, nem nagy, de e fizetés fokozatosan emeltetni fog a jövő budgetében. Érdekelni fogja, azt hiszem, e lap t. olvasóit ezzel kapcsolatosan megtudni, hogy vannak fizetve a mi biráink mind a három instantiában ? Előrebocsátom, hogy mint fentebb érintettem, az elsöfolyamodású bíróságaink (békebirák és törvényszékek) első és másodosztályúakra oszolnak s a szerint a fizetések is különbözők.