A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 24. szám - A végrendelkezés köréből

fi JOÖ. 221 Így, mig az első osztályú törvényszékek birái 3,960 frank, az első osztályú békebirák pedig 3,720 franknyi évi fizetést húznak, addig a másodosztályú törvényszéki birák s békebirák évi fizetései 3,600 s illetve 3,420 frank. Az első osztályú törvényszéki elnökök fizetéseiről fennebb szó volt. E törvényszékek alelnökeinek évi fizetése 4,200 frank, holott a másodosztályú törvényszékek alelnökei csak 3,810 frankot húznak évente. A törvényszékek mellé rendszeresített ügyészek egyenlő fizetést húznak az alelnökökkel, az alügyészek pedig a bírákkal; miglen a vi::sgálóbirák csakis a másodosztályú törvényszékeknél húznak egyenlő fizetést a bírákkal, az első osztályúaknái pedig évi fizetésük kisebb, azaz csak 3,720 frank. (Vége következik.) Dr. Sismanov St. Milau, a bo!gár leg/vbb ítélőszék birajci Szófiában. Nyilt kérdések és feleletek. A véírreiulelkezés köréből. I. Az anyának ikrekszülöttjeivel való osztályát a következő kulcsok szerint lehet megejteni; összegezem az elveket, ezek közt mindenki gondolom — feltalálhatja a magáét. 1. végrendelet szerint, ha fiu születik, a fiúé 2/3 rész az örökségből; ha leány születik, a leányé i/3 rész ; minthogy fiu is, leány is született, a fiu kap 2/3 részt, a leány '/s részt, az anyának a bekövetkezett véletlenség miatt nem jut semmi; 2. a végrendelet együttesen csak leányt emlit és házastársat ; ez esetben a leány kap '/3 részt; az anya 2/3 részt, a fiu kizárandó; 3. a végrendelet másik alternatívája együttesen csak fiút emlit és nőt; ekkor a fiu 2/3 részt, az anya 1/3 részt vesz át, a leánynak nincs mit adni; 4. minthogy a végrendelet utóvégre is (bár vagylagosan) három személvről szól, igazság szerint a hagyatok három egyenlő részre osztandó: 1/3 az anyának. 1/3 a fiúnak és ys a leánynak j ut; 5. úgyde a végrendelet az arányt megszabta ezen három személy közt; két annyi örökség adandó a fiúnak, mint az anyának és utóbbinak ismét két annyi, mint a leánynak, kell tehát hogy kapjanak a következő arány szerint: a fiu 4/7, az anya 2/7 és a leány l/i részt; 6. ezen arány azonban sérti a leányköteles részét, az 1/i kipótlandó l/i részre; ekkor elveszünk az anya 2/i = 8/28 részéből 3/28 részt és hozzáteszszük a leány xjn = 4/28 részéhez, megvan a leány 7/-2.s része, vagyis az '/A kötelesrész s az arány ugy alakul, hogy a fiu kap 16/2S, az anya 5/2s és a leány 7/2S részt; 7. azonban törvénynél fogva a kötelesrész pótlásához minden örökös tartozik hozzájárulni és pedig öröksége arányában; ennélfogva a fiu örökségéből 2/2s részt, az anyáéból pedig y28 részt kell elvennünk, miért is az újabb osztálykulcs az, hogy a fiu 14/28, az anya 7/28 és a leány szintén 7/28, vagyis (7-tel osztva a törteket) 2/i a fiúnak, í/i az anyának és 1/i a leánynak megy; 8. végrendelet szerint a leány is, a fiu is csak esetleges örökös, a nő ellenben mindenkori és bizonyos örökös; mint a múltkor irtam volt, az örökséget tárgyazólag rá nézve ezen bizonyosság számtani kifejezés szerint a 2/3 és ys közt culminál, melynek középarányosa az >/2, tehát az örökség fele része őt feltétlenül bizonyosan illeti, az esetleges számitások csak ezután következnek, hogy t. i. ha már a nő részét kiadtuk, azután a fiu két annyit kapjon, mint a leány, igy áll elő egy másik igazságos arány : az asszony átvesz :i/<;, a fiu 2/G, a leány '/o részt; 9. a leány kötelesrésze azonban itt is sértve van, az '/'' kiegészítendő '/4 részig; ez okból elveszünk a fiu részéből (mert az ő része esetleges, az anya része bizonyosan fent kell hogy maradjon), t. i. a 2/6 = 4/i2 részből ]/i2 részt s hozzáadjuk a leány '/Ö = 2/i2 részéhez s ekként a 3/i2 = '/4 kötelesrészt kikaptuk, lesz az arány: az anyának adunk fi/12. a fiúnak 3/i2 és a leánynak szintén 3/i2 örökséget; 10. a végrendelettel szemben itt is áll másfelől a tételes törvény rendelkezése, hogy t. i. a kötelesrész pótlását minden örökös teljesítse; minélfogva — a számtani magyarázat mellőzésével — kell hogy kapjon az anya 1G/36, a fiu "/se és a leány '•'/3fí részt; 11. a végrendelkező kiváló figyelemmel egyenesen csak a fiu iránt volt, midőn az örökrész nagyságának meghatározásával őt a legkedvezőbb helyzetbe kívánta juttatni, ez a figyelem mellőzhető nem lévén, a fiu részére a 2/3 = V6 resz kiadandó s a mi ott marad, azt kétfelé osztjuk az anya és leány közt, lesz a kulcs: fiu 4/G, leány anya í/&; 12. ezen osztály szerint ismét nem kapta meg a leány kötelesrészét sem, a most emiitett köteles figyelemből kifolyólag ez az anya részéből pótoltatván, a fiu kapja a 2/3 = 8/i2, az anya l/n és a leány 3/i2 (vagyis 1/i köteles) részét; 13. ha pedig a törvényt fölébe helyezzük ezen köteles figyelemnek s a kötelesrész pótlását a fiúéból is eszközöljük öröksége arányában, ekkor tiszta számtani szabatosság szerint adunk a fiúnak 2!1/48, az anyának 7/4S és a leánynak 12/*8 részt; 14. végrendelet szerint az asszony mindenkori örökös és esetleges legkisebb része — ha már a középarányost nem veszszük — 1/3 = 3/á; ezt legalább neki bizonyosan kiadni kell az esetleges örökösökkel szemben s ha ezt kiadtuk és hogy azután is a végrendelethez tartsuk magunkat, a maradékot ugy osztjuk el, hogy a fiu két annyit kapjon, mint a leány; ez esetben tehát előáll a következő arány: az anya kap 3/9, a fiu 4/s és a leány 2/9 részt; 15. ha a kötelesrészt itt is pótoljuk, mindenik személy kap 3/y— 3/9, vagyis 1/3 az anya, '/3 a fiu és 1/3 a leány jutalékába megy és itt visszaértünk a 4-ik pont alá . . . Biró dolga az igazság. B'ól'óni László, » ügyvéd Btínffy-Himyaden. II. (Felelet.) A »J o g« 23. számában Fronius Károly ur megtisztelt engem azzal, hogy a megelőző számok egyikében a dr. 11 e a György ur által feltett kérdésére kifejezett szerény véleményemmel foglalkozott. Miután nézetem mellett és ellen osztrák jogtudósok könyveiből is idézett, kénytelen-kelletlen nekem is röviden azokra reflektálnom kell. Első megjegyzésem, hogy E 11 i n g e r véleményének az én véleményemmel egyezéséről csak Fronius Károly ur cikkéből nyertem tudomást. Vájjon E 11 i n g e r levonta-e ugy mint én, a consequentiát arra az esetre is, ha a leány köteles részének kiegészítését kéri, Fronius Károly ur nem mondja. Stubenrauch véleményére az a megjegyzésem van, hogy az örökhagyó végrendeletének minden részét egyaránt kell figyelembe venni. Semmi ok sem forog fenn arra, hogy a fiúnak 2/s jutalékából kellene a magyarázatnak kiindulnia és ott meg is állania, az anyát pedig a leánynyal egyenlő részre szorítania. A végrendeletnek az a része, hogy a fiúnak jusson 2/3 rész, az anyának ys, semmivel sem előbbre való, mint az a másik rendelkezése, hogy az anyáé legyen 2/3, a leányáé ys. Stubenrauchnak okoskodását megfordítva, lehetne ép oly joggal mondani, mint ő mondja, s ép oly rosszul, mint ő mondja: hogy az anyának juttassuk a 2/s részét, a fiúnak 2/3 részét s a leánynak az '/a részét s ekkép adjuk össze a számlálókat ———. Ennyi, azt hiszem, elég az osztrák jogtudósokról, kiket, őszintén mondva, az öröklési jogban kalauzokul s még inkább tekintélyekül el nem fogadhatok, mert a jognak épen ebben a részében más, talán mondhatom, rosszabb uton járnak, mint mi magyarok. Különben is az idézettekről csak az a bizonyos, hogy ez a kérdés közöttük is vitás. Sokkal érdekesebb reám nézve Fronius Kárcly urnák — gondolom már nem Stubenrauchra támaszkodó * további fejtegetése, melyben az általa fejtegetett elméletnek jobb voltát azzal is indokolja, hogy igy a leány természetben kapná meg a hagyaték 1/i részét, mig ha kötelesrészének kiegészítését kénytelen kérni, ezt csak pénzben kaphatná. Hát ez utóbbi körülmény, sajnos be áll; de ez a lányra nézve nem jogtalanság, csak baj, mely akkor is érte volna, ha fiu nem születik s ő kénytelen kötelesrész címén a hagyaték felét pénzben igényelni. Lehetne ugyan arról is beszélni, vájjon helyes-e a mostani gyakorlat, mely készpénzben adja ki a kötelesrészt, de hát szentesitette a Curia és beszéddel rajta segítve nem lesz. Ezen a bajon azonban akkép akarni segíteni, hogy a végrendelet magyarázatának szabályait a leány javára megmásítsuk, következetlenségekre vezet. Nem fogja tagadni Fronius Károly ur, hogy a kérdésben forgó végrendeleti öröklési összeütközés oly esetben is előfordulhat, a melyben kötelesrészről nincs szó, melyben tehát az örökhagyó által szándékolt vagyonfelosztásnak a legkisebb hagyományban részesülő javára megmásitása nem volna jogos. De ha nézetét elfogadjuk egyik esetben, el kell fogadnunk másik esetben is.