A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 24. szám - Az újított perek kisebb polgári ügyekben

TL JOG. 219 tettel méltányosan megszabja, annak különbeni végrehajtás 15 nap alatti egyetemleges fizetésére a feleket utasítja. 57. §. A biróság és közjegyző különösen szem előtt tartsák, hogy a hagyatéki vagyon lehetőleg elkülönítve menjenek az érdekeltek tulajdonába, a közösség lehetőleg kikerültessék s különösen az ingatlanokra nézve mindenik külön telekjegyzőkönyvet nyerjen." 58. §. Ugy az örökösök, hagyományosok, örökhagyó vagy örököseitől, vétel vagy csere útján szerzett tulajdonjogot, valamint a helytelen telekkönyvezés helyreigazítása, az átadó végzésbe felveendő s azok tulajdonául hivatalból leendő bekebelezése végett az illető telekkönyvi hatóság megkeresendő.15 59. §. A telekkönyvi hatóság, a mennyiben a telekkönyvi rendtartással az átadó végzés ellentétben nem áll, a megrendelt bekebelezéseket egészben, különben a foganatosítható tételeket teljesiti, a többit pedig pontonkint indokolva, örökhagyó nevén hagyja és erről a bíróságot — a további teendők végett — értesiti. 60. §. A mely ügyekben osztályos egyezség nem jött létre, az elintézés következő : 1. Ha törvény vagy végrendelet, öröklési szerződés szerinti osztályterv az érdekeltek többsége, avagy a végrendelet, vagy az öröklési szerződéshez ragaszkodók által elfogadtatott, a kisebbség, ha az öröklési jogot tették vitássá, avagy a végrendelet és öröklési szerződés ellen kifogást tevők, rendes keresetüknek a birtokbírósághoz 30 nap alatt leendő beadására s ennek a hagyatéki biróság előtt, a keresetlevél egy számozott és az iktató által aláirt felzetéveli igazolására, azon hozzáadással utasítja, hogy a 30 napi határidőnek, keresetlevél beadása és igazolása nélküli lejárta esetében, a tárgyaláskor felvett osztályos egyezség szerint fog a hagyaték bármelyik érdekelt fél kérelmére, a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt osztálytervezet szerint átadatni és az ingatlanoknak a szerinti bekebelezése végett a telekkönyvi hatóság megkerestetni. 2. A nem örökös vagy hagyományos címen igénylők, a mennyiben az osztálytervet el nem fogadták, a törvény rendes útjára utasitandók. 3. A mennyiben az osztálytervet el nem fogadók nem az örökösödési avagy igényelt tulajdonjogot kifogásolják, hanem mellékkörülményeken alapuló követeléseket akarnának érvényesíteni, a per vagy törvény utjárai utasítás mellőzésével, a hagyatékot átadó végzés hozatik meg, melynek végén kimondandó, hogy annak jogerőre emelkedése után fog az ingatlanok bekebelezése végett, a telekkönyvi hatóság megkerestetni. 61. §. Hagyatékot átadó végzésben mindig kimondandó, hogy az abban érdekeltek ló nap különbeni végrehajtás terhe alatt a hagyatéki tárgyakat a végzés szerint, a végzés szerinti megnevezett tulajdonosnak, tettleges birtokába átadni kötelesek.16 V. FEJEZET. Vegyes határozatok. 62. §. Azon hagyatékokra nézve, a melyek ezen törvény életbelépte előtt elhalt örökhagyóktól maradtak, vagy a melyek ezen törvény hatálya alatt származtak bár, de a kellő időben le nem tárgyaltattak, azok haláleseti és leltáraiknak felvétetését, tárgyalását a biróság vagy közjegyzőnél, minden érdekelt akár örökös, hagyományos, utóörökös, örökhagyó vagy örököseitöli vevők avagy cserélők, telekkönyvi kiigazítást óhajtók, vagy telekkönyvi társtulajdonosok bármelyike kérelmezheti. 63. §. A birtokbiróság előtt eddig folyamatban lévő hirdetményi eljárás beszüntettetik s az erre vonatkozó iratok a hagyatéki bírósághoz teendők át további — ezen szabályok szerinti — eljárás végett. Itt azonban a netalán hiányzó haláleset-felvételt a családi értesítő ív helyettesíti, a leltárt pedig a tárgyalási jegyzőkönyvbe a nagykorú örökösök által bemondandó vagyoni felvétel pótolandja, mely esetben az illeték kiszabhatása végett a bélyegmentes értékbizonylatot az érdekeltek becsatolni kötelesek. 64. §. A hagyatéki tárgyalási iratokhoz netalán kellő telekkönyvi másolatok avagy a meglevőnek a tárgyalás alkalmával az eredetiveli összehasonlítása, illetőleg a legutóbbi telekkönyvi állás megnézése, anyakönyvi kivonatok, adóértékbizonylatok, nyilatkozatok beszerzése, kiállítása, mindazok általán véve, melyeket a 14 Ez nagyon óhajtandó fontos körülmény. 16 így jönnének a telekkönyvek rendbe. 16 Fonák is volt az, hogy a hagyatéki biróság átadó végzésének jogerőre emelkedése után is, a birtokon kivül lévő örökösök, egy hosszas birtokpert voltak kénytelenek lejáratni, felek maguk megtehetnek, vagy bárki által megtétethetnek, a felek kötelesek és ha azzal a tárgyaló közjegyzőt bízzák meg, annak díja az 1880: LL t.-c. 27. §-a szerint a köztüki megállapodás tárgya. 65. §. Ha a tárgyalási helyen telekkönyvi hivatal van, a közjegyzőnek a jegyzőkönyvbe vezetett azon megjegyzése, hogy a telekkönyv az napi állását megtekintve fejezte be a tárgyalást, a telekkönyvi másolat becsatolása is elmaradhat. 66. §. A közjegyző a bíróságokkal egyenlő hiteles személy lévén, annak hivatalosan a jegyzőkönyvbe, vagy átiratában tett nyilatkozatai kétségbe nem vonhatók. 67. §. A biróság és közjegyző közt előforduló nézeteltérések esetében a közjegyzőnek a bírósághoz intézett előterjesztése az illető ügyiratokkal a kir. ítélő tábla, esetleg a kir. Curiához elbírálás végett felterjesztendő. Az újított perek kisebb polgári ügyekben. (A legújabb igazságügyminiszteri rendelet.) Irta : WALDMANN MÁRK, ügyvéd Nagyváradon. E napokban közzétett 12,756/90. sz. igazságügyminiszteri rendelet az újított kisebb polgári pereket illetőleg azt tartja, hogy az 1884. évi október 20-án 46,221. sz. a. kibocsátott igazságügyministeri rendelet azon intézkedése, mely szerint az újított perek a kir. járásbíróságoknál is, a mennyire a személyzeti viszonyok megengedik, nem az alapper birájának, hanem más bírónak osztandók ki, a kisebb polgári peres ügyekben nem alkalmazandó, vagyis az alapper birája, egyszersmind az újított per bírája. A mily üdvös a hivatolt 1884. évi 46,221. sz. a. kibocsátott igazságügyministeri rendeletnek a kisebb polgári peres ügyek újított pereiben való követése, ép oly észszerű, igazságos és az 1877. évi XXII. t.-c. szellemének megfelelő, a mennyiben az idézett t.-c. 63. §-ának azon intézkedése, hogy a kisebb polgári peres ügyek azon részében, melyek a községi bíráskodás alá nem tartoznak, egyszeri perújításnak feltétlenül helye van, a nélkül, hogy ahhoz az idézett szakasz szerint újabb bizonyíték kívántatnék, a perújítás e módja, illetve az újított per bírósága, quasi felebbezési fórumkér t tekintendő, mert továbbá miként az alapperben eljárt biró meggyőződését intacte akarván hagyni, ép ugy nem vár más meggyőződést a bírótól az újított perben sem, mint melylyel birt az alapperben, minélfogva oppurtunitás követelte igazságügyi szempontok kielégítése végett és egyidejűleg a magas jogérdek követelményeinek hódolva, az újított pereknek más bíróhoz való kiosztása tartatott és tartatik eszélyesnek. Bírálatom tárgyává tett igazságügyminiszteri rendelet akkor volna indokolt, ha a törvény az újított perekben új bizonyíték használatát irná elő, a mennyiben ez esetben egész nyugodtan volna bizható az újított per elbírálása az alapperben eljárt biróra is, mert új bizonyíték használása esetén, a per körülményei változván, a biró is, anélkül, hogy meggyőződésével csak látszólagos következetlenségbe essék, más képet látván maga előtt, nyert meggyőződését a kifejtett körülményekhez képest megváltoztathatja a következetlenség vádja nélkül, de a sérelmes rendelet és a törvény 63. §-a figyelembe vételével még ha belátnia kellene az alapperben hozott Ítélet alapjául szolgált meggyőződése téves voltát, emberi gyarlóságánál fogva sem hozhat más Ítéletet annál, mint melyet az alapperben hozott. Káros és ki nem állja az igazságot kereső közönség bírálatát a sérelmes rendelet, mert az tág tért nyit a bírói önkénynek, vagy nevezzem elfogultság s illetve téves nézetnek, mely ellen nem lesz mentség, noha a szegény embernek az 50 frton alúli követelése ép oly drága, mint a gazdagabbnak 50 frt 1 krnyi követelése, s noha maguk a bírák saját lelkiismeretük megnyugvása tekintetében kívánták ítéletüknek társbirójukkal való felülvizsgálását. Én szerény nézetemmel hajlandó vagyok annak kifejezést adni, hogy az 50 frton felüli ügyekre vonatkozó 1884-iki igazsáL;ügyminiszteri rendelet kibocsátására az bírhatta az akkori igazságügyminisztert, hogy a fontosabb ügyek elintézésére hivatolt birák is csak emberek, s mint ilyenek, tévedhetnek ; tehát jónak látta elfogultságok megkímélése céljából az újított ügyeknek más bírónak leendő kiosztását akkor, midőn a törvény (értve a perrendtartás idevágó szakaszait) a perújítás előfeltételéül az újabb bizonyítékokat kivánja s igy az igazság kockáztatása nélkül még némileg indokolható volna az újított pernek, az alapperbeli bírónál való meghagyása s most ezzel ellenkezőleg a jóval kisebb tapasztalattal biró bírákhoz utalt ügyekben eljáró bírákat emberen felüli