A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 23. szám - A végrendelkezés köréből

J O <i. 91 kedés sem tétetett: ez által a még ki nem sorsolt elsőbbségi kötvényeken alapuló társasági tartozás is lejárttá vált. Ez okból a másodfokú bíróság Ítéletének megváltoztu'ásával az első fokú bíróság Ítélete volt helyben hagyandó. (1890. március 26-án 1,1 öo. sz. a.) A kereskedői mi birósáff peren kiviili eljárás során és jogorvoslattal meg nem támadható határozattal csak abban az esetben rendelhet ki felszámolót, ha magának a felszámolásnak helytfoghatósága nem vitás és csuk a felszámoló személyének kijelölése eszközlendö. Ellenben, ha a közkereseti társaság tagjai között az válik vitassa, hogy felszámolásnak egyáltalán lehet-e helye l a felszámolást kérő fél ebbeli igényét, mint bármely más vitássá vált jogot csak szabályszerű peres eljárás utján érvényesítheti. Ugyancsak peres eljárás útjára tartozik annak eldöntése is, hogy a közkereseti viszony kötelékén kívül álló harmadik személy a birtokába került társasági üzleti könyveket és okiratokat kiadni tartozik-e! Ily vitás kérdések fenforgása esetéhen és azok tisztába hozatala előtt tehát a biróság sem felszámolót nem rendelhet ki, sem a könyvek és okiratok hirlaloját azok kiadására nem kötelezheti. A inármaros-szigeti kir. törvényszék : A fennállott K. . . . és T. . . . cégnek mint feloszlott közkereseti társaság ügyleteinek lebonyolítása, kötelezettségeinek teljesítése, künn levő követeléseinek behajtása és a véiikiegyenlitésnek eszközlése végett felszámolásnak van helye. Felszámolóul Szabó Aurél ügyvéd helybeli lakos kineveztetik ; egyúttal K. . . Náthán Sámuel a közös üzletre vonatkozó könyveknek és váltóknak a felszámoló kezeihez különbeni 1,000 frt birság terhe alatt leendő átadására köteleztetik. Indokok: K. . . . Náthán Sámuel beismeri, hogy a közte és T. . . . Lázár között fennállott közkereseti társaság feloszlott; beismeri azt is, hogy ezen társaságnak künn levő követelései vannak, melyek a társaság kötelezettségeinek fedezése után közöttük felosztandók lesznek. Mivel pedig a kereskedelmi törvény nyolcadik címének, ötödik fejezetének rendelkezése szerint ily esetben felszámoló kirendelésének van helye, a hivatkozott tanuk kihallgatásának és az ezen peren kivüli eljárás keretébe nem tartozó, a felek által felhozott körülmények elbírálásának mellőzése mellett a felszámolót kinevezni kellett. (1888. évi június hó 18-án, 5,24.3. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság végzését megváltoztatja, K-.... . Náthán Sámuelnek az 5,245/1888. számú első bírósági végzés ellen 5,980/1888. szám alatt benyújtott felfolyamodását elfogadja. Az elsöbiróság 5,245. számú véghatározatában nem csak felszámoló kirendelése tárgyában intézkedett, hanem egyúttal eldöntötte a felek közt vitássá vált azt a kérdést is, vájjon felszámolásnak helye van-e ? ezeken felül még könyveknek és okiratoknak kiadása iránt szintén intézkedett. Minthogy pedig a kereskedelmi eljárás 43. §. a) pontja szerint felfolyamodás csak olyan a peren kivüli eljárásban hozott véghatározat ellen van kizárva, melyben a biróság pusztán csak felszámoló kirendelése tárgyában intézkedett, de nem zárja ki a felfolyamodást oly véghatározatok ellen, melyekkel a bíró, mint jelen esetben, első sorban a felszámolás helytfoghatóságának kérdését döntötte el, valamint nem zárja el a felf jlyamodást könyvek és okiratok kiadása tárgyában hozott véghatározatok ellen sem, K. . . . Náthán Sámuelnek emiitett felfolyamodását az elsöbiróság tévesen utasította vissza. Ezek folytán a kir. itélő tábla felülbirálat alá vévén az első bíróságnak 5,248/1888. számú véghatározatát, azt az egész megelőző eljárással együtt a 8,853/1887. számú kérvény elintézéséig megsemmisíti s utasítja az első bíróságot, hogy a kérvényt T Lázárnak adja vissza. Indokok: Peren kivüli kereskedelmi eljárás útjára a felszámoló kirendelése csak abban az esetben tartozik, ha magának a felszámolásnak helytfoghatósága nem vitás s csak a felszámoló személynek kijelölése eszközlendö; ellenben, ha a közkereseti társaság tagjai közt az válik vitássá, hogy felszámolásnak egyáltalában lehet-e helye? a felszámolásnak elrendelését kérő fél abbeli igényét, mint bármely más vitássá vált jogot a kereskedelmi eljárás 6 §. 3. pontja értelmében csak szabályszerű peres eljárás utján érvényesítheti. Továbbá ugyancsak peres eljárás útjára tartozik annak a kérdésnek eldöntése is, hogy a közkereseti társasági viszony kötelékén kívül álló harmadik személy a birtokába került társasági üzleti könyveket és okiratokat kiadni tartozik-e? Tekintve tehát, hogy jelen esetben T Lázár, mint a K. . . . és T cég alatt működött közkereseti társaságnak egyik tagja, K. . . , Náthán Sámuel, mint a közkereseti társaság másik tagja ellen első sorban a felszámolás helytfoghatóságának kimondását, a felszámoló kirendelését csak mint következményt kérte 8859/1887. számú kérvényében, egyúttal id K. . . .Salamonnak, ki a kérdéses közkereseti társaságnak tagja nem volt, arra való kötelezését, hogy a társaság üzleti könyveit és okiratait adja ki; tekintve, hogy e különben is halmozott kérdések eldöntése a fentiek szerint csak peres uton eszközölhető és az eljárás szabályszerű keresettel és nem kérvénynyel indítandó meg; tekintve, hogy az elsöbiróság, midőii a 8,859/18S7. számú kérvényt mint perenkivüli kereskedelmi eljárás megindítására alkalmasat elfogadta, letárgyalta és érdemleges végzéssel döntötte el, a keresk. elj. 6. §. 3. pontjában foglalt lényeges eljárási szabályt sértette meg: az elsőbiróságnak véghatározata az ezt megelőző eljárással együtt az 1881. évi LIX. t.-c. 58 §. 2. bekezdése és a 39. §. o) pontja alapján megsemmisítendő volt. (1889. évi október 14-én, 5,716. v. szám.) A kir. Curia : A másodbiróság végzése indokaiból helybenhagyatik. (1890. évi március hó 19-én, 308. v. sz.) Bűn-Gügyékben. A tanú ellen tett kifogásként a felebbezésben használt azon állítás, hogy a tanú pénzeket sikkasztott és hamis tanúvallomást tett — mint rágalmazás büntettetett; az ügyfél a tanú ellen tett kifogásoknál nem hivatkozhatik a 11. T. K. 2GG. §-ára. A szolnoki kir. törvényszék : F. János a B. T. K. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségében vétkesnek mondatik ki, ezért a B. T. K. 260. §-a rendelkezései értelmében jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó tizennégy napi fogházra Ítéltetik. 1 n d o k o k : Vádlott a tárgyalás során önként beismerte, hogy sértett K. Lajost a szolnoki kir. járásbíróság előtt H. Károly ellen 63 frt 60 kr. tőke s járulékai iránt indított sommás perében ugyanezen kir. járásbírósághoz 395/1884. szám alatt beadott felebbezési indokokban hamis tanúvallomást tevőnek, sikkasztónak, hamis esküvőnek, hamis tanúnak nyilvánította ; vádlott ezen cselekménye a B. T. K. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségét képezvén, önbeismerése alapján ezen vétség miatt vétkesnek kimondandó s tekintve jó előéletét, őszinte beismerését, miut enyhitő körülményeket, a B. T. K. hivatkozott szakasza rendelkezései értelmében megszabott szabadságvesztésre ítélendő volt. (1888. évi augusztus hó 13-án, 5,349. szám.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla helybenhagyja a kir. törvényszék Ítéletét indokainál fogva és még főleg azért is, mert vádlott magánvádlót a 395/1884. szám alatt beadott felebbezésében nemcsak hamis vallomást tevőnek, sikkasztónak és hamis esküvőnek nyilvánította, hanem egyúttal ezen felebbezésében azt is kérelmezte, hogy a magánvádló ezen állítólagos bűncselekményeinek megtorlása végett az iratok a büntető bírósághoz tétessenek át, tehát vádlott sértettet a biróság előtt hamis tanuzás, sikkasztás és hamis eskü elkövetésével nyilvánvalólag vádolta. (1889. március 26-án, 41,547. sz.) A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéletének részbeni megváltoztatásával vádlott a B. T. K. 258. §-ában meghatározott rágalmazás vétségében mondatik ki bűnösnek, ennek alapján, valamint a B. T. K. 92. §-a alkalmazásával főbüntetésül 20 frt, mellékbüntetésül 10 frt pénzbüntetésre ítéltetik, mely pénzbüntetések behajthatlanság esetében két és egy napi fogházzal lesznek helyettesitendők. Indokok: A vád tárgya vádlottnak H. Károly elleni a szolnoki kir. járásbíróság előtt 63 frt 60 kr. és járulékai iránt indított polgári perében 1884. évi január hó 2l-én benyújtott felebbezésében foglalt azon állítása, hogy K. Lajos 1876. évben mint vádlott ügyvédsegéde megbízása folytán behajtott pénzeket elsikkasztott, hogy ezen, valamint az 1877. évben H. Jakab ellen 154 frt iránt indított perében hamis tanúságot tett. Tekintve, hogy az emiitett felebbezés zárkérelme az, hogy a K. Lajos tanuzására alapított Ítélet feloldassék és ujabb tárgyalás rendeltessék, vagy a mennyiben a kérdéses peres ügyben kétségtelenül bűncselekmények merültek fel, az ügy a büntető bírósághoz tétessék által: a vád alapjául szolgált felebbezés a B T. K. 260. §-ában meghatározott rágalmazást megállapító határozott vádat tartalmazónak nem tekinthető. De a felsorolt állitások megállapítják a B. T. K. 258. §-ában megállapított vétséget, melyért vádlott, miutáu K. Lajos nem volt amaz ügyben ügyfél és igy a B. T. K. 266- §-a nem is alkalmazható, büntetendő.