A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 23. szám - A közjegyzői okiratok és a peres eljárás rövidítése

210 A JOG. 1881-ki törvénynek; 1889: XXXI., a vízszabályozási kölcsönről szóló 1880: XX. t.-c. némely határozatainak; 1889 : XXVII , a katonai tanárjelölteket érintő 1883: XXX. törvénycikknek ; a Ludovica-Akademiára vonatkozó 1872: s 1883: évi törvényeknek módosítása Ezenkívül számosb törvény csak az előbbiek kiegészítéséül szolgál; nevezetesen az 1888: XXIIÍ. s XXIV. t.-cikk a cukor és szeszadóhoz; 1889 : XXXIII., a regálékhoz ; 1889: XXII. a véderőhöz; 1889: XLI. a phylloxera nemzetközi egyezményhez; 1889: XXXIV. a cheque 1885-iki törvényhez stb. A mi a ministerek törvényalkotási tevékenységét illeti, itt a legnagyobb tért a közgazdászat foglalta el — nem kevesebb, mint 88 törvényjavaslattal — szemben a szorosan vett culturát képviselő 23 javaslattal. A pénzügy áll legelői: 35 törvényjavaslattal; mit követ mindjárt a 31 törvényjavaslatot felmutató közlekedésügy; s azután a földmívelés 22-vel. A honvédelmi mintegy versenyzett az oly nagy fontosságú igazságügygyei; amaz 15 s utóbbi 16 törvényjavaslatot állított elő. A közoktatás, az állam-fejlődés ezen alapereje, szégyenkezve kullogott megettük 5 törvényjavaslatával; de a mitől a belügy még el is maradt — 2 javaslatával — az oly szükségessé vált reformjának minden jelensége s előkészítése nélkül. A ministerelnök részéről 7 törvényjavaslat adatott be a Suez-csatornáról, udvartartásról, boszniai vasútról, horvátországi pénzügyről stb. Azonfelül ezen 3 év alatt 133 ministeri előterjesztés is nyújtatott be s tárgyaltatott, melyek közt legnagyobb számban voltak a helyi érdekű s kisebb vasutak engedélyezései. Vannak közöttük mindenesetre nagyobb számmal, melyek közgazdászati vagy igazságügyi tekintetben kiválóbb jelentőséggel bírnak. Ilyenek nevezetesen : A kir. táblák decentralisatiója az alsó bíróságok székhelyei s területének új rendezésével, a mit évtizedek óta sürgettünk és pedig szoros, elválhatlan kapcsolat nélkül is a közvetlenség azonnali behozatalával. Ugy az orvosi tanács létesítése, minek üdvös befolyása leend az alaposb bűnvádi jogszolgáltatásra. Továbbá: A véderő és honvédség szabályozása; a közutak s vámok rendezése ;az állategészségügy korszerű szervezése; a halászat rég várt törvénye; a védjegyek oltalma, az italmérési r e g a 1 e több rendbeli pénzügyileg nagy jelentőségű törvényei; a hazai ipar s azt támogató pénzintézetek kedvezményezése; közraktárak zálogjegyei; áruminták vámmentessége ; árverési csarnokok létesítése; a népszámlálás 1890-ben. Ezeken s a már említett kiegészítések s módosításokon kívül az igazságügyi ministeriumból még a táblai kisegítő bírákra, a tenger alatti kábel védelmére, a naszódi birtokviszonyokra vonatkozó új törvények s több nemzetközi szerződések felemlitendők ; itt függőben maradván az ö r ö klési jog, a bűnvádi eljárás, bírák felelőssége; s a most megny it 4-ik ülésszak folyamán tárgyalandó alsó bírósági terület s székhelyek megállapítása. Az oly sok év óta veszteglő ügyvédségi reform javaslataszóba sem jött. A kereskedelmi (közlekedési) ministerium részéről: a Vaskapu szabályozása, 14 új vasút engedélyezése s több vasúti megváltás s építkezések; a íöldmívelésiből a Zanzibárral, spanyol, olasz, dán s több más államokkal kötött keresk. szerződések; nem csekély hátrányul elmaradván a mezőrendőrség, a bortermelés s kereskedés védelme s a tengerészek rendtartása; a pénzügyitől a fogyasztási adók új szabályozása ;a földhitelintézet szabályozási s talajjavitási kölcsöne; s a nyeremény kölcsön kötvények forgalma; a honvéd ministertől a fegyvergyár felállítása s a ministerelnökség köréből j az Andrássy-emlé k. Későbbi ülésszakra maradt a k i sd e d ó v á s nagyszükségű állami rendezése is. A képviselők részéről a három évi ülésszak alatt csak egy törvényjavaslat adatott be a nemes érzelmű humanista, Irányi Dániel által: a vallásszabadságról, mi azonban tárgyalás alá nem vétetett. Ugyanő a honossági (állampolgársági) törvény módosítását célzó javaslatát, többek nevében is a 3-ik ülésszak befejezése után nyújtotta be. A közjegyzői okiratok és a peres eljárás rövidítése.* Irta : WEISZ MANÓ, ügyvéd Nagy Becskereken. Ezen cikket válaszul kívánom tekinteni Z im á n y i Alajos budapesti kir. közjegyző umak fenti című, e lapokban megjelent dolgozatára. Távol legyen tőlem a közjegyzői intézmény életrevalóságát kétségbe vonni, sőt ellenkezőleg a közjegyzői törvény amaz intézkedését — mely szerint határozott összegű és lejáratú okmányaik közvetlenül végrehajthatók — eléggé meg nem becsülhető előnyt nyújtónak s eredményében áldásosnak kell nyilvánítanom. Hogy mindazonáltal a közjegyzői irodákban az ügyforgalomnak alig számba vehető részét képezi a jogügyletek megkötéséről szóló okiratok felvétele, annak nem mint cikkező állítja, az alig érthető indolentia az oka, melyet az ügyfelek jogügyleteik megkötése alkalmával az által tanúsítanak, hogy a közjegyzői okirat eme jótékony hatályát alig veszik igénybe, hanem sokkal mélyebben rejlik s — nézetem szerint — a következőkben keresendő : Mindenek előtt ki kell emelnem, hogy — hál' istennek — igen csekély percentuatiója a megkötött jogügyleteknek kerül biróság elé. Ezen kis percentuatio gyorsabb lebonyolításának kedveért a kereskedő — kinek az ideje drága s ki magánokmányait nyomtatott sablonokban, pár pillanat alatt kiállítja — nem riszkirozza idejét, fáradságát s az aránytalanul nagy költséget arra, hogy közjegyzői okmány birtokába juttassa magát. A kereskedő — ki különben is hivatalos titoknak szereti ügyeit tekinteni — inkább tíz ügyletet elszalaszt, mintsem nagy hűhóval, szerződő fele'és nagy nehezen szerzett azonossági tanúi kíséretében órákig ólálkodjék a közjegyzői irodák túltömött előszobáiban s lessé, hogy mikor keiül rá a sor. Ha ez áll a fővárosra nézve, hol 12 közjegyzői iroda van s hol a concurrentia, a sajtó és a nagyobb felügyelet, a közjegyzői felszámításokat a törvényesség medrébe szorítja; mennyivel inkább áll az egyes vidéki közjegyzői irodákra nézve, melyek teljesen concurrentia s kellő ellenőrzés nélkül állnak és nagyhorderejű privilégiumokkal felruházott okmányaikat a törvényesnél négy-ötszörösen drágábban osztogatják. S épen mert minden egyes okmánynál külön akarnak meggazdagodni, az ellenkezőjét érik el, azt t. i., hogy őket csak olyan esetekben keresik fel, midőn absolute elkerülhetetlenek. Nehogy egyesek hibájáért az egész üdvös intézmény s ebből folyólag a közjó szenvedjen s nehogy ama kitűzött cél — hogy a vitás kérdések és perek kevesbedjenek — elé átléphetlen gátak emelkedjenek, ezen felszámitási miserián kettős uton segíteni kellene. Az egyik és hatályosabb gyógymód a felállítandó concurrentiában volna keresendő. A közjegyzők csakis nagyobb forgalmú helyekre lévén kinevezve, mindenütt, a hol olyanok vannak, legalább is még egy s nagyobb vidéki városokban több közjegyző volna kinevezendő. Az ilykép kifejlendő concurrentia legbiztosabb óvszer volna a felszámitásokbani túlkapások ellen. A publicum oda menne, a hol insoliditást nem tapasztal. A második gyógymód: az alaposabb ellenőrzés. Minden közjegyzői okmányon a felszámításnak rajta kellene lennie s éyenkint egyszer-kétszer ellenőrző közegeknek kellene felülvizsgálni ezen felszámításokat. A netán tapasztalt túlkapások szigorúan, sőt ismétlés esetén a közjegyzői jogosítvány elvonásával büntetendők volnának. A correct elemnek ez ellen bizonyára kifogása nem volna. Es pedig annál kevésbé, mert az incorrect elem az okozója azon idegenkedésnek és ellenszenvnek«, melyről cikkező panaszkodik. Mindaddig, mig ily visszaélés lehetetlenné tétetni nem fog, nagyon természetes, hogy a közjegyzői okiratok felvétele körül a * Hely szűke miatt elkésett. A szerkesztőség.