A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 22. szám - Igazságszolgáltatásunk fogyatékossága

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 22. számához. Budapest, 1890. június 1-én. Köztörvényi ügyekben. Mezei munkások bérkövetelésének illetősége. A kún-szent-mártoiii jbiróság dr. Svábi Lajos által képviselt Posta László s társai mezei munkások — dr. Fuchs Mór által védett Helsinger Zsigmond munkaadó ellen 138 frt 12 kr. kikötött bér fizetése iránt indított sommás kereseti ügyben alperes 66 frt 24 kr. s járulékai fizetésében elmarasztaltatott. A budapesti kir. tábla a birói illetőséget leszállította s ennek folytán az Ítéletet előző eljárással együtt megsemmisítette. Mert az 1888. március 1-én kelt szerzőilés igazolja, hogy ezen szerződés alperes, mint munkaadó s felperesek, mint munkavállalók közt jött létre ; s hogy felperesek az összes őszi s tavaszi gabonának learatását s elcséplését elvállalták, s hogy felperesek az abban kikötött, de még ki nem szolgáltatott s készpénzbeli illetményeket követelik. — Minthogy pedig az 1876: XIII. t.-c. 84 §. értelmében felperesek mezei munkásoknak tekintetnek és a hivatkozott törvény 115. §. szerint a gazda s mezei munkások közötti vitás kérdések elintézésére annak a) pontjaként megyékben a szolgabíró, mint elsőfokú biróság illetékes ; felperesek pedig nem igazolták, hogy az ügy elintézését első sorban a szolgabírónál megkisérlették volna; mert felperesek azon igazolása, hogy az 1888. okt. 30-án a tisza-vezsényi elöljáróság által hozott C. alatti határozat szerint alperest az elöljáróságnál beparancsolták és hogy az egyezség nem sikerülvén, polgári perre utasíttattak, — törvényszerinti igazolásnak nem vehető ; mert a községi elöljáróság a hivatkozott törvény 115. §. a) pontjában elősorolt szolgabírói, kerületi, kapitányi, vagy hadnagyi, dúlói hatósággal azonosnak nem tekinthető; miért is az eljárt járásbíróság els-ő sorban határozni illetékes nem volt; ennek folytán tehát az illetőség kérdésében hozott végzését megváltoztatni s az Ítéletet az azt megelőzött egész eljárással egvütt (1881: LIX. t.-c. 39. §. b. p.) megsemmisíteni kellett. (1890. márc. 19. 32,169. sz) A szerződés átruházásának perfeetiója mely időpontban áll be? A szabadkai kir. járásbíróság (1888. április 28-án, 4,384/1888. p. sz.): Szarvasy Ede ügyvéd által képviselt L. Károly felperesnek személyesen védekezett M. Ignác alperes elleni 112 frt 50 kr. iránti perében ítélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az alperes által hivatkozott és hit alatt kihallgatott tanuk vallomásaiból kétségtelen, hogy felperes alperes azon kijelentését, hogy a gyógytár helyiséget V. Béla veszi át s jövőben alperes helyett V. Béla fogja a felek közötti szerződés alapján a bért fizetni, jóváhagyólag vette tudomásul, mi által tehát alperes a szerződési kötelezettség alól feloldottnak tekintendő. Nem változtat alperes e helyzetén azon esetleges körülmény sem, hogy felperes később V. Bélával meg nem egyezett, mivel felperes későbbi tényei alperes kárára befolyással nem lehetnek. Mindezeknél fogva felperes alaptalan keresetével elutasítandó volt. Abudapesti kir. ítélő tábla (1889. január 4-én, 31,743/1888. B. sz.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és alperest a kereseti töke megfizetésére kötelezi. Indokok: Alperes beismeri azt, hogy a gyógyszertárához szükséges helyiséget a felperestől bérelte ki öt évre, negyedévenkint 112 frt 50 kr. bérösszegért és elismerte azt is, hogy az 1887. évi december 1-én esedékessé vált 112 frt 50 kr. negyedévi bérösszeget nem fizette meg, azonban azt állította, hogy ezt a negyedévi bérösszeget már nem ő, hanem V Béla tartozott fizetni, mert ez alperes gyógyszertárát megvevén, a gyógyszertári helyiségre nézve a felperes és alperes közt kötött bérleti szerződés is arra, t. i. V. Bélára, felperes beleegyezésével 1887. évi október hó 8-án V. Simon és ifj. H. József tanuk jelenlétében átruháztatott. Alperes állításának bizonyítása végett V. Bélára, V. Simonfa és ifj. H. Józsefre, mint tanukra hivatkozott, V. Béla tanú saját tényében forogván, tehát érdekelt lévén, vallomása felperes kifogása folytán az 1886. évi LIV. t.-c. 192. §. alapján tekintetbe nem vehető. V. Simon tanú azt vallotta, hogy 1887. év október hó 8-án, midőn V. Béla alperestől a gyógyszertárt átvette egyszersmind alperestől az ekként és felperes közt kötött bérleti szerződést és a befizetett bérösszegekről szóló nyugtákat és ekkor V. Béla a szintén jelen volt felperesnek azt mondta, hogy majd pár nap múlva beszélik meg a szerződést, el levén foglalva a gyógyszertár átvételével, mire felperes kezet fogott és eltávozott. Ifj. H. József tanú pedig azt vallotta, hogy a kérdéses alkalommal felolvastatván a felperes és alperes közt kötött bérleti szerződés, alperes felperesnek kijelentette, hogy a gyógyszertári helyiséget V. Bélának adja át, a mely kijelentést felperes jóváhagyóan tudomásul vette, de midőn az alperes részéről tett ama nyilatkozat folytán, hogy a bér 1887. decemberig ki van fizetve, V. Béla felpereshez kérdést intézett, azt felelte felperes : »igen, addig majd kiegyezünk«. Azt is vallja az a tanú, hogy ez alkalommal felperes nem tett olyan nyilatkozatot, mely szerint felperes alperest a további felelősség alól felmentette volna. E két tanú vallomásával meg van cáfolva alperesnek az az állítása, hogy 1887. évi október 8-án a tanuk előtt a kérdéses bérleti szerződés felperesnek hozzájárulásával N. Bélára átruháztatott és a bérleti viszony felperes és alperes közt megszüntettetett és igy az alperes részéről kinált főesküvel való bizonyításnak helye nincs. Azzal tehát, hogy alperes a gyógyszertári helyiséget átengedte, csak közte és V. Béla közt támadt szerződési viszony, a mi a felperes és alperes közti bérleti viszonyt nem érinti és miután ezek szerint felperes V. Bélával szerződési viszonyban nem lévén, a kereseti negyedévi bért csakis alperestől követelheté ; ennélfogva az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni s alperest a kereseti tőke megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1889. november 22-én, 2,357/1889. p. sz.): A másodbirósági ítélet megváltoztatásával, az első biróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva. A tolvaj követelheti az erdöörtöl azon kárának megtérítését, melyet ntóbbi neki üldözés közben a szükséges óvatosság elmulasztása folytán okozott. A leteiiyei kir. járásbíróság- (1888. márc. 29. 790/1888. sz.) : Zakál Gyula ügyvéd által képviselt K. János felperesnek, Málics János ügyvéd által védett M. Mihály alperes elleni 150 frt iránti perében itélt: Alperes köteles a kereseti tőkét megfizetni. Indokok: Felperes keresetlevelében azt adja elő, hogy alperes még mult évi július hó 28-án este 9 óiatájban a v—i erdőben egyik 150 frtot érő lovát agyonlőtte, ez okból kéri őt a kárnak megtérítésére kötelezni. Alperes beismeri, hogy a mult évi június 28-án éjjel, midőn az uradalmi erdőben a fadepókra vigyázott és midőn felperes a lopott fával az uradalmi erdőből távozott és több izbeni »megállj« kiáltásaira nemcsak hogy meg nem állott, hanem kerülő utakon menekülni akart, a tolvajt utolérendő, utána futott, de sötétben megbotolva, fegyvere elsült és lövése véletlenül felperes egyik lovát találta. Minthogy ennek kizárólag felperes volt az oka, kéri ennélfogva magát a kereset terhe alól felmentetni. Tekintve azonban azon körülményre, hogy a fegyver rendszerint csakis azon célból adatik az erdőőrnek, hogy magát megtámadás esetén védelmezhesse; továbbá, hogy fegyverét a megkívánt óvatossággal tartozik hordani és hasonóvatossággal vele bánni, ugyanazért nem volt elfogadható azon mentsége, hogy a menekülő tolvajt üldözendő, utána futott, de megbotolván, fegyvere elsült, mivel hogy ha fegyverével a különben sem igazolt futásközben is a megkivánt óvatossággal bánik, az el nem sülhetett volna. Ilyen körülmények között alperes lévén oka az okozatnak, miért a kereset értelmében saját beismerése alapján annál is inkább marasztalandó volt, mert a hit alatt kihallgatott elöljáróság vallomásával a kereseti kár igazolva lett. A budapesti kir. itélő tábla (1889. márc. 28. 19,252/1888. p. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A per során igazoltatott az a körülmény, hogy az alperes, mint erdei csősz őrizetére bizott erdőben felperes és fia éjnek idején fát lopni lovakkal és szekérrel voltak, sőt felperes