A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 22. szám - Igazságszolgáltatásunk fogyatékossága

SÜ a JOG. azt is beismerte, hogy alperes felszólítása folytán fogatával meg nem állott, ebből következtethető alperes ama védekezésének igaz volta, hogy kénytelen volt alperes a faorzó felperes felismerhetése végett rövidebb, de járatlanabb területen eleibe kerülni; az éjjeli sötétség és sietség tehát eléggé valószínűnek tüntetik fel alperesnek azt az állítását, hogy a járatlan terület bozótjában elesett és hivatalos állásánál fogva kezében levő fegyvere véletlenül elsüli, s ennek folytán felperesnek egyik lova véletlenül agyonlövetett; ezekkel a körülményekkel szemben felperes lett volna köteles igazolni azt, hogy lovának agyonlövése miatt alperest vétkesség terheli, minthogy azonban felperes ez irányban bizonyítékot sem hozott fel, a véletlen eseményből származott kárt pedig — megtérítésre való igény nélkül — a tulajdonos szenvedi, ugyanazért felperest, a ki a miatt, mert éjjel fát lopni ment, kárának okozójául maga tekinthető, keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1890. jan. 31. 4,065/1889. sz.): A másodbiróságnak csakis felperes által felebbezett ítélete megváltoztattatik és az elsöbiróság Ítélete indokolása alapján helybenhagyatik. A nyerőt, a fogadásból kifolyólag-, birói uton érvényesíthető semmiféle jog sem illetvén meg, az a fogadás tételének fedezetére letett értékekre sem tulajdonjogot, sem pedig zálogjogot nem szerezvén, visszatartás esetén azoknak* kiadására kötelezendő. (M. kir. Curia 1890. február 27-én, 7861,) Ha kisebb polgári peres ügyben az eskületételröl felvett hivatalos feljegyzés nem tanusitja azt, hogy az eskü kellő alakszerűséggel tétetett le, hamis eskü büntette meg nem állapitható. (M. kir. Curia 1S90. január 24-én, 8.002/1889.)* Ama törvényes vélelemnek megdöntésére, hogy a házasságban a házasság megkötését kévető 6 hó multán született gyermek törvényes születésűnek tartandó, az eskü általi bizonyítás nem engedhető m<g, mivel az eskü letétele által házasságtörés ténye állapíttatnék meg, ez pedig a dolog természstéböl folyólag eskü által nem bizonyítható. (M. kir. Curia 1889. febr. 19-én, 8,108.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Ha az árú fuvarozás közben megsérült, de nem veszett el, nem az árú egész értéke, hanem esak az a különbözet vehető alapul, mely a megsérült árú eladási ára és azon rendes kereskedelmi érték közt létezik, melylyel az sérelem nélkül a kiszolgáltatás helyén és idejekor bírt. (M. kir. Curia 1890. március 19-én, 5,184. sz. a.) Sem az iparjegy, sem pedig az igénylő nevének a keresk. cégjegyzékbe történt bevezetése egymagában annak a férj ellen vezetett végrehajtás alkalmával lefoglalt árúcikkekhez való tulajdonjogát nem igazolhatja, szentben azon körülménynyel, hogy igénylőnö végrehajtást szenvedett férjével közös háztartásban él. Ily esetbeu a nő azt is tartozik bizonyítani, hogy oly külön vagyonnal bírt, a melyből a lefoglalt ingókat megszerezhette vagy kereskedelmi üzletet kezdhetett. (M. kir. Curia 1889. febr. 14-én, 9,711.) Nem bizonyittatván alperes részéről, ho^y a biztosítás kölcsönös megállapodás folytán szüntettetett volna meg, ö az első díjrészlet megfizetésére, mely után felperes biztosító a kockázatot a kötvény kiállítása következtében már viselte, feltétlenül kötelezendő. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság (1888. november 29-én, 115,387./p. 1888.): Dr. Kán Béla ügyvéd által képviselt magyar-francia biztosító részvény-társaság felperesnek, dr. Weisz Jakab ügyvéd által védett W. Dávid alperes elleni 40 frt 38 kr. iránti perében itélt: Ha felperes részvénytársaság M. Lajos, V. József vagy F. Lajos vezérigazgató, illetőleg igazgatósági tagok személyében leteszi a főesküt arra, »hogy a cz-i vezérügynökség nem bírt a társaság részéről megbízással, illetve felhatalmazással arra nézve, hogy az általa a társaság részére kötött biztosítási ügyleteket a társaság nevében megszüntethesse és hogy a 2. alatti levél tar* Hasonló értelemben határozott a kir. Curia 1888. évi 9,879. sz. a. és 1889. évi 5,531. sz. a. I talmát sem annak feladása előtt, sem azután jóvá nem hagyta«, azon esetben alperes köteles a kereseti tőkét megfizetni. Indokok: I Felperes keresetében 40 frt 38 krt követel, mint alperessel kötött ; biztosítási ügylet fejében utóbbi által fizetendő első negyedi díj ! hátralékát. Alperes tagadja a követelés fennállását, azt állítván, hogy felperesi társaság cz.-i vezérügynökség, a melylyel a szerződést megkötötte, a 2/a. levél szerint az ügylettől elállott s a mennyiben e levélben arra szólította fel őt, hogy vagy a kereseti követelésnek megfelelő 40 frt 38 kr. díjhátralékot, vagy a biztosítási szerződést haladék nélkül küldje vissza, minek folytán ő a szerződést vissza is küldötte. Felperes tagadja, hogy a cz.-i vezérügynökség jogosítva volna a kötött ügyletektől elállani, tagadja, hogy a 2 •/. a. levél tartalmát jóváhagyta volna, tagadja végül, hogy a 2 •/. a. levélben a szerződéstől való elállás foglaltatnék. Minthogy pedig a 2 •/. a. alatti levél tartalmának más értelem nem tulaj donitható, mint a mit alperes állit, kérdés tárgyát csak az képezheti, hogy a vezérügynökség fel volt-e hatalmazva a szerződéstől ily módon elállani vagy nem, továbbá igaz-e alperesnek azon állítása, hogy felperes társaság a 2 •/. a. levél tartalmát jóváhagyta-e vagy nem? Minthogy pedig az ügynökség a biztosítási ügyletektől való elállásra felhatalmazottnak reudszerint nem tekinthető s minthogy alperes kifogásai bizonyítására felperest a tagadólagos főeskuvel kínálta meg, melyet utóbbi szükség esetére elfogadott, ezen főesküt megítélni s a per kimenetelét az eskü le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1889. junins 2-án, 9,255/v. 1888.) : az első bíróság ítéletét megváltoztatja s alperest a kereseti tőke megfizetésére feltétlenül kötelezi. Indokok: Alperes nem tagadta, hogy közte és felperes közt az élebiztositási ügylet a C. alatti biztosítási kötvény értelmében érvényesen megköttetett, beismerte azt is, hogy felperes neki a biztosítási kötvényt ki is szolgáltatta, a mellett nem állította, hogy felperesnek a szerződés szerint megállapított biztosítási első díjrészletnek kereseti részét kifizette, melyet pedig a biztosítási szerződés létrejötte következtében kifizetni tartozott, tekintet nélkül arra, hogy a biztosítás később megszünt-e vagy sem. Alperes ugyan azt állította, hogy a biztosítás kölcsönös megállapodással szüntettetett meg s igy a kereset sem jogos, állítását azonban nem bizonyította s igy az tekintetbe vehető nem volt, mert alperes ezen állítását csak a 2 •/. a. levéllel kívánta bizonyítani, mely szerint felperes cz.-i főügynöksége utján a biztosítási kötvényt tőle visszavette, állítólag az ügylet megsemmisítése végett, ugy, de a 2 •/. a.-ban nem foglaltatik az, hogy felperes a kötvényt az ügyletnek, kölcsönös megállapodás értelmében leendő megsemmisítése végett kívánta volna vissza, sőt annak tartalmából nyilvánvaló, hogy felperes főügynöksége a kötvényt az első díjrészletnek megfelelő biztosítási időnek lejárta után csak hat hónap múlva s azért kívánta vissza, mert alperes a kötvényen már nyugtatott első díjrészletet sem fizette be, kívánta tehát alperestől, hogy vagy a nyugtatott első díj' részletet fizesse meg, vagy pedig a kötvényt adja vissza, mihez l pedig a kötvényen nyugtatott díjrészlet le nem fizetése miatt a Ker. Törv. 473. §-a szerint joga is volt. Minthogy pedig a felhozottak szerint a 2 /. a. bizonyítékot egyáltalán nem szolgáltat arra, hogy a biztosítás a felek közös akaratából és különösen a már addig felmerült igényekről való lemondás mellett szüntettetett volna meg, e mellett egészen közömbös a kínált esküvel bizonyítani kivánt az a körülmény, hogy a 2 •/. a. alattiban foglalt nyilatkozatot kiállító főügynökség ily nyilatkozatnak kiállítására felperest is terhelőleg, jogosítva volt-e vagy sem s igy a kinált föeskü jelen perben kellő bizonyítékot nem képez. Nem bizonyítván tehát alperes, hogy a biztosítás kölcsönös megállapodás folytán szüntettetett volna meg, ennélfogva pedig alperes az összeg tekintetében ezen első díjrészlet megfizetésére, mely időre felperes a kockázatot a kötvény kiállítása következtében már viselte, feltétlenül kötelezendő volt. M. kir. Curia >1890. márczius 10-én, 174/v. 1889.): A másodbiróság ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. A csődtörvény 27. §-nak a célja és helyes értelme, hogy a csödkérvény beadása vagy a fizetések megszüntetése után a közadósnak vagyo a az összes hitelezők egyaráuyú kielégittetésére szolgáló oly vagyont képezzen, melyből sem a közadós, sem egyes hitelező semmit el ne vonhasson. Habár a csödtörv. 244. §. kifejezett n meg nem határozza, hogy kereskedő vagy kereskedelmi társaság mily esetekben tekint-