A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 22. szám - A nyilvánosság a büntető eljárás elővizsgálati részében. 9. r.

204 A JOG. lékjelzálogok is vannak, de akkor is, midőn a hitelező sorrendi tárgyalás után adósának eddig ismeretlen vagyonát fedezi fel, a sorrendtárgyalási jkv világos szövegezéséből származnék, mely világos szövegezésnek hasznát venné a perbíróság is, ha a hitelező az általam utóbb emiitett esetben hátralékkövetelésének behajtása céljából folytatólagos végrehajtási kérvényét a sorrendtárgyalási jkv másolatával felszerelten hozzá benyújtja. Tán nem csalódom, ha ezen a végrehajtási törvény szellemével bizonyára ellenkező szokásokat elég fontosaknak tartom, hogy azoknak miniszteri rendelet által leendő megszüntetésé kívánatosnak jelentsem ki. A nyilvánosság a büntető eljárás elővizsgálati részében. Irta : dr. LUKÁCS ADOLF, jogtanár a pécsi jogakadémián. (Kilencedik, befejező közlemény.) * Ha felületes a vizsgálat: sem az ügyész, sem a vádbiróság nem lehet alaposabban informált, mint a rendelkezésökre álló vizsgálati jegyzőkönyv ; ha pedig alapos és kimerítő a vizsgálat, tehát a vizsgálati jegyzőkönyvhalmaz is, még feltenni sem lehet, mert képtelenség, hogy akár az indítványozó ügyész, akár a határozatot hozó bíróság, még alaposabban informált lehetne, Tehát sem a pártatlanság, sem az alaposság szempontja nem szól a mellett, hogy a vizsgálóbíró a vizsgálat következményei feletti határozathozatalból kiküszöböltessék ; sőt ellenkezőleg — a mint emiitettem — éppen a continentalis eljárásnak a vizsgálóbíróra vonatkozó rendkívüli pártatlanságnak feltevése parancsolja abban való részvételét. Hogy ez még sem történik, ezt különbözöképen lehet magyarázni : 1. hogy a pártatlanság jellege ezen eljárások szerint nem terjesztetik kiabiró személyére és közvetlen birói működésére, hanem csak jegyzőkönyveire. És látszólag igy is van, mert a vádbiróságban, jegyzökönyvei igen, de ő maga nem szerepel. Ez azonban n o n s e n s, mert vagy pártatlan a jegyzőkönyv és akkor annak kell lenni az azt szerkesztett bírónak is, vagy egyik sem az. 2. Lehet oka az is, hogy a vizsgálóbíró a saját maga irupressiói szerint informálná az ügygyei ismeretlen vádbiróságot. Ez persze logice csak kívánatos volna, főleg akkor, mikor úgyis a vizsgálóbíró jegyzőkönyveire bizatik az informálás hivatása; pedig evidens, hogy az informálás feladatát sokkal helyesebben végezné maga a vizsgálóbíró, mint a hogy azt jegyzőkönyvei teszik ; csakhogy e rendszerben logica nincs, és a mi fő : nincs őszinteség; és ez adja éppen az igazi okát annak, hogy a vizsgálóbíró miért nem bír az elővizsgálat következményei iránti határozathozatalra vonatkozó ingerentiával. Ezen continentalis eljárások vizsgálati rendszere ugyanis nem tartja, mert nem tarthatja olyan pártatlannak a vizsgálóbírót, mint a minőnek őt a reáruházott széles jogkörnél fogva tartani látszik; mert azon tény, hogy a vizsgálóbíró, a birói, vádlói és védői jogkört önmagában egyesíti, őt képtelenné teszi a pártatlanság álláspontjának megtartására. Ezt a rendszernek legbuzgóbb hivei is érzik és tudják és tudják azt is, hogy ezen cumulatió a gyarlóságok egész sorával van és lehet összekötve. De ha ez tény, akkor logicai követelméuy, hogy ezen a legtermészetesb módon, azaz : a cumulált jogkörök elválasztásával, segítve legyen. Azonban ezen logicai követelmény ama parancsait, melyek arra utalnak, hogy tehát ama gyarlóságok ellenőrzése, illetőleg megakadályozása céljából a vádlói és védői jogkör a maga természetes hivatása szerint már az elővizsgálatbanérvényesüljön és igya biró ezen perfelek küzdelme fölötti hivatás körében — mint valóban pártatlan álljon, nem követi. E helyett azonban, mert mégis horribilisnek látszik három különböző természetű functió hatalomkörét egy kézben, minden legalább utólagos ellenőrzés nélkül, összpontosítani - ott van avá cl bíróság, mint közbeeső fórum, azon hivatással, hogy az a subjectiv eredményű vizsgálatnak objectiv jellegű correctivuma legyen. Eltekintve azonban attól, hogy mindig hiba utólagos jogeorrectivumok felállítása ott, a hol a jog a priori kellő garantiák mellett érvényesülhet, ez az utólagos jogcorrectivum egy üres, célnélküli formának bizonyult, mely senkinek * Előző cikkek a »J o g* 1889. évf. 36., 40., 41., 44., 50. és íolyó évi 3., 20. és 21. számában. sem használ, de időpazarlás miatt nagyon sok érdeknek árt. * Üres és céltalan forma marad a vádbiróság, mert működése nem aiapos, nem lehet alapos. Működésének rugója (az ügyészi inditvány), határozatának motívuma, és m a g a a határozat, mind-mind csak a v i z s g á 1 a t i j e g y z őkönyvön alapszik. A jegyzőkönyv pedig, a mint ezt fentebb már ismételve is kifejtettem, csak halavány és a vizsgálóbíró individualisrausa szerint nuancirozott képe a benne felvett tényeknek. Mindezekből világos tehát, hogy a continentalis eljárások elővizsgálati rendszere, vaskos jegyzőkönyvei dacára, nem nyújt határozott alapot az elővizsgálat következményeinek megállapítására és igy nem felel meg az eléje tűzött feladatnak. De nem felel meg ezen vizsgálati rendszer fentebb jelzett ama második feladatának sem, hogy a főtárgyalást előkészítse, annak utat törjön. Ha igaz az, a mit az elővizsgálat és annak egyes mozzanatainak jellemzésére fentebb előadtunk és ha tudjuk azt, hogy az accusatoriusnak csúfolt végtárgyalásnál, az accusatorius formákon kívül egyébként minden inquisitorius, különösen pedig, ha tudjuk, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvek azon kiapadhatlan források, melyekből megtámadhatatlan érvek merittetnek annak igazolására, hogy a vizsgálat által kiderített tényeken kívül más igazság nincs a világon: akkor könnyen megértjük azt, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvek azon zavaró hatása, melyet a vizsgálat befejezése utáni minden stádiumban megtaláltunk itt — a végtárgyalásnál sem marad el. A vizsgálati jegyzőkönyv alapján szerez az ügyről ismereteket a főtárgyalást vezető elnök; a vizsgálati jegyzőkönyv alapján adatik elő a természetesen még ismeretlen tényálladék ; a vizsgálati jegyzőkönyv tényeire hallgattatik ki a vádlott; a vizsgálati jegyzőkönyv körülményeire a tanuk ; a vizsgálati jegyzőkönyvi tények alapján formulázza a közvádló a vádat és egész természetesnek veszik, hogy végül a védő is a vizsgálati jegyzőkönyv alapján védelmezzen. Az fel sem tűnik continentalis eljárásunkban, hogy az elnöknek a vizsgálati jegyzőkönyvekből merített ügyismerete, a vizsgálóbíró felfogásának elsajátítását jelenti oly ügyben, melynek kifejlődése csak későbben fog történni. Az fel sem tűnik, hogy a bizonyítási eljárás befejezése előtt nines tényállás; ha tehát az fonnuláztatik, az ha nem is mindig hamis, de mindenkor bizonytalan (mert bizonyító tények csak későbben következnek) alapokon történik; az meg éppen természetesnek vétetik, hogy a vádlott azon tényállásra hallgattassék ki, a mely még nincs; mert a dolog természetes rendje szerint a főtárgyalásban a valódi tényállás csak a bizonyító eljárás befejezése után domborodik ki. És igy továbbra is természetesnek vétetik, hogy a főtárgyalás minden további stádiuma a jegyzőkönyvek Procrustes-ágyába szorittassék. Azt hiszem, mindenki előtt ismeretes azon tény, hogy a continentalis eljárásokban a főtárgyalás tendentiájátés jellemét az elővizsgálati jegyzőkönyvek tendenciája és jelleme szabja meg. A kinek ez iránt kételyei vannak, az mindennap a tárgyalási termekben kétségbevonhatlan bizonyítékot szerezhet erre nézve. Pedig azt hiszem, hogy megtámadhatlan az a nézetem, a mely egyébként a meghamisitatlan accusatorius elven alapuló főtárgyaiásnak természetes következménye, hogy a főtárgyalás tendenciájának és jellemének az ezen főtárgyaláson a közvetlenség formáiban jelentkező ténykörülményekhez kellene idomulnia. A gyakorlatban a főtárgyalás másolja és utánozza az elővizsgálati tényeket, h o 1 o 11 valóságban a főtárgyaiásnak önmaga forrásából kellene fejlesztenie a t é n y e k e l; a gyakorlatban a főtárgyalás a jegyzökönyvek medrében folyik, holott a valóságban a főtárgyalás nak önmagának kellene medrét ásnia. A főtárgyaiásnak philosophiája nem lehet más, mint az, hogy az elővizsgálati jegyzőkönyvek tényei mind megtámadhatók, 1 e °-alább is nem változtat h a 11 a n o k. Mert különben nincs értelme az accusatorius elvű főtárgyaiásnak. Ha az csak arra szorítkozik, hogy az üres accusatorius formák fel* Lásd »Büntetöjog Tára« IX. kötet 339. lap: »-A vádhatározat, című értekezésemet.