A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 1. szám - A perre utasításról

A JOG, 5 hajtót kellene alkalmazni és fizetéssel ellátni, ezen 350 végrehajtó folytonosan működhetnék, illetőleg egész napon át hivatalos elfoglaltságai lehetnének, határozottan nyerne. Ily kiterjedésű kerületbeu, mint a milyenben én is alkalmazva vagyok másod magammal, olykor megtörténik, hogy egy hét alatt foganatosítok, ha jól megy mond 4, esetleg 5 végrehajtást is, de a következő héten lehet, hogy csak egyet, ese:leg egyet sem; mig ha pl. rendes fizetéssel ellátott végrehajtóként magam volnék itt alkalmazva, végeznék mindennap egy végrehajtást. Bizony nem erőltetném meg magam. így állunk a kir. végrehajlók díjait illetőleg is, a mig egyik bíróságnál a lefoglalt tárgyak becsértéke után állapittatik meg az eljárási díj nagyon helyesen az 1871. évi LI. t.-c 24. §-a szerint, mert olyan végrehajtási foglalást, összeírást vagy árverést, igaz bár, hogy én ezen a téren mondhatom, csak kezdő ember vagyok, még nem láttam, a mely a fentidézett §. utolsó bekezdése szerint nem peres ügy volna, hiszen a bíróságoknál nem peres ügy nem is képzelhető, már pedig ha a foglalás vagy árverés peres ügyből folyik ki, az eljárási díjakra vonatkozólag a fentidézett törvény világos kitétele szerint csakugyan a becsérték irányadó. De mindezek csak a kisebb részét képezik azon sérelmeknek, a melyek egyes bíróságoknál a végrehajtók méltányos díjait illetőleg szokásban vannak. Vannak bíróságok, a melyeknél a-végrehajtó részére nagyon igazságosan eljárási és napidíjain kivül még minden tollvonásért, u. m. árverési hirdetményért, igényfelhivásért, rendelvényért, letétbehelyezésért, ügygonduoki és zárgondnoki kinevezésért, a végrehajtást szenvedett és a bérbeadó részére küldött értesitvényért és még számtalan ilyenekért díjak állapittatnak meg, de vannak bíróságok, melyek dacára, hogy mindezek éven által tetemes költségeibe kerülnek a végrehajtónak, egy árva krajcárt sem téríttetnek meg. Ezen eljárást joggal nevezhetem a legsérelmesebbnek, mert a meddig szervezetünk egy törvénye a alapszik, nem lehet az, hogy az egyik vagy másik területén levő végrehajtónak ugyanegy jogcselekményért a bíróság többet vagy kevesebbet állapítson meg. Előre bocsátom, hogy mindezeket nem azért sorolom itt fel, mintha én, a ki ilyeneket nem kapok, irigyelném azoktól, a kik ilyeneket kapnak, nem, éppen ellenkezőleg, mert azt óhajtanám és talán mindazok azt óhajtják, a kik ilyenekben nem részesülnek, hogy a midőn a végrehajtó kitűz egy árverést, a melyben 30—35 zálogjoggal biró hitelező értesítendő, külön-külön árverési hirdetménynyel és majdnem ugyanannyi levélboriték és kézbesítő ív használtatik el, igazságos és méltányos lenne, ha a végrehajtónak, eltekintve fáradtságától, legalább kész kiadása térittettnék meg és különösen pedig akkor, midőn ugyanegy adós ellenében az árverést a nélkül, hogy az megtartatnék, 2-szer, 3-szor, sőt 4 izben is ki kell tűzni. Arra, hogy hány oly esetet lehet felsorolni, melyben a végrehajtók nem kárpótoltatnak, ezúttal nem terjeszkedem ki bővebben, egyedüli kívánságom csak az és talán nagyon sokunknak nevében is, hogy a végrehajtói intézmény mielőbb új alapra fektettessék és ez által elérettessék, hogy a mindenki által gyűlöli végrehajtó hivatalának megfelelőleg a jogkereső közönség által respektálva, a biró által pedig a biróság kiegészítő tagjának tekintessék. Nyilt kérdések és feleletek. A perre utasításról. (Felelet.) A»Jog« m é. 48 számában a »Nyilt kérdések és feleletek* rovatában felvetett azon kérdésre: Teljesithető-e az özvegynek kérvénye, avagy helytelen a törvényszéki perre utasító végzés ? szabad legyen a következőkben nyilatkoznom. A kir. törvényszék helyesen utasította perre a kiskorú D.-t, az örökhagyó után maradt özvegy C. ellenében ; mert szabály az : hogy a birtokon kivül lévő örökösök utasitandók a per útjára. Teljesíthető az özvegynek a hagyaték átadását szorgalmazó kérvényében előterjesztett kérelme; mert a perre utasító végzésben a biróság által tűzött záros határidő alatt a perre utasított kiskorú a törvényes öröklés címén támasztható igényét keresetileg nem érvényesítette, tehát a perrendtartás által a tényleges hagyatéki birtokossal szemben vélt erősebb joga érvényesítésére engedett törvényes utat igénybe nem vette, holott a perrendtartás 590. §-a szerint: ha a kereset a kitűzött határidő alatt be nem adatott, az osztály megtételét s az örökség átadását, a perre utasított igényre való tekintet nélkül, a biróság az érdekelt fél kérelmére azonnal eszközölni k ö t e le s. Az átadást szorgalmazó özvegynek a hagyaték átadandó az idézett §. alapján, de azért is, hogy a bíróságnak a peren kívüli hagyatéki intézkedése csakis az átadó végzés meghozatala által fejezte'hetik be, a hagyatéki eljárásnak a célja hozván azt magával, hogy a hagyaték az örökösök elismerése mellett, azoknak át is adassék. Azon, ki a törvény által joga érvényesítésére engedett utat igénybe nem vette, jogsérelem nem történhetik. Nem történhetik annál inkább sem, mert a perre utasított részére, habár a keresetét a tűzött 30 napi záros határidőn belül be sem adta, még mindig fönmarad az út véli erősebb joga érvényesítésére; miután a keresetet az idő elmulasztása dacára is beadhatja az illetékes, a perre utasító bíróságnál, érvényesíthető lévén az öröklési jog az elévülési határidőn belül. A mulasztásnak az idézett §. világos értelme szerint nem lévén más következménye, csak az: hogy a hagyaték a tényleges birtokosnak a más által a hagyatéki eljárás, tárgyalás folyamán támasztott igény tekintetbevétele nélkül átadatik. Kimondotta a kir." ítélő tábla (1882. évi 49,795. sz.) : hogy az átadó végzés, mely a peren kivüli hagyatéki eljárásban keletkezik, nem állhatja útját az azon eljárásban mellőzött örökös netaláni erősebb joga per utjáni érvényesítésének. A támasztandó per által pedig a perre utasitotton jogsérelem szintén nem történik, mert beigazolva erősebb jogát, mint nyertes fél a költségek viselésében elmarasztaltatni nem fog, a szűnt haszon pedig megítéltetik. Nem látok tehát a magam részéről abban helytelen intézkedést, ha a biróság nem vizsgálja az erősebb jogokat, hanem egyszerűen az alapon, hogy a perre utasított a keresetet be nem adta, szorgalmazásra, a hagyatékot átadja; mert perrendszerűleg, törvényesen jár el. Arról lehetne szó, vájjon igazságos-e, hogy a biróság esetleg a hagyatékot oly személynek kénytelen átadni, ha szabályosan akar eljárni, kinek gyöngébb joga van a hagyatékhoz ? Ezen kérdésre pedig, habár feleletet adni magamat hivatva nem érzem, mind a mellett az a véleményem, hogy a törvényhozó a törvény általános kellékeinek az által, hogy a perre utasitottnak az utat vélt erősebb joga érvényesítésére nyitva hagyta, egészen megfelelt. A felhozott esetben annál is inkább helyesebb, jobban mondva igazságosabb a kir. törvényszéknek bizonynyal hozandó átadó végzése, mert a perre utasított kiskorú gyámhatóság által védetvén, az bizonyára, ha a kiskorú sérelmét elkövetni látná, megvédette volna jogaiban. Véleményem szerint a felhozott esetben a birtokban lévő özvegynek a joga nem törvénytelen, hanem törvényes, birtokjog és özvegyi örökösödési jogcím. A magánjogi örökösödési elv szerint, gyermek maradván, özvegyi örökösödés forog fenn. Nem lehet törvénytelen címnek mondani már azért sem, mert hogy a perre utasított kellő időben a keresetet be nem adta, az által már hallgatag beismerte, hogy az özvegy, kivel szemben perre utasítva lett, törvényes címen van birtokban, mely címet a támasztható perben ugyancsak bebizonyíthatná, a mely cím különben a hagyatéki eljárás folyamán felhozottnál egészen más és törvényes din is lehet. A felhozott eset alkalmából mondatott: hogy a hagyatékátadó végzés célja az örökös kinevezésén túl nem terjed. Igaz ugyan, hogy össze nem egyeztethető a magyar jog szellemével, hogy az, a mit az örökös ipso jure, az örökhagyó halálával azonnal jogosítva van követelni, illetőleg a mit már ipso jure tényleg bir, neki átadva legyen. Szükséges azért okvetlenül az átadás, hogy az öröklött javukhozi tulajdoni jogát a netalán harmadik személyek részéről támasztandó igényekkel szemben könnyebben igazolhassa, megjelöltetvén a hagyaték tárgyát képező javak. Különösen az ingatlanoknál az átadó végzés nélkül, végrendelet vagy szerződés hiányában, tehát a tulajdoni jog bekebelezésére alkalmas okirat nem létében, a tulajdoni jogot peres eljárás nélkül az örökös meg sem szerezhetné. Már pedig a hagyatéki eljárásnak az a célja, hogy az örökös lehetőleg gyorsan, per mellőzésével, az örökségi javakba lépjen, azokról, mint tulajdonról rendelkezhessék. Ritka azon eset, s több évi joggyakorlatom alatt egyszer sem jött elő, hogy az átadó, vagyis közönségcsen nevezett »beszavatoló« végzéssel átadott hagyatéki vagyon, tényleg át nem adatott volna, mi arra vall, hogy az átadó végzés az örökösök érdekét nagyon megóvja, a végrehajtást s igy egy újabb