A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 21. szám - A végrendelkezés köréből

198 A. JOG. Különben pedig, »ha több magyarázat lehetséges, szabályul szolgál, hogy az fogadandó el, a melyik a végrendelet fennállására nézve kedvezöbb« \ vagyis »azon értelmezés állapitand(') meg, mely mellett a rendelkezés megáll s eredménynyel birhat« 2. Vájjon birhat-e eredraéuynyel, azt lejebb vélem igenlőleg bebizony thatni, itt még csak azt jegyezvén meg, hogy »ellenmondó intézkedések nem létezőknek tekintendök«3 ugyan és »ha ugyanazon végrendeletben több rendelkezés foglaltatik, melyek egymással össze nem egyeztethetők: a mennyiben ellentétben állanak, az intézkedések mindenike hatály nélkülk 4 ; miután pedig a jelen esetben össze nem egyeztethetés és ellentétről szó sem lehet, ennélfogva a végrendelet fennáll és érvényesnek elfogadandó ; arra bővebb indokolás felesleges. Most pedig feleletemet a következőkben foglalom össze : A fennforgó esetben mindenekelőtt végrendelkező valódi szándékát kinyomozva, ez félreérthetetlen s főben az, hogy a születendő gyermek, ha fiu, kétszer annyit kapjon a vagyonból, mint ha leány jönne a világra. Azután, tekintve hogy az anya ikreket s pedig fiút is, leányt is szült s végrendelkező a leányörökös javára 73 részt hagyott vagyonából, kétségtelenül megállapítandó azon szükségörökösnek kötelesrésze, kinek a legkisebb jutalék lett szánva, tehát a leányé: a kötelesrész felét tevén annak, mit az illető örökös végrendelet nem létében örökölne, az a jelen esetben a leány javára 1/í részben, tekintve azonban, hogy fitestvére lett, 1/i részben megállapítandó. Igaz ugyan, hogy a lánynak hagyott 73 rész felülmúlja e szerint kiszámított kötelesrészét s miután a fiu kötelesrésze hason nagyságú, de neki a végrendelkező intentiójához kétszer annyit kell kapnia, mint leányörökösnek, ezen esetleg elfogadandó '/3 s 2/3 jutalék a hagyatékot kimerítené s az anyának nem jutna semmi; az anya azonban — ikreket szülvén •— teljes joggal szoríthatja a kevesebbel meggondolt leányt tényleges köteles, vagyis 1/i részre és ekképen saját jogának némi érvényesítésével, végrehajtatja férje akaratát is a valóságnak legmegfelelőbb módon. Vagy nem volna égbekiáltó igazságtalanság, ha a végrendelet érvénytelen nyilvánítása által az özvegy törvényes hitbérére és özvegyi jogára volna utalva, ha férje róla kedvezőbben gondoskodni akart ? Feltétlenül kell tehát hogy kapjon: a) a leány i/i részt, b) a fiu pedig örökhagyó fentmagyarázott szándékákoz képest kétszer annyit, vagyis -ji részt és c) az özvegynek, a ki köteles egyrészt leányának az előállott esethez képesti kötelesrészének kiegészíttetését, valamint végrendelkező valódi szándékának az által való érvényre juttatását, hogy a fiu kétszer annyit kapjon, mint a leány, tűrni, de a kinek viszont másrészt joga volt s van a lányörököst — a sokszor emiitett iutentió szem előtt tartásával — tettleg előállott kötelesrészére szorítani, a még maradó 1/i részszel kell beérnie. Pfaffel József, közjegyzői fogalmazó Versecen. III. Dr. I 1 e a György urnák a 17. számban felvetett kérdésére következőkép felelek : A hagyatékot kapják: 1. a mennyiben a végrendeletet érvényesnek elismerik, 4/7 részben a fiu, 2/i részben az anya, 1/i részben a leány ; 2. a mennyiben a leány a végrendeletet kötelesrész cimén megtámadja, felében a fiu, 1/i részben az anya és l/i részben a leány. Mert a végrendelet akkép magyarázandó, hogy az örökhagyó valódi intentiója teljesüljön. Örökhagyónak pedig intentiója ez: fiu ha lesz, kapjon kétannyit, mint az anyja, leány ha lesz, kapjon feleannyit mint az anyja. Miután mindkét feltétel beállott, kell kapnia a fiúnak 4 ) az anyának 2)7 részt a leánynak • . . 1 ) A leány azonban kérheti jutalékának a kötelesrészre, vagyis a hagyaték l/i részére kiegészítését, mely kiegészítés a fiu s anya végrendeleti jutalékainak aránylagos rovására esik s ekkor jár a fiúnak .... 4/? (= 48/*i) - c/&t = 42/s4 = 72 az anyának ... 2/7 (= 24/84) — 3/84 = = 74 a leánynak ... '/? (= 12/s4) + f/si = 21/84 = 74 . Imrédy János, Budapesten. 18 Zlinszky magy. magánjog, III. kiadás. 729. old. 24 Az öröklési jogról szóló 1887. évi törvényjavaslat 191. és 198. §-ai. Irodalom A magyar kath. alsúpapság végrendelkezési joga, annak története, jelenlegi állapota és a hagyatékok körüli eljárás című I munkára előfizetési felhívást tesz közzé Kol lányi Ferenc esztergomi v. segédlelkész. A munkának, mely f. év szeptember haváj ban fog díszes kiállításban, körülbelül 16-17 ívnyi terjedelemben megjelenni, előfizetési ára bérmentes küldéssel 1 frt 60 kr. Bolti | ára 2 frt lesz. Legcélszerűbben előfizethetni utalványon, mely ! legkésőbb június végéig szerző nevére küldendő Esztergomba. A mentelmi jogról. Tudori értekezés. Irta Daruváry Géza. Budapest, 1890. Neuwald Illés könyvnyomdája. 49 1. Szerző, ki, mint látszik, még J e 1 li n e k alapvető munkájának megjelenése előtt irta meg dolgozatát, ugyanazon forrásból merít, mint [ellinek, t. i. az országgyűlések diariumaiból és irományaiból és szorgal! matos, alapos érvelőnek mutatja be magát, ü megkülönbözteti a ; felelőtlenség és sérthetetlenség elveit, melyekből a mentelmi jog áll és a midőn Jellinek, kizárólag a hazai fejlődés talaján áll, szerző futó áttekintésben a mentelmi jog európai fejlődését is ismerteti. Igen örvendetes jelenség, hogy fiatal jogászaink tudori értekezésök tárgyai megválasztásában a parlamenti jog felé is fordítják figyelmüket. — A fiatal szerzőnek szép dolgozatához csak szerencsét kívánhatunk! Beküldettek: A biró büntetésen yhitési joga. Irta dr. Reichard Zsigmond. Külön lenyomat a »Jogtudományi j Közlöny«-ből. 1890. Révai testvérek. — Tömíts Jasa bűnpere. I Az újvidéki törvényszék előtt ez év március havában lefolytatott ; sensationális gyilkossági bűnper gyorsírói feljegyzések után. — A végrehajtási igényperek, tekintettel a bizonyítékok és jogügyletek 3 ik személyek irányábani joghatályára. Irta : Keresztszeghy Lajos, cur. biró. II. bővített kiadás. Budapest, 1890. Pallasirod. I és nyomdai részvény-társaság. Ara 1 frt 60 kr. A munkát, első kiadásának megjelenése alkalmával már kellőkép méltányoltuk. Vegyesek. A bányatelekkönyvi rendtartás ügyében szakértekezlet március 20-ika óta folyik az igazságügyminiszteriumban, a mely már be is fejezte munkálatát.pAz ánket elnöke Teleszky István államtitkár, előadója I m m 1 i n g Konrád dr. beosztott budapesti kir. táblai biró, jegyzője K a r á d y Bertalan dr. beosztott albiró, tagjai Lukács Zsigmond pénzügyminiszteri miniszteri tanácsos, Gombosi János pénzügyminiszteri miniszteri tanácsos, S z a t hmáry Béla pénzügyminiszteri osztálytanácsos, Kaufmann Kamillo budapesti bányakapitány, Tirscher Géza, a pénzügyniniszteriumhoz beosztott bányakapitány, Fascho-Moys belügyminiszteri miniszteri tanácsos, Sütteő Rudolf curiai bíró, Décsey Zsigmond curiai biró, Lányi Bertalan budapesti kir. táblai kisegítő biró, M o h a y Sándor, Probstner Arthur ursz. képviselők. A bányák eddig tudvalevőleg nincsenek telekkönyvezve. A mostani ánket célja megállapítani a közönséges 1853-iki, illetőleg 1870 iki (osztrák) telekkönyvi rendtartás alapján oly tervezetet, a melyen fölépülne egy miniszteri rendelet, mely a bányavagyon telekkönyvezését elrendeli. A bányatelekkönyvi rendtartásról törvény csak akkor fog hozatni, ha előbb meglesz a polgári törvénykönyv és az új közönséges telekkönyvi rendtartásról szóló törvény. A bányatelekkönyvi rendtartási törvény különben valószínűleg harmadik része lesz az általános telekkönyvi rendtartásról szóló törvénynek. Húsnak egyik községből a másikba vitele a kbt. 104. §-ába ütköző kihágást nem képez, s ha ily bevitelt tiltó szabályrendelet nem létezik, akkor ezen cselekmény nem is büntethető. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek X. vármegye közönségéhez 1889. évi december 13-án 5,283/kih. szám alatt intézett következő rendeletében: A vármegye alispánjának folyó évi január hó 25-én 335/kih. 888. sz. alatt kelt másodfokú ítélete, mely szerint X. város rendőrkapitánya által hozott elsőfokú Ítéletben kiszabott pénzbüntetés felemelésével J. E. gy—i lakos húsnak X. városába történt csempészése miatt az 1879. évi XL. t.-c. 104. §-ába ütköző közegészség elleni kihágásban vétkesnek mondatott ki és ezért 2 napi elzárásban és 100 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében még 10 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt felebbezése folytán felülvizsgáltatván: megváltoztatok s panaszlott a terhére rótt kihágás vádja és következményei alól felmentetik. Mert panaszlott azon cselekménye, hogy T. P. f—i lakos szekerén X. városába hust vitt be, a kbt. 104. §-ába