A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 21. szám - A végrendelkezés köréből

A JOG. 197 Hogy azonban ez csak a perfelek nyilvánossága mellett, azaz a vádlónak és védőnek, mint utcunque egyenjogú perfeleknek az elővizsgálatba való formális belevonásával történhetik — ez magától értetődik. Addig, mig ez nem történik, — és pedig a későbben fejtegetendő alakok egyikében vagy másikában, — addig az elővizsgálat, rendeltetésével homlokegyenest ellenkező, subjectiv becsű és egyoldalú v á d- vagy védelmi adathalmazt képez. Jelesül: a vizsgálat rendeltetése a continentalis eljárások felfogása szerint kettős volna: 1. alapot szolgáltatni a vádhatározat hozatalára és 2. ösvényt törni a végtárgyalásnak, előkészíteni azt. 1. Mit nyújt a continentalis elővizsgálat a vádhatóságoknak mást, mint jegyzőkönyveket? Mi volna a^on körülmény, a mely a vádhatóságok meggyőződésére, mint alapos motívum, hatna, melyből tehát igazi jogi erőt meríthetnének az elővizsgálat további következményeinek megállapításánál ? Valóban semmi más, mint ismét a jegyzökönyvek. Az ügyész, mint indítványtevő a vizsgálóbíróhoz viszonyítva igen gyarlón informált fél, mert azon időtől kezdve, a hogy a vizsgálóbíró az ügyet kezébe vette, az ügyész, mint közvádló is, alárendelt szerepre szoríttatott; helyette a vád érdekeit a vizsgáló biró maga képvisel e; az ügyész is tehát csak a jegyzökönyvek alapján indítvány >z. A védelemnek úgyszólván semmi tér sem nyittatik és a mennyiben igen, ugy szintén csak a vizsgálati jegyzökönyvek mythosának lassankinti és utólagos kimagyarázásainak mérve szerint. A vizsgálóbíró — mint mindenesetre a maga módja szerint — de mégis egyedül jól értesült fél, teljesen nullificáltatik a vádhatározatoknál és helyébe ott szolgál a birói cognitio alapjául, halvány alteregója, a vizsgálati jegyzőkönyvek corpusa, melyet talán maga a vizsgálóbíró sem értene meg még egyszer, ha emlékeinek forrását csak a leiratokból és nem egyúttal és különösen a közvetlen szemléletekből merítené. Már most ezen mythicus természetű iráshalmaz hivatva van szolgálni arra, hogy a vádbiróság abból alapos indokot merítsen a most jellemzett ingatag alapon nyugvó ügyészi indítvány feletti határozatra nézve. A józan logicaépp az ellenkezőt dictálja, t. i. azt, hogy éppen a vizsgáló, a ki a vizsgált ügy körülményeire nézve, éppen kötelességénél fogva azokat legjobban ismerve, birjon dönti", szereppel az elővizsgálat következményei iránti határozatban. Éppen a continentalis eljárás eszméje és jellegével ellenkezik az, hogy a vádbiróságból a vizsgálóbíró ki van küszöbölve ! Ha a seraphi pártatlanság jellegének feltevése az egész elővizsgálat folyamában maga után vonja azt, hogy a vizsgálóbíró ezen pártatlanságánál fogva úgy a vád, mint a védői jogkört confiscálja — és a három functiót a pártatlanság ezen minőségében egyesíti — miért egyszerre a bizalmatlanság vele szemben akkor, mikor az ezen jelleg mellett véghezvitt elővizsgálat következményeinek megállapításáról van szó? S vájjon a rosszul informált ügvészi indítvány alapján még rosszabbúl informált vádbiróság jobban, igazságosabban fogja azt megtenni, mint az eddig oly igazságos- és pártatlannak feltételezett vizsgálóbíró ? (Befejező közlemény következik.) Nyilt kérdések és feleletek. (Feleletek.) I. A végrendelkezés köréből. Dr. I 1 ea György ügyvéd ur e folyóirat 17-ik számában a következő kérdést vetette fel: S. örökhagyó akkép végrendelkezett, hogy ha utószülött leszármazója fiu lesz, ez az örökség 2/3-át, neje y3-át örökölje ; ha leány, ugy ez 73-ot s neje 2/s-ot kapjon az örökségből — és az utószülött iker lett, egy fiu s egy leány. Érvényes-e már most a végrendelet s ha igen, milyen hányadot fognak kapni az örökösök ? E kérdésre már három felelet érkezett s miután szerény véleményem egész teljességében egyikkel sem egyezik meg, bátorkodom én is hozzászólani. Dr. K o r n János ur a végrendeletet egész teljében érvényesnek, Pozsonyi Adolf ur érvénytelennek s B ö 1 ö n i László ur hallgatagon szintén érvénytelennek mondja. Szerintem a mai végrendelkezési jog szerint a végrendeletnek csak a fiu születése esetére tett intézkedése érvényes, a leány születésére vonatkozó pedig nem, mert sérti törvényes osztályrészét. Ezen fordul meg aztán az osztály is. Mert a fiu születése esetére tett intézkedés szerint világos, hogy a fiúnak két annyit akart hagyni, mint az anyának s ez, miután lány is született, csak ugy jöhet létre, ha előbb az összes hagyatékból elvonjuk a leányörökös köteles részét, vagyis egy negyedrészt, a fenmaradt három negyedet osztjuk fel az örökhagyó intentiójához ragaszkodva a fiu és anya közt, a végrendeletben kifejezett arány szerint. A mi most már igen könnyű. A megmaradt 3/4 részből ugyanis 2/4-et kap a fiu és 1/i et az anya. Minden egyéb osztály ellenben helytelen, mert ellenkezik a leány törvényes osztályrészével. Rohrbacher Miklós, Budapesten. II. Jóllehet, hogy a Dr. 11 e a György ügyvéd ur által e becses lap 17. számában a végrendelkezési jog köréből felvetett kérdésben foglalt eset alig fordul elő, a lehetőség azonban sem lévén egészen kizárva, nem felesleges ezen felette érdekes esetben törvényeink s joggyakorlatunknak megfelelő helyes megoldást találni és tudni alkalmazni. Ali, hogy a végrendelkező okiratában, illetve az azt nyilvánuló kifejezésben, szóval az intézkedésében homályt, kételyt vagy kétértelműséget engedő végrendeletek megbirálásánál a végrendelkező valódi szándékát, intentióját kell kinyomoznunk ; áll továbbá, hogy a végrendeletek magyarázata iránt, de ellene sem, törvényeink nem rendelkeznek, de áll az is, hogy joggyakorlatunk e kérdést már rég felkarolta s a legfelsőbb bírósági fórum e tekintetben számtalan ízben majd megannyi elvben nyilatkozott és legfőbb biróságunk ezen elvei — hosszú joggyakorlat és jogfejlődés eredményei — az egyes fennforgó esethez képest a kor, a nemzet jelleme és igényeinek megfelelőleg idomítva szükségszerüleg haladnak előre Ezeket előre bocsátva azonban még mielőtt a felvetett kérdéshez hozzászólanék, szükségesnek találom dr. K o r n János, Pozsonyi Adolf és B ö 1 ö n i László ügyvéd uraknak a J o g 18. és 19. számában közzétett feleleteire egy-két rövid megjegyzést tenni, már azért is, mert e feleletekben van olyasmi, a mi szerény jogérzetemet sokkal jobban bántja, semhogy hallgatólag egyszerűen tudomásul vehettem volna ; ugyanis : 1. Dr. Korn János ügyvéd ur S. gazda fiát a hagyaték özvegyét pedig '/i-dében s ugyanannyiban leányát is részesiti, — helyesen bár, de a nélkül, hogy kifejtené, miért? 2. Pozsonyi Adolf ur pedig olyasmit állit, a mit még képzelni sem lehet, mondván : Hogy a magyar végrendelkezési jog szerint a közölt végrendelet érvénytelen, mert a leányörökös köteles részében lett megsértve ; de mégis és ezzel merő ellentétben odaállítja 15 év előtt vizsga alkalmával adott feleletét, mely szerint a leányörökösnek */7 rész járna a hagyatékból! Hát ennyi részszel nincsen megsértve annak kötelesrésze ? Különben egyik feleletben sincs megállapítva az, vájjon mennyit tészen a fenforgó esetben a kötelesrész ? Azután az sem igaz, hogy a közölt végrendelet a magyar végrendelkezési jog szerint érvénytelen, mert a végrendelet vagy belső vagy külső kellékek hiányában semmis, vagyis akkor, ha egyáltalán arra képtelen egyén által alkottatik, végrendelkező benne csupán idegen vagyonról rendelkezik, vagy ha az az 1874. évi XXXV., 1876. évi XVI. és 1886. évi VII. törvénycikkek illető szakaszaiban előirt kellékekkel nem bir ; valamely örökös kötelesrészének megsértése pedig nem a végrendelet érvénytelenségét, hanem igenis azt vonja maga után, hogy a megsértett kötelesrészt kiegészíteni kell. 3. Végre Bölöni László ur azt véli, hogy az anyának 3/n, a fiúnak 2/6 és a leánynak '/u rész jusson az örökségből, mert »ha fiuörökös nincs, az anya 2/3 részt, ha leányörökös nincs, akkor 1/3 részt kellene, hogy kapjon; ha pedig fiuörökös is, leányörökös is van, akkor észjogi igazság és a végrendelkező intentiójának logicus magyarázata szerint kell, hogy kapja a 2/3 és 1/z rész közötti középarányost, a mi számtanilag az egészhez viszonyítva, az egésznek épen fele. Ez az anya része elvitázhatlanul«, — »ha a végrendeletet érvényesnek elfogadjuk.* Az ám! de mi jogon kezdjük az örökjutalék kiszámítását az anyánál, miért nem a szükségörokösöknél ? S miért nem fogadnók el a végrendeletet érvényesnek ? Ha felteszszük ezen esetet, akkor a végrendeletnek is fennállania kell, mert különben nincs meg az eset, ergo nincsen reá felelet sem.