A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 21. szám - Visszaélések a tüzkárbiztositásnál

Kilencedik évfolyam. 21. szám. Budapest, 1890. május 25. Szerkesztőség: V. Rudolf.ralquirt 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 8. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalásuk a kiadóhivatalhoz intézendŐK. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) | UIIIUI, UUUUU Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre ... 6 írt — kr. fél » ... 3 » - » negyed » ... 1 • 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Visszaélések a tüzkáibiztositásnál. Irta : dr. R ó t h Pál, nyitrai ügyvéd. — Az elkeresztelések. Irta: Csanády István, szentendrei kir. járásbiró. — A hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat. Irta : Szilágyi János, m.-szigeti kir. közjegyző. — A nyilvánosság a büntető eljárás elövizsgálati részében. Irta: dr. Lukács Adolf, jogtanár a pécsi jogakadémián. — Nyilt kérdések és feleletek. (A végrendelkezés köréből. I. Irta: Rohrbacher Miklós Budapesten. — II. Irta: Pfaffel József, közjegyzői fogalmazó Versecen. — III. Irta : Imrédy János Budapesten.) — Irodalom. (A m. kath. alsópapság végrendelkezési joga. írja : K o 1 1 á n y i Ferenc. — A mentelmi jogról. Irta: Daruváry Géza. — Beküldettek. A biró büntetésenyhitési joga. Irta : dr. R e i c h a r d Zsigmond. — Tömíts Jasa bűnpere.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKLLÉKI.ET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törvénytára« i8go. évfolyamának tisztelt előfizetői jelen szántunkhoz mellékelve veszik a folyó évi törvények és íj. ivét (ióJ—igS. lap.) As esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Visszaélések a tüzkárbiztositásnál. Irta : dr. RÓTH PÁL, nyitrai ügyvéd. A magyar embernek megvan az a patriarchális természete, hogy midőn az ügyletet megköt, aranyos jókedve támad és ezen széles jókedvében, mint mondani szokás, nyulat lehet vele fogatni, mig egy szép napon, midőn a megkötött ügyletből folyó jogait akarja érvényesíteni, arra a tudatra ébred, hogy tulajdonképen nem nyulat fogott, hanem — bakot lőtt. így van ez a tüzkár-biztositási ügyletnél is. ... A főügynök, vagy ügynök rendszerint nem kizárólag foglalkozik csupán biztosítási ügyletekkel, hanem ezen minősége mellett még főleg és első sorban pénz- vagy egyéb üzletekkel foglalkozik és üzletbarátai vagy cliensei szolgáltatják aztán a biztosítók contingensét. Az ügynök ezen kettős vagy többféle minősége részére előnyös helyzetet teremt, mert azon időpontot, midőn üzletbarátja vagy cliense valamely szívességnek tekintett ügyletet köt vele, arra használhatja fel, hogy azt a biztosításra, vagy az általa képviselt társaságnál való biztosításra vegye rá és e mellett kecsegtető momentumot képez még az is, hogy a biztosítási díjak hitelezése, illetve előlegezése is kilátásba helyeztetik. Ilyen és hasonló körülmények közt a biztosított nem sokat hányja-veti és fontolgatja a megkötendő ügyletet, hanem csak úgy vaktában aláírja az ügynök által sok esetben nagy felületességgel, néha pedig épen jobb tudomása ellenére kitöltött ajánlatot, melynek horderejűt és részleteit sok esetben talán amúgy sem értené meg, úgy, hogy a biztosító-társaság által kiszolgáltatott kötvény aztán nagyobbára csak a társaság érdekeinek szolgáló feltételeket foglalja magában, mely feltételek és alapszabályok ehhez képest »a törvény korlátai közt* felette megnyirbálják, magyarázzák és kiegészítik a törvényszakaszokat és ezen feltételeknek különleges intézkedéseit sok biztosított talán csak épen az elemi csapás bekövetkezte után olvassa először. Lapunk mai száma Ezek előrebocsátása után hajlandó vagyok concedálni, hogy a biztosítási ügyletek ezen vagy hasonló eredete és megkötése — hála a mindig haladó felvilágosodásnak — a szabályt nem képezi, de sokkal gyakrabban fordul elő, mintsem kivételnek volna tekinthető. Ámde ezeknél sokkal nagyobbak azon visszaélések, melyek az esemény, a tűzkár bekövetkezte után a kárbecslésnél (liquidatio) és a kár kifizetésénél észlelhetők. A biztosító társaságok eljárása az esemény bekövetkezte után általánosságban következő : A tűzkár bejelentése után a társaság kisebb-nagyobb vártatva kiküldi egy hivatalnokát a kár megállapítása végett és ha ez a féllel megállapodásra juthat, aláíratja vele a kárbecslési ivet és a biztosított most már azon hiszemben van, hogy a liquidált összeget most már a törvényszabta 15 nap alatt megkapja. Ámde csalódásban van, mert a közte és a társaság meghatalmazottja közt létesített k ármegállapítás csak reá nézve egyoldalulag képez kötelező tényt, ellenben a társaság fentartja magának meghatalmazottja tényének jóváhagyását és miként erre alább visszatérek, a biztosított sok esetben ezen liquidált összeget sem kapja meg. Ha pedig a kármegállapitás a társaság megbizottja és a biztosított közt egyezségileg nem létesíthető, ekkor a felek egyike vagy másika a bírói szakértői szemlét rendelteti el, mert az alapszabályokban rendszerint előirt választott biróság-féle eljárást, mint nem törvényszerűt, a felek szívesen mellőzik. Ezen birói szemlénél, különösen, ha az mezőgazdasági terményekre vonatkozik, fölötte nehéz a szakértők álláspontja, mert sok esetben a tüz után minden positiv alap- vagy csak támpont hiányzik a leégett tárgyak mennyisége, minősége és értékének megállapítására. A mezőgazda sok, vagy talán legtöbb esetben könyveket nem vezet, a biztosítási kötvény kevés vagy semmi támpontot nem nyújt, az alkalmazottak vagy cselédek tudomása nem elég közvetlen és alapos, a biztosított bemondásainak pedig hitelt nem adnak. Ezen csakugyan nehéz álláspontnak a következményét aztán az képezi, hogy a különböző okoknál fogva rendszerint amúgy is a társulat felé hajló szakértők csak nagy tartózkodással állapítják meg a kárt és positiv adatok hiányában a ténylegesnél rendszerint kisebb kárt állapítanak meg; azonban a biztosított már ebbe is belenyugszik azon reményben, hogy 15 nap alatt megkapja a megállapított kárösszeget. Ámde igen gyakran nagyon csalódik ezen föltevésben, mert a társaságok a megállapított kárral szemben már most a jogi momentumokat veszik elő : hogy pl. a biztosított ajánlatában elhallgatta, hogy már előbb más társulatnál volt biztosítva és ott is volt kára ; hogy a biztosított tárgyak nem voltak egymástól a kötvény feltételekben előszabott távolságban; hogy a biztositott a kötvényt még nem kapta meg vagy a biztosítási díjat a lejárati napon nem fizette meg és ekkép biztosítva nem volt és több efféle | kifogások, melyek az ügynök vagy talán maga a társulat előtt már talán előbb, talán mindjárt a biztosítási ügylet megkötése idején ismeretesek voltak, de csak most az esemény bekövetkezte után I érvényesíttetni k. Ezen kifogások aztán sok esetben azt az eredményt idézik elő, hogy a biztositott a zaklatásokat megunva vagy kényszerhely zi .ében még a rövidségére megállapított kárösszegből is inkább leenged egy jelentékeny részt, mintsem a nagyon is problematikus és hoszadalmas biztosítási perre szánja el magát. Ezen visszásságok oly mérvet öltöttek, hogy a kereskedelmi minister figyelmét is fölébresztették, ki nem régiben erélyes átiratokat intézett a magyarországi és itt képviselt külföldi társaságokhoz. Minthogy azonban az újabbani jogfelfogás mellett az államhatalom csak nagyon csekély befolyással birhat a biztosító társulatok ügyködésére: az orvoslást az anyagi jogban kell keres12 oldalra terjed.