A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 20. szám - A nyilvánosság a büntető eljárás elővizsgálati részében. 7. r.

a JOG. 79 alapított elévülésre, illetve igénymegszüntére vonatkozó kifogása figyelembe vehető nem volt, mert azok az árú elveszése, megsérülése vagy elkésett kiszolgáltatásából eredhető igények érvényesítésére vonatkoznak; jelen esetben pedig az általános elévülési időn belül követelhető tartozatlan fizetés érvényesítése céloztatik. Jóllehet a vasúti üzl. szab. 52. §-a akként intézkedik, hogy a »dijszabásnak hibás alkalmazása, valamint a dijak számításánál elkövetett hibák sem a vasútnak, sem a fizetésre kötelezett félnek kárára ne váljanak« : nem volt felperes keresetének hely adható, mert az A) a. csatolt szerződés 12. pontja értelmében a trágyaszállitásért fizetendő illetékek a díjszabási határozmányok szerint fognak szállíttatni, ekként figyelemmel a vasúti üzl. szab. 52. §-ának azon intézkedésére, hogy a díjak az egyes vaspályák kihirdetett árszabási tételeinek összegezése utján számítandók ki, jogosan számította alperes a szállítás tartama alatt érvényben levő I. pótlékban kitüntetett 12 kilométer távolság után a díjakat, annyival inkább, mert maga sem állítja felperes, hogy most hivatkozott kilométermutatótól eltérő távolság előtüntető kimutatás lett volna kérdéses idő alatt alperes társulatnál érvényben. És mert az^A) alatti szerződés keletkeztekor, ugy a B) alattiban kitüntetett idő tartama alatt épen az 1881. szeptember 1-én keletkezett kilométermutató volt 1887. július l-ig érvényben, melynek határozmányai szerint kellett a szerződés 12. pontja kívánalmának megfelel öleg a szállítási dijat számítani, s igy felperesre sérelmes csak az lehet, illetve tartozatlan fizetést csak annyiban teljesített, a mennyiben alperes hivatkozott kilométermutatótól eltérő távolság után szedett viteldíjat. Ily módon a szállítási díj képzése megengedve, s mivel a vasút igazgatóságnak hasontartalmú rendeletei kellőleg közhírré tétetnek, azok a kiszámítást illetőleg érvényeseknek is tekinthetők lévén, 1887. július l-ig az 1881. január 1-től érvényes kilométermutató korlátai között számított viteldíj helyes és a szabályoknak megfelelő. Felperes maga beismeri, hogy a D) alatt csatolt vázrajzban a e) alatt kitüntetett vonalrész, 1887. október 23-án s igy a B) a. kimutatásban felsorolt szállítások eszközlése előtt kiépíttetett, ennélfogva az 1881. január 1-én kelt kilométermutató arra is, az abban kitüntetett távolság szerint terjedt ki, minélfogva azou kifogással, hogy ezen rövidebb távolság vitás lett volna, alperes jogosított a szállítási díjat számítani, figyelemmel főleg arra, hogy dacára annak, miszerint ezen rövidebb útirányról tudomással birt a viteldíjat minden nehézség nélkül kifizette, nem élhet, azon többször hangoztatott elvnél fogva is, hogy a szerződés 12. pontjának elfogadása által, a viteldíj számítását illetőleg magára vonatkozólag az 1881. január 1-től érvényes kilométermutatót kötelezőnek elismerte. A budapesti kir. itélő tábla (1889. évi május hó 28-án, 4,779/v. 1888.) : Az első bíróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert alperes mint fuvarozó a kt. 422. §-a, illetőleg 395. §. b) pontja és 417. §. utolsó pontja értelmében kétségtelenül jogosítva van a fuvardíjt általában, valamint egyes meghatározott vonalokra az általános díjszabástól eltérő mérvben szabadon meghatározni s közönyös az, vájjon a fuvardíjképzést magának a fuvardíjnak egyes vonalrészekre vonatkozólag a díjösszegnek pénztételben való emelése, vagy pedig a díjkiszámitás egyszerűsítése céljából felemelt virtuális távolságok alapján eszközli-e, mert felperes nem vonja kétségbe, de ezt az A) alatti szerződés is tanúsítja, hogy a B) a. kimutatásban felsorolt árúszállitmányaira nézve alperes fuvarozó által megállapított díjszabásszerü távolságoknak megfelelő fuvardíjösszegek fizetésére kötelezte magát, már pedig ezzel elfogadta a virtuális távolságoknak díjszabásszerü alkalmazását is; mert különben is felperes keresetét tartozatlan fizetés címére alapította: ennélfogva felperes volt köteles az 1868. evi LIV. t.-c. 152. §-a értelmében mint kereseti jogalapot bizonyitani azt, hogy alperes nem volt jogosítva a Kőbánya-hizlalda és ferencvárosi pályaudvar közti vonalszakaszon a fuvardíjat virtuális távolságok alapján számítani, hogy ez tévedésből eredett, nem pedig alperes köteles ennek ellenkezőjét vagy azt bizonyítani, hogy a virtuális távolság alkalmazása jelen esetben az államkormány felhatalmazása alapján történt. A magyar kir. Curia (1890. február 27-én, 1,001/v. 1889.): A kir. tábla Ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért, mert felperes helytelenül vitatja a felebbezésében azt, mintha a viteldíj kiszámításának téves és törvényellenes voltát a perben bebizonyította volna, még pedig alperesnek saját beismerésével, mivel alperes beismerte ugyan, hogy a kilométermutató a távolságot a Kőbánya hizlalda és a ferencvárosi állomás közt 12 kilométernek mutatja, holott, ezen távolság valóságban csak 4 kilométert tesz ki, de hozzátette, hogy a kilométermutatóba szándékosan vétetett fel 12 kilométer mint virtuális távolság az erre a vonalra kivetett s a rendesnél magasabb szállítási díj könnyebb kiszámítása céljából, minek ellenében felperesnek vagy azt kellett volna bizonyítania, hogy a kilométermutatóba tévedésből s nem az érintett szándékból tétetett volt 12 kilométer, vagy azt, hogy alperes nem volt jogosítva a fuvardíjt virtuális távolság alapján számítani, a mit azonban épen nem bizonyított. Bűn-ügyekben. A bírósági végrehajtó nem hatóság tagja; következőleg ellene nem követhető el a 1$. T. K. 262. §-a szerint minősülő becsületsértés: a végrehajtó kezének ráneigálása nem képezi a hatósági közeg bántalmazását. (B. T. K. 165., 261., 262. §§.) Az egri kir. törvényszék: H. Imréné szül. D. Mária vádlottat a B. T. K. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettének vádja s következményei alól felmenti; ellenben a B. T. K. 261. és 262. §-aiba ütköző hatóság elleni nyilvános becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánítja s ezért a B. T. K. 262. §-a alapján az ítélet jogerőre emelkedése napjától számított három hónapi fogházra és 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett az 1887. évi VIII. t.-c. 1. §-ában kijelölt célra forditandó 5 frt pénzbüntetésre, illetve behajthatlanság esetén még egy napi további fogházra ítéli. Indokok: A hit alatt kihallgatott tanuk H. Imréné elsőrendű vádlott tagadásával szemben egybehangzólag igazolják, hogy a midőn R. Ferenc bírósági végrehajtó Ny. András tanú kíséretében 1887. évi október hó 13-án délelőtt 10 órakor H. Imre házánál megjelent, hngy az ellen az egri kir. járásbíróságnak 8,063/1887. sz. a. kelt végzése folytán végrehajtást foganatosítson s előadván megjelenése célját, a végrehajtás foganatosítása közben vádlott ládájában talált 10 frt készpénzt magához vette ; H. Imréné vádlott, a ki csak maga volt odahaza, nekiment a végrehajtónak s annak mindkét kezét megfogta és rángatta, hogy a pénzt a kezéből kikapja; de miután ez neki nem sikerült, a végrehajtót és társát »rablók és zsiványok« meggyalázó kifejezésekkel illette s azután kiszaladt az utcára s ott ugyanezen szavakat kiabálta ; majd ismét visszajött a szobába s férje fegyveréhez kapván, fenyegette a végrehajtót s a vele levő tanút, hogy ha majd a férje haza jön, ezzel íogja őket meglőni s midőn ezek a házból eltávoztak, utána ment a végrehajtónak s az összegyűlt nép előtt újólag »rabló és zsivány« meggyalázó kifejezésekkel illette. Ezen tényállás alapján vádlottat — tekintve, hogy nála hatósági meghagyás végrehajtása végett megjelent bírósági végrehajtót, mint hatósági kiküldöttet, az összegyűlt nép előtt, nyilvánosan becsületsértő kifejezésekkel illette, — a fent körülirt becsületsértés vétségében bűnösnek kimondani; ellenben tekintve, hogy a végrehajtó kezeinek megragadása és rángatása, a B. T. K. 165. §-ában feltételezett erőszakot meg nem állapítja, vádlottnőnek azon fenyegetése pedig, hogy ha férje hazajön, hát majd meglövi a végrehajtót, a B. T. K. 167. §-ában körülirt veszélyes fenyegetésnek már csak a közvetlenség hiányánál fogva sem minősithető, ugyanazért vádlottat a fent körülirt hatóság elleni erőszak vádja és következményei alól felmenteni kellett. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett vádlottnö büntetlen előélete, úgyszintén alacsonyabb fokú műveltsége s ezzel kapcsolatosan azon körülmény, hogy férje otthon nemlétében meg volt lépetve, hogy idegenek jönnek a házhoz és pénzét lefoglalják, valamint azon körülmény, hogy férje két évi fegyházbüntetés végrehajtása alatt állván, gyermekének eltartása és gondozása egészen az ő vállára nehezedik. (1888. augusztus 9-én, 1,041. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja és e vádlottat csupán a B. T. K. 261. §-ába ütköző és a szerint büntetendő becsületsértés vétségében mondja ki vétkesnek és ezért 20 frt pénzbüntetésre ítéli, mely az 1887. évi VIII. t.-cikkben előirt célokra forditandó és behajthatlanság esetén 5 forintonkint egy-egy napi fogházzal helyettesítendő, egyebekben az ítéletet helybenhagyja. Indokok: A kir. járásbirósági végrehajtó nem tagja a törvény által alakított testületeknek, hatóságoknak, vagy azok küldöttségeinek, hanem az állami igazságszolgáltatásnak közege; ennélfogva a R. Ferenc bírósági végrehajtó ellenében elkövetett becsületsértés a B. T. K.-nek nem 262., hanem annak 261. §-a szerint büntetendő; ehhez képest volt az elsőbiróság ítélete rész-