A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 20. szám - A nyilvánosság a büntető eljárás elővizsgálati részében. 7. r.

7< il JOG miután a v.-t. a váltókötelezettség megszorithatásának eseteit más helyeken, mint pl. a 12. és 22. §-okban határozottan felemlíti és a megszorítást megengedi, ebből épen az következik, hogy a váltókezesség megszorítás s különösen időbeli megszorítás mellett el nem vállalható, mert ellenkező esetben ezen időbeli korlátozás a törvényben szigorúan meghatározott »egyetemleges fizetési kötelezettségen« változást szülne és a törvény ezen határozott intézkedésével meg nem egyező azon eredmény állana be, hogy a váltókezes nem lenne épen ugy kötelezve, mint azon váltókötelezett, kiért a kezesség vállaltatott ; tekintve, hogy jelen esetben a kezesség az elfogadóért vállaltatott, az elfogadó elleni váltójogi kereset pedig a váltótörvény 34. §. értelmében a váltó lejáratától számítandó három év alatt évülvén el, tőle ezen idő eltelte előtt a váltótartozás kifizetése feltétlenül követelhető; tekintve, hogy a váltótörvény 67. §-ából kifolyólag a váltókezest jelen esetben az elfogadóval ugyanazon időtartamú váltójogi kötelezettség kell hogy terhelje, már pedig az ezen időtartartamú váltójogi kötelezettség azon esetben, ha a váltókezes a váltókezesség időtartamát megszoríthatná, azaz maga szabhatná meg, a váltókezessel szemben a maga teljében fenn nem állana s ellene váltójogi kereset csakis az általa megszabott időtartam alatt volna indítható; tekintve, hogy ezek szerint a váltókezesség időbeli megszorítása ellenkezik, ugy a váltó jogi természetével, mint a váltótörvény 67. és 84. §-aival; tekintve ezek után, hogy a kezességi nyilatkozat joghatálya a maga valóságában egész teljében és ugy bírálandó meg, a mint az a váltótörvény 66. §-ának megfelelőleg a váltóra Íratott és aláíratott s ebből kifolyólag a kezesre nem róható a kötelezettség nagyobb mérve, mint a mennyit tényleg magára vállalt, miből önként következik, hogy a váltókezesség időtartamának megszorítását joghatálylyal nem bírónak, ellenben a váltókezességet teljes joghatálylyal fennállónak elismerni nem lehet; tekintve végül, hogy jelen esetben alperes jogelőde néhai M. J. az A) alatti váltóra, a mint az be is ismerhetett, a következő nyilatkozatot vezette : »M. J. 6 hónapra jótálló vagy kezes*, ezen nyilatkozat pedig a fentebb kifejtett okoknál fogva, mint a váltótörvénynyel ellentétben álló nyilatkozat, váltójogi hatálylyal nem birhat; mindezek alapján alperes mint M. J. jogutóda ellen 8,957. p. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályon kívül helyezésével, vele szemben felperes keresetével elutasítandó s mint pervesztes fél a költségek megfizetésében a prdts 251. §. értelmében elmarasztalandó volt. Különben ugyanezen Ítélet volna hozandó akkor is, ha a fennebbi megszorított kezesi nyilatkozat váltójogi hatálylyal bírna, mert ezen esetben a hat havi időtartam, melyre a váltókezes kötelezettségét szorította, azon naptól számítandó, mely napon a váltó lejárt s a mely időtől kezdve felperes vele szemben kereseti jogát érvényesíthette volna ; minthogy pedig a váltó lejárata a váltó keltétől, azaz 1887. február 12-től számítandó 6 hónapra volt téve s igy a váltó fizetési határnapja a váltótörvény 32. §. szerint 1888. augusztus 12-ére esett: ennélfogva felperes a 6 hónapra szorított váltókezesség alapján alperes ellen lejárattól számított 6 havi időtartam letelte, vagyis 1888. augusztus 12-ike után, többé váltójogi keresettel nem birt és az ügy érdemének ilyetén elbírálásán nem változtatna azon felhozott körülmény, hogy kiskorú alperes nevében Sz. F., kire nézve különben sincs beigazolva, hogy kiskorú korú alperest törvényesen képviselte volna, a váltótartozás kifizetésére nézve felperes által a kezesség időtartamán belül felszólittatván, szóbelileg fizetési Ígéretet tett. A m.-vásárhelyi kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A váltótörvény 66. §. szerint a kezesség érvényes, hogy ha az a váltóra reávezetve és aláírva van, miután továbbá a kezesség mint mellékkötelezettség főkötelezettséget feltételez, az általános jogszabályoknál fogva megkívántatik, hogy a váltó főkötelezettséghez csatlakozzék, annak tartalmával megegyező legyen. A M. J. által vállalt váltói kezesség eme kellékeknek megfelel s igy a váltótörvény 67. §. értelmében az egész váltótartozásra nézve a főkötelezettel egyetemleges fizetési kötelezettséget állapit meg. Ama körülmény, hogy nevezett váltókezes nyilatkozatához hozzá tette, hogy »6 hónapig áll jót« s ezáltal kezességi időtartamát határozott időhöz szorította, kezességi nyilatkozatát érvénytelenné nem teszi, mert ez nem foglal magában a főváltói nyilatkozat tartalmából, melyhez csatlakozott, a kötelezettség terjedelmét érintő eltérő korlátozást, miután a főváltó kötelezettséirhcz annak egész teljében hozzájárul, a kötelezettségi időtartamának rövidebb időre szorítása nem korlátozván a váltói főkötelezettséghez való hozzájárulás teljességét. Az időbeli korlátozás ugyanis független a váltói kötelezettség tartalmára vonatkozó korlátozástól, annak fogalmi meghatározása alá nem esik, mivel ez által a kötelezettség mérve nem változik. A kikötött idő alatt ugyanis az egész követelés biztosítása és behajtása iránt megtehetők az ily módon kötelezettséget vállalt kezes ellen a törvényes lépések. Az időbeli korlátozás a váltótörvény intézkedéseivel nem is ellenkezik, mert e szerint az egyes váltókötelezettek kötelezettségi ideje nem mind egyforma. A kezes nem élhet a főkötelezettnek engedett fizetési halasztás alapján saját javára kifogással, az elévülés is Önállóan folyik és szakittatik meg, a váltótörvény 87. §. szerint, mindenik váltókötelezett hányában. M. J. kezességi nyilatkozata tehát formailag érvényesnek tekintendő s kötelezi őt annak tartalma szerint és jogos indok arra, hogy e nyilatkozat, mely a főkötelezettség mellett, az egész váltói kötelezettségre nézve a váltójogosultaknak előnyére szolgál, érvénytelennek tekintessék, az időbeli korlátozás miatt nem forog fenn. Hogy azonban az időbeli korlátozás a kezességi nyilatkozat érvényének elismerése mellett, mint nem lé'ező hozzátétel tekintessék, miként ezt felperes vitatja, annak törvényes alapja nincs. A váltókezesség a nyilatkozat tartalma szerint lehet csak érvényes, azt többre kiterjeszteni, mint a hogy vállaltatott, nem lehet. Az idő lefolyásával tehát, a melyre szoríttatott, elenyészik, ha annak lefolyta előtt a kezes ellen váltókereset nem indíttatik. Ez pedig jelen esetben nem történt meg, ezért felperes ezen túl indított keresetével elutasítandó volt. Ama körülmény ugyanis, hogy a peren kivül a kötelezettség további fennállása M. J. kiskorú örökösének állítólag jogos képviselője által elismertetett, mint azt felperes állítja, a kezes elleni váltójogi kereset további fentartására alapul nem szolgálhat. A magy. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1890. évi április hó 1-én, 73/v.) Adalék a vasúttársaságnak fuvardíj megállapítási jogához. Valóságos távolság és virtuális távolság. A budapesti YI. ker. kir. járásbíróság (1888. május 30-án, 9,616/1888.): Petrovics László ügyvéd által képviselt »Budapest-kő bányai sertésszállás-birtokosok szövetkezete« cég felperesnek dr. Luby Gyula ügyvéd által védett »m. kir. államvasutak alperes elleni 5,324 frt 38 kr. iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A kereseti előadás szerint s ahhoz A) alatt csatolt Budapesten 1885. július 30-án létrejött szerződés tanuságaként peres felek között oly értelmű szerződés jött létre, hogy felperes telepén összegyűlt sertéstrágyát alperes elszállítani tartozik. A szerződés érvénybe léptétől fogva 1887. július l-ig alperes a szállítási díjtételeket Kőbánya-állomástól Ferencváros állomás irányában indított vonatok után olyan kilométer-mutató után számította, melyben a két állomás közti távolság nyolc kilométerrel hosszabbnak volt — a tényleges távolságnál — feltüntetve, ugyanis a tényleges távolság négy kilométer, számítás alapjául pedig 12 kilométernek megfelelő szállítási díj vétetett, mint ez az 1887. július 1-én kelt új kilométermutatóból is kitűnik. Ennélfogva a B) alattiból kitetszőleg s ott kitüntetett idő alatt szállított se rtéstrágya-vicleldijban 8 kilométernyi útra eső vitelbért tartozatlanul fizetvén meg felperes, azt e címen követelésbe helyezi. Alperes beismeri, hogy a Kőbánya hizlalda és Ferencváros állomás közötti távolság tényleg 4 kilométert tesz ki, a B) alatti számszerű helyessége ellen sem tesz kifogást, csak azt tagadja, hogy felperes tartozatlanul valamit fizetett volna, mert a közöttük fennálló jogviszonyt az A. alatti szerződés és a B. alatti kilométermutató szabályozzák, abban pedig a két állomás közötti távolság 12 kilométerrel van feltüntetve. Kifogást emel a kereseti követelés elévülése tekintetében, hivatkozván a ker. törv. 390., illetve 410. §-aira. Alperesnek a kt. 390., illetve 410. ij-ra