A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 20. szám - A nyilvánosság a büntető eljárás elővizsgálati részében. 7. r.

a JOG. 180 Ha gyámság vagy gondnokság alá tartozó személy is van (bármily minőségben) érdekelve, ez esetben az összes iratokat a hagyatéki biztos — az illetékszabási tervezettel együtt — az illetékes árvaszékhez terjeszti át s ha a jóváhagyásnak semmi akadálya fent nem forog, az illetékszabási tervezetet az illetékes m. kir. adóhivatallal az árvaszék közli s midőn az illeték kiszabásáróli értesítés az áivaszékhez megérkezett, ezt az árvaszék az iratokhoz csatolja s igy az összes iratokat közvetlenül a hagyatéki bírósághoz átterjeszti, egyszersmind erről az illető hagyatéki biztost végzésileg értesiti, a hagyatéki biztos pedig e körülményt a hagyatéki könyv »észrevételek« rovatában az illető hagyatéknál kitünteti. Ezen általános keretbe tartanám beilleszthetönek a tervezet címeit következőleg: I. cím: »Altalános Határozatok*. II. cím : » A haláleset-felvételről, a hagyatéki javak összeírásáról leltározásról«. A III. és VII. címekben foglalt eljárást pedig: III. cím alatt: »A Hagyatéki tárgyalásrók foglalván össze, melyben egyfelől a hagyatéki bíróság, másfelöl a hagyatéki biztosok jogai és kötelezettségei szabatosan megírva s egymást kiegészítő működési körük — »a csődtörvény módjára« — pontosan kivonalozva lennének. A tervezet VIII. cime helyett az 1877 : XX t.-c. azon §-ai lennének hatályon kívül helyezendők, illetve módositandók, melyek az új hagyatéki eljárás folytán tárgytalanokká váltak, vagy ebbe be nem illenek. IV. címbe jönnének a »vegyes határozatok«. V. címbe pedig az életbeléptetési és átmeneti intézkedések. A nyilvánosság a büntető eljárás elő­vizsgálati részében. Irta : (Ír. LUKACS ADOLF, jogtanár a pécsi jogakadémián. (Hetedik közlemény.) * Az objectiv bizonyosság titkához nem nyújt kulcsot a vizs­gálóbírónak, mert mindaz, a mi a kihallgatás morális rendszeré­vel építtetett, homokra épített eredménynek tekintendő. Ha va­lamely kételyt eloszlatni látszik, ugy a vizsgálóbírónak a bűntet­tes bűnösségére vonatkozó praesumptio kételyei azok, a melyekre derített világosság azonban senkinek sem használ, hanem csak árt, mert a vizsgálóbíró ez úton megerősített praesutntióit átörökíti az ugyanaz ügygyei foglalkozó birói utódokra. Innét aztán serupulus nélküli eljárása a vád felett határozó bíróságnak és innét a kihall­gatásnak a végtárgyaláson bírálatra szoruló szerepe. Ki építhet ennek folytán a most ismertetett alapon meg indított és fentebb leirt eszközökkel keresztül vitt kihallgatás foly­táni beismerésre? Már az a lehetőség, hogy a vizsgálóbíró prae­sumtiója és elfogultsága alapján construált subjectiv cél vezette a kihallgatás inscenirozásában és véghezviteli módjában, — minden beismerést jogi jelentőségétől megfoszt és azon a büntető justiciára nézve nem épen hízelgő jelenetekre szolgál­tat alkalrnpt, hogy a vizsgálati beismerések legnagyobb része utóbb kellő színezéssel vissza lesz vonva. Ennek nem szabad meg­történni sohasem. Nem az rontja a büntető igazságszol­gáltatásnak tekintélyét, hogy egyes delictumok egyáltalában nem lesznek megbüntetve, hanem igenis az, hogy az eljárás folyamá­ban cum auctoritate judiciaria véghezvitt birói functio olyan gyű­löletes és plausibilis dementi tárgyává tétetik, a mely dementi egyenes vádat foglal magában a vizsgálóbíró ellenében és a mely dementi, ha teljesen alaptalan is, a vizsgálóbíró tevékeny­sége iránti bizalmat de facto megrendíti. Lehet az a vizsgálóbíró a megtestesült objectiv igazság, lehet az maga az elfogulatlanság, lehet az minden kritikán felül álló birói charakter, a titkos inquisitorius vizsgáló rendszer gya­nússá, megtámadhatóvá teszi minden az inquisitio alakjában vég­hez vitt mozzanatát. Pedig erre szükség nii.es, sőt az igazságszol­gáltatás fekintélye érdekében ezt elkerülni szükséges. A vizsgáló­bíró eljárását oly attribútumokkal kell ellátni, hogy az eljárás objectiv jogossága minden kritikán felül álljon. Ezt pedig a perfelek nyilvánosságára alapított eljárás rendszeresítésével lehet elérni, a melyben, a mint majd látni fogjuk, a kihallgatás teljesen alárendelt szerepet játszik; és nem áll egyébből, mint a terheltnek meghallgatásából * Előző cikkek a »J o g« 1889. évf. 36., 40., 41., 44., 50. és folyó évi 3. számában. azon esetben, a mikor a vádló által ellene felhozott terhelő körül­ményekre nézve önkénytes nyilatkozatra jelentkezik. C) A tanúkihallgatás a continentalis elővizsgálatban szintén j csak subjectiv értéket nyújt. És pedig ugyanazon oknál fogva, mint a terhelt kihallgatása és a szembesítés. A vizsgáló itt is min­: den ellenőrzés nélkül a maga tervszerűségének és a maga iudt­vidualismusának szolgálatába helyezi vagy legalább helyezni ipar­kodik a tanú eszét-szivét és különösen a tanú szavait. A biró individualismusa és a vizsgálatra vonatkozólag meg­állapított tervszerűsége fog határozni a felett, milyen módon és mily mérvben fog a tanú értelmi erőihez apellálni, hogy a vizsgáló­bíró előtt fontossággal biró ténykörülmény kiderítéséhez neki segédkezet uyujtson. Ha a tanú olyan értelmi képességgel bir, hogy az előtte ismeretes ténykörülmény leirását saját önálló felfogása szerint ugy adja elő, hogy az a vizsgálóbíró vizsgálati céljaival nincs össz­hangban, a tanú kihallgatása oly körülményekre szorittatik, melyek azon tinta értékével sem birnak, mely leírásukra fordíttatott; ha pedig a tauu, már értelmi sajátságainál fogva is, lágyul, mint a viasz, akkor a vizsgálóbíró az ily tanú kihallgatásában nem ismer határt; egyenes, mellék- és oldalkérdések, közbevetett megjegy­zések által odáig doceáltatik a tanú, míg végül a ténykörül­mény a vizsgálóbíró teljes megelégedése szerinti alakban nyeri kifejezését. Nem ritka azon eset sem, hogy vizsgálati céljai és a terv­szerűségnek bálványai iránt kiválóan lelkesülő vizsgálóbíró a tanú kedélyéhez, szivéhez utat keres. Egy pár alkalmas szóval megható alakban ecseteli azon szerencsétlenséget, a melyet x — y büntetendő cselekmény okozott és a melynek ezen vagy azon irányú kideríté­séhez a tanú nagyban hozzájárulhat. Es különösen akkor folya­modik és folyamodhatik eredményre való kilátással ezen eszköz­höz a vizsgálóbíró, midőn látja — és az inquisitorius eljárás fortélyai­ban iskolát végzett vizsgálóbíró ezt rögtön észreveszi, — hogy a tanú kedélyileg könnyen befolyásolható. D) De ezeken kivül csalhatatlan és a vizsgálóbíró subjectivi ­tásáuak feltétlen szolgálatában álló eszköz, a protocollum, a jegyző­könyv. Hű tükre ez a biró individualismusának. Csak legyünk őszinték, ne ámítsuk magunkat a századok megszokottságának hazugságaival, legyen bátorságunk kimondani, hogy nem okvet­lenül jó az, a mi régi és bizonyára be fogjuk látni, hogy a con­tinentalis vizsgálatnak leghaszontalanabb és legveszedelmesebb intézménye a jegyzőkönyvezés, még azon alakban is, mikor a vizsgálati jegyzökönyvet a vizsgálótól különböző személy, melyet helyesebben irómasinának lehetne nevezni, vezeti. A ki tudja, hogy az egyszerű nép nyelvében, melyből rend­szerint a tanuk legnagyobb száma szokott toboroztatni, mily sze­repet játszik otthonának sodalis környezete; a ki tudja, hogy a nagy tömeg psychologiája milyen tényezőt alkot annak szólás­módja és kifejezési alakja tekintetében; a ki tudja, mily rendkívüli feladat az az egyszerű népembernek, mint tanúnak a vizsgáló­bíró előtt, bezárt ajtók mögött, négyszem között, szokatlan hangú kifejezésekben tett kérdésekre nyilatkozatokat tenni ; és a ki tudja, mily mérvben van az ilyen embernek gondolata, érzülete és Íté­lete befolyásolva a kihallgatás körülményei által: az tudhatja, hogy egymaga a vizsgálóbíró nem képes azt a talányt, mely előtte egy ember alakjában áll, ha mindjárt gondolatokat és veséket vizsgáló genie is volna: egykönnyen megfejteni Zavarát, elfogultságát a/, ilyen tanúnak felhasználhatja és a mint fentebb érintettem, saját (elfogása szerint jegyzőkönyvbe is vezettetheti, a szavakat, mint szavakat leírhatja, de az objectiv igazságnak megfelelő objectiv értelmüket alig derítheti ki. Nyilt kérdések és feleletek. A telekkönyvi jogból. J. szabók ellen részint a saját javamra, részint mint rűeg­! bízott 333 frt, majd 84 frt váltókövetelés erejéig pert kezdvén, miután néhai atyjukról reájuk hárult örökségükön kivül, a mely a fülöpszállási p. kerekegyházi közlegelőkböl kihasított, úgynevezett redemptionalis 30 holdnyi birtokból állott — más vagyonuk nem volt — erre kértem végrehajtást és pedig, miután maga a lülöp­szállási, kerekegyházi puszta csak a közbirtokosság nevére lett telekkönyvezve, a közbirtokosok megnevezése nélkül, a melyre ennélfogva, mint telekkönyvezett ingatlanra, végrehajtást vezetni senkinek sem lehetett, habár a puszta tényleg kiosztva s a köz­használatra kiadva volt, kértem alperesek birtokára, mint nem telekkönyvezett ingatkuira a végrehajtást; de ezzel elutasittattam.

Next

/
Thumbnails
Contents