A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 20. szám - Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezetére. 5. r.

188 a JOG nek is, a kik még akkor is, midőn saját kenyerükről gondoskodnak, az igazságkereső közönség érdekét előbbvalónak tartják saját érdeküknél. Jogosan kívánhatja az ügyvédi kar, hogy törvénybe mondassék ki, miszerint minden perben a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniük, mert ezen intézkedés egyúttal a felek érdekeit is védené. Ügyvédi hivatásom gyakorlása közben mindig azt tapasztaltam, hogy kivétel nélkül hátrányos a felekre nézve, ha a tárgyaláson ügyvéti nélkül maguk jelennek meg. Tudja ezt mindenki, a ki a gyakorlatot, különösen a vidéken, ismeri. Csak egyetlen, az életből vett esetet említek fel: K. felperes V. alperes ellen a járulékokkal együtt 550 frt erejéig alaptalan keresetet indított; alperes a tárgyaláson személyesen jelent meg. A kir. járásbíróság felperest az alperesnek megitélt főeskü letételétől feltételezve, keresetével elutasította. Alperes a főesküre nem jelentkezett s akkor fordult hozzám tanácsért, midőn már a végrehajtás elrendeltetett ellene. Természetes, hogy ügyében mit sem tehettem, mert az igazolási idő is elmúlt, kénytelen volt alperes fizetni. Az esküre nézve azt adta elő, hogy eszébe sem jutott, miszerint annak letétele végett neki jelentkezni kellene, várta, hogy hivatalból fogják megidézni. Nem áldaná-e ezen fél s vele számtalan más azt a törvényt, mely kényszeritette volna az ügyvédi képviseletet igénybe venni? Egyébiránt felesleges hosszasan indokolnom, hogy a peres felek érdeke bármi ügyben is azt követeli, hogy magukat ügyvéd által képviseltessék. Azt sem kell indokolnom, hogy a törvényhozásnak is okvetlen szakítani kell az ügyvédek irányában eddig tanúsított ellenséges indulattal s vissza kell adni nekik a megélhetés módját. Erre nézve legkevesebb, a mit tehet, mint hogy kimondja, hogy kötelesek a felek magukat minden perben ügyvéd által képviseltetni. Az ügyvédek számtalan sérelmeiről s mellőzéseiről ezúttal nem szólok. Egyedüli célom az volt, hogy az ügyvédek és ügyvédi kamarák figyelmét a veszély közelségére és nagyságára felhívjam. Ha ezt elértem, örömömre fog szolgálni. Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezetére. Irta : ZAGYVA LAJOS, kir. közjegyző Mezőtúron. (Befejező közlemény.) * A 125. §. szerint, ha az ott megnevezettek által semmi akadály nem gördittetik, minden további eljárás nélkül a kérvényhez képest kiadaük, de csak az örökhagyó halála napjától számítandó 3 hó elteltével. Ha pedig bármi akadály fenforog az elintézési mód csak a »tárgyalás«. Ha ingatlan képezi a hagyomány tárgyát, a 105. §. szerint a kényszer ez esetre is ki van terjesztve. A hetedik címben tárgyalt »vagyonelkülönzést« az öröklési törvény nélkül elbírálni alig lehet. Annyit azonban állítani merek, hogy a benne foglalt eljárási módozat az örökösödési eljárás egyszerűsítéséhez egyáltalán nem járuland. A nyolcadik cimben foglalt gyámhatósági képviseletről fentebb bővebben lett említés téve. A tervezet 188. §-a szerint újonnan szabályozandó dijakra vonatkozólag kénytelen vagyok az intéző körök figyelmét felhívni, hogy ha az 1886: VII. t.-c-ben is szabályozni akart hagyatéki dijak tekintetében felidézett súrlódásokat — melyekről a tekintetes szerkesztőség engedelmével a rendelkezésemre álló positiv adatokat egyszer talán szinte közzéteendem — állandósítani nem akarjuk, eme díjaknak a legszabatosabbaknak s megállapítástól függetleneknek kell lenniök. Hiszen, mint a tapasztalat igazolja, az 1880 : LI. t.-cben meghatározott ama díjak tekintetében, melyek megállapítás tárgyait nem képezik, a felek és közjegyzők között alig merül fel differentia. Legyenek tehát ezen díjak az 1880: LI. t.-c.-ben meghatározott »mur.ka« »és egyéb díjakkak egyöntetűek, nem fizetés esetén pedig ezek is — ne közigazgatási uton, hanem az egyformaság kedvéért, mint birói díjak hajtassanak be, egyszersmind e tekintetben is az egyöntetű eljárás rendeleti uton szabályoztassék. A tervezet 189. §-ára alább teendem meg észrevételemet. Az előterjesztettek szerint tehát, azt hiszem, sikerült bebizonyítanom, miszerint a tervezet az örökösödési eljárást sem egyszerűvé, sem egyöntetűvé nem teendi, sőt az igazság-szolgál* Előző közlemények a »J o g« 16., 17., 18. és 19. számában. tatást a közigazgatással még az 1877: XX. t.-c.-nél is sokkal inkább összebonyolítja, hogy pedig az oly magas qualificatióval biró közjegyzői kar működési terének nem kiszélesbitésére és önállósítására, hanem még az eddiginél is szűkebb körre való szorítására látszik törekedni, nagyon is észrevehető, de annál kevésbé megérthető. Ezek után általános vonásokban előterjesztem azon elveket, melyeknek megyalósitásával az örökösödési eljárást egyszerűvé, egyöntetűvé bárki által könnyen áttekinthetővé s minden érdeket teljesen kielégítővé vélném tenni. A haláleset-felvétel alkalmával tartoznak az erre rendelt közegek az örökhagyó után maradt s ennek hagyatékához tartozó ingóságokról pontos jegyzéket »vagyon - összeirást« készíteni, a különös szakértelmet nem igénylő tárgyakat megbecsültetni, a tervezet 25., 26. és 27. tj-aiban foglaltakat minden esetben teljesíteni, egyszersmind ha a hagyatékhoz ingatlan javak is tartoznak, az örökhagyó után talált iratokból azoknak tkvi számait a jegyzékbe bevezetni, ha pedig ilyenek találhatók nem volnának, az örökösök vagy esetleg az örökhagyó személyi és vagyoni viszonyait ismerő egyén bemondása alapján azt és annyit, hogy maradt örökhagyónak pl. »egy háza«, »szőlője«, »szántó a homokra«, »uádas«, »legelőbeli illetöség« stb. a jegyzékbe mindenesetre befoglalni. Az igy felvett s a jelenlévők által aláirott »vagyon-összeirást<< tartoznak a haláleset-felvételi 2 eredeti példánynyal együtt — miután azt a »haláleset-felvételi törzskönyvbe bevezették«, a 20. §. képest a hagyatéki, illetve azon bírósághoz beterjeszteni, melyhez a j halálozási hely tartozik. A hagyatéki bíróság ekkor teljesiti mindazokat, a mik a végrendeletek, öröklési szerződések kihirdetésére, a szóbeli végrendeleti tanuk vallomásának kivételére nézve a tervezetben elő vannak adva. A midőn ezek teljesítve vannak és pedig a közjegyzők által őrzött végrendeletek és öröklési szerződések kihirdetése tekintetében az általam fentebb javasolt eljárást követve — a hagyatéki biróság azon közjegyzőt, a ki az illető hagyatéki ügyben eljárni illetékes, hagyatéki biztosul kinevezi, részére az iratokat, az öröklési törvénynek a haláleset-felvételi ívből és illetve a beszerzett egyéb iratokból ! érdekelve lenni látszó örökösökre, utóörökösökre, köteles részre jogosítottakra, hagyományosokra, házastársra, hitelezőkre vonatkozó §-aira való hivatkozással tárgyalás végett kiadja, egyszersmind ha gyámság vagy gondnokság alá tartozó személy érdekelve lenni ; látszik — a gyám vagy ideiglenes gondnok kinevezése, illetve ! megerősítése végett — a haláleset-felvétel egyik példányának áttétele mellett, azon hozzáadással értesiti, miszerint a (§ ok szerintj szükséges hagyatéki eljárás keresztülvitele végett N. N. kir. közjegyző hagyatéki biztosul kineveztetett. Ha az örökösök között ismeretlen helyen tartózkodók vannak, vagy mindannyian ismeretlenek, a tervezet 29. §-ának a) pontja 36. és 37. §-ai megfelelően volnának alkalmazandók. A hagyatéki biztos a tervezet »első címében« meghatározott saját hatáskörében az összes érdekelve lenni látszó feleknek megidézése mellett, miután előzőleg a hagyatékhoz tartozó ingatlan javak tkvi kivonatait s minden egyéb szükséges adatokat beszerezte — az esetleg különös szakértelmet kívánó tárgyakat — meghívandó szakértők által megbecsülteti igy a leltárt véglegesen megállapítja s a tárgyalást az öröklési törvények a fentforgó esetre vonatkozó §-aihoz képest megtartja, a tett nyilatkozatokat, esetleg osztályos egyességet a tervezet 65. §-ához képest jegyzőkönyvbe foglalja a felekkel aláíratja s ha az egyesség nem sikerül minden további kisérelgetés nélkül a hagyatéki bírósághoz az összes iratokat beterjeszti. Ha a »hagyaték birói átadásának« semmi akadálya fent nem forog, illetve a tárgyalásnál egyezség jött létre, a hagyatéki biztos az illeték kiszabása végett egy rendeleti uton megállapítandó j szövegezésű blanquetten »illetékszabási tervezetet« készit, azt a szükséges adóbizonyitványokkal ellátva az illetékes m. kir. adóhivatallal azon felhívás mellett közli, hogy az illetéket szabja ki s erről a megkereső hagyatéki biztost értesítse, honnan midőn az illeték kiszabásáróli értesítés megérkezik, azt a hagyatéki iratokhoz csatolja és az igy kiegészített iratokat a hagyaték birói átadása s esetleg az illeték biztosítása végett a hagyatéki birósáo-hoz beterjeszti. A jelentésben az 1874: XXXV. t.-c. 2ü4. §-ához képest, a teljesített munkáért »járó« díjakat feljegyzi, melyek ha egészben, vagy részben ki nem fizettetnek, azok a 202. §. alapján hivatalból behajtandók.