A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 20. szám - Új emberanyag

186 A JOG nális, stb. jogügyeket és tudományokat, melyeknek gyakorlatára és képviseletére törvény szerint hivatva van. Nem kételhetni, hogy ügyfelei érdekében eljárása - mely azonban az ellenfeleével együtt egészet képez — egyoldalú, egy oldalú pedig azért, mert csakis ügyfelétől nyeri a díjazást, fize tése nincs, személyének és irodájának fentartása tetemesebb állandó kiadásokkal van egybekötve, mint a mennyit magasabb hivatalnokok fizetése kitesz, tehát keresete és megélhetése egyik napról a másikra esik, még másrészről a bíróságok által részére megállapítani szokott munkadíjak oly csekélyek, hogy azok a tudományos munkával és fáradságokkal aránybau nincsenek, a gyakorló ügyvédek száma tetemes, a szegény feleket ingyen tartozik képviselni, a felelősség pedig, már ha csak erkölcsi tekintetben is veszszük, igen nagy, mert ha csak egyik-másik képviseleti perét veszti, veszti ez által sokszor összes feleit is. De ha állandó fizetéssel egybekötött tisztviselői állomásra alkalmaztatik és ez által az egyoldalúságról le kell moudania, önálló jogérzetének a törvény- és igazsághoz tartozó ragaszkodással szabad folyást engedhet, kifogástalan magatartása mellett, bár csekély, de biztos évi fizetés mellett, melyből kétségtelenül tisztességesen megélhet, jobb, biztosabb és megbízhatóbb hivatalnoka lesz az államnak, mint akármely, tudományosan ki nem képzett és joggyakorlati tapintattal nem biró végzett gazda, katonai személy, kortes- vagy boltoslegényből lelt szolgabíró. így állunk sok tekintetben hasonlóul a bíróságoknál is. Egy évi joggyakorlat a törvényszék és járásbíróságoknál, hol viszonyaink között mintegy gyári módon siettetik a munka! A főnök tudományos előhaladásra nem képezheti magát és ha különben is gyenge és alaposabb jogfogalmakkal nem bír ? a joggyakornok nem tanulhat tőle semmit, de azért félév vagy egy év múlva kineveztetik jegyzőnek ; további egy vagy másfél év alatt pedig önállóan eljáró és itélő al|árásbirónak. Vájjon mily igazságszolgáltatásra számolhatunk ily hivatalbeli alkalmaztatások és előmozdítások mellett? s a midőn tapasztaltuk, hogy még a legfőbb itélőszékhez s a királyi táblához, főispáni helyettes, alispán, szolgabíró és a bírói magasztos hivatáshoz nem kellőleg képzett, és az ügyvédi hivatást nem állandóan gyakorolt országgyűlési képviselők is olyféle reményesitésekkel: »hiszen majd bele fognak tanulni«, neveztettek ki, ugyan csodálkoznunk lehet-e sok oly ítéletek és végzések felett? melyeket az állampolgárok sem evangéliumoknak nem tartanak, sem törvényesek és igazságosaknak, sem pedig tudományosaknak nem ismernek el, és csodálkoznunk lehet-e? hogy minden nyakra-főre sürgetett gyors és gyors elintézés mellett is csak felsőbb bíróságainknál a hátralékok száma 20—30,000, sőt ennél többre is felrúgnak, mire az egész continensen példa nem volt és nincs! Hát ezen birói állomásokra is nem hivatottabbak az ügyvédkamarai tagok, kik tisztességes és munkás maguktartása mellett, több mint például hat éven keresztül folyton és állandóan gyakorolják az ügyvédséget, a kik az állampolgárok belviszonyait jobban ismerik, a kiknek tudománybeli minösitvényük (qualificatio) már törvénynél fogva is nagyobb, mint a minő a birák minősitvényéhez szükséges s a kiknek Iát- és hivatalbeli hatáskörük sokkal szélesebb, mint azoké, a kik csak birói minősitvénynyel birnak ? Vájjon nem valóságos kár és vétek-e ezen elemet a birói tisztségekre való alkalmaztatásoknál mellőzni s helyettük időnek idő előtt oly növedékeket előmozdítani, kik zsenge korukban a birói vizsgákat letették ugyan valamiképen, de az alaposabb megfontolásra, itélkezés.-e, elintézésre és az igazságszolgáltatási ügyek beható ellátására sem elegendő gyakorlattal és tudással nem bírván, sem a pihentebb megfontolásra s alaposabb tudományos tapasztalatok szerzésére elegendő időt nem fordíthatván, előtte s előbbre haladjanak azon ügyvédi elemeknek, melyek ugy a gyakorlatnak és tapasztalatnak, mint a jogtudománynak magasahh színvonalán állanak. Nem szeretek majmolni és más államoknak ismerni gondolt törvénykezésére, igazságszolgáltatásunk történelmével és államéletünk geniusával össze nem férő egyes törvényeikre, eljárásaikra, szokásaikra, mint napjainkban oly sűrűen és gyakran történik, gyarlóan hivatkozni. De Anglia, Európának nagymérvű és hidegvérűen gondolkodó állama méltó figyelmet érdemel az ügyvédi elem tisztelet ben tartása, becsülése, méltánylata s óvatos felhasználása tekintetében. A legmagasabb állami, politikai és birói tisztségekre csak a 15 — 20 éven túl működött nagyobb tapasztalatú és készültségü I ügyvédek alkalmaztatnak, mert a hidegen fontoló és számító angolok igen jól tudják, hogy ezekben van meg a legnagyobb, I legteljesebb jogtudományi képzettség és gyakorlati tapasztalat, I mire az állam gépezetének kormányzatában és igazságszolgáltaj tásában a főszükség van. De tekintsünk egy kissé közelebbről be saját igazságszolgáltatásunk szervi életébe is. Horváth Boldizsár, az ügyvédből lett igazságügyi miniszter, mily magasztos szellemmel és lélekkel kezelte igazságügyéri hivatását, közöttünk mindenki tudja, mig az utána következettek alatt, hogy igazságszolgáltatásunk érdeme tetemesen apadt, az is általánosan ismeretes. Horváth Boldizsár, mondhatni, a legkitűnőbb több birák mellett a semmitő- és legfőbb itélőszékhez és királyi táblához, sőt maga mellé is több magas képzettségű és tapasztalatú, kifogásolhatatlan ügyvédet nevezett ki, mint egy Szabó Miklóst, egy Soltészt, egy Manoilovichot, Kozmát, Balázsit, Czordát, Décseyt, Szabó Ágostont! És ezek, Soltész elhalálozásával is amazok mellett s azokkal együtt kitüntetve, hivatásuk magasabb értelraébeni betöltését, az európai jogtudomány színvonalán állanak, és jelenlegi igazságszolgáltatásunk legfényesebb nagy értékű oszlopait képezik. Horváth Boldizsár után most következett egy Szilágyi Dezső, a ki mint Soltész ügyvédi utóda, az ügyvédi hivatást gyakorolta, és a kit lángelméje az igazságügyérsógre vezérelt. Ez is ismeri az ügyvédek hivatásának nagyságát, horderejét és behatását a közéletbe, s ezért magas szellemében, nagyszabású fogalmaiban (conceptiójában) és széleskörű jogtudományában biztosítékot tulajdonithatunk ahhoz, hogy nagymérvű szervezeti működésében az ügyvédi hivatást pihent megfontolással mél| tányolui s érdemesíteni fogja, a mint ezt az megérdemli. Vegyük már most, hogy a joggyakornokok, jegyzők, titkárok | és azon alsóbb és felsőbb birák helyett, kik az előmenesztésre [ kellő tapasztalat hiányában még néhány évig várhatnak, vagy a | birói teendők alapos elintézésébe elegendőleg még be nem tanultak, az általuk maguknak kilátásba helyezett előmozdításba I oly ügyvédek helyeztetnek, kik munkájuk, szorgalmuk, tudományuk és kifogástalan magukviselete mellett az ügyvédséget, mint kamarai tagok, legalább is 6 — 8 évig gyakorolták, mily nevezetes munka-erőket fognak bíróságaink nyerni, mennyi új per esik el az alaposság nagyobb mérvű érvényesítésével, mennyire jobb és megnyugtatóbb Ítéleteket és határozatokat érhetni el, mennyire állandóan kevesbülntk a hátralékok, és a fogásos és dacperek? és mind ezzel mennyire emelkedik igazságszolgáltatásunk, mely biráinkat és állampolgárainkat már is csaknem kétségbeesettekké teszi ? Nem azért vannak a magasabb bíróságok és ministeriumok — mint egyik lelkes minister, midőn egyik vagy másik elnöknek fiát vagy unokaöcscsét egy nagyobb állomásra kineveztetni erőltették, nekem, a ki nem érdekelém magamat, mondá, hogy ott a tanulmányait végzett ifjú tanuljon, hanem, hogy mint az állás és hivatás betöltésére teljesen képes, gyakorlott és kipróbált férfiú s állami tisztviselő jól dolgozzék ? Vegyük továbbá, hogy azok szerint, miket fentebb emiitettem, a pénzügyi, államügyészi, rendőri hatóságoknál és az összes ministeriumoknál is, hol annyi személyi, vagyoni, szerződési, testületi, egyházi, erkölcsi és számtalan más jogkérdések fordulnak elő, jogtudósokra van szükség, kik a jogi kérdéseket — mint a latin mondja — ex asse — a legilletékesebben megvitathatják, tárgyalhatják és megvilágíthatják, a képesített ügyvédekből ezeknél is lehet alkalmazásba venni. S így ha a közigazgatási szervezéshez, a bíróságokhoz és az utóbb említett államhivatalokhoz Magyarország és Erdély területén mintegy 1,500 — 2,000 olyan ügyvéd, mint fentebb már szinte kitüntettem, vétetik alkalmazásba (s e szám nem is tetemes vagy túlzott), a mellett, hogy az állam és állampolgárok érdekei kiszámíthatatlanul sokat nyernek, marad még hátra a két ország területén nem is egészen 3,000 kamarai tag ; s továbbá ha tekintetre méltatjuk, hogy az ügyvédi tekintélynek ilyképeni emelése által ezen, mintegy 3,000 ügyvédből — gyengébb képesség vagy könnyüdedebb magaviselet folytán még vagy 400-5O0 magától elesik, akkor — különösen, ha az ügyvédeskedés, mint más államokban 5—6 évi előzetes ügyvédi gyakorlathoz köttetik, — azt tartom, nem lesz szükség a záit számra (numerus claususra) sem, melynek ellenzői, de nagyban pártolói vannak, hanem meglehetősen kiegyenlitte.nek azon szembeszökő érdeksurlódások is, melyek önmagukban annyira forrongnak.