A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 19. szám - Tanulmányok a német perrend köréből. 2. r.

A JOG. 75 bocsátott árút Kaposvárott szabad kézből el ne adhatta volna, mert ez a törvény 352. és 347. §-ai szerint jogában állott, de tekintve, hogy az eladási ár, az ez időbeli piaci és börzeárnak megfelel, alperesnek az árkülönbözetre alapított kifogása is megdől; tekintetbe véve továbbá, hogy Schv. Samu vallomásával igazoltatott, hogy felperes a visszautasított s rendelkezésére bocsátott a 1 —i állomáson lévő áruküldeményt, a kaposvári állomáson számítva 1887. augusztus 11-én és pedig a búzát m. mázsánkint 6 frt 60 krra, a rozsot 5 frt 20 krért adta el; az F. és H. alattiakkal igazoltatott, hogy az eladási ár az akkori piaci és börzeárnak megfelelt, igy alperesnek, ki arra az okot maga szolgáltatta, sérelem vagy kár nem okoztatott, ha pedig felperes az árút a 1—i állomáson árvereztette volna el és saját érdekében ott megjelenik, alperesnek kétségtelenül nagyobb költséget okozott volna, s a vasúti fekbérkiadás a csatolt szállítólevéllel, a posta és távirdai kiadás pedig az iratok mellett lévő levelek s a sürgönyökkel igazoltattak. A budapesti kir. itélő tábla (1889. ápr. 29, 7,219/V 1888.): a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a kereseti összeget alperestől az alapon követeli, hogy alperes a megvett s neki megküldött búzát és rozsot felperes rendelkezése alá bocsátván, felperes a ker. törv. 347. si-ában foglalt határozatok megtartása mellett alperes rovására eladta, de az által az alperes által kötelezett vételárt el nem érvén, alperestől a vételárkülönbözetet s ezen felül a fizetett fekbért, posta- és távirdaköltségeket, mint kárt követeli. Ezek szerint felperes keresetét a ker. törvény 352. §-ára alapitotta. Az ezen §-ban az eladó részére a késedelmes vevő irányában megállapított vagylagos jogokat azonban a vevő csak abban az esetben gyakorolhatja, ha az árút a vevőnek még át nem adta; az átadás után pedig, minthogy ebben az esetben a szerződés az eladó részéről már teljesitve van, csak a vételár s jár. fizetésére van követelési joga. Minthogy pedig felperes keresetében maga azt adta elő, mi különben a C. D., illetőleg a 2. sz. a. csatolt okiratból is kitűnik, hogy felperest illetőleg teljesítés helyéül a kaposvári vasúti állomás volt kikötve, az által tehát, hogy felperes a búzát és rozsot a nevezett vasúti állomáson alperes részére feladta, felperes maga részéről a szerződést már teljesítette és a búzát és rozsot alperesnek jogilag átadta, ennélfogva a fentebbiekhez képest nem állott többé jogában felperesnek a búzát és rozsot alperes rovására eladni, következőleg nem jogosult az eladás folytán előállott árkülönbözet és egyéb költség megtérítését alperestől követelni, miért is öt alaptalan keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1890. március 14-én, 1,289/V. 1889.): A másodbiróság ítélete helybeuhagyatik. Indokok: Felperes keresetével el volt utasítandó azért, mert ha felperes az alperes, mint állítása szerint az árú átvételében késedelmes vevő ellen, a kt. 351. §-ára alapithatni vélt jogával kívánt élni — a mint ezt felebbezésében hangsúlyozza — miután az idézett §. által adott jogok közül az utóbbit, vagyis az eladást választotta, minthogy az árú akkor, midőn az eladást foganatosította, már a rendeltetés helyén — Lincben — volt és igy a magánkézbőli eladásra nézve ez utóbbi helynek piaci árai voltak az irányadók; a kt. 347. §-ának az ügy természetéből folyó helyes értelme mellett tartozott volna felperes a magánkézbőli eladást a rendeltetési hely, Linc piaci árainak alapul vétele mellett eszközölni; minthogy pedig felperes az eladást az árú feladási helyén — Kaposvár — s csakis e hely piaci árainak alapul vétele mellett eszközölte, az ekként törvényellenesen foganatosított eladás az alperes, mint az árú átvételében állítólag késedelemben lévő vevő rovására történtnek nem tekinthető ; e szerint tehát az árkülönbözetre alapított keresetnek törvényes alapja nem lévén, az e perben vitatott egyéb kérdések megoldást nem igényelnek. Bün-ügyekben. A Btk. 2IS. és 215. §-ai szerint a hamis taiiuzásnak egyik ismérve az, hogy a vallomás az ügynek lényeges körülményeire vonatkozzék és ez okból a Btk. 222. §-ában meghatározott büntetendő cselekménynél, vagyis oly esetben, melyben valaki mást hamis tanuzásra rábírni törekszik, szintén okvetlenül szükséges, hogy a reábirás az ügynek lényeges körülményeit érintő hamis tanuzásra vonatkozzék. A m. kir. Curia (1890. február 14-én, 8,835. sz.a.): Hamis tanuzásra reábirás bűntette miatt vádolt O. Jónás Nándor ellen a budapesti kir. törvényszék előtt folyamatba tett bűnügyben itélt: Tekintve, hogy a Btk. 213. és 215. §-ai szerint a hamis tanuzásnak egyi ismérve az, hogy a vallomás az ügynek lényeges körülményeire vonatkozzék és ez okból a Btk. 222. §-ában meghatározott büntetendő cselekménynél, vagyis oly esetben, melyben valaki mást hamis tanuzásra rábírni törekszik, szintén okvetlenül szükséges, hogy a reábirás az ügynek lényeges körülményeit érintő hamis tanuzásra vonatkozzék; tekintve, hogy a KI. Dánielné által panaszolt csalás miatt indított vizsgálatnál vádolt St. Rezsőre mint tanura azon körülmények bizonyítása végett hivatkozott, hogy KI. Dánie'né panaszos a vádlottat már hosszabb idő óta ismeri és ez okból magát dr. K. ügyvédként be nem mutatta; tekintve, hogy e körülmény az ügy eldöntésére nézve lényeges körülményt nem képez, már annálfogva sem, mert vádlott ellen nem bizonyittatott, hogy magát valóban dr. K. ügyvédnek bemutatta, de főleg azért, mert a panaszos férje elleni követelés tényleg fennállott és igy vádlott előadása lényeges részeiben a valóságnak megfelelt, a panaszos tehát tévedésbe nem ejtethetett: tekintve, hogy ezen feljelentett csalás miatti eljárás megszüntetését kimondó jogerejű 24,472. sz. birói határozat szerint is a bűnvádi eljárás azért szüntettetett meg, mivel a csaláshoz megkívánt lényeges ismérvek, különösen KI. Dánielné panaszos tévedésbe ejtése és tettleges megkárosítása, vádlott eljárásában egyáltalán fel nem ismertettek ; tekintve, hogy ezek szerint vádlott St. Rezső tanút a KI. Dániel által feljekntett bűnvádi ügyben nem annak lényeges körülményei iránt törekedett hamis tanuzásra reá birni: ezeknél fogva vádlott mindkét alsóbirósági ítéletnek részben való megváltoztatása mellett ezen vád alól felmentetik. A btkv. 310. §-a alá eső gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében vétkes azon dajka, ki, hogy a gondviselésére bízott kis gyermekek sírásától éjjel nyugodhasson, valamely, bár életveszélyes, hatására nézve nem ismert altató-szernek a gyógyszertárból ravasz módon való megszerzése után, azt a kis gyermekeknek beadja és ez által azoknak életveszélylyel járó egészségháboritást okoz. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete megváltoztatik, B. J. vádlott a btkv. 310. §-a alá eső gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért a jelen ítélet végrehajtásától, illetve a szabadságvesztés büntetés foganatosításától számítandó egy (1) havi tartamú fogházra s mellékbüntetésként a btkv. 27. §-a, illetve az 1887. évi VIII. t.-c. 1. §-a szerinti célokra fordítandó öt (5) forint pénzbüntetésre ítéltetik, mely pénzbüntetés behajthatlanság esetén a btkv. 53. §-a alapján •egy (í) napi tartamú fogházra változtatik át. Indokok: B. J. vádlott az eljárás folyamában beismerte, hogy mint szoptatós dajka a gondviselésére bízott kis gyermekek sírásától éjjel nyugodhasson, a Sz. B.-né számára rendelt opiumféle altató-gyógyszert a gyógyszertárból megszerezvén, ezen gyógyszerből Sz. B. 5 hónapos kis leányának néhány csepp mennyiségben 4 izben adott be, mi által a kis leánykának mindannyiszor rövidebb ideig tartó pár órai álmokat, illetve kábulásokat, R. Gy. 3 hónapos kis fiának pedig 9 óráig tartó mély álmot, illetőleg kábulást okozott s melyből csak orvosi közreműködéssel s ellenméreg alkalmazásával volt felébreszthető ; tekintve, hogy a kérdéses szernek ily módon való alkalmazása R. Gy. kis gyermekének, kinek az életveszélyes szerből fél kanálnyi mennyiségben adott be és az orvosszakértői vélemény szerint ez által életveszélylyel járó egészségháboritást okozott, tekintve, hogy vádlott a használt altatószer életveszélyes voltát a szoptatós gyermekekkel szemben nem ismerve, cselekménye, tekintettel arra, hogy az orvosi véleményben meg van állapítva, hogy az ilynemű szernek kis gyermeknek nagyobb adagban való beadása vagy kisebb adagban bár, de többszöri beadása által annak eltompultsága, idegeinek megroncsolása s egész életén át tartó egészségtelen állapota okoztatik; tekintve, hogy vádlott már az által, hogy a hatására nézve nem ismert szernek a gyógyszertárból ravasz módon való megszerzése után, azt a kis gyermeknek beadta, gondatlanság által tette magát felelőssé az abból származó miuden ártalmas következményekért : vádlottnő cselekménye a btkv. 310. §-a alá eső gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségének volt minősítendő és vádlottnő e vétségben bűnösnek kimondandó. Ennek alapján, de tekintve töredelmes beismerését, fiatal korát, minthogy a cselekmény elkövetésekor csak 17 éves volt és