A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 19. szám - Tanulmányok a német perrend köréből. 2. r.

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 19. számához. Budapest, 1890. május 11-én. Köztörvényi ügyekben. Habár az ingatlan eladója az eladási szerződést alá nem irta, az ingatlannak tulajdonjoga mégis Tevőre átíratott, a ki tannkkal teljes próbaerejüleg bizonyította azt, hogy eladó a szerkesztendő általa alá nem irt szerződés kötésénél jelen \olt és férje által eszközölt emez eladáshoz hozzájárult. A zala-egerszegi kir. törvényszék (1888. november 12-én, 3,553/p. 1888.): Isoó Ferenc ügyvéd által képviselt V. Márton és neje F. Orsolya felperesnek, Hajós Mihály ügyvéd által védett M. Andrásué szül. J. Mária alperes elleni ingatlan tulajdona iránti perében itélt: azon esetre, ha 1. rendíi felperes pótesküt tesz arra, miszerint a 451. hrsz. és L. Mihály után alperesre háramolt »Xa Gabori« dűlőben fekvő birtokrészletnek felperesek részére leendő eladásához alperes hozzájárult, ezen esetben alperes viszonkeresetének elutasítása melleit köteles tűrni, hogy a 1—i 167. sz. tjkvben A + sor 451. sorsz. alatt felvett ingatlannak tulajdonjoga felperesek javára bekebeleztessék. Indokok: Habár a D. és E. alatti adásvevési szerződéseket csakis M. András irta alá, mint eladó, mindazonáltal a kihallgatott L. Mátyás, F. Mihály és Sz. József tanuk vallomásaiból majdnem teljes bizonyossággal megállapítható az, miszerint alperes a vonatkozó szerződés-megállapodásoknál jelen volt, az eladásba befolyt, következve, hogy ez az ő hozzájárulásával történt. Hogy pedig épen a 1—i 167. sz. tjkvben 451. sorszám alatt felvett ingatlan is eladás tárgyát képezte, azt azon a tanuk által egyhangúlag igazolt körülmény bizonyítja, hogy mindkét ingatlan egy és ugyanazon napon ugyanazon tanuk jelenlétében két külön félnek külön-külön lett eladva, a mint ezt egyébként a D. és E. alattiak szövege is mutatja, továbbá azon körülmény, hogy egy és ugyanazon ingatlanok kétszeres eladása, illetve a 452. sz. ingatlan két részletben leendő eladásának lehetősége kizárva van, mert az elsőt alperes sem állítja, az utóbbi pedig a szerződések térmértékének a szóban forgó két szántóföld térmértékével való egybevetéséből folyólag meg nem történhetett. Támogatja az alperesi előadást a felperesi hosszú birtoklás is : miért is a szolgáltatott bizonyítékokat félpróbaerejüeknek elfogadni és a póteskütől feltételezetten az ügy érdemét eldönteni kellett. A tanuk elleni kifogások figyelembe nem jöhettek, mert Sztr. József távolabbi rokon, L. Mátyás pedig mindkét fél rokona és igy azok terhelő vallomása F. Mihály vallomását is aggálytalanná teszi, ugy, hogy ezen három rendbeli vallomást egybevetve és viszonyítva a többi körülményekhez: a döntő körülményt fél próba erejéig begyőzöttnek lehetett tekinteni. Alperesnek az F. alatti adásvevési szerződésből meritett ellenvetése figyelembe nem jöhetett, mert az abban foglalt 452. részletszámú birtok D. szerint már másnak volt eladva s ha felperesek az F. szerinti jogaiktól elállottak, jobb tudomásuk szerint cselekedtek s ebből a 451. rsz. birtoknak meg nem vételét beismertnek tekinteni azért nem lehet, mert a tanuk szerint a helyszínén bíróilag megszemlélt két külön részlet képezte a további adásvételek tárgyát s mert ezek külön birtokoltattak is, tehát valószínű, miszerint tévedésből került az okmányba a 452. részletszám és M. Mária eladói minősége is, holott tulajdonképen az E. alatti szerződés szándékoltatott alkalmasabb módon kiállíttatni, vagyis a L. Mihály után háramlott 451. részletre vonatkozólag újabb okmány készíttetni, a mennyiben a »E.«-vel szemben semmi értelme sem lett volna felpereseknek az ezen szerződésben foglalt joguktól minden kárpótlás vagy előny nélkül etállani. A budapesti kir. itélö tábla (1889. szeptember 23. 1,658. p. 1889.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felpereseket keresetükkel feltétlenül elutasítja. Indokok: Felperesek keresetükben azt adják elő, hogy ők a 1 —i 107. sz. telekjegyzökönyvben 451. hrsz. alatt foglalt ingatlant M. Andrástól és nejétől az alperestől megvették és azt az állításukat a válaszhoz E. és F. alatt csatolt szerződésekkel ugy az E. alatti szerződést aláirt tanukkal kívánják bizonyítani, előadván egyszersmind, hogy az F. alatti szerződésben tollhibából a 451. hrsz. helyett 452. hrsz. Íratott és hogy M. Mária neve tévesen Íratott a szerződésbe. Felpereseknek azonban nem sikerült állításaik valóságát bizonyítani, mert az alperes tagadásával szemben nem bizonyították a felperesek azt, hogy az F. alatti adásvételi szerződés az alperessel köttetett meg. Felperesek állítása szerint ez a szerződés a kérdéses ingatlanra vonatkozóan azért állíttatott ki, mert az E. alatti szerződés egyoldalú lévén, az a tulajdonjog bekeblezésére alkalmas nem volt. A keresethez B. alatt csatolt telekkönyvi másolattal maguk a felperesek igazolják azt, hogy az 1 —i 167. számú tjkvben 451. hrsz. alatt foglalt ingatlanra a tulajdonjog az alperes javára van bekeblezve, hogy azt az alperes atyjától J. Mihálytól örökölte, ezt az ingatlant tehát M. Andráeladni jogosítva nem volt s igy ha az E. alatti szerződés a jelen per tárgyául szolgáló ingatlanra vonatkozik, ugy e szerződés alapján, a melyet M. András állított ki, felperesek jogot nem szereztek, ha pedig abból az okból állíttatott ki az F. alatti adásvételi szerződés, ugy szükségtelen volt abba M. Andrást mint eladót foglalni. Felperesek nem tagadták az alpereseknek azt az állításán hogy a 1 —i 30. sz. tjkvben 452. hrsz. alatt foglalt ingatlan M. András és nővére M. Mária nevére volt írva, az F. alatti szerződés pedig ennek a telekkönyvi állapotnak teljesen megfelel, minthogy abban az eladás tárgyául ez az ingatlan van megjelölve és eladókul a telekkönyvbe bevezetett tulajdonosok vannak megnevezve, habár a szerződés kiállításakor M. Mária már nem élt. Alaptalan tehát a felpereseknek az az állítása, hogy az F. alatti szerződésbe a 452. hrsz. tollhibából íratott be, mert ekkor tollhibának kellene tulajdonítani a telekjegyzőkönyvnek az F. alatti szerződésben foglalt számát is, a mit pedig felperesek nem is állítanak. Az F. és E. alatti okiratok tehát, a melyekben szerződő félként az alperes elő sem fordul, a felperesek állítását épen nem bizonyítják. A kihallgatott tanuk sem szolgáltattak bizonyítékot ama felperesi állításra, hogy az alperes az E. alattiban foglalt adásvételhez tényleg hozzájárult, mert J. Mátyás tanú azt vallja, hogy a D. és E. alatti szerződésben foglalt jogügylet megkötésénél jelen nem volt, csak az öröklevél átadásánál volt jelen F. Mihály tanú a másodrendű felperesnek fivére és igy az elsőrendű felperesnek sógora lévén, vallomásának az 1868: £JV. t.-c. 193. §-a szerint a fenn előadott körülményeknél fogva bizonyító erő nem tulajdonitható, de különben is vallomásában oly tényről tesz említést az F. alatti szerződésre vonatkozóan, a mely az E. alatti szerződéssel megcáfoltatik, ugyanis azt vallja-e tanú, hogy a kérdéses ingatlant a felpereseknek az alperes férje adta el és hogy az eladáshoz az alperes kézjegyet is adott. Az E. alatti szerződésen pedig sem az alperes neve, sem pedig annak kézjegye nem foglaltatik. Vallja továbbá e tanú, hogy az F. alatti okirat szerkesztésénél jelen nem volt s csak később irta azt alá. A harmadik tanú Sz. József azt vallja, hogy ő a jogügylet megkötésénél nem volt jelen, de akkor jelen volt, mikor a jogügylet megkötéséhez az alperes keresztvonást adott. Ennek a tanúnak vallomása is ellentétben van az E. alatti szerződéssel, a melyen az alperes neve vagy keresztvonása nem foglaltatik. A felperesek állításai mellett, ezek szerint bizonyíték előállítva nem lévén, a főesküvel való bizonyítási módot pedig felperesek csak a végiratban, tehát az 1868: LIV. t.-c. 230. §. szerint elkésetten terjesztették elő s igy annak hely adható nem lévén : az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1890. ápril 9-én, 9,756/p. 1889.): A másodbíróság ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Habár alperes M. Andrásné szül. J. Mária, mint a kinek nevére a kérdéses ingatlan a tjkvben tulajdonjogilag bejegyezve van, az E. alatt csatolt eladási szerződést alá nem irta, minthogy azonban a keresethez A. alatt mellékelt bizonyítványból, illetőleg az azt kiállító J. Mátyás, F. Mihály és Sz. József tanuknak vallomásaiból teljes próbaerejüleg megállapítható, hogy alperes a most idézett szerződés kötésénél jelen volt s a férje által eszközölt emez eladáshoz hozzájárult; minthogy továbbá nevezett tanuk azt is bizonyítják, hogy felperesek nem a 452.