A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 19. szám - Tanulmányok a német perrend köréből. 2. r.

PL J O « 181 II A végrehajtási jogból. (Felelet.) »Ajog« f. é. 16. számában dr. Schleiffer Ede kartárs által feltett nyilt kérdésre nézetemet a következőkben vagyok bátor előadni: A felső-eöri kir. járásbíróságnak kartársam által helytelennek tartott végzése helyes. Mert habár igaz, hogy mig valamely végrehajtás nem foganatosíttatott, addig folytatólagos végrehajtásról szó nem lehet, mégis a végrehajtási törvény beosztásából kitűnik, hogy az áltálján o s határozatok közt el ö f o r d u 1 ó 17. §. azon reu delkezése: »ha a jogosított személyében a végrehajtás folyamán történik változás, a végrehajtás folytatásának az új jogosított javára való elrendelése azon bíróságnál kérendő, mely a végrehajtást elrendelte«, egyetemes érvényű s ennek nem derogálhat az ingóságokra való végrehajtást szabályozó részben előforduló 110. §. De azonfe!ülal7. §. nem is szól folytatólagos végrehajtás, hanem a végrehajtás folytatásáról, már pedig kétségtelen, hogy a végrehajtási kérvény beadásával, még inkább annak elintézésével és kiadmányozásával a végrehajtási eljárás folyamatba van téve s igy annak folytatásáról — mihez a végrehajtónak való újabbi kiadatás is tartozik — igenis lehet szó. S igy, habár első pillanatra tán sajátságosnak látszik is, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság, mielőtt még az általa elrendelt végrehajtás foganatosíttatott volna, újabban végrehajtást rendeljen, a végrehajtási törvény 17. i;-át a 23. §. utolsó pontja alapján mellőzni még sem lehet. A 17. §. célja ugyanis nézetem szerint az, hogy a perbíróság értesüljön a jogosított személyében előforduló változásokról, a mi pedig a Schleiffer kartárs ur által alkalmazásba vett módozatok mellett könnyen elmaradhat, nevezetesen, ha a végrehajtást szenvedett a végrehajtási eljárás folyamán, de nem a birói kiküldött kezeihez fizeti le tartozását. De midőn megjegyzem, hogy a hitelesített magánokiratnak hatályát az egyszerű magánokiratéval szemben a 12. §. elég világosan irja körül s ebből a Schleiffer kartárs ur által levont következményt indokolhatc'nak nem tartom, végül felemlitendőnek tartom még azt is, hogy nézetem szerint a végrehajtást elrendelő, vagyis a perbíróság — a felhozott esetben a szombathelyi kir. törvényszék mint váltóbiróság a 17. §. szavai és szelleme értelmében, ha a hitelesített engedmény és váltó hozzá beuyujtatik, nem is tartozik s nem is fog ugyanazon követelés miatt még egyszer végrehajtást vagy folytatólagos végrehajtást rendelni, hanem egyszerűen a végrehajtás folytatását rendeli el, más szavakkal: végzés által értesitendi a foganatosítás végett megkeresett járásbiróságot, hogy az A. javára elrendelt végrehajtás most már engedményes C. javára lesz foganatosítandó s igy azon nehézség, hogy egy követelés behajtása végett kétszer rendeltetik el a végrehajtás is, mellőztetni fog. Csak azon egy esetben volna helytelen a felső-eőri járásbíróság végzése, ha a végrehajtást A. javára külföldi bíróság rendelte volna el, minthogy ily esetben a 14/570/875. igazságügyministeri rendelet értelmében mindazon lépések, melyek az 1881 : Í,X. t.-c. szerinti eljárás értelmében a végrehajtást elrendelő bíróság hatásköréhez tartoznak, a foganatosításra illetékes belföldi bíróság előtt és által teendők meg. Dr. Gcrliauser József, ügyvéd Kőszegen. S é r e 1 e m.* A marosvásárhelyi kir. tábla. Igen helytelen és feltétlenül elitélendő eljárás volna gyengíteni a birák és ügyvédek közötti egyetértés kapcsait elkeseredett és főleg sértő, kiváltképen pedig alaptalan panaszok felemlegetésével ; de ha nagy igazságtalanság történik rajtunk, becsületes uton, jó indulattal, mégis csak kölcsönösen meg fogjuk érteni * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. egymást s első sorban legalább meg fogjuk hallgatni egymást előzékeny nyugodtsággal. Maga az igazságügy is hasznot merít ily eljárásból bizonyára. »Sincerus« e becses lapok 16-ik számában a tényállást előadja s resultatumként ismét felállítja, mint akkor, hogy a megítélt eskü kivétele előtt beadott perújitási kereset az eskü kivételét nem akadályozza. Ezt a végzést akármelyik biró meghozhatja — elismerem — szabadon, jogosan; mert nem képes felmutatni senki magyar törvényt ily esetben sem arra nézve, hogy a kereset az eskü kivételét megakadályozza, sem arra nézve, hogy nem akadályozza; a biró, törvény hiányában, saját meggyőződése szerint szabadon cselekedhetik. De ha a »Sincerus« által választott utat követi a biró és az eskü kivételét megengedi, akkor egyszersmind a perújítás sorsát is eldöntötte, mivel letett eskü után csakugyan nincs helye perújításnak, eredményében a contrast fenmarad világosan továbbra is: egyik esetben nem lesz helye perújításnak letett eskü előtt sem, másik esetben lesz. Ez az eredmény — fájdalom — a biró előtt inkább csak elméleti dolog, de az ügyvédre nézve jelenti á per elvesztését és sokszor fegyelmi meghurcoltatását... nagyon is gyakorlati dolgokat jelent bizony. Nézze meg szívességből »Sincerus« a kir. tábla idei 1,187. polg. számú határozatát. Örökhagyó erdélyi területen élt s halt el lemenő örökös nélkül. Itten az osztrák polg. törvény ugy rendelkezik, hogy ily esetben örökhagyó után az apa és az anya egyenlően örökösödnek és mit mond a tábla ? azt, hogy az anya kizárólagos örökös és az apa, illetve az apai rokonok örökösnek nem is tekinthetők. Nézzen meg korábbi időből, pl. egy olyan határozatot (4,993—84. polg.), hol az első biró 7 hónap és 1 nap múlva fogadta el az igazolást, holott 6 hónapon túl hivatalból visszautasítandó lett volna (1881. évi LIX. t. c. 63. §.) és a tábla ezt az eljárást helybenhagyta stb. Ember hiba nélkül nincs; azért semmi sértést nem követtem el a múltkor és nem követek el most sem, ha azt az óhajtást fejezem ki, hogy a felső biró minden árou vigyázzon a judicatura egyöntetűségére és különösen vigyázzon lelkiismeretességből. Egy b.-luuiyadi ügyved. Irodalom Az erdélyi részekben érvényes osztrák büntető perrendtartás. Összeállította Bodor László, kolozsvári kir. tszéki biró. Kolozsvárt, 1890. Horatsik János kiadása. Miután ezen perrendtartás régi kiadása a könyvkereskedésben teljesen elfogyott, igen nagy szükség pótlására vállalkozott Bodor biró ur, a midőn ezen bűnvádi eljárás újbóli kiadását elhatározta. Az ország nagy részében érvényben lévén, annak megismerh itésére új alkalom nyílott. De szerző nemcsak pusztán az eljárás szövegét közli, de kibővítette azt az 1852 —1856. évi és az innen keletkezett ministeri rendeletekkel, továbbá az erdélyi részekben érvényes sajtórendtartás és esltüdtszéki eljárással, a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalt vétségek és kihágásokra vonatkozó eljárási utasítással, a fölebbviteli bíróságok szabályozását tárgyazó törvénynyel és rendelettel, a halálbüntetés és á 11 a m f o g h á z - büntetés foganatosítására vonatkozó törvényekkel és rendeletekkel. Szerző ezen fáradságos munkálata által méltán kiérdemelte az elismerést. A hagyatéki eljárás gyakorlati tervezete. Irta csolnokosi ifjú Cholnoky Imre marcali kir. közjegyző. Kaposvárott, 1890. Kéthelyi Miksa könyvnyomdája. Ezen 58 oldalra terjedő) dolgozatban szerző g-okra osztott teljes törvényjavaslatot készített a hagyatáki eljárásról. Az egész anyagot XIII fejezetben és 116 §-ban tárgyalja következőkép: I. Birói hatáskör. II. Birói illetékesség. III. Képviselet. IV. Eljárás: a) halálesetfelvétel, b) végrendeleti kihirdetés, c) leltározás, d) hagyatéki eljárás, e) osztály). V. A vagyonelkülönzés. VI. A peres hagyaték. VII. A gyámhatósági hatáskör. VIII. A hagyaték átadása. IX. A végrendeleti végrehajtókról. X. Biztosítási intézkedések: a) a hagyaték biztosítása, b) hagyatéki zárlat). XI. A jogorvoslatró 1: a) felfolyamodás, b) igazolás). XII. Idegenek hagyatéka körüli eljárás. XIII. Vegyes és átmeneti intézkedések. A valuta-kérdés. Irta Tisza István. 1890. FrankL'nTársulat. Külön lenyomata azon érdekes cikksorozatnak, mely