A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 19. szám - Tanulmányok a német perrend köréből. 2. r.

180 fl JOG. ellenjegyzési, illetve aláirás - hitelesítési kényszer látszik kötelezőnek. Egyébiránt igen lakonikus e §-nak azon kifejezése, hogy az árvaszék a kérvény felszerelésével, készítésével és benyújtásával kir. közjegyzőt »is« bizhat meg. A hagyományi igazolványról. A 123. §. szerint helye van a hagyományi igazolvány kiadása iránti kérelem előterjesztésének. A kérvény tartalmára az 58., 60. és 62. §-ok levén alkalmazandók, itt már nagy vagy kis község avagy egyéb hely közt különbség nincs, sőt még, ha a hagyományos gyámság vagy gondnokság alá tartozik is — még a leltározás sem látszik szükségesnek, legalább hivatalból nem, mint a tervezet 39. §. c) pontja igazolja. (Befejező cikk következik.) Ausztria és külföld. Tanulmányok i német perrend köréből. (befejező közlemény.) * Ez a tárgyalás második vagy főszaka, mely ismét egy végitélet vagy több részitélettel végződik, de esetleg két alszakra osztható, melyeknek elseje a felek állításait, a másik a tagadottak bizonyítékait magában foglalja, közbe esvén a bíróság határozata (Beweisbeschluss), melyben a bíró, az elébe terjesztett peranyag megvizsgálása után a feleknek tudtul adja, mi és ki által — a b i z o n y i t a n d ó és már ezen határozata által a hozandó ítélethez, bizonyos relatióba lép. A bíróság azonban még ezen határozatához sincsen kötve, azt a bizonyítási eljárás foganatosítása előtt, vagy folyama alatt bármikor és bármily irányban megváltoztathatja, maradván t. i. a tárgyalás egységének elvénél fogva a bizonyítás mérve és módja a perbíróságnak kezében. Discretionarius hatalmában áll a bizonyítási eljárást önmaga vagy kiküldött egyik tagja, vagy egy megkeresett biró előtt, foganatosíttatni sőt ismételtetni is. A foganatosítás a felek jelenlétében történik. A bizonyítási eljárás pervezető természete és azon jellegénél fogva, hogy az csak a tárgyalás egyik szaka, azon következménynyel jár, hogy, mint már fent jeleztem, új bizonyítékok a tárgyalás bezártáig mindig felhozhatók. Ha a bizonyítási eljárás a perbíróság előtt lefolyik, mi a szabály, akkor az, a tárgyalás folyamán eszközöltetik, minek utána a felek a bizonyítás eredményét nyomban megvitatják; holott minden más esetben e célra a bíróság hivatalból tárgyalást tűz. Kzen tárgyalásnál tekintet nélkül az előbbieknél felhozottakra, nemcsak a bizonyítás eredménye, de az egész peranyag újból megvitattatik, az elnök és bíróság jogában állván a még homályos körülményeket kideriteDi. Rendesen a bizonyítást vezető olvassa fel a tanuk, szakértők vallomásait (azonban soha a biró) és az is csakis azon vallomásokat, melyeket lényegeseknek tart. A tárgyalás ezen második szaka ismét egy végitélettel végződik, mely feltételes vagy feltétlen lehet és azonnal, vagy pedig 8 napnál tovább nem terjedhető határnapon kihirdetendő. A bíróság egyedül a tárgyalás alkalmával felhozottak és az esetleges bizonyítási eljárás eredménye által keletkezett meggyőződése alapján dönt, vájjon valamely ténybeli állítás valónak tartandó-e vagy sem. Azonban az ítéletben megjelölendők azon okok, melyek a birói meggyőződés keletkeztet ésére befolyással bírtak. Felette érdekes azon vita, mely e rendelkezés tárgyában a német birodalmi igazságügyi bizottság kebelében fejlődött. Herz képviselő ugyanis kivihetetlennek tartotta az ilyképeni indokolást, mert a bírák egyaránt meg lesznek győződve, hogy valamely ténykörülmény beigazoltatott, azonban a többrendbeliek közül, azon eszköz tárgyában, mely segítségével a bizonyítás történt, egészen eltérő véleményben lesznek. Be kell tehát elégedni a bíróság azon enunciatiójával, miszerint »nyert meggyőződése szerint«, ezen avagy b mázon ténykörülményigaz. Az eset »j o g i« megítélésére döntő indítékok természetes, hogy kiemelendők. (Megfelelő módo sitványt nyújt be.) Dr. Schwarze ezen indítványt elvetendőnek tartja, mert annak elfogadása esetére az állana be, a mit a szabad mérlegelés ellenesei ennek föltétlen következményekép oda állítják, * Elözö cikk a »Jog« 17. számában. t. i. a bizonyítás elszélesitése, annyira, hogy nem tudni, mi bizonyittatott és mi nem. A ténykérdésben való döntés, ugy tekintettel az Ítélet autoritására, mint pedig a másodbiróságra ugyancsak indokolandó. Mihelyt ez mellőztetik, akkor a másodfokbani döntés lényegében csak elsőfokú leend. Érdekes Reichensperger képviselő megjegyzése. »Ha a birák« — úgymond — nem találnak oly indítékokat, melyeket a közönséggel közölhetnének, akkor roszszul állana!« Különben előfordulhat az eset, hogy azon indítékok, melyek alapján bizonyos tények bizonyítottnak vagy nem bizonyítottnak vétettek, jogilag téves alapon nyugszanak. »Die freie Beweisführuug sei nothvvendig, wenn auch nicht ohne Bedenken. D a w o sic eingeführt worden, sei anfánglich nicht selten Missbrauch mit ihr getrieben worden.« Végi téleteknek neveztetnek a biróság mindazon határozatai, melyek által a kereseti kérelem felett, egészben vagy részben döntetik és igy a pervita befejeztetik. Az Ítéletek lehetnek egységes végitéletek, részitéletek és közbenszóló Ítéletek. a) Az egységes végitéletről szólunk, mikor a pervita, a maga totalitásában minden részeiben, együttes perjogi kezelés alá esve, a biróság által egyszersmind egy Ítéletben befejeztetik, az Ítélet természetesen feltétlen vagy feltételes rendelkezést tartalmaztatván. b) De mint előadtuk volt, a biróság szabad belátásánál fogva, a peranyagot, a kereset, viszonkereset vagy az igények többfélesége szerint, feloszthatja, azt külön - külön tárgyalás és döntés alá bocsáthatja vagy együttes tárgyalás után is külön-külön döntést eszközölheti. Ezen Ítéletek a részitéletek, melyek csak összeségükben a pert befejezik. c) A közbenszóló Ítéletekről szólunk pl. a »beavatkozás«, »perbehivás« esetében, vagy mikor az ügyvéd, végrehajtó vau)' a biróság mulasztó közege a mulasztás folytán okozott költségben marasztaltatik, ha az ügyvéd a neki kézbesített okiratot visszaadni vonakodik, ha a szabályszerűen megidézett, de meg nem jelent tanú a költségben marasztaltatik, vagy a tanúskodást megtagadja, az okirat előmutatásának kérdésében stb. stb. — egyszóval egyrészt akkor, mikor nem is szorosan a perben álló (elek, mint inkább ezek és harmadik személyek között oly körülmények tekintetében keletkezik vita, melyek a vitás perbeli kérdéssel közvetlen és tárgyi kapcsolatban nincsenek, de általa mégis elöidéztetnek és ennek folytán vele ily kapcsolatban állanak, ámbár másrészt az is fordul elő, hogy maguk a perfelek közt akár bizonyos támadó vagy védő eszközök használhatóságának perrendszerűsége, akár pétiig bizonyos már eldöntött praejudiciális kérdések terjedelme tárgyában vita keletkezik. A tárgyalás harmadik vagy utolsó szaka a feltételes ítéleteknél, az eskü kivétele és az annak letétele, vagy le nem tételéhez kötött következmények realizálása. Ezekből kitűnik, hogy a tárgyalás egy elő-, utó- és főszakra osztható és hogy ez utóbbi ugy az elő-, mint az utó-eljárástól végitélet által elhatároltatik. A különféle határozatok elleni jogorvoslatokról a legközelebbi alkalommal. Dr. Hexner Gyula, liptó-szt. -miklósi ügyvéd* Nyilt kérdések és feleletek. I. A végrendelkezés köréből. A kettős posthumus-öröklés esetében, a ki a jelzett végrendelet intentiójával valóságosan megbarátkozik és e szerint teszi meg az osztályt, kell, hogy az anyának adjon 3/Ü, a fiúnak 2/B és a leánynak '/« részt az örökségből. Ha fiuörökös nincs, az anya 2/3 részt, ha leányörökös nincs, akkor 1/s részt kellene, hogy kapjon ; ha pedig fiuörökös is, leányörökös is van, akkor észjogi igazság és a végrendelkező intentiójának logicus magyarázata szerint kell, hogy kapja a 2/s és V3 r^sz közötti középarányost, a mi számtanilag az egészhez viszonyítva, az egésznek épen fele. Ez az anya része elvitázhatlanul. Az örökség másik felerészéből kétannyit kap a fiu, mint a leány, ez is a végrendelet intentiója és ezt követve, jön létre a fentebbi helyes osztály — ha a végrendeletet érvényesnek elfogadjuk. B'ól'óni László, ügyvéd B.-IIunyadon.