A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 19. szám - Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezetére. 4. r.

A J OCi. 179 Nem is csoda ezután, hogy ezen törvényt általán a jogérzetet sértőnek vették s figyelmen kivül hagyták a szülök, a lelkészek, kik tekintet nélkül a törvényes határozmányokra, sőt a büntetésekre is, megkeresztelték azon gyermekeket, kiket a vegyes házasságban élő szülők keresztelésre hozzájuk hoztak ; jogérzetük súgván, hogy a szülő természetes jogát a vallás megválasztásában nem kobozhatja el az állam. A mint ezen törvény, ép ugy az annak végrehajtására kiadott rendelet nem áll a jogrend talaján; megfelelhet e rendelet a törvénynek s meg is felel, bár ez tette a törvény helytelenségét tűrhetetlenné, de nem felel meg az egyik ugy, mint a másik a jogérzelemnek s mindketlö a jogérvény hiányában szenved. Fönforog e jogsérelem a katholikusokra ? Miután a törvény illetéktelen térre csapott, fönforoghat, ha ott valamely törvényt talált. A hitfelekezetek egyedül illetékesek ezt megállapítani. A katholikusok igenis hitelveikbe ütközőnek nyilvánítják a törvény s rendelet intézkedéseit, tehát ez2k ilyenekül tekintendők is. Ennélfogva a jogérzet, nemzeti öntudatunk, ugy, mint az államférfiúi eszély szava sürgősen követelik, hogy azon törvény, mely minden államcél nélkül létesít az állami és lelkiismereti törvények közt összeütközést és csorbítja a törvények iránti tiszteletet, megszüntessék, illetve oda módosittassék, hogy csakis a szülök akaratnyilvánításának hiányában érvényesüljön az 1868 : Lili. t.-c. 12. Sj-a első bekezdése szerinti intézkedés, a második bekezdés telj-s tartalma töröltetvén. Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezetére. Irta : ZAGYVA LAJOS, kir. közjegyző Mezőtúron. (Negyedik közlemény.) * A 108. §. szerint a »kérvényt, melyet az önjogú folyamodók ügyvédi vagy kir. közjegyzői ellenjegyzés nélkül nyújtanak be, ha nem mellékeltetik hozzá a szabályszerűen hitelesített osztályegyesség, a folyamodók szabályszerűen hitelesített névaláírásaikkal ellátni tartozna*. Minthogy pedig a fentebbiek szerint nagy és kis községben a közjegyzői székhelyivel bíró nagyközség kivételével a 39., 40., 57. §-ok alapján a kérelem a leltározás alkalmával előterjeszthető : annálfogva önként következik, hogy a 108. §. imperative csak a rendezett tanácsú, törvényhatósági joggal felruházott és szab. kir. városokban alkalmazandó és alkalmazható. Tehát az elmondottak szerint az örökösödési igazolvány kiadása iránti kérelem, a 40. S-ban érintett nagyközségek kivételével, nagy és kis községben már a leltározás alkalmával előterjeszthető levén : az örökösödési törvény alkalmazása az ország legnagyobb részében a községi (kör)-jegyzőkre ruháztatik. Ha pedig a kérelem ekként a leltárba fel nem vétetik, a kérvényt az eddig elmondott esetekben, boldog boldogtalan szerkesztheti, ha tehát még nem termett kellőleg a >zúgirászat«, majd meg fogja teremni gyümölcseit most, midőn íme maga a tervezet bővíti ki a működési tért hatalmasan. Ha az örökösök mindnyájan önjogúak, ezek a 107. §. 3. bekezdése, illetve az ebben érintett 57. §. második bekezdésében részükre nyújtott kedvezményt fel nem használják, áll be nagy- és kisközségben az ügyvédi vagy kir. közjegyzői ellenjegyzés, illetve aláírási hitelesítési kényszer, de ez utóbbi esetben is magát a kérvényt és osztályos egyezséget bárki szerkesztheti, azon csak aláírást kellend hitelesíteni. Valóban megfoghatatlan, hogy midőn egy oly a mindennapi életbe vágó, államot és egyeseket oly mélyen érintő és érdeklő törvényt, mint az örökösödési, életbeléptetni szándékozunk, a helyett, hogy a már-már tűrhetetlen, ugy az egyeseknek, mint magának az államnak annyi kárt okozott »zugirászatot«, legalább e törvény keretében örökre elnémítanánk, még mint kimutattam, ime maga a javaslat istápolja. A tervezet 63. §-a szerint a bíróság az 58—62. §-ok értelmében beadott kérvény, illetve a leltárban előterjesztett kérelem folytán, ha az ott megnevezett esetek ellent nem állanak »rendszerint« minden további eljárás nélkül az igazolványt kiadja, de ezt csak akkor teheti, ha az igazolvány kiállításának napját közvetlen megelőző napig, az örökhagyó halála napjától számított három havi időköz letelt és ha nem nyújtatott be, az utóbbi em* Előző közlemény a »J o g« 16. 17. és 18. számában. litett napig hozzá a 49. §. első bekezdése vagy a b), c) pontjai értelmében valamely bejelentés. E §. szerint tehát, legyen bár valakire bármily égető kérdés az örökhagyó hagyatékának birói elintézése, három hónapon belül arra senki sem számithat. A 49. §. első bekezdése szerint, a ki mint »örökös«, »helyettesitett örökös« vagy »utóörökös« az »egész hagyatékra« vagy a megjelölt minőségben mint »örököstárs« a hagyatéknak hánya dára stb. igényt érvényesíteni kiván, ezt a hagyatéki bíróságnál bejelentheti. Tehát az »örökös« az »egész hagyatékra* e §-nál fogva »igényt jelenthet be« az 57. §. első bekezdése szerint pedig >azon örökös, a ki az egész örökséget magának igényli«, »örökösödési igazolványt« is kérhet. Igényt jelenthetnek továbbá az »örökhagyó házastársa a követelés részére jogositott« és »a hagyományos«. E §. szerint már nincs különbség kis- és nagyközség és egyéb hely között, az igénybejelentést bárki szerkesztheti mindenütt, minden közelebbi meghatározás nélkül és éppen ezért e §-ban veszély rejlik, mert ha az 54. §. szerint felhívott örökös a 3U napi határidő a)att az örökség elfogadása tárgyában nyilatkozatát be nem adja, vagy a már folyamatban lévő (de hol ?) hagyatéki eljárás során kitűzött tárgyalási határnapon ezen nyilatkozatát elő nem terjeszti, az »örökséget visszautasitónak fog tekintetni* (pedig az 58. §. utolsó előtti bekezdése szerint »az örökség elfogadását bizonyítani nem kell), sőt az 56. §. értelmében »az oly nyilatkozat, mely az öröklési jogról »szóló törvény 376. §-ának kellékeit nélkülözi* vagy »a melyre az öröklési törvény 377. §-a alkalmazandó« hivatalból visszautasítandó és a »visszautasitó végzés ellen felfolyamodásnak helye nincs«. Ily dolgokat lelketlen s avatatlan egyénekre bizni meggyőződésem szerint lehetetlen. Ha az örökösödési igazolvány kiadását mi sem akadályozza a 66. §. értelmében annak alapján a tulajdonjog hivatalból fog folyamodó javára a hagyatékhoz tartozó ingatlanra bekebeleztetni, de már »a hagyatékhoz tartozó bejegyzett jogok tulajdonjogának bekebelezése« a 69. §. szerint nem hivatalból történik, hanem azért az örökös, a kiadott örökségi igazolvány alapján közvetlenül a tkvi hatósághoz folyamodhatik. Sőt a 68. §. szerint »az öröklési törvény 432. §. (harmadik bekezdés) esetében a hagyatéki bíróság a tulajdonjog bekebelezése végett a tkvi hatóságot csak akkor keresi meg, ha az örökös ezt az örökösödési igazolvány kiadásáért benyújtott kérvényében vagy az örökösödési igazolvány kiadása után külön kérvényben »kifejezetten« kérelmezi«. Tegyük fel tehát, hogy a 68. és 69. §-ok nem teljesíttetnek — a mi pedig a qualificatio hiány dacára jogosult és jogosított zúgirászok által is szerkeszthető kérvényeknél a mindennapi dolgok közé fog tartozni — kérdés e hiányokat is a lü5. §-ban foglalt kényszer lesz hivatva eloszlatni ? A 107. §. második bekezdés esetében, ha t. i. az önjogúak között gyámság vagy gondnokság alá tartozók, mint örököstársak vannak érdekelve — a nyolcadik cím alkalmazandó. Az e címben foglalt 150- §. szerint pedig, ha az örökösök között önjogúak is vannak, az árvaszék a felek meghallgatására tárgyalást rendel (melynek célja már meg van határozva). Tehát ez esetben kötelező hagyaték tárgyalás leend. A megbízás ez esetben az árvaszéktől ered, úgyde a leltár a 47. §. szerint a hagyatéki bíróságnál lesz, vájjon tehát a leltárt előzetesen az árvaszék kéri át, vagy a bíróság közvetlen küldendi a közjegyzőhöz, — vagy miként jut az a hagyatéki biztoshoz, mert leltár nélkül hagyatékról szó sem lehetvén — arra okvetlen szükség leend. Es itt érintsük meg még a 149. §-t, mely szerint, ha több gyámolt, vagy gondnokolt mutatkozik örökösnek s ezek érdeke nem ütközik egymásba, ha az árvaszék szükségesnek és célszerűnek tartja, megfelelően intézkedik, hogy azoknak képviselője által a 107. és 108. §-ok intézkedéseinek megfelelő kérvény hozzá nyujtassék be. Úgyde ha a 107. §. 3-dik bekezdését és az ez által megnevezett 57. §. végbekezdését összevetjük — arról győződünk meg, hogy nagy és kis községben, ha leszármazók és testvérekről van szó, a kérelem már a leltározás alkalmával előterjeszthető. Már most, ha a kérelem a leltárban csakugyan előterjesztetett, másod izben is elő kell azt az árvaszékhez »kérvény« alakjában terjeszteni ? Vagy a hagyatéki bíróság fogja hivatalból áttenni a leltárt, a benne levő kérelem jóváhagyása végett. A mennyiben pedig e §. még a 108. § is hivatkozik — ha a 149. §-ban megnevezett személyek nem nagy és nem kis községben vannak érdekelve — ezekre nézve az ügyvédi vagy kir. közjegyzői