A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1890 / 1. szám - Az új hagyatéki eljárás
Kilencedik évfolyam. 1. szám. Budapest, 1890. január 5. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. ^z. Kéziratok visszanem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) A/ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MOH. Megjelen minden vasárnap. i árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre 6 frt — kr fél 3 » — » negyed » 1 » 50 • Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Az új hagyatéki eljárás. Irta : dr. B 1 u m Béla pécsi kir. közjegyző. — Kivehető-e a jogerejiileg megítélt eskü, mely a fél később; beismerése szerint nyilván hamis eskü ? Irta ; dr. K u x Adolf liptó-szt.miklósi ügyvéd. — A bírósági végrehajtói intézmény reformjához. Irta : Mészáros Pál kir. bir. végrehajtó, Battonyán. — Nyilt kérdések és feleletek. (A perreutasitásról. Irta: Ruttkay Aladár, alsókubini kir. jbsági aljegyző.) — Sérelem. (Igazságügyi csodabogár. Irta : Gref József ügyvéd Németujvárott.) — Irodalom. (Történeti kor- és jellemrajzok. Irta : L á n c z y Gyula.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : Magyarosodjunk ! Irta : dr. J á r o s s y Károly kassai kir. tszéki. bíró. \I KLLÉKLE I : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlönyc-böl. (Csődök. — Pályázatok.) RF.NI>KIYÜLI MELLÉKLET : Felebbvitel a sommás eljárásban. Előadói tervezet a m. kir. igazságügyminister megbizásából készítette : P 1 ó s z Sándor. 1^90. január hó 1-től új előfizetést nyitottunk. Ez alkalomból t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük mnlt hó régével lejárt, tisztelettel kérjük az előfizetéseket mielőbb megújítani. Az újonnan belépni szándékozó t. előfizetőinket szintén fölkérjük, szíveskedjem k mielőbb beküldeni az előfizetést, hogy az év végével összetorlódó előfizetések mellett idejekorán intézkedhetünk a lap pontos megküldése iránt. T. előfizetőink ezután is — mint eddig — pontos értesítést kapnak lapunkban ilíjtalatvul n felsőbíróságoknál levő i gyekről és az egyszer tudakolt ügyeket evidenciában tartjuk mindaddig, mig azok elintéztetnek, a mikor az elintézés módját azonnal tudatjuk t. előfizetőinkkel. Yégul értesítjük tisztelt előfizetőinket, hogy a jövő évre is, — dacára saját a lefolyt érben szenvedett tetemes anyagi kárunknak, -t sikerült a »Jog Törvénytára* megjelenését biztosítani. Az előfizetési feltételek az eddigiek, t. i. 2 frt egy évre egyszerre beküldve. Ezen árban kapják előfizetőink az összes, a jövő 1890-ik évben megjelenő törvényeket és ijrazságrügryminiszteri rendeleteket még mielőtt azok a könyvkereskedésben kaphatók Tolnának a hires >RATH - féle* legdíszesebD kiállításban és elismert szerzők magyarázó jegyzeteivel ellátva. A lefolyt érben ez árban szolgáltatott törvények és rendeletek bolti ára 5 frt. Lapunk előfizetési ára ; Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt Egész évre 6 frt. A ,,Jog" kiadóhivatala. Budapest, V. ker. Rudolf-rakpart 3. sz. Az új hagyatéki eljárás. Irta : dr. BLUM BÉLA pécsi kir. közjegyző. Öröklési jogunk és hagyatéki eljárásunk ujjáalkotásának küszöbén állunk. Az öröklési jogról szóló törvényjav a s 1 a t az igazságügyi bizottság által véglegszövegezte tv é n, legközelebb kerül a képviselőház tárgyalása alá, s hozzátehetjük, hogy lényegesebb módosítások nélkül lesz törvénynyé. A hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezete pedig az igazságügyminister megbizásából dr. Weinmann Fülöp budapesti kir. közjegyző által elkészítve, nemrég adatott át véleményezés végett a szakköröknek. Az előbbihez, mint a szakkörök és a törvényhozás előkészítő factorai által végleg elfogadott, a közvélemény által is helyesebb s a jogreformok egyik legsikerültebb alkotásaként üdvözölt műhöz ez alkalommal bíráló szavunk már nem lehet; sőt ellenkezőleg, azt mint befejezettet, a megalkotandó új hagyatéki eljárás alapjául vita nélkül el kell fogadnunk. Ezzel megvonatott a hagyatéki eljárás reformja körül megindulandó irodalmi vitának határvonala is abban az irányban, a melyben az nem mozoghat; vagyis az eljárás azon dispositióit, melyek az öröklési jogról szóló törvényjavaslatban gyökereznek, a vitából kizártaknak kell tekintenünk, és inkább oda kell törekednünk", hogy az eljárás egyéb intézkedései körül az eszmék tisztáztassanak. A hagyatéki eljárás, tekintettel az abban szerepelni hivatott hatósági közegekre, belenyúl részben a közigazgatás, részben az igazságszolgáltatás szervezetébe. De ha valahol, ugy itt kell legszigorúbban alkalmazni a jogállam azon egyik főkövetelményét, hogy a közigazgatás az igazságszolgáltatástól szorosan elkülönittessék. Eddigi hagyatéki eljárásunknak cardinalis hibája épen ezen alaptétel flagrans megsértése, vagyis az volt, hogy a hagyatéki eljárás menetébe a közigazgatási közegeknek, úgymint az ári'aszékeknek, szolgabiróságoknak, községi (kör) jegyzőségeknek illetéktelen befolyást engedett. Mielőtt tehát a hagyatéki eljárás reformjának részleteibe bocsátkozhatnánk, tisztába kell jönnünk a szereplésre hivatott közigazgatási és igazságszolgáltatási közegek szervezetével és hatáskörével. E kérdés pedig szoros összefüggésben áll a közigazgatás államosításával. A hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslatnak előttünk fekvő tervezete absolute nem veszi tekintetbe a közigazgatás államosításának kérdését; a mi abban leli magyarázatát, hogy a tervezet elkészítésére kiadott ministeri megbízás oly időben kelt, a mikor a közigazgatás államosítása még nem volt oly actualis kérdés, mint ma, még nem képezte a kormánynak kinyilatkoztatott egyik programmpontját. Mindazáltal nem fogadhatjuk el e magyarázatot mentségül arra nézve, hogy a tervezet az időközben megváltozott viszonyokhoz képest át nem alakíttatott. Elismerjük, hogy a közigazgatás államosítása nem fog oly gyorsan, oly rövid idő alatt megvalósíttathatni, a mint az a közérdek szempontjából kívánatos volna. De az mégis kétségtelen, hogy a reform maga a kormánynak ma már egyik eminens programmpontját képezi: ugy, hogy minden újabb alkotásával erre a programmpontra tekintettel kell lennie. Annyival inkább a hagyatéki eljárásnál, melynek szoros összefüggését a közigazgatás újjászervezésével senki sem fogja tagadhatni. Az új hagyatéki eljárást addig életbeléptetni sem lehet, a míg a közigazgatás államosításának kérdése és az újjászervezés részletei megállapítva nincsenek s úgy hogyha igaz az, a mit a napilapok félhivatalos közleményei köztudomásra hoztak, hogy a ministertanács ezen kérdésekkel behatóan foglalkozott s hogy azokkal tisztába is jött. akkor joggal megkívánhatjuk, hogy az új hagyatéki eljárásról szóló törvénytervez et ezen az új alapon, nem pedig a már föladott régin nyugodjék. Megerősíti e kívánságunkat azon tudat, hogy a mig a hagyatéki eljárás tervezete a szakirodalom rctortáján, a szakközegek és ministeri enquétek tanácskozásain átmegy s a törvényhozás elé terjeszthető leend, két évnél