A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 18. szám - A házastársak részére kikötött haszonélvezeti jog a házastársak egyikének halála által a közös jogból őt megillető részben megszűnik

171 végzős mellett: »A mellékelt hagyatéki iratok e 1 f oga d a 11 a.nu 1 visszaadatnak, mertB. GyörgyGyörgy kiskorú Mária nevű leánya indokolatlanul mellőzve lett, stb. stb.« Hát hiszen persze!! Persze, hogy indokolatlanul lett mellőzve, azt mi jól tudtuk ; de hát — a kakas csipje — muszáj volt mellőzni, mert ugy rendeltetett. De nem is állanak helyzetük magaslatán. Tudunk eseteket, hogy a kir. törvényszék oly végzéssel küldött az árvaszéknek hagyatékokat vissza: »hogy miután a tárgyaló szolgabíró, hagyatékok tárgyalására, munkájából Ítélve, nem alkalmas, tessék a tárgyalás megtartásával közjegyzőt megbízni.« Azon ügy át is tétetett a közjegyzőhöz, de azért más hagyatékok ugyanazon szolgabiróra halomszámra bízatnak. Mindezek azonban csak egyszerű példák, sem nem kimerítők, sem nem egyedüli esetekről szólók. F helyütt nincs terünk olyannyira kiterjeszkedni, hogy az egészről teljes hív képet adhatnánk. Tudjuk azonban, hogy az intéző körök nemcsak világos képét látják az árvaszékek munkássága értékének, hanem azt értékük szerint megbecsülni tudják s nagyon valószíníí az Ítélet: »M e n e, t h e k e 1, u f a r z i n !« A kérdés ezen ágára egyébiránt majd az actualitás pillanatában, a szerkesztőség engedelmével még visszatérünk.* Ma csak azon óhajtásnak adunk kifejezést, vajha azok, kik az administratio reformjára hivatvák, a kérdés helyes színvonalától magukat mellékes tekintetek által eltéríteni ne engednék. Az administratio államosítása egyike Magyarország közkérdésoi legfontosabbikának, melylyel összefügg a magyar állameszme megszilárdulásának s az eddig akadály- és büntetlenül gyakorolt nemzetiségi üzelmek elnyomásának nagy p robieiuája. A közérzület tisztában van mindezekkel és azzal is, hogy állami consolidatiónknak eddig legerősebb akadályát a gyönge administratio képezte, mely főleg a vegyes vármegyéken nyilvánult, hol részint helyi, részint személyi nyomorúságok nem engedtek határozott, céltudatos és oly politikát követni, mely a magyar állam becsülete és egy haladó nemzet méltóságához méltó lett volna ! Majd máskép lesz akkor, ha a közigazgatás reformjának napja felsüt. Sugarai már a láthatár pereméjén vannak, nemsokára teljesen felragyog, hogy fényt hintsen az árnyak által lepett tájékokra. A házastársak részére kikötött haszon^ élvezeti jog a házastársak egyikének halála által a közös jogból őt megillető részben megszűnik. Irta: dr. K.LECKNER ALAJOS, a kassai jogakadémia igazgatója. E becses folyóirat ez évi 5. számában azon felfogásnak és meggyőződésnek adtam kifejezést, hogy oly esetben, midőn házastársak javára közösen létesíttetik haszonélvezeti jog, ha a jogosítottakat illető hányadrészek további sorsa iránt semmi más bővebb intézkedés téve nincsen, a haszonélvezeti jognak azon hányadrészére nézve, mely a házastársak közül a hamarébb meghatározotté volt, szükségképen meg kell az illető halála bekövetkeztének időpontjában szűnnie. Azaz más szavakkal: a túlélő házasfél, igy egyszerűen, nem tekinthető fölhatalmazottnak arra, hogy az előtte elhalt házasfél után is, mint talán ennek utódja, örököse ugy maradjon, oly terjedelemben, t. i. a haszonélvezeti jognak gyakorlatában, mint a hogy azt a jogot a halál bekövetkezése előtt jogosított házastársával együtt előbb élvezte. Már itt kijelentem, hogy azon elvnél fogva: »Volenti non fii injuria», igenis megengedhetőnek, sőt megengedendőnek tartom, hogy megállapittathassék a haszonélvezet házastársak részére oly módon, mikép az az egyiknek halálával részben se szűnjék meg, hanem véget csak akkor érjen, midőn a túlélő házasfél halála teljesen elpusztította a jog alanyát és fölszabadította ez uton a haszonélvezet által megszorított tulajdoni jogosultságot emez egész teher alól. De szükségesnek tartom, hogy ez külön, világosan kiköttessék. A haszonélvezeti jognak csak közösen lett megállapítása nyomán praesumtiónak helyet adni részemről indokoltnak, igazságosnak nem tarthatom.1 * Szívesen veendjük és előre is köszönjük. A szerkesztőség. 1 In ambiguis semper id, quod minimum est, sequimur. Azon cikkben, hol e felfogásomat és meggyőződésemet nyilvánítottam, megígértem, hogy álláspontomat — ha szükséges — a jelentékenyebb törvényhozásokból vett érvekkel igazolni \ megkísértem. E folyó-irat igen tisztelt szerkesztőségének ezen ígérettel j szemben kimondott, igen megtisztelő és nagyon lekötelező szívessége és előzékeny készsége mulaszthatatlan teendőmmé tették, hogy beváltsam igéretemet. Hazánkat a dologi jogok tekintetéből a Lajtán túl levő tartományokkal egyenlően érintő osztrák polgári törvénykönyv ezen oknál fogva legközvetlenebbül érdekelvén minket s legközelebb állván mihozzánk ; rendelkezvén — magyar codex nemlétében — a dologi jogok szerzése, azok természete, megszűnése stb. iránt, minket is kötelezően, mint ezt az országbírói értekezlet évtizedekkel ennek előtte enunciálta, nem lehetett, hogy első sorban ne ennek intézkedéseiből merítsem a röviden előadandó érveket, a mint ezeket álláspontom helyességének kimutatására ottan találni véltem. Álláspontom helyessége leginkább két mozzanat nyomán veendő vizsgálat és megbirálás alá. E mozzanatok egyike a jogviszonybeli közösség; másika a haszonélvezeti jog megszűnésének az a módja, mely a jogosított halálának bekövetkezéséből áll. A közösségről az osztrák polgári törvénykönyv 16. főrészlete (Sechzehntes Hauptstück) intézkedik. Már a címfelirat utal a tulajdon közössége mellett a többi dologi jogok közösségére is. De világosan ki van mondva e főrésznek mindjárt első (a 825.) §-ában, hogy valahányszor ugyanazon dolog fölött a tulajdoni jog, vagy egy s ugyanazon jogozat több személyt osztatlanul illet, mindannyiszor közösség áll fenn. A 839. §. pedig határozottan azt mondja, hogy a közösből az illető jogosítottakat megillető hányadrész kétség esetén egyenlő nagynak veendő, ki az ellenkezőt vitatja, ő reá hárul a bizonyítás terhe. A közösen jogosítottak az ö hányadrészükre nézve, a tulajdonnál, mindegyik az ő reá eső intellectualis pars teljes tulajdonosa, más jogozatoknál teljesen ura. Mindaddig, mig jogosított társai körét nem bántja, az őt a közösből illető rész, vagy annak hasznai fölött szabadon és függetlenül rendelkezhetik, elzálogosíthatja; halál esetére tovább adhatja (természetesen, ha a jog lényege ezt megtűri), vagy különben elidegenítheti. (O. p. tkönyv 829. §-a.) Ha magára arra az ügyletre tekintünk, mely által két vagy több személy valakinek ugyan arra a dologra való ugyanazt a jogot megigéri; vagy két vagy több személy ezt a jogot valakitől elfogadja: mind a követelés, mind a tartozás — úgymond az osztrák polgári törvénykönyv 888. §-a — a fenti közösségre vonatkozó elvek szerint esik felosztás alá. Világos tehát, hogy ha a házastársaknak részére a valamely házra, melynek tulajdonjogát ők, fogadott leányuk férjhez menetelekor erre a leányra s ennek férjére ruházták által, fentartott haszonélvezeti jogosultságot akár keletkeztében és tekintettel arra, hogy a tulajdonosok igy korlátoltan szerezvén meg a tulajdoni jogot, mindkettejük, t. i. az átruházó házastársak iránt ezeket közösen illetőleg vállalkoznak a kikötött jog gyakorlatának eltűrésére ; mind pedig fenálltában, t. i. már mint megszerzett jogot, nézzük: az szükségképen csak, mint a házastársakat eszményi felerészben megillető jogosultság szerepelhet mind a szolgalomra jogosítottakra, mind a szolgalommal terhelt ház tulajdonosaira nézve. Vagyis az illető házastársak közül a férj a kikötött haszonélvezet intellectualis fele-, a nő hasonlóképen ugyanoly másik felerészének alanya. S minthogy a haszonélvezeti jog oly jogosultság, mely az illető jogalany hagyatékának alkatrészévé soha nem válhatik, azt kell immár beigazolnom, hogy a halál, tehát a házasfelek egyikének elhunyta, az ezt megilletett jogosultsági intellectualis részt elenyésztette. Mielőtt azonban a megszűnés módjaira átmennék, meg akarom jegyezni, hogy az osztr. p. törvénykönyv 844. §-a, ha csak felületesen tekintjük, a kifejtett közösség lehetőségének ellent mondani látszik. Azt fejezi ugyanis ki, hogy szolgalmak stb. nem tárgyai a felosztásnak. Ebből kiindulva, azt lehetne következtetni, hogy mennyiben minden közösség magában foglalja a felosztásnak legalább közvetett lehetőségét s mennyiben a fenti intézkedés azt a szolgalmaknál egyenest kizárja, azok, t. i. a szolgalmak tehát közös viszony tárgyai nem is lehetnének. Mint jeleztem, ez az ellentmondás csak látszólagos. Látszó-