A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 18. szám - A házastársak részére kikötött haszonélvezeti jog a házastársak egyikének halála által a közös jogból őt megillető részben megszűnik

171 végzős mellett: »A mellékelt hagyatéki iratok e 1 f oga d a 11 a.nu 1 visszaadatnak, mertB. GyörgyGyörgy kiskorú Mária nevű leánya indokolatlanul mellőzve lett, stb. stb.« Hát hiszen persze!! Persze, hogy indokolatlanul lett mellőzve, azt mi jól tud­tuk ; de hát — a kakas csipje — muszáj volt mellőzni, mert ugy rendeltetett. De nem is állanak helyzetük magaslatán. Tudunk eseteket, hogy a kir. törvényszék oly végzéssel küldött az árvaszéknek hagyatékokat vissza: »hogy miután a tár­gyaló szolgabíró, hagyatékok tárgyalására, munkájából Ítélve, nem alkalmas, tessék a tárgyalás megtartásával közjegyzőt megbízni.« Azon ügy át is tétetett a közjegyzőhöz, de azért más hagyatékok ugyanazon szolgabiróra halomszámra bízatnak. Mindezek azonban csak egyszerű példák, sem nem kimerí­tők, sem nem egyedüli esetekről szólók. F helyütt nincs terünk olyannyira kiterjeszkedni, hogy az egészről teljes hív képet adhat­nánk. Tudjuk azonban, hogy az intéző körök nemcsak világos képét látják az árvaszékek munkássága értékének, hanem azt értékük szerint megbecsülni tudják s nagyon valószíníí az Ítélet: »M e n e, t h e k e 1, u f a r z i n !« A kérdés ezen ágára egyébiránt majd az actualitás pillana­tában, a szerkesztőség engedelmével még visszatérünk.* Ma csak azon óhajtásnak adunk kifejezést, vajha azok, kik az administratio reformjára hivatvák, a kérdés helyes színvonalától magukat mellékes tekintetek által eltéríteni ne engednék. Az administratio államosítása egyike Magyarország köz­kérdésoi legfontosabbikának, melylyel összefügg a magyar állameszme megszilárdulásának s az eddig akadály- és büntetlenül gyakorolt nem­zetiségi üzelmek elnyomásának nagy p rob­ieiuája. A közérzület tisztában van mindezekkel és azzal is, hogy állami consolidatiónknak eddig legerősebb akadályát a gyönge administratio képezte, mely főleg a vegyes vármegyéken nyilvánult, hol részint helyi, részint személyi nyomorúságok nem engedtek határozott, céltudatos és oly politikát követni, mely a magyar állam becsülete és egy haladó nemzet méltóságához méltó lett volna ! Majd máskép lesz akkor, ha a közigazgatás reformjának napja felsüt. Sugarai már a láthatár pereméjén vannak, nemsokára teljesen felragyog, hogy fényt hintsen az árnyak által lepett tájékokra. A házastársak részére kikötött haszon^ élvezeti jog a házastársak egyikének halála által a közös jogból őt megillető részben megszűnik. Irta: dr. K.LECKNER ALAJOS, a kassai jogakadémia igazgatója. E becses folyóirat ez évi 5. számában azon felfogásnak és meggyőződésnek adtam kifejezést, hogy oly esetben, midőn házas­társak javára közösen létesíttetik haszonélvezeti jog, ha a jogosí­tottakat illető hányadrészek további sorsa iránt semmi más bővebb intézkedés téve nincsen, a haszonélvezeti jognak azon hányad­részére nézve, mely a házastársak közül a hamarébb meghatá­rozotté volt, szükségképen meg kell az illető halála bekövetkezté­nek időpontjában szűnnie. Azaz más szavakkal: a túlélő házasfél, igy egyszerűen, nem tekinthető fölhatalmazottnak arra, hogy az előtte elhalt házasfél után is, mint talán ennek utódja, örököse ugy maradjon, oly terjedelemben, t. i. a haszonélvezeti jognak gyakorlatában, mint a hogy azt a jogot a halál bekövetkezése előtt jogosított házastársával együtt előbb élvezte. Már itt kijelentem, hogy azon elvnél fogva: »Volenti non fii injuria», igenis megengedhetőnek, sőt megengedendőnek tartom, hogy megállapittathassék a haszonélvezet házastársak részére oly módon, mikép az az egyiknek halálával részben se szűnjék meg, hanem véget csak akkor érjen, midőn a túlélő házasfél halála teljesen elpusztította a jog alanyát és fölszabadí­totta ez uton a haszonélvezet által megszorított tulajdoni jogo­sultságot emez egész teher alól. De szükségesnek tartom, hogy ez külön, világosan kiköttessék. A haszonélvezeti jognak csak közösen lett megállapítása nyomán praesumtiónak helyet adni részemről indokoltnak, igazságosnak nem tarthatom.1 * Szívesen veendjük és előre is köszönjük. A szerkesztőség. 1 In ambiguis semper id, quod minimum est, sequimur. Azon cikkben, hol e felfogásomat és meggyőződésemet nyilvánítottam, megígértem, hogy álláspontomat — ha szük­séges — a jelentékenyebb törvényhozásokból vett érvekkel igazolni \ megkísértem. E folyó-irat igen tisztelt szerkesztőségének ezen ígérettel j szemben kimondott, igen megtisztelő és nagyon lekötelező szíves­sége és előzékeny készsége mulaszthatatlan teendőmmé tették, hogy beváltsam igéretemet. Hazánkat a dologi jogok tekintetéből a Lajtán túl levő tartományokkal egyenlően érintő osztrák polgári törvénykönyv ezen oknál fogva legközvetlenebbül érdekelvén minket s leg­közelebb állván mihozzánk ; rendelkezvén — magyar codex nem­létében — a dologi jogok szerzése, azok természete, meg­szűnése stb. iránt, minket is kötelezően, mint ezt az országbírói értekezlet évtizedekkel ennek előtte enunciálta, nem lehetett, hogy első sorban ne ennek intézkedéseiből merítsem a röviden előadandó érveket, a mint ezeket álláspontom helyességének kimutatására ottan találni véltem. Álláspontom helyessége leginkább két mozzanat nyomán veendő vizsgálat és megbirálás alá. E mozzanatok egyike a jogviszonybeli közösség; másika a haszonélvezeti jog megszűnésének az a módja, mely a jogosított halálának bekövetkezéséből áll. A közösségről az osztrák polgári törvénykönyv 16. főrészlete (Sechzehntes Hauptstück) intézkedik. Már a címfelirat utal a tulajdon közössége mellett a többi dologi jogok közösségére is. De világosan ki van mondva e főrésznek mindjárt első (a 825.) §-ában, hogy valahányszor ugyanazon dolog fölött a tulajdoni jog, vagy egy s ugyanazon jogozat több személyt osztatlanul illet, mindannyiszor közösség áll fenn. A 839. §. pedig határozottan azt mondja, hogy a közösből az illető jogosítottakat megillető hányadrész kétség esetén egyenlő nagynak veendő, ki az ellenkezőt vitatja, ő reá hárul a bizonyítás terhe. A közösen jogosítottak az ö hányadrészükre nézve, a tulajdonnál, mindegyik az ő reá eső intellectualis pars teljes tulajdonosa, más jogozatoknál teljesen ura. Mindaddig, mig jogo­sított társai körét nem bántja, az őt a közösből illető rész, vagy annak hasznai fölött szabadon és függetlenül rendelkezhetik, elzálogosíthatja; halál esetére tovább adhatja (természetesen, ha a jog lényege ezt megtűri), vagy különben elidegenítheti. (O. p. tkönyv 829. §-a.) Ha magára arra az ügyletre tekintünk, mely által két vagy több személy valakinek ugyan arra a dologra való ugyanazt a jogot megigéri; vagy két vagy több személy ezt a jogot valakitől elfogadja: mind a követelés, mind a tartozás — úgymond az osztrák polgári törvénykönyv 888. §-a — a fenti közösségre vonatkozó elvek szerint esik felosztás alá. Világos tehát, hogy ha a házastársaknak részére a valamely házra, melynek tulajdonjogát ők, fogadott leányuk férjhez mene­telekor erre a leányra s ennek férjére ruházták által, fentartott haszonélvezeti jogosultságot akár keletkeztében és tekintettel arra, hogy a tulajdonosok igy korlátoltan szerezvén meg a tulajdoni jogot, mindkettejük, t. i. az átruházó házastársak iránt ezeket közösen illetőleg vállalkoznak a kikötött jog gyakorlatának el­tűrésére ; mind pedig fenálltában, t. i. már mint megszerzett jogot, nézzük: az szükségképen csak, mint a házastársakat eszményi felerészben megillető jogosultság szerepelhet mind a szolgalomra jogosítottakra, mind a szolgalommal terhelt ház tulajdonosaira nézve. Vagyis az illető házastársak közül a férj a kikötött haszon­élvezet intellectualis fele-, a nő hasonlóképen ugyanoly másik felerészének alanya. S minthogy a haszonélvezeti jog oly jogosultság, mely az illető jogalany hagyatékának alkatrészévé soha nem válhatik, azt kell immár beigazolnom, hogy a halál, tehát a házasfelek egyikének elhunyta, az ezt megilletett jogosultsági intellectualis részt elenyésztette. Mielőtt azonban a megszűnés módjaira átmennék, meg akarom jegyezni, hogy az osztr. p. törvénykönyv 844. §-a, ha csak felületesen tekintjük, a kifejtett közösség lehetőségének ellent mondani látszik. Azt fejezi ugyanis ki, hogy szolgalmak stb. nem tárgyai a felosztásnak. Ebből kiindulva, azt lehetne következ­tetni, hogy mennyiben minden közösség magában foglalja a fel­osztásnak legalább közvetett lehetőségét s mennyiben a fenti intézkedés azt a szolgalmaknál egyenest kizárja, azok, t. i. a szolgalmak tehát közös viszony tárgyai nem is lehetnének. Mint jeleztem, ez az ellentmondás csak látszólagos. Látszó-

Next

/
Thumbnails
Contents