A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 18. szám - A közigazgatási reformról

170 ÍL JOG. nekünk nem centralisatiót jelent, hanem jelenti a magyar ^közigazgatás európaias, emberies és a kornak megfelelő voltát. És ez is voltaképpen az, a mire szerfelett nagy szükségünk van; hogy a tenger állami adók és községi terhek, a polgárság ezenfelül való igénybevételének ellenében az a polgárság legalább azon megnyugvással legyen, hogy mindazon viszonyok, melyek az administratio fogalmával connexitásban vannak, oly kezek gyeplői alatt állanak, melyek tudnak is, akarnak is az irányítás, a vezetés kötelességével élni. Azért elevenen él mindnyájunkban a meggyőződés, hogy a magyar közigazgatás csak úgy lesz jó, erős, céljának megfelelő, ha egészen államivá lesz, s lényeges atributumai, itt-ott való koncessióképen a reform keretéből ki nem hagyatnak, vagy el nem csufittatnak a régi és új rendszer elveinek, tűz és viznek összeházasításával! Korcs lenne abból. Ronda, nevetséges és felháborító az a kép, a mit a kisvárosi, s főleg a községi élet adminisztratív tekintete nyújt azzal a zagyva felszínnel, melyen úszkál vármegyei és községi tisztviselője, esetleg hét községre szóló körorvosa, nem definiálható iskolák tanítói, esetleg útmester e, garázda b i r á j a, erőszakos pénzzsaroló jegyzői, különféle papjai, tanulatlan esküdtjei, azzal a felszínnel, melyen ott úszkál a közvagyon el harácsolás a, erdők, legelők bérleteinek elkótyavetyélése, a közmunkák gyalázatos felosztása, illetékek lelketlen érvényesítése, adó pénzek elkezdése, sógorság, komaság hizlalása és a közérdek kinevetése, mert nincs ezek között, ezek felett, vagy alatt az a valami, a mi az együvé tartozás érzetét szítaná, a mi mindnyájának az államhoz való tartozását észbe juttatná s nemes ambitióra serkentené. Hát minő Isten áldása lenne egy ily, messze, magasan és távol fekvő község egész életére ugy socialis, mint politikai érlüktetéseire, ha adminisztratiójában meghonosodhatnék az erős, szigorú de igazságos állam gondolata, mely tőlük számon kér mindeneket, mindennap, mely fizet becsületes fizetést, nyugdíjjal és tisztességgel, de mely azutáu nem sógorkodik, nem komáskodik a kötelességek teljesítésében sem. Az állam gondolata, melyet ma mindenki oly helyeken ellenségének tekint, melyet megcsalni, megrövidíteni virtus, a melyet kijátszani illik és szabad, az állam gondolata, mely elől eltagadnak adó-alapot, illetékköteles hagyatékokat és a melylyel nagyou ritkán érintkeznek s akkor is jobbára municipalis hivatalnokaikon keresztül s a melyet ennélfogva nem is respektál senki, megcsal mindenki és legeslegelől azok, kiket elöljárók alatt ismer az önkormányzat hierarchiája. S bár nincs egy ága az úgynevezett önkormányzati rendszernek, mely az államosításra teljesen meg ne érett volna, mégis a vármegyei és városi árvaszékek szükséglik leginkább az új rendszer szerinti megoldást. S még azon esetben is, ha az adminisztratió teljesen államosíttatik : kettőnél több ok szól a mellett, hogy az árvaszékek, mint olyanok beszüntettessenek s ugy a kiskorúak, valamint a gondnokoltak összes viszonyai a közönséges polgári bíróságok jurisdiktiója alá utaltassanak. Bármiként fogjuk is fel az árvaszékek misszióját, bizonyos az, hogy egész ügykörében nagyon csekély, mondhatjuk semmi alkateleme nincs annak, a mit az államhatalomnak nem bíráskodási, igazságügyi hatóságából lehetne származtatni; de ha az ellenkező állana is (a mit disputa elkerülése végett ezennel supponáljunk a kényesebbek kedvéért), még akkor is jóval több megnyugvást látunk a bíróságok kezeiben, mely amúgy is az összes gyámsági és gondnoksági ügyeknek jó nagy részét (akár perre utasítás, akár telekkönyvi foganatosítás, akár a gyámok és gondnokok számadási pereiben, akár a telekkönyvek másolatainak beszerzésében, akár a kiskorúság meghosszabbítása, ennek megszüntetése; akár a nagykorúnak gondnokság alá helyezése ; akár az atyai hatalom gyakorlatának megszüntetésében stb. stb.) intézőleg, befejezöleg foganatositólag amúgy is kezeiben tartja! Különben is a százezerekre menő árva és sok ezerre menő gondnokolt erkölcsi és anyagi érdeke egyenesen tiltakozik az ellen, hogy dogmatikai definitiók szerint határoztassék meg számukra a hatóság, mely fölöttük áll s gyakran egész existentiájok felett határoz, az az érdek megköveteli, hogy ajurisdictio ahhoz értő, arra való és oly kezekbe tétessék, mely teljes garantiát ad a helyes, a jó, a páratlan, a gyors és szakszerű ellátás felől. Ez pedig az eddigi tapasztalatok szerint csupán a polgári bíróságban található fel, árvaszékekben pedig nem. Ezen beosztás, az árvaszékek ezen megszüntetése ellen sem az nem érv, hogy a polgári bíróságok munkakörét esetleg az nagyon felemelné, sem az nem érv, hogy a bíróságnak »egészea más jellegű' munkaköre van«. Az első azért nem érv, mert ugyanazon költséggel, mcLylyel az árvaszékek fentartatnak, szaporítható a bírói létszám s a munka le van győzve, különben is pedig az itt irreleváns, mert oly reformról van szó, mely az árvák és gondnokoltak ^ vagyonának jobb és biztosabb megőrzése, ügyeiknek lelkesebb és gondosabb (hogy ne mondjuk becsületesebb) ellátása által, az esetleg nagyobb költséget közgazdaságilag ugy is behozza; a második pedig azért nem érv, mert a polgári bíróságok értelmi színvonala nemcsak disputátlanul magasabb, hanem akkor, a midőn a bíróságok a váltó, csőd, kereskedelmi, birtokrendezés, telekkönyvi ügyek, bűnüldözés, az összes magánjogi perek, hitbizományi perek stb. stb. stb. ügyekben Ítélkeznek, kétséget sem szenvedhet, hogy balkézzel is teljes megelégedésre elintézik a sablonszerű árvaügyeket is. És még ha nem volna is az eset az, hogy az árva- és gondnoksági ügyek ugy is majd minden nyilvánulásban a polgári bíróságok eljárását is igénybe veszik, még akkor is annak, hogy az árvaszékek, mint olyanok, esetleg a főispán vagy bárki más hatósága alatt külön önálló hatósággá fejlerztessenek, azon lényeges súlyos érv áll ellent, hogy egy oly jurisdictio stipulálására nincs ok (a sokféle hatóság ugy is egymástól nem tud mozogni) akkor, a midőn a polgári bíróságok per absolute nem mellőzhetők az árvaügyekben és ellent áll azon további indok is, hogy ha államivá kivánnók tenni az administratiót, akkor azt lehetőleg éppen nem complicámi, hanem minden haszontalan cafrangtól megtisztítani szükséges. Ne látszassunk indokolatlanokat állítani akkor, midőn az árvaszékek ellenében állást foglalunk. Az árvaszékek erőtelének tisztjük teljesítésére. Például: a mire voltaképpen (mert kiskorúakról vau szó s ily ügyekben az árvaszékek hivatalból volnának kötelesek eljárni s nem volna szabad a beavatkozó kérés beadását bevárniok) esetnek nem szabadna lenni. Kérést adtunk be egyik árvaszékhez, hogy itt és itt elhalt A. B. hagyatéki ügyében, méltóztassék a haláleset felvétele és a leltározás megejtése s azutáu a hagyaték tárgyalása iránt intézkedni. Több, mint hat hó lejárta után ezen közleményt vettük az árvaszéktől, de verbo ad verbum : »I d e i számú kérése folytán értesíttetik, hogy az előljáróságjelentése szerint község A. B. halálesete azért nem terjeszthető be, mert oly nevű egyén ott nem fordul elő«. No már először is természetes, hogy oly nevű egyén nem fordulhat elő (!), mert hiszen mi éppen azt adtuk elő, hogy igenis elhalt; másodszor pedig bizonyos az, hogy az »oly nevű egyén« igenis előfordult és elhalt, mert hiszen előttünk az elhaltnak édes testvére jelentkezett s kérte a beavatkozó kérés szerkesztését s azért ki is fizette a díjakat, a mit bizonyára nem tesz, ha nincs megnyílva nevezett után az örökösödés. Hanem az árvaszéknek elég volt egy oly jelentés az elöljáróság részéről, mely nem arra felelt, a miről kérdezték. Erötelenek továbbá, mert oly hagyatékok, melyekben kiskorúak vannak érdekelve, az egyes községi jegyzőknél százával hevernek évrőlévre minden intézkedés nélkül! Hogy fiskális szempontból is csupán minő teméntelen kár van ebben, azt csak akkor ítélhetni meg, ha meggondoljuk, hogy a pénzügyi háztartás rendezése minő nagy gondot ad s minő vitális érdekek áldoztatnak fel naponkint a »nincs pénz« rettenetes valóságának! Az árvaszékek confususok is. Például: a megbízó végzésben szó szerint ez áll, midőn a hagyatéki tárgyalással megbízattunk: »A z ide fogott 3-féle hagyaték egymáshozi viszonya illetve az okok közötti kapcsolatot kitünteti a 798/1882. számú előadói ív. Miután annak megfelelöleg az eredeti telekkönyvi állapot helyre lett állítva, mind 3 ügy azzal adatik ki, hogy csakis az idősebb B. György és neje hagyatéka tárgyaltassék s abban B. György utódai a kiskorú Mária teljes mellőzésével részeltessenek«. (Tehát jegyezzük meg jól, hogy a »kiskorú Mária teljes mellőzésével részeltessenek«.) Eme specificus és félre nem érthető utasítás folytán a hagyatékok kívánat szerint betárgyaltatnak, megkészíttetik egy halom illetékre szóló másolat s felszerelve az ügy a megbízónak beterjesztetik, s mikor várnók az elintézést s liquidatiót, akkor nagy lelki megépülésre visszaadatik az egész operatum, szószerint a következő