A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 17. szám - Tanulmányok a német perrend köréből

íl JOG. 165 105. §-ban pedig már világosan benne van a »hagyományi igazolvány, is. Vagyis a 148 — 150. §-ok nem foglalják magukban az eljárást az esetben, ha a kiskorú »hagvományos«, mig a 105. §. tekintet nélkül arra, vájjon az »örökösödési« és »hagyoinányi« igazolvány kiadásának kérésére jogosítottak »önjogúak«-e, vagy gyámság, gondnokság »alá tartozók«, hivatalból rendel tárgyalást a felek meghallgatására. A 40. §. szerint nagy és kis községben — a melyben nem székel kir. közjegyző — a községi (kör) jegyző, mindjárt a halálesetfelvétel alkalmából tartozik a leltározást foganatosítani, ha a leltározást ugyanakkor a "tudvalevő, vagy valószínű örÖkösök«, a »kötelesrészre jogosítottak- v a 1 a m e 1 y i k e. vagy a végrendeleti végrehajtó« kívánja, vagy ha a megelőző szakasz »b), c), e)» pontjában meghatározott esetek egyike forog fenn. Minden egyéb eseiben a hagyaték leltározása csak a hagyatéki biróság végzése folytán történhetik. Ebből következik, hogy oly nagy községbeD, mely közjegyzői székhely, valamint a rendezett tanácsú, törvényhatósági joggal felruházott és sz. kir. városokban a 40. §-ban contemplált eljárás nem gyakorolható, vájjon az eljárásnak e tekintetben is ennyire különbözővé tételére elég indokul szolgál a nagy és kis községben lakó egyéneknek nyújtani szándékolt kényelem és előny ? A 41. §. szerint a hagyatéki biróság a leltározás eszközlésével közjegyzői székhelyen kir. közjegyzőt, más helyeken belátása szerint vagy kir. közjegyzőt, vagy a halálesetfelvételre rendelt közeget bizza meg. Véleményem szerint vagy fontos actus a leltározás, vagy nem. Ha igen, az kivétel nélkül mindenütt és minden esetben kir. közjegyző által teljesítendő, vagy nem s ekkor teljesitse azt azon közeg, mely a haláleset felvételére hivatva van különben. Ha a 41. §. a leltározás tekintetében a közjegyzői karnak szándékozik némi előnyt nyújtani, ugy az céltévesztett intézkedés, mert ha e leltározást a kir. közjegyző személyesen kell hogy végezze, vagy azt csak az 1886 : VII. t.-c. 4. §-ában megirt kellékekkel rendelkező jelöltek által végeztetheti, ugy e §. a viiléken működő kir. közjegyzőkre átok, de nem áldás leend. A mellett e §. első bekezdése visszaállitandja az 1874 : XXXV. t.-c. 124. §-át, mely szerint a biróság a közjegyzőt az örökösödési eljárás vezetésére »részben« vagy »egészben« megbízhatta. A mikor is volt biróság, a melyik a közjegyzőt minden esetben megbízta, volt pedig olyan, a melyik sohasem bízta meg. (Folyt, köv.) Ausztria és külföld. Tanulmányok a német perreiul köréből. A szóbeli tárgyalásra vonatkozó rendelkezések megérthetése céljából mindenek előtt tudni való annak jellege, lévén azok csak e jellegnek következményei. A szóbeli tárgyalásnak a tárgya, nem minden processualis cselekmény, nem is az egész peres eljárás, de egyedül azon része lévén, melynek tekintetében a törvényhozó megköveteli, hogy a felek ugyanazon időben, ugyanazon itélő biró előtt jelen legyenek, sokkal helyesebb, ha nem annyira a szóbeliség, mint inkább a közvetlenség tartatik folyton szem előtt. Közvetlenül az Ítélőbíró előtt beszélik meg a felek a köztük vitás kérdést, lehetőleg menten minden alakiságtól, mivel a szóbeli tárgyalás célja egyedül az anyagi igazság kiderítése. A tárgyalás egységes és oszthatatlan, a formalismustól, mint mondám, a mennyire csak lehet — ment és azért a felek, az esetlegességi elv, mint az Írásbeli per lényege és a szóbelinek feltétlen akadálya, el lévén ejtve, a ténykörülményeket, visszkeresetet vagy más bizonyítékokat a tárgyalás bezártáig bármikor felhozhatják ; csakhogy épen a tárgyalás bezártára legkisebb befolyásuk sincsen, mivel a biró souverenitásából folyólag azt bármikor befejezettnek kimondva, Ítéletet hozhat. Azon fél tehát, ki érveivel takarékoskodni, azokat csak in eventu felhozni akarná, azon veszélynek teszi ki magát, hogy néhány perc múlva esetleg — végrehajtható Ítélettel szemben áll. »Kein Anwalt«, mondta dr. V ö 1 k saját, az akkor még új ehhez hasonló bajor eljárásból merített tapasztalata alapján, »\vagt es, erst im Keweisverfahren mit solchen Thatsachen oder Beweismitteln, clie er bereits früher gekannt, hcrvorzutreten.« A tárgyalás egysége következtében, az elhalasztás alapján tartott új tárgyaláskor a felek kérelmeiket és előadásaikat újból kezdik, ugy, hogy nem képzelhető, hogy az, mivel a fél az előbbi tárgyalásnál valamit fel nem hozott, reá nézve hátránynyal járna, módjában állván azt ezen új tárgyalásnál felhozni. Es mégis van ezen szabadságnak korlátja. Azon két vágány, a melyből a tárgyalás menete ki nem sikolhatik, a felek Írásban fixirozott kérelmök, illetve indítványok, de ezzel nem mondom, hogy a kérelem nem volna megváltoztatható. Nem áll az állam érdekében, ugy mondják, hogy felperes vagy alperes egy perben kérelmével elutasittass ék, hogy új pert kezdeni kénytelenittessék. A szóbeli tárgyalás mondott egysége és oszthatatlansága, mely a javaslathoz képest a birodalmi gyűlés igazságügyi bizottságának 1875. évi május 4-én tartott 12. ülésében dr. Báhrnel;, az esetlegességi elv (Eventualmaxime) és a tárgyalásnak bizonyos önálló szakaszokra való felosztására vonatkozó indítványának elvetése mellett, egy felette tanulságos vitában decretáltatott, a per elhúzására az előadott veszélynél, valamint a nyomban előadandó oknál fogva nem alkalmas; és tényleg tanúsítja is a tapasztalat, hogy az ügyek 60—70 s z á z a 1 é k a másodiktárgyalás alá nem is kerül. Annyira üdvös a perrend 251. és 252. §-ainak azon határozmánya, hogy a bíróság jogában áll, a szabadon mérlegelendő esetre, hogy valamely támadó vagy védő eszköz elkésett, különösen a később kifejtendő, a bizonyítási eljárást rendelő határozat hozatala utáni előadása folytán, az ügy elintézése elhuzatik, a késedelmes felet az okozott költségben marasztalni. Sőt mi több, alperes, illetve a visszonkeresett felperes utólag felhozott védveit, a biróság az ellenfél indítványa alapján az esetre vissza utasíthatja, ha azok figyelembe vétele által az ügy elintézése elhuzatnék, vagy meggyőződik, ebben is souverain, hogy alperes azokat csakis az ügy elhúzása céljából vagy vétkes gondatlanság folytán, nem hozta fel' előbb. Ezen elvek természetszerű folyománya, hogy minden fél érdekében áll ténybeli állításait az azokat támogató illetve ellenfelét cáfoló bizonyítási eszközökkel idejekorán előadni és ezen bizonyítási eszközök alkalmaztatását kérelmezni, továbbá az ellenfél hasonló eszközeire vonatkozólag nyilatkozni. Ezekhez még figyelembe véve, hogy az elnök kérdezési joga mellett az itélő biróság a feleket személyes megjelenésre és a tényálladék előadására idézheti, nem állithatni, hogy a biróság nem lenne azon helyzetben a valóságot kideríteni. Hogy a felek személyes jelenléte külön sanctio alá nem esik, ez természetes, mivel az a bizonyítékok szabad mérlegelésének tanával össze sem férne. A tárgyalás főjellege gyanánt az egységet hangoztattuk, de ebből még nem következik, hogy miuden rendszer hián volna, mert hiszen már a történeti egymásután szempontjából is, három szakra osztható. Az elsőbe esik a pert akadályozó (P 1 ó s z szerint »pergátló < i kifogások — processhindernde Einrede — exceptiones peremtoriae tárgyalása. Ezek ugyanis az érdem'tárgyalása előtt, feltéllenül előterjesztendő^, mivel az érdem tárgyalása által az vélelmeztetik, hogy alperes azokkal élni nem kíván. E kifogások közzé soroltatnak : 1. Az illetékesség kifogása. 2. Hogy az ügy polgári biróság hatósága alá nem tartozik. 3. A perfüggőség kifogása. 4. Hogy a perköltség megtérítése iránt az ellenfélnél kellő biztonság hiányzik. 5. Perújitásnál, hogy még a régi per költsége kiegyenlítve nincsen. 6. A perképesség hiánya, vagy a törvényes képviselő mellőzése. Ezen kifogások, mint mordára, a tárgyalás első szaka és ha alperes az érdemleges tárgyalásba bocsájtkozni vonakodik, vagy a b róság azt szükségesnek látja, egészen külön tárgyaltatnak és Ítélettel döntetnek el. Ha a biróság a kifogásnak helyt nem ád, felperes indítványa folytán, alperest az érdemleges védelemre utasíthatja. (vcge következik.) Dr. Hcxner Gyida, liptó-szent-miklósi ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. A végrendelkezés köréből. (Kérdés.) Tényállás: S. gazda halálos ágyán olyképen végrendelkezett, hogy ha neje fíu-posthumust szül, vagyona kétharmadrésze legyen a fiúé, egyharmada pedig a nejéé ; ha a posthumus leány