A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 17. szám - Nevezetesebb bűnesetek [könyvismertetés]

A JOG lesz, akkor kapjon a nő kétharmadot és a leány egyharmadot; azonban S. gazda halála után neje iker posthumusokat szült, egy fiút és egy leányt. Kérdés: A jelenleg érvényben álló magyar végrendelkezési jog szerint érvényes-e S. gazda végrendelete, s ha igen, egyenkint és külön-külön hányadrészt kap ÍJ. gazda hagyatékából a fiu, a leány és a nő ? Dr. Ilea György, ügyvéd Kúrösbányán. Sérelem.* Végrehajtási csodabogár. A »J o g« f. évi 12. számának »V é g r e h a j t á s i csodabogár« című cikkére válaszolva, mindenekelőtt igazolnom kell a késedelmet; ennek oka a március 31-re kitűzve lett árverés, melyen be kellé bizonyulni annak, hogy igényieden tárgyak is voltak eladatlanul, ezek között 6 ökör. Az I. pontra. A 174. sz. végzés főleg a 6 ökör s az ezeket őrző cselédek számára tartotta fenn az újabbi árverezésig a szénát és törökbúzát; március 31-én az ökrök eladatván, eladatott a megmaradt széna és törökbúza is; innen azon a II. pootban nevetséges színben felállított tétel: »a mi meg nem étetett s ki nem adatott« ; pedig nemcsak e 6 ökör, hauem a lefoglalt, de igényelt többi nagy számú barom részére rs kell vala élelmezésről gondoskodni, a mennyiben végrehajtást szenvedő tudva, hogy minden le van foglalva, levette gondját az ott maradt állatokról s cselédekről; igaz ugyan, hogy néhány állatot elköltöztetett, de azért még nagyon sok maradt; az is igaz, hogy az el nem adott marhák igényeltettek s az igénylők tulajdonjoga I. bíróilag meg is ítéltetett, de miután épen a cikk Írójának megbizója s többi társai az Ítélet ellen felebbezéssel éltek, tehát a tulajdonjogot nem ismerték el, lehetséges volt, hogy az Ítélet meg is változtattatik, végrehajtást szenvedő pedig az ágatokat el nem vitette, de nem is gondoskodott róluk, kétségtelen, hogy ezekről is kell vala gondoskodni. Ez utóbbi eset be is állott, az I. bir. ítélet egészen megváltoztattatott s az igénylők keresetükkel teljesen elutasittattak ; most már én vagyok kénytelen kérdezni, mi lett volna az ott helyt lefoglalva tartott, végrehajtást szenvedő által elhanyagolt marhákkal, ha az utolsó széna is eladatott volna, pedig március :!l-én e nagy hű-hó folytán eladatott az utolsó is, hogy most miből élelmeztetnek a marhák, mert még legelőre nem mehetnek, nem tudom, de a zárgondnok sem tudja. Kötött ugyan egy terhes ideiglenes szerződést élelmezésük iránt, nem tudom melyik lesz a költségesebb; nem lenne szives cikkíró megmondani, hol van már a »csodabogár« ? A II. és III. pontra. Az árverezés a végrehajtó által kitűzendő s ki is tűzetett március 31-re; de az ügyben számtalan felfolyamodással az iratok a II. bírósághoz lévén felterjesztve, a 333. sz. 3. végzéssel, a mennyire az iratok nélkül emlékből lehetséges volt, az ügy tisztázása szempontjából a lehető zavar kikerüléseért kijelöltettek az eladott, igényelt s eladatlan tárgyak, kitüntettetett, hogy a vetések, épületek nem az árverést kérő részére lettek lefoglalva s el sem adhatók, legfeljebb azon esetre, ha addig helybenhagyó II. birói végzés érkezend le a végrehajtás elleni előterjesztésre ; mindezek csak utasítások voltak a végrehajtó részére, kinél minden tárgynak az árverezése szorgalmaztatott cikkíró ur által, de a földtulajdonosnak kitelepítési kérvénye külön végzéssel lett elrendelve, abban ez csak indokoláskép lett megemlítve ; való ugyan, hogy némi kapkodást tartalmaznak e végzések; de az iratok nélkül csak emlékből ugy keletkeztek, a mint alólirt rendre rájuk emlékezett ; de épen így kapkod cikkíró ur is, mert egyszer nem tetszik, hogy a tárgyalás nélkül intézkedett alólirt, máskor pedig, hogy igen sok tárgyalást tűz ki. A tárgyalások napját alólirt az ügy sürgősségénél fogva rövid, de oly időre tűzte, melyre már voltak más tárgyalások kitűzve, s miután azok között is van jelentékenyebb, oly napokat kellé kikeresni, mikor kevésbé jelentékeny tárgyalások is voltak, innen ered az, hogy két egymás utáni nappal nem rendelkezvén, a harmadikra tűzte ki az egyik ügyet. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. A IV. pontra. A tárgyalások kérdésére a II. és III. pont alatti válasz végén feleltem; de a legvégén lévő ítéleti indokolásra meg kell jegyeznem, hogy az egy egészen rosszakaratú elferdités s teljesen valótlan, mert az indokolás nem ugy szól a mint cikkíró állítja: »f e 1 p e r e s az állítólag a t o r d a i k i r. járás b»iróságh o z beadott okmánynyal a t u 1 a j d o n j o g á t k e 11 ő e n i g a z o 1 v á n «, hanem így : ^végrehajtást szenvedő tanuk jelentésében Írásbeli szerződés mellett, mely állítólag a tordai kir. járásbírósághoz van beadva, tulajdonába bocsátotta felperesnek az igényelt tárgyakat«, az írásbeli szerződést a kihallgatott s jelen volt tanuk igazolták, kik előtt az átengedés megtörtént (?!). Laczhegyi Frigyes, kir. Jóiró. Irodalom Nevezetesebb bűnesetek, a budapesti kir. törvényszék levéltárából összeállítja Kosutány Géza, budapesti törv.-széki bíró. II. kötet. »A belgrádi fejedelemgyilkosság.« Budapest, 1890. Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai). A magyar Pitavalnak derék szerzője feltárja előttünk Mihály szerb fejedelemnek 1868 június 11-én történt meggyilkoltatásának egész képét, a merénylettől kezdve a m. kir. Curia ítéletéig. A tárgy — már politikai hátterénél fogva is — igen szerencsésen vau választva és ép oly ügyesen, mint érdekfeszítően feldolgozva. Ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás európaszerte nagy feltűnést keltettek, jogászi szempontból pedig már azért is birtak óriási fontossággal, mert ekkor kezdeményeztetett és a magyar igazságszolgáltatás menetében fordulópontot képezett a fönnállott pestvárosi törvényszék által az úgynevezett főbenjáró ügyekben éleibe léptetett nyilvános végtárgyalások rendszere. A Karagyorgyevits per volt az első, mely nyilvános végtárgyalás mellett lett letárgyalva és ítélettel ellátva. — Ne felejtsük, hogy akkor Horváth Boldizsár kezében volt az igazságügyi tárca, a kinek zászlójára volt irva az általános nyilvánosságnak mielőbbi foganatosítása; és így ezen pernek nyilvános tárgyalása a minisztérium részéről nemcsak nehézségbe nem ütközött, de sőt jóváhagyatott, »már az általános feltűnésnél fogva, melyet a szerb fejedelem gyilkossági bűntett már önmagában előidézett és az érdeklődés és feszült várakozásnál fogva, melylyel az egész európai continens e bűnper lefolyását kisérte s minthogy az igazságnak lelkiismeretes kiszolgáltatásán felül még igen kivánatosaz is, hogy a közvéleménynek, a jelen esetben pedig a külföldnek is érdeklődése kielégittessék«. 1869. február 8-án kezdetett meg az úgynevezett »hitelesitési tárgyalás«, mely a vizsgálat alkalmával kivett tanúvallomások újbóli megerősítéséből és a szükséges szembesítésekből szokott rendesen állani, itt azonban már valóságos életteljes és erőteljes modern végtárgyalássá kifejlődött. Az ülésben részt vettek : Preyszler József tanácsnok, mint elnöklő biró, S e b e s t v é n Pál, mint előadó, Bogisich Lajos, Kádár Ferencz tanácsnokok, J a n i c s e k József főjegyző, mint szavazó birák és Verováez Gyula tollnok, mint jegyző. A közvádat képviselték: Sztrókay Boldizsár, városi tiszti főügyész és Szarvassy József, mint az ügyben eljárt vizsgáló tiszti ügyész. A védelem részéről szerepeltek : Funták Sándor, mint herceg Karagyorgyevics Sándor védője, Farkas György, mint Trifkovits Pál, Szilvássy László, mint Sztánkovits Fülöp védői. Magát az érdekes és egyes részleteiben regényhez hasonló pert itt nem ismételhetjük, de bátran ajánlhatjuk azt olvasóink figyelmébe. Nincs érdekesebb valami, mint a retrospectiv birálat, hogy mivé fejlődött bűnügyi eljárásunk a titokzatos inquisitionalis vizsgálati rendszer dacára, mindenütt ott, a hova a nyilvánosság és szóbeliség áldásos éltető napsugara behatolhat ; és mennyire stagnál az igazságügy mindazon részleteiben, a melyekben a régi megkedvelt, mert annyira kényelmes rend szertől megválni nem tudunk. — A munka kiállítása is lényegesen javult és ily alakban semmi kívánni valót nem hagy hátra. Vegyesek. A magyar jogászegyletnek Környcy Ede elnöklete alatt tartott f. hó 19-iki ülésén Schwarcz Gusztáv »az örökös és hagyatéki terhek« címmel tartott felolvasást. Az örökjogi javaslat alapján előadja nézeteit az örökösnek a hagyatéki hitelezőkkel, a