A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 17. szám - Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezetére. 2. r.

164 A JOG Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezetére. Irta : ZAGYVA LAJOS, kir. közjegyző Mezőtúron. (Második közlemény.)* A javaslat második címének a végrendeletek kihirdetésére vonatkozó intézkedése ellen, kénytelen vagyok ez alkalommal is »óvást« tenni, mert a 31. §• a bírósághoz »bemutatott« végrendeletekről intézkedik, holott az 1874 : XXXV. t.-c. 85. §-a határozottan megmondja, hogy a közjegyzők által őrzött végrendeletek kihirdetése »azonnal a közjegyző jelenlétében történik, a végrendelet pedig, miután egy hitelesített másolata, a kihirdetési jegyzőkönyvhöz mellékeltetett, további őrizet végett a közjegyzőnek adatik vissza*. Ha tehát a javaslat 31. §-a szerint a »bemutatott« végrendeletről tartozik a bíróság egy »teljes és az eredetin levő minden széljegyzetet, törlést, változtatást és kiigazítást magában foglaló hivatalos másolatot késziteni« ez eljárás kétségtelenné teszi, miszerint a közjegyzői okiratba foglalt végrendelet is, a másolat elkészíttetéséig a bíróságnál lenne hagyandó, már pedig, ha még a javaslat 28. §-ának 3. bekezdésében foglalt rendelkezést, az 1874: XXXV. t. c. 135. §-ában érintett birói »meghagyásnak« veszszük is — mit határozottan kétlek — a közjegyző a javaslat most érintett rendelkezésének csakis és egyedül az 1874: XXXV. t.-c. 135. §-ának megtartása mellett tehetne eleget. Addig tehát, míg az 1874 : XXXV. t.-c 85. és 135. §-ai el ne"m töröltetnek, a javaslatnak, a végrendeletek és öröklési szerződések kihirdetésére vonatkozó rendelkezését a közjegyzők által felvett okiratokba foglalt végrendeletek és öröklési szerződések kihirdetésére alkalmazni lehetetlen. Én tehát nagyon eljöttnek látom az időt arra nézve, miszerint a közjegyzők által felvett s különben is nyilt okiratokba foglalt végrendeletek és öröklési szerződések kihirdetése tekintetében is, gyorsabb és egyszerűbb eljárást honosítsunk meg. Nevezetesen (a javaslat 29. §-ához). »Ha a halálesetfel vételből az tűnik ki, hogy örökhagyónak valamelyik közjegyző által őrzött végrendelete, vagy öröklési szerződése maradt, tartozik a hagyatéki bíróság az okiratot őrző kir. közjegyzőt annak kihirdetése végett megkeresni.« »Ha pedig, még mielőtt a végrendelet, vagy öröklési szerződés kihirdetése iránt a hagyatéki bíróság intézkedett volna, * Előző közlemény a »J o g« 10-ik számában. azért fáradozott éjjel-nappal, azért vizsgálta e bűnügyet, hogy nemcsak a kitűnő siker reményétől megfosztatik, hanem még szégyennel kell távozni a publikum előtt. De végre engedni kellett és földre szegzett szemmel oly gyorsan távozott a teremből, mintha a föld elnyelte volna, nem vévén észre azon káröröm teljes pillantást, melylyel András bácsi — ugy féloldalról — az ajtóig kisérte. Az apagyilkossági eset letárgyaltatván, a bűnös a legszigorúbb büntetéssel sújtatott. Dr. Tolakodó díja 50 frtban megállapittatott. Vezettessék elő Kaczér Anna. Ez jelszó volt arra, hogy dr. Eles foglalja el védői székét. Soha se bántsd barátom! szól odafordulva dr. Vizsla, a védő én vagyok, ime a meghatalmazásom; csak szívességből nem teszem azt, hogy oly szégyennel kelljen visszavonulnod, mint Erős kollegánknak. Dr. Vizsla nem igen törhette fejét a védbeszéden, mert a törvényszék kurtán elbánt, megbüntette, mint megérdemelte, Kaczér Annát. III. A törvényszékhez közel levő sörcsarnokban találjuk együtt Erős és Éles ügyvédeket, hogy a vallott kudarc feletti keservüket a sör habjaival lemossák. Töprenkedve kérdi Erős Éles kollégáját, ugyan mondd meg barátom, hogyan juthatott Tolakodó és Vizsla a védelemhez, midőn vádlottak kijelentették, hogy abba a védőbe belenyugosznak, kit a törvényszék nékik kirendel. Soha se kutasd, barátom, úgymond Eles, a mai nap eseményeit. Valamint a bűnösöket, kiket a mostoha sors a bűnfenyitő igazságszolgáltatás karjába vetett, a bíróság elitélte, ugy elitéli a társadalom bírósága azon bűnösöket, kik önző céljuk, bármily eszközökkel való elérésében, saját állásukat, tekintélyüket aláássák, azon különbséggel, hogy a törvényszék által elítéltekhez még a javulás reménye fűződik, de a társadalom által elitéltek a földhöz sújtatnak, honnan erkölcsi felkelés többé nem létezik. valamelyik örökös a kir. közjegyzőnél bejelenti, hogy^ oly öröki hagyó halt el, kinek végrendeletét a kir. közjegyző őrzi, a kihirdetés alapjául a jelentkező által beszerzendő halotti bizonyítvány szolgál.« »Mindkét esetben a közjegyző jegyzőkönyvet vesz fel, ahoz a kir. jbiróság megkeresését, vagy a fél által beszerzett halotti bizonyítványt hozzácsatolja, 2 tanú előtt a végrendeletet vagy öröklési szerződést felolvassa s az igy kihirdetett végrendeletet a hirdetési jegyzőkönyv ügyszámára való hivatkozással kihirdetési záradékkal ellátja, hivatalos pecsétje és aláírásával megerősíti, egyszersmind mindkét esetben a végrendeletnek, vagy öröklési szerződésnek egy hivatalból hitelesített másolatát a személyi, ilktve a hagyatéki bírósághoz beterjeszti.« A közjegyzők által őrzött zárt végrendeletekre, a mennyiben ezek letétele alkalmával jegyzőkönyv vétetik fel, ugyanezen eljárás volna alkalmazandó, a mennyiben a javaslat 29. §-ának rendelkezése az enemü végrendeletekre is csak az 1874 : XXXV. t.-c. 135. §-ának megtartása mellett lenne alkalmazható. A javaslat szerint a leltározás a hagyatéki eljárás súlypontját látszik képezni, azonban, hogy e tekintetben is mennyire nem leend egyöntetűség, tőlem telhetőleg igyekezni fogok kimutatni. A javaslat 39. §-a szerint a leltározás hivatalból rendelendő el: a) ha a hagyaték kezelésére gondnok neveztetik ; b) ha a tudvalevő, vagy valószínű örökösök valamelyike ismeretlen helyen tartózkodik ; c) ha az »örökösök« vagy »kötelesrészre jogositottak« közül gyámság alá, vagy az 1877 : XX. t.-c. 28. §. a), b), c) pontjai szerint gondnokság alá tartozó »személyek« léteznek ; d) ha vagyon-elkülönzés rendeltetik ; e) ha méhmagzat van az örökösödésre hivatva. Már most: A javaslat 28. §-ának 4. bekezdése szerint tartozik a hagyatéki bíróság a halálesetfelvétel egyik példányát »minden esetre «, a mennyiben pedig gyámság alá vagy az 1877 : XX. t.-c. 28. §. a), b), c) pontjai alá tartozó »személy«, mint »örökös«, vagy »kötelesrészre jogositott« érdekeltnek látszik, valamennyi kihirdetett végrendeletet, illetőleg vallomási jegyzőkönyv teljes hivatalos másolatát is az árvaszéknek megküldeni. A javaslat 47. §-a szerint pedig a leltár összes csatolmányaival együtt a hagyatéki bírósághoz terjesztendő be és erről a 2. bekezdésben elsoroltakat, köztük az »árvaszéket« is, »végzés utján értesiti.« Tehát a h a 1 á 1 e s e t f e 1 v é t e 1 és a végrendeletek másolatai az árvaszéknél lesznek, a leltár pedig a hagyatéki bíróságnál. A javaslat 148. §-a szerint az árvaszék a gyámolt vagy gondnokolt képviselőjét, ha ilyen csak egymaga mutatkozik kizárólagos örökösnek, az örökösödési igazolvány kiadása iránti kérelemnek a hagyatéki bírósághoz benyújtására csak akkor utasítja, »ha azt szükségesnek és célszerünek« tartja. A 149. §. esetében a 107. és 108. §-ok intézkedéseinek megfelelő kérvénynek hozzá benyújtására nézve szintén csak akkor intézkedik a gyámhatóság, ha azt a gyámság vagy gondnokság alá tartozó személyekre célszerűnek és szükségesnek tartja. Úgyde a 105. §. értelmében oly esetben, midőn valamely hagyatékra, melyhez ingatlan tartozik, az örökhagyó elhalálozásától stb. számítandó 3 hónap alatt nem nyujtatik be kérvény az „örökösödési«, illetve azon ingatlanra »hagyományi« igazolvány kiadása tárgyában a hagyatéki bírósághoz, ezen bíróság, mihelyt ezen körülményről tudomást nyert, a felek meghallgatására tárgyalást tűzni köteles. ^ Tegyük fel tehát, hogy a 148 és 149. §-okban érintett kérvény 3 hó alatt be nem nyujtatik, ez esetben még a gyámság vagy gondnokság alá tartozó személyeket érdeklő hagyatéki ügyekben is a hagyatéki bíróság leend köteles — a 105. §-nál fogva — a felek meghallgatására tárgyalást tűzni. A javaslat 39. §-ának c) pontjában nincs felsorolva azon eset, ha a kiskorú »hagyományos« ; a javaslat 148. és 149. §-ai is csak »örökösödési igazolvány« kiadásáról tesznek említést, mig a 123. §. szerint »oly hagyományos képviseletében, a ki gyáraság vagy az 1877 : XX. t.-c. 28. §-ának a), b), c) pontjai szerint gondnokság alatt áll, annak képviselője folyamodhatik a »hagyományi igazolvány« kiadásáért. Tehát ily esetekben a leltározás hivatalból nem látszik elrendelendönek, pedig a 123. §. a 146. §-ra hivatkozik; a