A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 17. szám - Végrehajtásilag első helyen bekebelezett s mégis behajthatlan követelés - Meglepetések

R. J O Gb 163 könyvbeni foganatosításkor is Tsch. József mint nyilvánkönyvön kivuli tulajdonos, mely esetben végrehajtató jogának érvényesítése a beszavatoló végzésnek a telekkönyvi hatósághoz történt beérkezte után, akadályba nem ütközött volna. Természetes, hogy ez esetben a nvilvánkönyvi tulajdonos Tsch. szül. E. Anna s a végrehajtást szenvedő Tsch. József hagyatéka kapcsolatosan lett volna tárgyalandó s egy beszavatoló végzéssel elintézendő. De az illető megyei árvaszék s a tárgyaló kir. közjegyző egyszerűsítettek a dolgon — természetesen az alaposság rovására — a jelzett ingatlanokat mint Tsch. szül. E. Anna hagyatékát tárgyalván le, a hagyatéktárgyalási jkönyvben csak annyit emiitvén meg, hogy Tsch. Teréz és társai mint örökhagyónak József nevü fiának gyermekei hivatvák az öröklésre, a telekkönyvben végrehajtató javára jelentkező végrehajtási zálogjogbekeblezést .pedig egészen figyelmen kívül hagyván. így tárgyaltatván le a hagyaték, a beszavatoló végzés is ily értelemben hozatván meg, annak folyományakép a telekkönyvi hatóság is 2,026/1886. ikt. sz. végzésével az említett ingatlanok tulajdonjogát közvetlenül Tsch. Teréz és társai, mint az 1869. évben elhalt Tsch szül. E. Anna örökösei javára kebelezte be, Tsch. József pedig, kitől voltakép ezen most jelelt telekkönyvi tulajdonosok az ingatlanokat örökölték s ki 1869-től 1882-ig tulajdonul birta azokat, az r—i 1,534. sz. telekjegyzőkönyvben elő sem fordul. A hitelező, ki a hagyatéki eljárás egyes mozzanatairól tudomással egyáltalán nem bírt, csak évek múlva, a telekjegyzőkönyv betekintéséből tudta meg a hagyatéki tárgyaláskor történt fenhivott helytelen eljárást, de azon véleményben volt, hogy tekintettel az 1881: LX. t.-c. 142. §-ának azon rendelkezésére, hogy a végrehajtási zálogjog bekebelezésének azon hatálya van, hogy a későbbi tulajdon j o g-b ekébelezés a végrehajtás folyamát meg nem akaszthatja, az 1885. évben adósa örökösei javára eszközölt tulajdonjogi bekebelezés az 1880. évben szerzett végrehajtási zálogjoga érvényesítésének útját nem állhatja. Beadta tehát árverési kérvényét, melyben bőven kifejtvén a fennelőadottakat, annak igazolására, hogy adósa Tsch. Józsefre Tsch. szül. E. Anna után a végrehajtás alá vont ingatlanok örökségkép csakugyan szálltak s igy a T. R. 74. §-ban elö:e megfontolt szándékot kizárja, demonstráljam-e azt, hogy az anyjával történt kinzás látványa fogva tartotta a bűnöst tette következményeinek megfontolására ? Midőn emígy veti az argumentumokat, ajtó kopogás hallatszik és a »lehet«-re betoppan dr. Tolakodó kollega. Szervusz Feri barátom, — de hátrál, midőn Feri arcára pillant. Agyon vertél valakit, avagy a lutrin húztál, hogy ily rettenetes arcot vágsz ? Dr. Erős e megszólításra rendbeszedte arcát és szervusz kolléga szóvai szorítja meg barátja kezét. Egész bizalommal elbeszéli, hogy hivatalból e fontos ügyben védőnek ki lett nevezve, hogy már-már feledékenységbe ment neve, nemsokára nemcsak város-, hanem országszerte híres lesz és a jövő nagyságának minden reménye e védelemben központosul. Dr. Tolakodó satyrikus mosolylyal hallgatva kollegáját, sok szerencse-kívánattal elhagyja azt. Higgadtan, kevesebb izgatottsággal készité dr. Éles védő védbeszédét és miként az orvos hulláját boncolgatja, hogy a betegség gyökerét, lényegét és a halál okát kifürkészsze, hogy magának a betegség lefolyásáról helyes Ítéletet alkosson, ugy dr. Éles is Kaczér Annának cselekvényét, ki csak érzékiséggel a külvilágba dobva lett és kit sem a társadalom, sem a törvény helyes irányban nem vezérelt, boncolgatja és különösen rámutat azon eddig meg nem fejtett lélektani talányra, hogy miért erősebb a megesett leányban a szégyen érzete, mint az anyában a gyermek iránti szeretet; midőn emigy e két erős érzet egymással küzd, lehet-e a tettest tette elkövetése pillanatában beszámithatónak venni, nincsen-e ekkor az akaratszabadság lebilincselve, nem űzi-e dámon a bűnöst a cselekményre ? így beszédét rendbeszedve, minden kopogás nélkül betoppan dr. Vizsla ügyvéd és kollegájának jobbját nyújtva gratulálja arra, hogy védelme nagy port fog a városban felverni és hogy post tot diserimina rerum oratoricus talentumát a publikum meg fogja becsülni, tanulni. Mint kinek a szénája rendben van, dr. Éles megjegyzi, hogy készülve fog a törvényszék elé lépni, hogy igy magát a I foglalt korlátozással nyert végrehajtási zálogjog-bekebelezés most | már korlátlanná vált, eredetiben becsatolta Tsch. József haláleset! felvételét, melyben a jelenlegi 4 telekkönyvi tulajdonos mint örökös, a végrehajtás alá vont ingatlanok pedig, minthogy mint alaki I vagyon, vannak feltüntetve, hiteles másolatban pedig Tsch. szül. E. Anna hagyatéktárgyalási jegyzökönyvét, ezek tekintetbevételével kérte az árverés elrendelését. Az illető kir. járásbíróság telekkönyvi osztálya azonban a következő végzéssel intézte el rövidlegesen ezen árverési kérelmet: »A r-i 1,534. sz. telekjegyzőkönyvben felvett A. F. alatti 1,265., 4,098. és 4,672. hr. sz. birtokokból Tsch. A. szül. E.-t illető résznek örökség útján Tsch. J.-re szállandó jutalékra a telekkönyvi rendtartás 74. §-ában foglalt korlátozással van a végrehajtási zálogjog 115 frt tőke és járulékai erejéig folyamodó L. N.-né szül. T. J. javára bekebelezve, annálfogva az 1881: LX. t.-c. 138. §-ára való hivatkozással folyamodó jelen árverési kérelmével elutasittatik. Miről stb.e Természetes, hogy ezen végzés ellen felfolyamodás adatott be s nem mulasztandom el a hozandó kir. táblai végzést annak idején közölni, addig is azonban, míg az megérkeznék, a »J o g« olvasó közönségét tisztelettel felkérem a következőre nyilatkozni, tekintőleg engem felvilágosítani: ha a telekkönyvi hatóság fenközölt végzése helybenhagyatik s jogerőre emelkedik; tekintve, hogy a végrehajtási törvény 138. §-át alkalmazni jelen esetben, midőn már jogerős beszavatoló végzéssel állunk szemben, nem lehet; tekintve, hogy a hagyatéki eljárás során az árvaszék és közjegyző által elkövetett hibák a végrehajtató jogának érvényesítését nem gátolhatják ; tekintve, hogy végrehajtató követelése teljesen máig is fennállván, az előzőleg előadottaknál fogva a jelenlegi telekkönyvi tulajdonosok mint végrehajtást szenvedett kétségtelen örökösei, a végrehajtató követelésének kitörlését kieszközölni sem törlési, sem végrehajtás-megszüntetési per útján nem képesek ; tekintve, hogy olyan végrehajtási zálogjog, melynek alapján a végrehajtást tovább folytatni nem lehetne, jogi nonsens volna : mily úton-módon érvényesítheti a végrehajtató a fenn körülirt végrehajtási zálogjogot? esetleg: ha a hagyatéki eljárásnak fenn körülirt helytelen keresztülvitele folytán joga érvényesítésétől elesik, fordulhat-e valaki ellen kártérítés végett s ki ellen? hivatalos kinevezésre érdemessé tegye. Szivemből kívánok jó sikert, szól dr. Vizsla és távozik. II. A magános cellájában a kétségbeesés arcával ül mindegyik bűnös, vele szemben a börtönőr. Bizony, bizony már csak a haláloddal engesztelheted ki az Istent és a világot, elkövetett bűnödért, igy szól András bácsi foglyához, de téve hozzá, sajnálom szegény lelkedet, csupán szánalomból tudnék egy fiskálist, ki képes volna téged az átkos büntetéstől megmenteni, az még a bitófától is megszabadítja a bűnöst, persze élve vagy halva, gondolkodók András bácsi. A remény aranysugarával felpattan a bűnös, az őrre, mint mentő angyalára borulva, felkiált, oh, Istenküldötte, életemet, vagyonomat áldozom annak a védőnek, csak küldje el hozzám. Ily értelmű párbeszéd folyhatott a másik cellában is. Mily hiába volt az erős és éles, Írásban foglalt és betanult védelme a hivatalos védőknek. Egy átélt nyugtalan éj után a végtárgyalás napján már korán reggel a két hivatalos védő fekete szalonöltözetben (ritkaság a magyar védőknél) egy csomag irattal siet a törvényszéki csarnokba. Habár mindegyik védő otthon hangosan recitálja az Írásban foglalt gondolatait és igy elkészülve lép a törvényszék elé, mégis meghökkenik a zsúfoltig telt terem láttára és a siker iránti félelem és remény érzete oly kedélyállapotot teremt a védőben, mely a színleges nyugalom dacára nem irigylendő. Végre megjelennek elnökük élén a birák. András bácsi bevezeti Heves Jánost és egy mérges pillantást vet dr. Erősre, midőn azt a védők székén látja. Az elnök a formák betartásával megnyitja az ülést és kijelenti, hogy dr. Erős hivatalból védőnek kineveztetett. Alig ejté ki az elnök e nevet, előugrik dr. Tolakodó, bemutatja védence meghatalmazását és felkéri dr. Erős kollegáját, engedné neki át a védői széket. A meglepetés első percében majdnem eszméletét vesztve, mereven megmaradt dr. Érős. Hát