A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 17. szám - Végrehajtásilag első helyen bekebelezett s mégis behajthatlan követelés - Meglepetések

162 ÍL JOG. ép oly következetesen azt, hogy jár. Tehát fizetünk és nyomorgunk. Pedig azt hiszem, hogy kamaránknak egy alaposan indokolt beadványa elegendő lett volna arra, hogy ezen visszásság 24 óra alatt megszüntettessék. Az eddigi rendszer tehát rossznak bizonyult és a reformpárt azon fáradozik, hogy azt egy jobbal felcserélje. Mindenekelőtt tehát az új rendszernek legalább alapeszméit ismernünk kell. A régi embereket megbuktatni azon puszta reményben, hogy új embereink majd képesek lesznek egy jobb rendszert megteremteni, azt én helyes eljárásnak nem tartom. Mert mi új embereket új eszmékkel együttesen keresünk s ha ez nem sikerülne, akkor jelszavunk csak lényegtelenebb része valósulna, az ügyön pedig édes keveset lendítenénk azáltal, ha Péter helyett Pált küldenők a választmányba. Megjegyzem, hogy általános szép pbrasisok engem ép oly kevéssé birnak kielégíteni, mint amaz orvos, a ki a consiliumban szentül megígérte, miszerint a beteget oly gyökeresen ki fogja gyógyítani, hogy egészségesebb lesz, mint valaha. Én a mixtúrát szeretném ismerni. En, hála Istennek, nem vagyok azon kéuyszei helyzetben, hogy kénytelen volnék új eszmék megteremtésén eszemet törni. Dacára annak, vagy jobban mondva épen azért kijelentem, hogy mi a közérzületet és közszellemet csak ugy birjuk felébreszteni, ébren fentartani és egy magasabb niveaura emelni, ha az ügyvédek összessége — más szóval a kamara — részére egy olyan gyülhelyet teremtünk, a hol szerényebb tehetségeink kitűnőségeinkkel, gyengébbeink jeleseinkkel, a hadnagy a generálissal találkozhatik. Hogy ezon hely más nem lehet, mint a kamara helyisége, azt már a neve is mutatja. Hogy pedig azzá lehessen, szükséges, hogy helyiségeinek szaporítása mellett, az »Ügyvédi Kör«-t és »Jogász-Egylet«-et is magába felölelje. Előre látom azon számos ellenvetéseket, melyek ezen terv ellen felhozhatók, de azt is tudom, hogy a nagy céllal szemben mind elenyész. A fusiónak döntő jelentőséggel biró részletei és módozatai nem lehetnek tárgyai jelen soraimnak. Meg vagyok győződve, hogy lesznek, a kik jobb eszmékkel birnak s örvendeni fogok, ha azokkal megismertetnek. Régi embereinkre nézve pedig nagy hazánkfia szavaival zárom be soraimat: »Velük, ha lehet, nélkülök, sőt ellenük, ha kell!« Fogadja tisztelt elnök ur, őszinte tiszteletem kifejezését. Végrehajtásilag első helyen bekebelezett s mégis behajthatlan követelés. Irta: dr. GERHAUSER JÓZSEF, ügyvéd Kőszegen. Sajátságos ezen kifejezés s az ember alig hinné, hogy ilyen követelés is létezzék. Pedig gyakorlatomban felmerült egy eset, meh/Dek eredményeként, ha az elsőbiróság végzése jogerőre emelkednék, az ilyen követelés létezését kellene konstatálnunk. Az eset röviden előadva a következő: L. N. szül. T. J. végrehajtatónő még az 1881: LX. t.-c. életbelépte előtt végrehajtást folytatván Tsch. J. végrehajtást szenvedő ellen, ez alkalommal végrehajtató követelése s jár. erejéig a végrehajtási zálogjog az r - i 1,534. sz. tjkvben felvett ingatlanokból Tsch. szül. E. Anna után végrehajtást szenvedőre szállt örökségi jutalékra a T. R. 74. §-ban foglalt korlátozással 2,770/1880. ikt. sz. alatt bekebeleztetett. Ez a Tsch. szül. E. Anna Tsch. József végrehajtást szenvedőnek anyja volt, ki még 1869. évben halván el, a végrehajtástszenvedőre nézve már ll évvel a végrehajtási zálogjog bekebelezése előtt nyilt meg az örökség, illetőleg ugyanaz már 11 év óta birtokában is volt a végrehajtás alá vont ingatlanoknak. Mindamellett az 1868: LIV. t.-c. módot nem nyújtván a hitelezőnek, hogy ez adósa helyett a hagyatéki eljárást megindíthassa, noha Tsch József mint egyetlen fia Tsch. szül. E. Annának kétségkívül egyedül örökölte a végrehajtás alá vont ingatlanokat, a végrehajtatónak mégis akkor az 1881: LX. t.-c. hatálybalépte előtt a végrehajtást folytatni nem lehetett. Várnia kellett tehát, mig adósának tetszik a hagyatéki eljárást megindítani s minthogy annak volt annyi esze, hogy nem kívánta önmaga alatt vágni a fát, tehát maradt a fenjelzett stádiumban az ügy egészen Tsch. Józsefnek 1882. évben történt haláláig. Igaz ugyan, hogy 1882. év május 1-je, mint az 1881 : LX. t.-c. hatálybalépte napjától kezdve kérhette volna a végrehajtató a 138. §. alapján az adós hagyatékára nézve a birói beavatkozást, de ezt egyrészt költségkímélés szempontjából, másrészt pedig azért mellőzte, mivel adós gyermekei közt 2 kiskorú lévén, a hagyatéki eljárás hivatalbóli megindításának volt helye. Kétséget nem szenved, hogyha a hagyatéki eljárás szabályosan vitetik keresztül, ki lett volna tüntetve a beszavatoló végzésben s ennek folyományakép a telekTÁRCA. Meglepetések. (Képek az életből.) — A »J o g« eredeti tárcája. — Irta : Dr. MOLNÁR JAKAB, nagykanizsai ügyvéd. I. Két nagy bűneset tartja X. város polgárait izgatottságban. A végzet mostoha betűivel, apagyilkossággal vádolt Heves János és gyermeköléssel vádolt Kaczér Anna bűnügyek végtárgyalására a fekete táblán május hó 1-ső napja kitüzetett. Mintha a bűn nem akarna adós maradni, viszonozza a gyermeken azt, a mit a gyermek az apán elkövetett. Avagy az is a végzet dolga, hogy a két egymással correspondáló bűntett egy és ugyanazon napon kerül a bíróság és nép Ítélete elé ? Főbenjáró bűnügyről lévén szó, a bíróság jó eleve gondoskodott a hivatalos védelemről, az egyik bűnösnek dr. Erős, a másiknak dr. Éles ügyvédet rendelte hivatalos védőnek. Kettős súlylyal nehezedik az ügyvédre a hivatalos védelemmel járó felelősség. Feleljen meg pro primo azon bizalomnak, melyet a biróság ügyességébe és tudományába helyez, de szólaljon meg benne a lelkiismeret azon szava, hogy az ügyet a legnagyobb óvatossággal tanulmányozza és őszinte odaadással a legkisebb részletekig vizsgálja, tán képes oly körülményeket felfedezni, melyek folytán a bűnöst, ha nem is a bűnösök sorából kitörülni, de olyannak mégis feltüntetni képes, hogy benne még egy sziporka létezik, mely az emberiség tűzhelyére helyezve, a bűnösből becsületes egyén válhatott volna. Heves János szegény szülők fia, anyja szorgalmas, gyengéd asszony, apja egy házsártos, civakodó, borban fetrengő egyén, ki szabad óráit neje kínzására felhasználja. Ily családi életben a fiúban a szánalom érzete anyja iránt, a gyűlöleté pedig atyja ellen feltámadt. Megsokalta már a kinzás látványát és egy izben, midőn atyja esti imáját furkós bottal a neje hátán végezte, a fiú a gyűlölet fékezhetlen indulatával kirántja apja kezéből a botot s méri arra a halált okozó csapást. Kaczér Anna, 18 éves leány, kit a természet akként nevelt, hogy a jó társaság az erkölcsi útra, a rosz pedig azon örvényre tereli, melynek neve bűn. Könnyelmű és könnyenhivö, csók közben tett házassági Ígéretnek hisz, nem tudva azt, avagy nem gondolva arra, hogy az Ígéret betartása az életben a legkomolyabb kötelezettséget involválja és hogy ezen az ember egész életére kiható akaratnyilvánítás csók közben ép oly múló lehet, mint a csók csattanása. Kaczér Annánál e csók meghozta a fanyar gyümölcsöt. A leányból anya lett, — de a szégyenfolt a külvilág előtt eltörlendö, megfojtja gyermekét, az anyából gyermekölő lett, a becsület helyre van állítva. Az asztala előtt ülő dr. Erős védő homlokán összehúzott redők mutatják, hogy erős argumentumok járnak agyában, néhanéha a papírra megjegyzéseket tesz, majd fel és alá járkálva következő monológot tart: Apagyilkos! Mily nagy alkalom nyilik magát, mint védőt, kitüntetni, meggyőződtetni érveinek logikai consequentiájával a bíróságot és a publikumot, hogy védence az apagyilkos a leggyengédebb ember, kiben az anyja iránti gyermeki és az igazság iránti érzet oly hatalmas, hogy egy támadó tigrist, habár az a véletlenségből lett atyja is, kész lesújtani, avagy nem csupán véletlenség és a pillanatnyi szenvedély viszketegeinek tulajdonítandó az apa és fiúi viszony ? A védelem tehát gazdag leend psychologiai mozzanatokban, avagy legyek csak jogász, támadjam meg csak jogilag a vádat, mutassam-e meg, hogy apagyilkosságról szó sem lehet, hogy erős felindulásban elkövetett bűntény az