A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 17. szám - Az ügyvédi kamarai választások előtt

Kilencedik évfolyam. 17. szám. Budapest, 1890. április 27. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart :!. -/. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások o kiadóhivatalhoz intézendŐK. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre ... (! fri — kr. fél » ... 3 » - » negyed * ... 1 » 50 > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány-nyal küldendők. TARTALOM: AZ ügyvédi kamarai választások előtt. Irta : dr. M a i s 1 i s Mór, budapesti ügyvéd. — Végrehajtásilag első helyen bekebelezett s mégis behajthatlan követelés Irta: dr. Gerhauser József, ügyvéd Kőszegen. — Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezetére. Irta: Zagyva Lajos, közjegyző Mezőtúron. - Ausztria és külföld. (Tanulmányok a német perrend köréből. Irta : dr. H e x n er Gyula, liptószent-miklósi ügyvéd.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A végrendelkezés köréből. Irta : dr. 11 e a György, ügyvéd Körösbányán.) — Sérelem. (Végrehajtási csodabogár. Irta : Laczhegyi Frigyes, kir. jarásbiró.) — Irodalom. (Nevezetesebb bűnesetek. (isszeállitja : Kossutány Géza; budapesti tszéki biró.) — Vegyesek — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. TÁRCA : Meglepetések. Irta: dr. Molnár Jakab, nagykanizsai ügyvéd. MKLLÍKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvényt, k. Kivonat a »Budapesli Közlöny«-böl. (Csődök. — l'ályázatok.) A »Jotf törvénytára« ISQO. évfolyamának tisztelt előfizetői jelen szántunkhoz mellékeire veszik a folyó éri törvények J. ivét (Q7—102. lap.) As esetleges reklamációkat kérjük S napon belül hozzánk intézni. A f. évi Törvénytárra még mindig elfogadunk előfizetéseket. A teljes évi folyam előfizetési ára 2 frt. A kiadóhivatal. Az ügyvédi kamarai választások előtt. (Nyilt levél a >Reformpárt< elnökéhez.) Irta: Dr. MAISLIS MOR, budapesti ügyvéd. Igen tisztelt Elnök ur! Kedves Collegám! Örömmel vettem tudomást azon reformmozgalomról, mely kartársaink körében megindittatott és kötelességemnek tartottam habozás nélkül hozzácsatlakozni azért, mert abban legelső jelét láttam azon törekvésnek, hogy megtörni akarjuk azon páratlan indolenciát, mely eddigelé oly bénitólag hatott közös ügyeinkre. A mozgalom irányára azonban legyen szabad néhány igénytelen észrevételt tennem. A reformpárt az ügyvédi kamara működésével nincs megelégedve, reformálni, felfrissíteni kivánja. A dolog jelentősége megérdemli, hogy kissé behatóbban foglalkozzunk vele. Mi az ügyvédi kamara és mi annak feladata ? Erre világosan felel rendtartásunk 18. §-a, mely szerint mindazon bejegyzett ügyvédek, a kik a kamara területén laknak, a kamarát képezik. Hatásköre pedig — a 19. §. szerint — kiterjed első sorban az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének megóvására, az ügyvédek jogainak megvédésére és kötelességeik teljesítésének ellenőrzésére; továbbá a szükséges reformok életbeléptetésére alkalmas javaslatok megtételére és véleményezésére. Második sorban pedig — és ezzel a szakasz végbekezdése foglalkozik — a kamara a fegyelmi hatóságot gyakorolja. Ez volt a törvény intentiója. A praxisban azonban mindez tökéletesen megváltozott. A kamara, miut ilyen, az ügyvédek öszszességét, mint együvé tartozó tömör testületet értve, nem existál. Hiányzik azon karszellem és emelkedett öntudatosság, mely p. o. a katonai tisztikarnak azon előkelő positiót biztosítja, melyet a társadalomban joggal elfoglal. A kamara választmánya pedig az Lapunk mai száma ügyvédek zömétől elszigetelve és magára hagyatva, tevékenységének oroszlánrészét azon működésnek szenteli, mely mindenesetre igen fontos, de a törvény intenciója szerint is csak másodlagos feladatát képezi. Ertem a fegyelmi bíráskodást. Ezen indolencia melynél fogva minden üdvösséget csak a választmánytól vártunk okozta nagy részben a meddőséget, az elsatnyulást és elégület, lenséget. Es miután ugy vagyok meggyőződve, hogy a közérdek, lödést csakis egy új eszmékre fektetett új rendszer segedelmévebiinók felébreszteni, azért fokozódott figyelmet kívánnék forditana választásokra. Új eszmék ! új emberek ! Ezen radicalis szavakat irta a reformpárt zászlóira Helyeslem, teljesen indokoltnak és okadatoltnak találom törekvését. Mert az ép hangoztatott nyomós enyhitö körülmény dacára, nem hiszem, hogy elfogulatlan biráló, kamaránk eddigi vezetését minden mulasztási vétségtől teljesen felmenteni hajlandó volna. Hogy is mondta egyszer a keményen sarokba szorított B 1 ü c h e r hadseregéhez : »Fiuk! ott az ellenség. Ti azt mondjátok, hogy lehetetlen vele szembeszállanunk, mert ott kétszerannyian vannak. En meg azt mondom nektek, hogy lehet, mert kell.« Megvívtak és kivívták a fényes győzelmet. A reerirainatiók meddő terére lépni nem kívánok, csupán illustrálás végett kívánok egyet-mást érinteni. Ott van p. o. a segélyalap ügye. Bevallom, mint tájékozatlan szólok a tárgyhoz,'mert hogy eddig mit főztek ez ügyben, nem tudom. De annyit tudok, hogy míg a házmesterek özvegyei- és árváiról gondoskodva van, addig az ügyvédekéiről gondoskodva nincs. És ez előttem a fődolog. Azt mondják, az ügyvédek anyagi helyzete nem alkalmas egy oly pénzalap megteremtésére, melyből az ügyvéd özvegye vagy árvája részére állásukhoz illő támogatás nyújtható volna. lírre megjegyzésem az, hogy épen azért, mert az ügyvédi viszonyok oly mostohák és nincs kilátás, hogy egyhamar jobbra változnának, elkerülhetlen szükséges a segélyalap megteremtése. De kérdem : tehát azért, mert özvegyeinket és árváinkat kalácscsal nem. tarthatjuk, azért inkább hagyjuk éhen halni ? Hol itt a logika ? Én azt hiszem, ha annak idején egy helyesen kidolgozott elaboratummal — vagy nem bánom a külföldről behozott chablonnal — a szakközönség elé léptek volna, kamaránk fennállása óta mai napig egy oly tőke-alap felszaporodott volna, mely nem egy nyomorban hátramaradt ügyvédi özvegyet legalább a megszégyenítő kolduskenyértől megmenthetett volna. Vagy ott van a csődtömeg és egyéb gondnokságok osztogatása. Hogy az az igazság és méltányosság követelmeinek meg nem felel, midőn azt tapasztaljuk, hogy egyes 15 — 18 év óta helyben gyakorló, minden irányban elegendő garanciát nyújtó, minden kifogáson kívüli ügyvédek, praxisuk egész idejük alatt egyszer sem kerestettek fel, mig mások — s közülök olyanok is, a kik hasonló jogcímekkel nem bírnak — a bíróságok bizalmával halmoztatnak, az kézzel fogható. Erre azt mondják, ezen a kamara nem segithet. En meg azt hiszem, hogy lendített volna a dolgon — és a bíróságok elismerésére is számithatott volna — ha kamaránk legalább ama lealázó kunyorálást és kéregetést rendtartásunk 68. §-ának b) pontja alapján kiirtotta volna. Vagy ott van az árverések kitűzése körüli sarcolás. Már évekkel ezelőtt felszólaltam azon nagy igazságtalanság ellen, mely a nyomorult adóson elkövettetik az által, hogy a legcsekélyebb hátralék ( iránti árverés kitűzése és kézbesítése 8—10 frt készkiadással jár. Es rámutattam, hogy ezen visszaélés ódiuma az ügyvédre esik, a kiről a tömeg azt hiszi, hogy ő az, a ki a közönséget kifosztja. A kir. tábla — újabb időben — a törvény világos szavaira hivatkozva, következetesen azt mondja, hogy ezen díj nem jár. Az elsöbiróság pedig 13 oldalra terjed.