A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 15. szám - Adalék a lutri-joghoz

A JOG. 147 három év alatt azon hely bírósága előtt perelhetők be, hol a könyvek vitetnek«. Ellenben a kereskedelmi törvény 31. §-a ettől lényegesen eltérő és ezzel alig összefüggő kérdésről intézkedik, kimondván azt, hogy : »Bejegyzett kereskedők szabályszerűen vezetett könyvei kereskedelmi ügyletekből eredő perekben rendszerint nem teljes eskü vagy más bizonyítási eszköz által kiegészíthető bizonyítékot képeznek. A könyvek ezen bizonyító ereje kereskedők ellenében a peressé vált bejegyzés keltétől számítandó tiz, nem kereskedők ellenében pedig két évi időtartamra terjed.« Egymás mellé állítva ezen két törvényszakaszt, alakilag azt találjuk, hogy azok két egészen önálló, egymástól különböző, önmagában is teljes és szerves egészet képező codificatiónak alkatrészei és már ez is kell, hogy felköltse figyelmünket arra, ha a tévedésbe estünk, vájjon a későbbi keletű kereskedelmi törvénynek a codificatiójával hatályon kívül akarta-e helyezni a törvényhozás a perrendtartás egy kivételes intézkedését; mert hiba lett volna egyenesen a törvéuyhozástól egy a par excelleuce materialis joggal foglalkozó törvényben, egy alaki törvény egyik-másik, esetleg helytelen intézkedésének derogálni. Ámha a törvényhozás a hibát elköveti, a bírónak kötelessége a törvényt alkalmazni még az esetben is, ha azt helytelennek tartja, de jelen esetben a hiba nem lett elkövetve, mert nézzük tartalmilag ezen két szakaszt. Miután a prdts. 30. §-ában az illetőség tekintetében az általános szabályt kimondja, a 31., 32. és 33. szakaszokban ezen szabályt magyarázza, a 34. stb. szakaszokban és így a kérdéses 35. §-ában is, ezen általános illetőségi szabály alul a kivételt állapítja meg. kimondván, hogy a kereskedő — tehát akár bejegyzett, akár nem bejegyzett — könyvkivonati és számlabeli követeléseit, ennyi és ennyi ideig nem köteles alperes személyes bírósága előtt perelni, hanem azon hely bírósága előtt perelheti, hol a könyvek vitetnek. Ezzel minden kereskedőnek meg van adva a jog, hogy az esetben, ha azon biróság, melynek területén könyvei vitetnek, hatáskör tekintetében eljárhat az ügyben, könyvkivonati és számlabeli követeléseit ott érvényesítheti és Dem kell alperest ennek személyes bírósága előtt felkeresnie, még azt sem kívánván meg, a mi nagyon természetes, legalább a másfél esztendő tekintetében nem, hogy valódi legyen a számla, vagy könyvkivonat, hogy az a könyvnek hü kivonata legyen, vagy akár, hogy a könyvben be legyen vezetve stb., csak egyedül azt, hogy a követelés könyvkivonati, vagy számlabeli, azaz olyan legyen, melyet a könyvbe be szokás (bejegyzett kereskedőnél be kell) vezetni és a megfelelő időben legyen érvényesítve. Ezzel szemben a kereskedelmi törvény 31. §-a ugyan szintén privilégiumot ad a kereskedőknek, de már csak a bejegyzett kereskedőknek és ez az egyik különbség. A második különbség a tárgyban van, míg amott minden kereskedő részére, mint felperes részére, a rendes birói illetőség aluli kivételes intézkedés a tárgy, addig itt a bejegyzett kereskedők szabályszerűenvezetettkönyveinek bizonyító erejéről van szó, amott legalább a másfél év tekintetében, a könyvek bizonyító ereje szóba sem jön, itt pedig ez és csakis ez a kérdéses. A kereskedelmi törvény 25. §-a szerint minden kereskedő köteles ugyan könyveket vezetni, de azok mással szemben csak ugy birnak bizonyító erővel, ha bejegyzett kereskedő által és ha szabályszerűen vezettetnek. A könyvek szabályszerűen való vezetése implicite benfoglaltatik a prdts. 35. §-ában is és alighanem ez okozta a tévedést »és ha a könyv, vagy számviteli kivonat törvényesen meghitele sittetett, három év alatt stb.«, mert a hitelesítési záradékba be kell venni, hogy a számla vagy könyvkivonat a szabályszerűen vezetett könyv hű kivonata, egy és fél év után egész három évig, tehát csak szabályszerűen vezetett könyvből kiirt számla vagy könyvkivonat alapján perelhet, de még mindig akár a bejegyzett, akár a nem bejegyzett kereskedő. Ezen intézkedés, bár perjogi tekintetben alig indokolható, mégis bent lévén a törvényben, előforduló esetben alkalmazandó. A harmadik különbség az időben van és pedig ugy az idő kezdőpontja, mint tartama tekintetében; a per megindítása a számla, vagy könyvkivonati követelés létrejöttétől számított másfél, illetőleg három év alatt eszközölhető csupán azon hely bírósága előtt, hol a könyvek vitetnek, mig a bejegyzett kereskedők szabályszerűen vezetett könyveinek bizonyító ereje a peressé vált bejegyzés keltétől számítandó, kereskedők ellenében 10, nem kereskedők ellenében pedig két évi időtartamra terjed. A negyedik különbség végre abban áll, hogy mig amott a prdts. csak felperesnek ad privilégiumot, addig a keresk. törvény 31. §-a ugy felperes, mint alperes könyveire vonatkozik és így megeshetik, hogy nem bejegyzett kereskedő számla alapján bejegyzett kereskedőt perel, a számla alapján a nem bejegyzett kereskedő személyes bírósága fog ítélhetni a kérdésben, a mely számla az érdemben mit sem bizonyít és az alperes bejegyzett kereskedő könyvkivonata fog részbizonyitékul szolgálni a per eldöntésénél. Ezen példa eléggé illustrálja a két törvényszakasz egymáshozi viszonyát, kitűnvén belőle, hogy a két törvényszakasz egymás mellett milyen szépen megfér és nincs ok és nem is lehet egyiket a másikkal helyettesíteni. Minden okok arra kényszerítenek, hogy a kir. ítélő tábla váltótanácsának fenthivatkozott határozatát helytelennek kell tartanom és csak azon csodálatomnak adok kifejezést, hogy az annyi szakemberből álló váltótanács már több izben hozhatott, az első bíróságok helyes és indokolt álláspontja mellett, ily törvényellenes határozatot, pedig az első bíróságoknak consequenter tanúsított eljárása felkölthette volna a figyelmét arra, hogy ezen kérdés alaposabb vizsgálat tárgyává tétessék. Nyilt kérdések és feleletek. 1. Adalék a lutri-joghoz. (Felelet.) A »Jog« 10. számában dr. J. Gy. kőrösbányai kartárs ur a következő kérdést veti fel: B. helységben K. tett a brunni húzásra. A gyűjtő a tétcsomagot expediálta Brünnbe. Brünnből a lottóhivatal visszaküldte azt azzal, hogy későn érkezett. Forgalmi akadály a Maros áradása volt. K. ternót csinált. Kérdés, van-e joga K-nak perrel fellépni az osztrák kincstár ellen? Nem ismerem a tényállást, de így, a mint a kérdésben szövegezve van, rektifikációt kíván az. A Maros vize ad jogot ehhez. A Maros a székely helységekből eredvén, addig, mig Szeged alatt a Tiszába szakad, csak magyar területet érint. Áradása tehát csak marosmenti forgalmat gátolhat. B. helység ennélfogva Magyarországon van. Magyarországból egy lottógyüjtő sem küld lottótéteket Brünnbe. Brünnbe tehát későn nem érkezett, nem érkezhetett a lottócsomag és az osztrák kir. kincstárnak semmi köze a dologhoz. Magyarország önálló lottóterület. A magyarországi tétekkel csak a magyar kir. kincstár nyerészkedik. Magyarország és Ausztria viceversa belevonják üzletük körébe az egyik-másiknál rendszeresitett lottóhuzáaokat, de saját risikóra és a fennálló szabályok szerint saját számlára bonyolítják le a nyeremény vagy veszteség ügyét. Tudnunk kell továbbá, hogy a magyar kir. kincstárnak 3 lottó-vállalata, azaz három lottótelepe van, mindenik külön pénztárral. Lottóhivatal van: 1. Budapesten (egyszersmind igazgatóság), 2. Temesvártt, 3. N.-Szebenben. Ezen 3 lottókerület ismét önálló, vagyis az ezen egyes kerületekben eszközölt tétekkel csakis az illető lottópénztár lesz érdekelve. Ezen 3 lottóhivatal kölcsönösen játszik az egymás húzásaival, valamint az osztrák lottó húzásaival. így tehát Temesvártt, illetve ennek kerületében lehet tenni a budapesti, bécsi, brünui stbi húzásra, de a tétek soha sem küldetnek Budapestre, vagy máshová. Visszatérve a Maroshoz, kiderül, hogy B. helység vagy a temesvári, vagy a n.-szebeni lottóhivatal területén fekszik. A Maros vize csak ezen két területet érinti. Tehát ama kérdésbeli lottócsomag Temesvárra vagy N -Szebenbe érkezett későn. A magyar lottó önállóságánál fogva tehát a kérdés az : lehet-e a magyar kir. kincstár ellen perrel fellépni? Felelet: Nem lehet. í. A lottó állami jövedék. A kir. bíróságok hatáskör hiánya miatt nem járhatnak ily ügyekben el. Minden lépés, panasz, követelés és jogorvoslat csak pénzügyi közigazgatási úton dönthető el. Rosszul van, de igy van. De ha így nem lenne, akkor sem léphetni az adott esetben perrel fel, mert: 2. a lottójáték kétoldalú szerződésen létesül. A lottógyüjtődébe számokat feltevő egyén az egyik fél, a másik fél a királyi kincstár. Midőn a magánfél a gyűjtődében felteszi pénzét a lutrira,