A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 15. szám - Könyvkivonati és számlakövetelések illetékessége

146 R. JOG. Hozassék polgári törvénykönyv s büntető perrendtartás. Utaltassanak mindazon ügyek a járásbírósághoz, a melyek már az 1868. évi L1V. t.-c. szellemében is a járásbírósághoz tartoznak. Nevezetesen az összes hagyatéki s tkvi ügyek. Mert hiszen minő logicus értelme van annak, hogy a vidéki járásbíróság területén levő, esetleg milliókra rugó hagyatékot vagy tkvi ügyet a járásbíróság intézi el; a városban levő ingatlan vagy hagyatéki hitvány lOO frtos ügyet pedig a törvényszék. Azt hiszem, hogy ezek oly kellékek, melyek nélkül bármely törvénykezési reform mellett is lehetőleg jó igazságszolgáltatást képzelni nem lehet. Épen ugy, mint nem képes a leggenialisabb iparos sem kitűnő munkát készíteni hozzávaló eszközök hijjával. Es sohasem fogja az iparos tevékenységét fejleszteni az, ha munkája rosszul fizettetik, csakis akkor, ha jobb munkája után jobb díjazásban részesül. Ezek után, vagy esetleg egyidejűleg, a mennyiben a közvetlenség s szóbeliség elvét elvben elfogadjuk, a mint azt magam is vallom; első sorban be lehetne hozni a szóbeli eljárást a kir. törvényszékekhez utalt polgári perekben. Ezen perekben a felebbezés ugy, mint a járásbíróságnál letárgyalt ügyekben, a kir. táblához menne s egyelőre ott hasonmódon biráltatnék felül, mint a jelenlegi sommás perek. Ez által a kir. törvényszékek begyakorolhatnák magukat a szóbeliségben s igy igen kitűnő bíráskodást gyakorolhatnának később, akár mint felsőbb birák a járásbirói ügyekben — mit részemről sohasem hoznék be — akár pedig a kir. táblánál. Később egy pár év múlva behozható lenne a szóbeliség és közvetlenség a kir. táblánál is. Sokkal egyszerűbb és biztosabbnak tartom a judicaturát akkor, ha csak egy másodfokú bíróság van, t. i. a kir. tábla; mintha egyik ügyben a kir. törvényszék vagy annak felebbezési tanácsa, másik ügyben a kir. tábla bíráskodik, mint másodfokú bíróság. Mert hiszen végre is mindegy, akár nevezzük azt a birót vagy bíróságot, mely másodfokban eljár, törvényszéknek vagy kir. táblának, a vége csak az, hogy felülvizsgál. Hogy mi nyereség van abban, hogy a másodfokban eljáró birót törvényszéki bírónak nevezzük, illetve törvényszéknek s nem táblának, nem értem. Csak azért, mert a tábla nem győzi a felülbírálást. Ezen egyszerűbb módon lehet segíteni, meg kell nagyítani annak számát ugy a bírákban, mint a táblák számában. Már ha választanom kell abban, hogy ki birálja felül ügyemet, akkor inkább helyesebbnek tartom azt, ha egy oly biróság, melynek tagjai már egy jó ideig alsófokon bíráskodtak, mint olyan, melynek tagjai jegyzőkből lettek. De meg azon intézkedés, hogy ezentúl nem a tábla, hanem a törvényszék fog egy ügyben felülbiráskodni, nem egyéb, mint munka áttolás. Már pedig ha a munkát a tábla válláról leveszszük s a törvényszékére rakjuk, akkor a tábláé könnyebbedni fog; de a törvényszék nem fogja győzni s majd oda kellenek kisegítő birák. Még most is hangzanak fülemben azon csábító hangok, melyeket annak idejében, már t. i. a bírói szervezés előtt hangoztattak, mikor a megyei s városi törvényszékek eltöröltettek; a szegény emberek forintja épen olyarj becses, mint a gazdag embernek 1,000 forintja. Miért menjen tehát a forintos per lelebbezésképen a törvényszékhez, az 1,000 forintos pedig a táblához. Akkor győzött ezen igazság; a törvényszék megszűnt másodfokú biróság lenni. így volt csaknem 20 évig. S ezen idő alatt un'g egyetlen embert, sem ügyvédet nem hallottam panaszkodni a miatt, hogy sommás pere a tábla, nem pedig a törvényszék által biráltatik el. S ime haladás helyett ismét oda akarnak visszamenni, a hol azelőtt 20 évvel voltunk s mert Németországban vagy más országban igy van. Csakis akkor, ha elfogadjuk, hogy mint eddig a felebbezési fórum a járásbirásbirósági ügyekben a kir. tábla marad s talán még a rendes perekben is a szóbeliség s közvetlenség hozatnék be, van jogosultsága a kir. tábla decentralisátiójának. Mert hogy ekkor egy tábla céljának meg nem felelhet, azt, ugy hiszem, senki sem tagadja. S akkor már most legközelebb igenis lehet és kell a kir. táblát decentralisálni. S akkor inkább egygyel több, mint kevesebb. De hogy a sommás ügyekben ugy az első, mint a másodfokon behozassék a szóbeliség, a rendes perekben pedig mindkét fórumon megmaradjon az Írásbeli eljárás, az legalább is nem következetesség. De mért osztatnék a másodfokú bíráskodás 62 törvényszék között el, mikor most egy másodfokú mellett is előfordulnak divergáló határozatok. Csak akkor lehet tiszta, egységes, haladó igazságszolgáltatást elérni, ha minden másodfokú felebbvitel a kir. táblához s minden harmadfokú felebbvitel az ugyanegy legfelsőbb testülethez a Curiához jut. Könyvkivonati és számlakövetelések illetékessége. Irta: dr. (Jl'TMAN JAKAB ügyvéd M.-Szigeten. »A b u d a p e s t i VII. ker. kir. járásbíróság: Alperes kifogásának hely adatik s a biróság illetősége leszállittatván, felperes keresetével e helyütt elutasittatik, mert felperes keresetét az A) '/• a. számlára alapította, melynek tanúsága szerint az utolsó bejegyzés 1886. augusztus 4-én történt. Miután a perdts. 35. §-a értelmében könyvkivonati és számlakövetelések, melyek, mint a jelen esetben, hitelesítve nincsenek, csak l'/2 év alatt perelhetők azon hely bírósága előtt, hol a könyvek vezettetnek, már pedig a becsatolt nem hitelesített könyvkivonat szerint az utolsó bejegyzés óta több mint 3 év telt el a kereset beadása előtt, ennélfogva, tekintve, hogy alperes ezen biróság előtt más alapon nem volt perelhető, az illetőség meg nem állapitható. Felperesnek a könyvek bizonyító erejére alapított védkezése figyelembe nem jöhet, mert a K. T. a prdts. 35. §-át hatályon kivül nem helyezte. (1889. szeptember 2., 17,441. sz.) A budapesti kir. i t é 1 ő t á b 1 a : A kir. itélő tábla az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, az eljáró bíróságot jelen per elbírálására helyileg illetékesnek kimondja és ehhez képest az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: Felperes keresetét könyvkivonatra alapította és nem tagadta, hogy ugy ő, mint alperes — és pedig utóbbi be jegyzett — kereskedők. Bejegyzett kereskedő könyvkivonati követelését azon időtartamon belül, meddig a könyvek bizonyító ereje terjed, a polg. tvk. prdts. 35. §-ának 2-ik bekezdése értelmében, annak a helynek bírósága előtt perelheti, hol könyveit vezeti. Ez az időtartam azonban nem az idézett törvényszakasz, hanem a később életbelépett K. T. 31. §-a szerint határozandó meg, mely szerint a kereskedői könyvek bizonyító ereje kereskedő ellenében a perré vált bejegyzés keltétől számított 10 évig terjed. Minthogy pedig az A) a. könyvkivonatban foglalt bejegyzések 10 éven belül keletkeztek, minthogy felperes könyveit Budapesten vezeti, minthogy az eljáró biróság Budapesten székel és ugyanott bir helyi hatáskörrel, minthogy végül alperesnek az a kifogása, hogy felperesnek kereskedői telepe nem a VII. kerületben feksx.ik, figyelembe nem jöhet, mert a polg. trdts. fennidézett szakasza csak a helybiróságokról és nem egyúttal ugyanazon hely különböző kerületeiben létező bíróságairól intézkedik ; felperes keresetét az eljáró biróság előtt helyesen tette folyamatba s ennélfogva a helyi illetékesség ellen tett kifogást el kellett vetni. Az alaptalan tárgyalás kifogása, valamint az eredményre vezetett felfolyamodás költségeiben alperes, mint az illetékesség kérdésében vesztes, a polg. rdts. 251. §-a alapján volt marasztalandó. (1889. október 7. 6.819. sz.)« Eddig a jogeset, mely a »Jogi Szemle« 1889. évi november 26-iki számában közölve lett, melyhez a »Jogi Szemle« szerkesztősége a következő cominentárt tartotta szükségesnek hozzá tenni: »Ez a kir. itélő tábla váltótanácsának évek óta követett, igen helyes gyakorlata. Annál csodálatosabb, hogy az első bíróságok nem alkalmazzák a gyakorlatot és nem akarják belátni, hogy a kereskedelmi törvény mint későbbi alkotás, derogál az 1868 : XIV. t.-cikk 35. §-ában foglalt intézkedésnek, még ha a K. T. szószerint nem is mondja meg, egyszerűen azért, mert általános jogelv, hogy az ugyanazon intézményről később hozott törvény hatályon kivül helyezi a korábban alkotott törvény rendelkezéseit.« Nincs ugyan tudomásom arról, hogy a kir. Ítélőtábla váltótanácsa már többször is kimondotta volna a fentebbi végzésében decretált elvet, de ha tette, mindannyiszor helytelenül tette és legyen szabad e helyen a fenti elv alaptalanságát és tarthatatlanságát a törvényből kimutatnom. E célból állítsuk egymás mellé a kérdéses két törvényszakaszt. A prdts. 35. §-a a birói illetőségről intézkedvén, annak 2-ik bekezdésében kimondja, hogy: »könyvkivonati és számlakövetelések egy és fél év alatt és ha a könyv, vagy számviteli kivonat törvényesen meghitelcsittetett,