A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 15. szám - Felebbvitel a sommás eljárásban

A JOG. 145 Ily országban nem lehet haszonnélküli az intő eljárás, mert megkapván az adós itt a megintést, figyelmeztetik, hogy fizessen, mert különben perbe kerül s ez által az ő eddig jogtalanul elvezett hasznát elemésztő, sőt talán felül is muló perköltségbe keveri magát. Meggondolja a dolgot s fizet. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezen intő eljárásnak még ott is csak kisebb követeléseknél lehet helye. Mert hiszen nagyobb összegeknél az élvezett haszon nagyobb lévén, mint a felmerülendő költség, az integetésekre az illető nem is hederít, hanem húzza az ügyet, a mig lehet. Igen bölcsen belátta ezt az osztrák intő eljárás, mert ebben meg van mondva, hogy az intő eljárással csak 200 frtig terjedhető követelés behajtásánál lehet élni. (Gesetz vom 27. April 1873 1. %.)'. Nálunk azonban, tapasztalásból tudjuk, miképen valaki vagy azért perel, mert fizetni nem tud, vagy pedig fizetni nem akar. Az ilyen adós pedig a megintést semmibe sem fogja venni. Mielőtt az intő eljárást életbeléptetnénk, célszerű lenne arról gondoskodni, hogy a fenálló törvényeink megtartassanak s illetve arról gondoskodni, hogy megtartathassanak. Ugyanis : Az 1868. évi 1,1 V. t.-c. 116. §-a azt rendeli, hogy a sommás eljárásban a megjelenési határidő akkép tűzendő ki, hogy az idéző végzés valószínű vétele és a megjelenés között maradjon annyi idő, a mennyi a megjelenésre szükséges s igy a helyben 3, ugyanazon törvényhatóság területén 8, más törvényhatóság területén 15 stb. napnál többre nem terjedhet. Hol lesz azonban megtartva ? — nagyon kevés helyen. Ha azonban az megtartható lenne s ha a bíróság helyben 3—6 napi határidőt szabhatna a tárgyalásra a kereset beadásától számítva, vájjon mi szükség lenne akkor az intő eljárásra ? Ugy vélem, semmi. Mert a mig a fél az intő eljárás elintézése, kézbesítése s a kézbesitéstől számított napokat is beleértve, legalább is egy hónapot okvetlen fog kapni a fizetésre, addig a jelenlegi perrendtartás megtarthatása mellett 1 hónap alatt a hitelező már Ítéletet is nyerne. Azt lehetne ennek ellene vetni : ámde akkor az alperesnek már kétszeres költség okoztatott, az intő eljárással pedig ez kikerültetik. A dolog azonban nem igy áll, mert hiszen, ha az alperes űzetni akar, teljesen fölösleges neki a tárgyalást bevárnia, hanem fizethet a tárgyalás előtt; ekkor pedig nem lesz a költség oly tetemes. Ha pedig fizetni nem tud, vagy nem akar az alperes, ugy nemcsak az intő eljáiás költségeit kell neki megfizetni — mely bizonyára nem oly csekély lesz, mint hírlik — hanem a perköltségeket is. De egyébként azon, hogy az alperes az intő eljárás behozatala nélkül is mindazon előnyökben részesüljön, a melyek attól váratnak, az által is el lehet érni, ha egy 2 , 3. § ból álló törvényben kimondatnék az, hogy a sommás s a megjelölendő rendes ügyekben is a keresetre hozandó idéző végzésben megállapítandó azon költség, a melyet az alperes fizetni tartozik azon esetre, ha a felperes követelését a tárgyalás előtt befizeti. Ezzel legalább az lenne megnyerve, hogy a mennyiben alperes a tárgyalási határnapig, mely rendes perben 15 napra lenne kitűzendő, nem kellene még keresetet beadni, hanem az ügy tárgyalás alá vétetnék s ezzel mind felperes, mind az alperes érdeke teljesen megvédetnék. Csodálkozom azon, hogy a javaslat az összes járásbíróságok hatáskörét még jobban ki akarja terjeszteni, de sőt még a birtokbirósági s örökösödési ügyekben is, a mely első fórumról az mondatott egy cikkben, hogy »az egyik javulás, mit remélhetünk az, hogy a járásbirósági ügyek jobb igazságszolgáltatásban fognak részesülni, mint eddig.« Ha ilyen vélemény uralkodik a járásbirói igazságszolgáltatásról, akkor bizony nem hogy felemelni a járásbíróságnak illetékességét, hanem inkább leszállítani kellene. Vagy talán azzal fogna javulni a járásbirói igazságszolgáltatás, ha annak felebbezési fóruma a törvényszék lesz, melyről a tervezet készítője azt állítja, hogy nem áll oly színvonalon, mint Német- s Franciaországban ? Hiszen most egy magasabb színvonalon álló másodbiróság felügyelete alatt vannak, a kir. táblai alatt és mégis csak ilyenek. Mert hiszen bárminő véleménynyel legyünk is a kir. tábla színvonala felől, azért mégis feltétlenül el kell ismernünk azt, hogy az magasabb képzettségű egyénekből van Összeállítva, mint a törvényszékek, mert hiszen a törvényszékektől kerülnek fel oda az egyének és igy legalább gyakorlatilag jobban képzetteknek kell lenni. Ezentúl tehát kisebb niveaun álló egyénekkel érhetnénk el nagyobb felügyeletet, ez nem lehet. Vagy az által éretnék el a nagyobb színvonalra emelés, hogy a járásbíróság által letárgyalt ügyek a törvényszék előtt újból letárgyaltainak. Az alig képzelhstő, még pedig azért, mert nem hiszem egy járásbirósági bíróról sem azt, hogy a törvényszéktől való félelmében jobban fogja az ügyeket letárgyalni, mint most. De meg a kir. törvényszékek sem lesznek azon helyzetben, hogy a járásbíróságoktól a mostani működésükön felül még felérkezendő sok ezer ügyet alaposan újból tárgyalhassák. Erre legfölebb csak akkor lennének képesek, ha számuk sikeresen megszaporittatnék, mi az államnak nagy költségébe kerül. Az okozott költségeknék dacára semmivel sem lesz nagyobb az igazságszolgáltatás nyeresége. Igen gyakran fog előfordulni eset arra, hogy a felek okulva az elsőforumnál való tárgyalás eredményéből, sok dolgot másként fognak előadni, mint azt az elsőbiróságnál tették, a mi a törvényszékeknek sok munkát fog okozni. Ha még mostan a törvényszéki ítéletek ellen a jogkérdésben felebbezni mindig meg lesz engedve, akkor a Curiának annyi dolga lesz, hogy azt meggyőzni nem fogja. De másrészt akkor mi szükség lesz a több kir. táblára; legfölebb a kir. törvényszékek által letárgyalt s a javaslat szerint oda utalt sommás ügyekben. Már pedig, ha a kir. táblától elvitetnek a járásbirósági több ezerre menő ügyek, akkor a kir. tábla teendője annyira le fog apadni, hogy teljesen feleslegessé válik az annyira küszöbön álló decentralisatio. De arra a javaslatnak életbeléptetése után épenséggel szükség nem lesz. Véleményem szerint sem a járásbíróságok, sem a törvényszékek, sem pedig a kir. tábla színvonalát emelni nem szükséges. Ertem alatta az emberekét, a melyből állanak. Ha van valami kívánni való az egyik vagy a másiknál, ugy az nem az egyéni Ívben, hanem a helyzetben keresendő, a melybe azok állítva vannak. Állítsuk ugyanazon bírákat más körülmények közé, bocsássunk más eszközöket rendelkezésükre, akkor, de csakis akkor beszélhetünk arról, hogy szükséges-e az eljárás reformálása. Bizonyára fog a magyar is azon, ha nem magasabb színvonalon állani, mint a francia vagy német s alig lesz oly kívánatos a reformálás. Akkor, de csak akkor beszélhetünk purificatióról, addig ezt a szót joggal még csak fel sem említhetjük. Mert mondják ugyan, hogy nem áll oly niveaun a magyar törvényszék s kir. tábla, mint a francia vagy német, de egy szóval sem emiitik, hogy hány ügydarabot kell Francia- vagy Németországban egy felsőbb bírónak egy-egy év alatt elintézni s hányat egy magyar bírónak ? Nem emiitik azt sem, hogy minő fizetést húz egy francia vagy német alsó- vagy felsőfokú bíró. Nem emiitik, hogy ugy Francia-, mint Németországban van polgári törvénykönyv. Nálunk pedig nincsen. Van büntető eljárási törvény, nálunk nincsen. Lehet-e ennyi hiányok s a jó igazságszolgáltatás ennyi eszközének nélkülözése mellett a mostaninál jobbat kívánni? Nem hiszem. Elfeledik a javaslatot óhajtók megemliteni azt is, hogy a magyar igazságszolgáltatás csak 1872-ben kezdett létezni, addig, mint mondják, ázsiai állapot volt. Nem mondom ezzel azt, hogy tehát ne tegyünk semmit, hanem msradjon minden ugy, a mint van. Epen nem, hanem azt, hogy ne kapkodjunk minden után, a mi más országban van; hanem inkább vizsgáljuk azt s nézzünk szemébe annak, a mi jogos panaszra okot szolgáltat. Ha azt tudjuk, ne térjünk ki előle s ne tulajdonítsunk mindent a bíráknak s ne változtassunk minden pillanatban a rendszeren, főleg ne foltozzuk minduntalan. Mert jobb egy ismert mindenében beleélt rendszer, melynek hiányain végre is a gyakorlati alkalmazás segít, mint az ismeretlen, gyakorlatilag ki nem próbált. S ne legyünk meggyőződve arról, hogy a mi Német- vagy Franciaországban jó, nálunk is jónak kell lenni. Tegyük mindenekelőtt á jelenlegi perrend mellett az igazságügyi szolgáltatást olyan jóvá, a minő csak lehet. Ugyanis: A kir. táblánál a hátralék elegendő számú bírák behívásával legfölebb egy év leforgása alatt teljesen megszüntetendő. A bírák fizetése oly mérvben felemelendő, hogy azok állásuknak megfelelően élhessenek s legalább az égető gondoktól mentve legyenek.