A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 15. szám - Igazságügyminiszterünk és az ügyvédi kar

Kilencedik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1890. április 13. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart S. sz. Kiadóhivatal: v. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok visszanem adatnak Megrendelések, felszólalások .1 kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HEIMF U Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MOH. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre 6 írt — kr. fél » 3 » — » negyed > 1 » 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal kül dendők. TARTALOM : Igazságügyminiszterünk és az ügyvédi kar. Irta : dr. Keleti Ferenc, ügyvéd Szolnokon. — Felebbvitel a sommás eljárásban. Irta : Gazdy .Béla, kir. járásbiró Székesfehérvárott. — Könyvkivonati és számlakövetelések illetékessége. Irta : dr. G u t m n n Jakab, ügyvéd M.-Szigeten. — Nyilt kérdések és feleletek. (I. Adalék a lutri-joghoz. Irta: R e j ő d József, gyula-febérvári ügyvéd. — II. A köztisztviselői minősítési törvényből. Irta : A 1 i q u i s.) — Sérelem. (I. A marosvásárhelyi kir. Ítélő tábla ellentétes határozata. Irta : E g y b.-h unyadi ügyvéd. — II. Egy unicum a magyar igazságszolgáltatásban.) — Vegyesek — Curiai és táblai értesítések. Hirdetés. MKLL&KLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Április hó 1-től új előfizetést nyitottunk lapunkra. Tisztelettel kérjük azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük mult végével lejárt, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb meerliosszabbitani. Lapunk előfizetési ára j Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Félévre 3 írt Egész évre 6 frt. A „Jog" kiadóhivatala. Budapest, V. ker. Rudolf-rakpart 8. sz. A »,Tog törvénytára« i8go. évfolyamának tisztelt előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a folyó évi törvények J. és 4. ivét (33—Ö4. lap.) As esetleges reklamációkat kérjük S napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Igazságügyminiszterünk és az ügyvédi kar. Irta: dr. KELETI FERENC, ügyvéd Szolnokon. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter a képviselőházban az igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával tartott nagyszabású programmbeszédében az ügyvédekről is megemlékezett, még pedig oly. az ügyvédi karra nézve buzdító, az ügyvédség valódi jelentőségét és értékét teljesen elismerő nyilatkozatban, a milyen miniszter részéről már hosszú idő óta fel nem hangzott. Ertem beszédének ama részeit, melyekben a szóbeli eljárás egyik előnyének állítja, hogy »az által elérhető lesz az ügyvédi karnak az az állása, hogy valóban összmŰKÖdö közeg a bíróval, kölcsönös kőzelébbhozatala az ügyvédnek és bírónak, biztosítása annak, hogy a valódi erő és érdem az ügyvédi karban kiderüljön és elérhető lesz még egy másik is, tudniillik a viszonynak az ügyvéd és biró közt olyanná tétele, a minő a kettőnek összműködése érdekében kívánatos, tudniillik ugyanazon művön munkálkodó két tényezőnek fogják érezni magokat és akkor természetes lesz az, hogy egyes törekvő fiatal ügyvédek az alsóbb fokozatokra, az ügyvédi karnak pedig megpróbált kitűnőségei a magasabb bírói állásokba átvétessenek^. Nem tudom, hogy mindenkire azon benyomást gyakorolta e néhány oda vetett szó, de én azokban kapcsolatban a programmbeszédben kifejtett többi eszmékkel és reformtervekkel, az ügyvédi kar boldogabb aerájának előhírnökét, zálogát és biztositékát láttam; sőt elvártam, hogy az ügyvédi kar eme megváltó szavakat visszhang nélkül nem fogja hagyni, hanem a minisztert, a ki palám et publice ily szavakat hirdet és azoknak megvalósítását ígéri, üdvözletével a kijelölt úton való tovább haladásra buzdítani fogja. Vártam ezt annál inkább, mert a mi viszonyaink közt már pusztán a miniszteri nyilatkozatnak is nagy fontosság tulajdonítandó. Az ügyvédi állásnak és hivatásnak valódi értéke szerinti becsülésére ugyanis a fölülről adott példa irányadó. Csak ily példaadás után lesz elérhető, hogy a legfőbb hatóságokat a legalsóbbakig az a tudat és meggyőződés hassa át, hogy az ügyvédi kar, mint a nemzet egyes tagjainak jog dolgábani képviselője, az igazságszolgáltatásnak a bírói karral egyenrangú tényezője, hogy az a joguralomnak az államban való megvalósítására nélkülözhetlen tényező és annál nélkülözhetlenebb és fontosabb, minél inkább kívánjuk tökéletesíteni jogrendszerünket, minél inkább közeledünk a jogállamhoz, a jog uralmát a közigazgatásban is akarjuk megvalósítani és a jogállam intézményeit és biztosítékait létesíteni. Hogy az ügyvédi kar az igazságügyminiszter beszédében nyilvánult helyes felfogás és jóindulat dacára még tartózkodó állást foglal el, annak tulajdonítom, hogy be akarja várni a miniszter tetteit. Tudni, látni kívánja, hogy miképen fogja a miniszter jó szándékait megvalósítani; mert habár a szavaknak is bizonyos körülmények közt nagy fontosságot tulajdoníthatunk, de teljes értékük csak akkor van, ha a tettek által igazoltatnak. A jó eszmék kétségtelenül magokban véve is sokat érnek, de még sokkal többet, ha jól megvalósíttatnak. Hiszen eddig is történt szórványosan, hogy egyes törekvő) fiatal ügyvédek az alsóbb fokozatokra, az ügyvédi karnak kipróbáít kitűnőségei pedig a magasabb bírói állásokra neveztettek ki; de az ily kinevezések száma oly csekély volt, hogy azok sem az ügyvédi, sem a bírói karra érezhető befolyással nem voltak. Pedig mindkét karra nézve az igazságszolgáltatás érdekében kívánatos kedvező hatással csak akkor fognak birni, ha ily kinevezések jelentékenyebb számmal fognak történni ; ha a bírói kinevezések bizonyos hányada állandóan az ügyvédi karból fog eszközöltetni és ha, a hol a kinevezésnél a szolgálati idő jön tekintetbe, az önálló gyakorlati ügyvédkedés ideje ugy fog tekintetni, mintha épp annyi időt az ügyvéd államszolgálatban töltött volna. Hogy a miniszter figyelme a netalán pályázó ügyvédekre is felhivassék, célszerű volna már a candidáló bizottságok összeállításánál az által gondoskodni, hogy minden candidáló bizottságban az ügyvédi kar is képviselve legyen egy tagja által. Mert eddig a candidáló bizottság csupán bírói tagokból állván, a testületi szellem már magával hozza és a tapasztalat is mutatja, hogy eme bizottság többnyire csakis már szolgálatban levő bírákat, vagy bírósági hivatalnokokat hoz javaslatba. Ha a pályázók közt ügyvédek, vagy más gyakorlati jogászok vannak, kik akár elméleti, akár gyakorlati képzettségöket tekintve túl-