A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 14. szám - Illetéki mizériák

140 A JOG. Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési jogból. (Felelet.) I. E becses lap 12-ik számában a fenti cím alatt közzétett kérdésre következőleg felelek. — Az adott esetben : 1. Az életben levő apa köteles részt nincs jogosítva követelni, — és 2. Végrendelet hiányában az örökhagyó hagyatékát egészben annak életben levő testvére örökli. Mert a szülő, mint egyenes felmenő, leszármazó jogmód hiányában, gyermeke után (ha ez végrendeletileg másként intézkedik), az ö hagyatékának csak azon részéből követelhet töivényes osztályrészt, mely tőle vagy az ő ágáról szállott az elhalt gyermekre. A közlött tényállás szerint a végrendelet hátrahagyásával elhalt gyermek hagyatékát csupán anyáról örökölt részben szerzeményi és részben ági vagyon képezi. Talán a vagyon jogi természetének eme rész szerint való különbözősége szolgált a kérdés föltételének indító okául ? Nekem azonban nézetem az, hogy a vagyon eredetének eme különbözősége nem ád jogcímet az atyának köteles rész követelhetésére és pedig az orsz. bír. ért. 10. §-ánál fogva ; mert a szülők egyike vagy másika csak azon érték erejéig hivatott a/, öröklésre gyermeke után, mely vagyonérték az illető szülőről szállott az örökhagyó gyermekre. Ezen esetben azonban a vagyon, a miről az elhalt gyermek végrendelkezett, még szerzeményi részében sem az atyáról szállott a végrendelkezőre. Ha tehát a végrendelet érvényes, nem lévén törvényes osztályrészre jogosult életben levő szülő: az orsz. bir. ért. 7. §-a alapján az egész vagyont a végrendeletileg kedvezményezett férj örökli. Ha pedig nem lenne érvényes végrendelet, ugy a fenébb kifejtettek, valamint az orsz. bir. ért. 11. §-a szerint az egész vagyont az örökhagyó testvére, mint az anyát (kiről a vagyon ereclett) helyettesítő leszármazó jogutód örökli. Jakab Géza, budapesti kir. kiijegyi'ó-helyettcs. II. E folyóirat mult számában azt a kérdést vetette fel W e i s zm a n Ignác ügyvéd úr, hogy »van-e az apának, mint anyáról származott vagyonhoz, köteles rész iránti igénye«, továbbá, hogy az örökölt vagyon hátrahagyásával elhalt örökhagyó után végrendelet nem létében, ki örökölte volna a vagyont, mikor az örökhagyóval egyenjogú kiskorú örökös is életben van ? Mindez miért ?« Kétséget sem szenvedhet, hogy az első kérdésre más feleletet nem is adhatni, mint azt, hogy az apának a fidhozott esetben nincs jogosultsága köteles részre, mert az országbírói értekezlet szerint a szülőknek csak »a tőlük vagy águkról« háromlott vagyonban lehet köteles részük. Ha pedig a kérdéses örökhagyó végrendeletet nem tett volna, úgy hagyatékában, mely ági vagyont képez, kiskorú testvére lett volna öröklésre hivatva törvényes oldalági öröklés jogcímén. A felhozott esetben örökhagyó szabadon végrendelkezhetett a törvény szerint s igy férje a végrendelet alapján kizárólagos örökösévé lett nejének. Dr. RohrbacJicr Miklós, Budapesten. Sérele m. * Illetéki mizériák. Ezeken a pénzügyi közigazgatási bíróság sem segített eddig — véleményem szeunt — azért, mert nem annyira igazságszolgáltatási, mint inkább fiskális tekintetek által vezérelteti magát. Hogy ez nem túlhajtás, bebizonyítjuk a következőkkel: Az illetéki díjjegyzék 49. tétel b) pontja illeték alá nem esőnek mondja az illetékességi kérdésben hozott határozatokat, ehhez tehát kétség nem fér. Az illetékességet megállapító határozatok után azonban erőszakolják az illetéket, ámbár azt megokolni semmiképen sem tudják. Rendesen a díjjegyzék 48. tétel B. szakaszára hivatkoznak, a mely igy szól: »Első folyamodású * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. bírósági határozatok közben eső peres kérdésekben, a meg nem jelenés igazolása tárgyában, a végrehajtás folyamában felmerült igényperekben és a perújitási keresetek iránt, valamint a végrehajtási jog fennállása vagy megszüntetése tárgyában; a) ha a I főügy tárgyának értéke« stb. Elfogulatlan ember előtt ezen tétel szerkezete nagyon világos, az »és a perújitásk, »valamint a végrehajtási jog« stb szavakban mindenki csak azt olvashatja, hogy itt az illetékköteles közben eső határozatok ki vannak merítve, mások után bélyeg nem jár; de elfogulatlan olvasást, magyarázást hogyan is lehet követelni a leletezők seregétől, a pénzügyigazgatóságtól? Ezt értjük s concedáljuk s azért, ha jön lelet, védekezünk 1 tovább, azt mondjuk : tessék megolvasni a 49. tétel s) pontját, a | mely igy szól : »illeték alá nem esnek az illetéki díjjegyzék 48. tételében meg nem jelölt első vagy felsőbb folyamodású bírósági határozatok« ; tessék nekünk megmutatni, hol van a 48. tételben az illetékességet megállapító határozat megjelölve? Tessék figyelembe venni a 49. tétel b) pontját és megengedni, hogy ha ott a leszállító, tehát véghatározat illeték alá nem esőnek van declarálva, akkor nem lehet az ugyanazon kérdésben hozott határozatot csak azért, mert közben eső, a 48. tétel B. szakaszába belemagyarázni, azt ezen szakasz alapján — dacára annak, hogy j ott megjelölve nincs — illetékkötelesnek kimondani. S ha igy minden lehetőt megtettünk azért, hogy kimutassuk, miszerint a tőlünk bekivánt illeték nem 1 jár, micsoda feleletet kapunk? Ezt: »A 48. tétel B. pontja értelmében az illetékességet kimondó határozat után bélyeg jár s azt a bélyegtörvény 139. §-a értelmében elengedni nem lehet«. Ez utóbbit nem is kérjük, hanem felebbezünk s jön rá az ominózus: »indokainál fogva helybenhagyatik«. Ezt mi azonban nem tartjuk bíráskodásnak, hanem elfogultságnak s azt hiszszük, hogy ily eljárással lehet ugyan a már ugy is túlterhelt adózóktól pár forintot kiszorítani, de igazságot szolgáltatni soha! Felhívjuk Wekerle pénzügyminiszter ur becses figyelmét ezen gazdálkodásra s felkérjük oly intézkedés megtételére, mely ki fogja zárni a lehetőségét is az ily súlyos elmagyarázásoknak. Dr. Stefanovics Milos, pozsonyi ügyvéd. Irodalom Yélemény Plósz Sándor törvényjavaslatára a »F ö 1 e b bvitelről a sommás eljárásban«. Irta: dr. Herczegh Mihály, egyetemi jogtanár. Budapest, 1890. N. 8r. 66 1. Rövid visszapillantás után a perrendtartáshoz készített előző reformjavaslatokra, szerző ezen tervezetet is csak töredéknek mondja, mely a perrendtartásnak ezen piciny részét 159 §-ban fejtegeti, tehát 3-szor oly bőven, mint a német perrendtartás, mely 59 §-ban nemcsak a sommás, hanem még a rendes eljárásbeli fölebbviteli perorvoslatokat is szabályozza. Azért alig képzelhető, hogy ezt a 159 § ot — ugy, a mint van — egységesen lehessen az egész eljálrás rendszerébe beilleszteni; mert akkor ennek oly arányokat kelene ölteni, hog^y a többi alkatrészek szabályozására J,00ü §. sem lenne elég. Altalános megjegyzéseiben szerző a szóbe iséget az egész első fokon — tehát a rendes pereknél is, melyek szárna jövőre alig teendi ki 5°/o-át az elintézendő polgárt pereknek kívánja behozatni. Jóllehet Plósz hivatottságát és perjogi szakképzettségét a codificatióra teljesen elismeri, mindamellett kénytelen kijelenteni, hogy a jelen törvénytervezetet nem tartja sikerültnek és nem tartja általa megközelithetőnek azon fontos igazságügyi célokat, melyeket elérni és megvalósítani akar. Ezen állítását szerző részletes, szakaszról-szakaszra terjedő bírálattal iparkodik igazolni. Vegyesek. Az igazságügyminiszteriumból. A bányatelekkönyvi értekezlet, mely Teleszky államtitkár elnöklete alatt az igazságügyminiszteriumban tartatik, serényen folytatja munkáját, ugy hogy mielőbb várható az értekezlet befejezése. A közös legelő- és erdőelkülönités körül követendő eljárás tekintetében miniszteri rendelet van készülöbeu, mely legközelebb ki fog bocsáttatni és mely hivatva lesz azon sok inconventiának elejét venni, melyet ezen viszonyoknak még ret:dezetlen volta okozni fog. A budapesti ügyvédi kamara március 31-én délelőtt H o d o s s y Imre elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, a