A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 14. szám - Felebbvitel a sommás eljárásban

A JOG. 139 járást kelljen követni, az nem lehetséges, hiszen a pprts 251., 252. §-ai alapján a járásbíróság is belátása szerint Ítéli meg a költségeket ép ugy, mint fogja megitélni a felebbezési bíróság, a kir. törvényszék és igy tovább s hogy 1 — 2 frt perköltség miatt a telekre egy költséges, a bíróságra egy terjedelmes és fárasztó eljárás kényszeríttessék, az az eszményi igazságot is felülmúlja, annál inkább, mert nem igen tapasztaltam, hogy a folyamodási bíróságok az elsöbiróság által megállapított költségeket felébb emelték, de igen azt, hogy leszállították. A tervezet 62. §-a szerint »téuyállitások, valamint az ellenfél tényállításaira való nyilatkozatok, a bizonyítékok megnevezése és felmutatása, valamint az azokra vonatkozó nyilatkozatok, azon tárgyalás bezárásáig, mely a fenforgó kérdést elintéző határozatot megelőzi, rendszerint bármikor felhozhatók. A fél azonban, ki előterjesztései által, melyeket a bíróság meggyőződése szerint korábban érvényesíthetett volna, a tárgyalás elhalasztására okot ad, az ebből eredő költségekben még akkor is elmarasztalandó, ha az ügyben nyertes volt« és az 51. §., mely szerint »az elsöbiróság előtt tett beismerés, továbbá az eskünek elfogadása stb. a felebbezési eljárásban is megtartja hatályát, feltéve, ha ezen nyilatkozatok a tárgyalási jegyzőkönyvbe felvétettek. A beismerés azonban ez esetben is visszavonható, ha az ellenfél ebbe beleegyezik, vagy ha a fél valószínűvé teszi, hogy beismerése tévedésből eredt és egyszersmind bebizonyítja, hogy az a valóságnak meg nem felek, elméletben nagyon szépek lehetnek s a valódi igazságra is vezethetnének, ha igazak volnának a gyakorlati peres elemek is, de hogy mit teszen az elsöbiróság előtt tett bebizonyított, felolvasott és aláírással is elfogadott vallomásnak bármi cím alatti visszavonása, azt a gyakorlat jogászai méltóan csak azzal fejezhetik ki, ha a bíróság előtt kötött egyezségek ellen maguk fognak felebbezést, perújítást és még sok más című jogorvoslatot sürgetni egy képzelt igazság és a felek érdekében. De az elsőbiróságok morális és hivatali tekintélyének teljes aláásása is következik ebből és annál inkább, meit az 52. §. határt nem szab a peres felek feleselésének nemcsak, de addig engedi nekik a tényállítások és az ellenfél tényállításaira való nyilatkozatok etc. előhordását, a mig a fenforgó kérdés felett hozandó határozathozatal végett a bíróság a tárgyalást be nem zárja, vagy újabb ténybeli állitások vagy bizonyítékok előadhatása végett a tárgyalást el nem napolja De hogy mikor történhetik meg ez, azt senki meg nem határozhatja. A fél, a ki az elsöbiróság előtt tett vallomását visszavonja — mert ott is joga és alkalma volt bizonyítékait előadni, ezek beszerzésére határidőt kérni stb. — lutrira tesz és nem fog törődni az 52. §. által kilátásba helyezett tárgyalási költségekkel és azt hiszem, nem is fog irtózni olyan bizonyítékok előálUtásától, melyek a célzott igazságnak ellenkezőjéhez vezetnek. És ilyen bizonyítékokkal már ekkor rendelkeznie is kell. Állítom, hogy a kir. járásbíróság a felek nyilatkozatainak meghallgatásában és felvételében épen ugy authentikus és hiteles, mint bármely felebbezési biróság, mert ellenesetben a tervezet sem mondaná ki a megkeresett biró által bevett bizonyítékokat alapul elfogadandóknak s ha mégis a felek a kir. járásbíróság előtt tett nyilatkozatokat visszavonhatják, annak ellenkezőjét bebizonyíthatják, vagyis a mit az elsöbiróság előtt bebizonyítottak, annak ellenkezőjét egy másik biróság előtt beigazolhatják, ugy minden lelkiismeretes biró, de sőt laicus ember lelkében kétség méltán fog támadni az iránt, hogy vájjon a két bebizonyított igazság közül melyik hát az igaz s hogy vájjon nem ezeken kivül létezik-e egy 3-ik, vagy ha mód és alkalom engedtetnék, tgy negyedik — és igy tovább — igazság. És mert a törvénytervezet »ténvbeli állitások«-ról beszél s azoknak határt nem szab, ugy gondolom, hogy ennél tágabb értelmű kifejezés alig vétethetett volna fel a szövegbe, mely igen alkalmas arra, hogy a biróság és felek közötti súrlódásnak alapul szolgáljor i A tervezet 3 — 12. §-ai a felebbezés kellékeit körülírják s az 55. §. szerint »a felebbezési biróság a tárgyalás alkalmával hivatalból vizsgálni tartozik, vájjon a felebbezésnek egyáltalán helye van-e és vájjon a törvényes időben és alakban nyujtatott-e be. E részbeni hiány esetében a felebbezés a tárgyalás bármely szakában, a felek meghallgatása után végzésileg visszautasítandó. Ha a felebbező fél ellenfele a szóbeli tárgyalásra megjelent, a felebbezés az alak hiánya miatt csak akkor utasítható vissza, ha a 11. §. 2., 3., 6. pontjában előirt kellékek meg nem tartattak.« Látjuk ezekből, hogy a biróság itéli meg, vájjon a törvény| ben előirt kellékek betartattyk-e a felebbezésnél' vagy nem s | látjuk, hogy a biróság hivatalból tartozik vizsgálni, ha vájjon a felebbezésnek egyáhalán helye van-e s látjuk azt is, hogy ha a felebbezésnek egyáltalán helye nincs, vagy ha nem törvényes időben adatott be, vagy a törvényben előirt kellékekkel egyáltalán nem bir, arra mégis tárgyalás tűzendő, a felebbezési eljárás a felek által előkészítendő azért, hogy a felebbezés hivatalból visszautasittassék. Ennek, hogy minő gyakorlati értéke van, nem tudom, ugy azt sem, hogy miért nem tudná a felebbezési biróság egy a felek jelenléte nélküli tanácsban ép ugy alkalmazni a törvényt, mintha a feleket a tárgyalásra megidézte, mert azt nem tudom elképzelni ismét, hogy az elsöbiróság előtt tett vallomás módjára a felek beigazolhassák ezen tárgyaláson, hogy a törvény kellékeinek meg nem felelő felebbezés törvényes. Pedig tertium non datur. Végül ezen tervezetben alkalom és időszerű lett volna a kézbesítői intézménynekhelyesalapokra fektetése. Nincs hatóság vagy hivatalos teendőket végző közeg, a ki ne panaszkodnék a kézbesítők eljárása felett s méltán Igaz, hogy állami kézbesítők rendszeresítéséről még most álmodni is merész gondolat, de én a jeleni anyagból is képzelek helyesebb gépezetet. Legtöbb hibáját a kézbesítői intézménynek abban látom, hogy a bírósági, közjegyzői stb. meghívásokat, idézőket rendeltetési helyükre pontos időben eljuttatni tartozó kézbesítőkkel szemben ugy a kir. bíróságok, mint kir. közjegyzők stb. teljesen tehetetlenül állanak. A községi kézbesítő, ha a járási főszolgabírónak hasznavehető közege, mosolygó arccal mutogat fügét a bírósági intelmeknek, rendreutasitásoknak, fenyegetéseknek. Gyakorlatom idejéből egy példával szolgálok. A kézbesítő egy ügyben kiadott, 3 egymásután következő idézőre mindig reá irta, hogy az idézett fél honn nem lévén, az idéző tisztelettel visszaküldetik. Panaszos fél bizonyítványokkal igazolta," hogy az idézett mindhárom alkalommal otthon, falujában volt. A kir. járásbíróság a bizonyítványokat és kézbesítő-íveket s idézőket a szolgabírói hivatalhoz tette át a fegyelmi eljárás bevezetése végett. Ez történt július hóban. Miután azon év végéig sem küldettek vissza a kézbesítési vevények, a következő év elején azoknak visszaküldése megsürgettetek s ekkor a szolgabiróság azon értesítés mellett küldötte vissza a vevényeket, hogy miután N. N. községi h. biró (kézbesítő) az év végén állásáról lemondott, a fegyelmi eljárás tárgytalanná vált. De N. N. állásáróli lemondása után 2 nap múlva, úgynevezett főbírónak ki is neveztetett. Ily körülmények között, hogy miért nem éreznek nagy kedvet a kir. bíróságok a községi kézbesítőkkel erkölcsi csatatérre állani, könnyen megmagyarázható. Ilyen példát minden gyakorlati jogász átélt, ugy hiszem. Ezen abnormis állapoton néhány sorból álló §-al lehetne talán segíteni. Hiszen tudjuk, hogy a községi kézbesítők a biróság által adott megbízás alkalmávali eljárásukban, ha szóbeli bántalmazást szenvednek, az 1880 : XXXVII. t.-c. 41. §. és az 1879. évi XL. t.-c. 46. §. szerint a kir. biróságok védelme alatt állanak; miért nem lehetne azt kimondani, hogy a községi kézbesítő, a ki a kir. biróságok, kir. közjegyzők és kir. bírósági végrehajtók által kiadott hivatalos megbízásoknak a törvényes időben meg nem felelne, az illetékes kir. biróság által esetröl-esetre 5—50 frtig terjedhető pénzbirsággal sújtandó. Hogy az ezen ügybeni eljárás megrövidíttessék és ellenőrizhető legyen, kötelezendők volnának a kézbesítők a fennti büntetés terhe alatt arra, hogy a megbízó levél boritékát — melyen a felvevő és leadó postának keltezése van — a kézbesitő-ívvel egyidejűleg minden megbízás esetében a megbízó kir. biróság, kir. közjegyző vagy kir. bírósági végrehajtóhoz beterjeszszék. A kir. közjegyzők és bírósági végrehajtók, ha mulasztást tapasztalnak, a megbizó és kézbesítő levél boritékát a kézbesítői vevény és arra vonatkozó iratokkal együtt az illetékes kir. bíróságnak mutatnák be a pénzbírság kiszabása végett. A kir. biróság ezen bizonyítékok alapján végérvényesen végzésileg határozna s a kiadott végzés egyúttal fizetési meghagyásul is szolgálna. Még a tervezet által életbeléptetendő s a bizonyítékok birói szabad mérlegelésének kérdéséhez óhajtottam volna hozzászólani, de azon jó reményben teszem le a tollat, hogy nincs a tervezetnek olyan pontja, melyhez többen fognak szólani, mint épen a bizonyítékok birói szabad mérlegelésének kérdéséhez.