A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 13. szám - Statistika és felebbviteli szóbeliség törvényszékeinknél

Kilencedik évfolyam. 13. szám. Budapest, 1890. március 30. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V. RudoU-rakparl 3. >z. Kéziratok visszanem adatnak Megrendelések, felszólalások Í kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Meg jelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre 6 frt — kr fél » 3 » — » negyed • 1 > 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal kül dendők. TARTALOM: Statistika és íelebbviteli szóbeliség törvényszékeinknél. Irta: dr. Szokolay István, budapesti ügyvéd. — A budapesti ügyvédi kamara. Irta : báró Purczell Andor, budapesti ügyvéd. — Elrendelendö-e a németországi bíróság Ítélete alapján a hazai bíróságok által végrehajtás ? Irta: dr. Levsch Kőinél, ügyvéd Szepes-Szombaton. - Nyílt kérdések és feleletek. Haszonbérlő és zárlat. Irta: dr. Bálint Soma, ügyvéd Buziáson.) — Sérelem. (Egy unicum a magyar igazságszolgáltatásban. Irta: Coronensis.) — Irodalom. (A szerzői jog rendszeresen előadva. Irta : dr. Mutschenbacher Victor, jogtanár Pécsett. — Az unitárius házassági jogról. Irta: Köváry Mihály.— Előfizetési felhivás az erdélyi részekben jelenleg érvényes büntető perrendtartásra. Hirdeti : Bodor László, kolozsvári tszéki biró. — A nemzetközi börtönügyi bizottság jelentései. — Beküldettek.) — Vegyesek — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. TÁRCA : A párisi csempészmuzeum. VIKLLKK.LKi : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesli Közlöny .-bői. (Csődök. — I'ályázatok ) Április hó 1-től új előfizetést nyitónk lapunkra. Tisztelettel kérjük azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük e hó végével lejár, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb meghosszabbítani. Az előfizetési pénz könnyebb beküldhetése végett jelen számunkhoz postautalványt is csatoltunk. Lapunk előfizetési áras Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt Egész évre 6 frt. A „Jog" kiadóhivatala. Budapest, V. ker. Rudolf-rakpart 3. sz. Ezennel ismételten értesítjük tisztelt előfizetőinket, hogy a folyó évre is —dacára saját a lefolyt évben szenvedett tetemes anyagi kárunknak — sikerült a »Jog Törvénytára* megjelenését biztosítani. Az előfizetési feltételek az eddigiek, t. i. 2 frt egy é\re egyszerre beküld ve. Ezen árban kapják előfizetőink az összes, a folyó 1890-ik évben megjelenő törvényeket és igazságügyminíszteri rendeleteket, még mielőtt azok a könyvkereskedésben kaphatók volnának, a hires »RÁTH - féle* legdíszesebb kiállításban és elismert szerzők magyarázó jegyzeteivel ellátva. A lefolyt évben ez árban szolgáltatott térvények és rendeletek bolti ára 5 frt volt. Statistika és felebbviteli szóbeliség törvényszékeinknél.* Irta: dr. SZOKOLAY ISTVÁN, budapesti ügyvéd. A codificatio műveletében különösen két irányszabály nyomul előtérbe, melyeknek szoros megtartását fontos jogi érdekek követelik ; a melyeknek mellőzése vagy megsértése tehát nem maradhat tetemes jogi hátrányok nélkül. * Ezen felette érdekes cikket olvasóink figyelmébe ajánljuk. A cikkben emiitett adatokat kimeritően és betüsorosan, vegyes rovatunkban találják olvasóink. A szerkesztőség. Egyik az, hogy az igazságügy és a nemzetgazdászat között szoros kapcsolat, minden mozzanatok s reformokban, minden új jogi és társadalmi intézmény alakításánál hűn ápoltassék s fentartassék. A másik az, miszerint minden jogi alkotásnak, minden szervezésnek a jogélet nyilvánulásaira kell állapítva lenni, — azon nyilvánításokra, melyek az u. n statisztikai adatokban lelik kifejezésüket. Nem lenne nehéz annak kimutatása, mikép újonnan alakult nemzeti életünkben, ezen irányelvek félreismerése, veres fonalként húzódik keresztül minden alkotásainkon. Minket azonban különösebben azon irányelv valósítása érdekel, melyet a codificationalis munkálatoknál, a jogélet különböző alakokban megjelenő nyilvánulásaihoz való hü ragaszkodásban találunk fel. Mert épen ezen elvnek mellőzése, nem alkalmazása az, minek az igazságügyi politikánkban s különösen jogszolgáltatásunk rendszerében a legsúlyosabb bajokat s tévedéseket köszönhetjük. Annak oka, hogy polgári törvénykezésünk szabályai oly kevéssé elégítik ki jogi s társadalmi igényeinket, kétségtelenül abban található fel, miszerint azok alkotásánál speciális jogi szükségleteink nyüvánulásai kevéssé vagy épen nem vétettek tekintetbe; a statisztikai tanulmányok teljes mellőzésének következtében. Ezen hiány, vagy mondjuk, ezen tapasztalatlanság még nagyobb hibákat és jogi zavarokat idézett elő bírósági rendszerünk alakításánál. Ennek kifolyásául szolgál az, hogy felsőbb bíróságaink szervezetét, sőt rendszerét is annyiszor megváltoztattuk; hogy törvényszékeink számát, székhelyeit állandóan megállapítani nem tudtuk ; sőt azok biztos alapra fektetése iránt még ma sem vagyunk egészen tisztában és hogy egyes bíróságaink szervezése körül folyvást csak tapogatódzunk; szóval hogy bíróságaink szervezésében, a bizonytalan kísérleteken túl máig sem haladhattunk. Nem is csoda; mert hiszen összes szervezkedési munkálataink a jogélet tényleges adatainak felhasználása nélkül eszközöltettek s vitettek keresztül. Midőn az első nagyobb terjedelmű szervezési tervezet, mint törvényjavaslat a képviselőházunk elébe terjesztetett, kérdés intéztetett az akkori igazságügyérhez, hogy azt mily adatokra állapította ? A miniszter előrebocsátván (de csak hallgatag) csodálkozását a felett, hogy ily kérdés intéztethetik hozzá, őszintén bevallotta, hogy jogszervezési statisztikai adatokról nem rendelkezik, hanem azok talán megvannak a belügyi miniszternél. És ezen helytelen, oly nagy mérvben hibás irány követtetik nálunk ma is s folytonosan jogi s törvénykezési szervezkedéseinknél. Ennek kifolyása, részben bizonyítéka azon törvényjavaslat is, mely legközelebb »A felebbvitelröl a sommás eljárásban megjelent. Ennek lényege, a mint ez köztudomású, abban összpontosul, hogy az Írásbeliség rendszerén alapuló sommás eljárásbani felebbvitel a törvényszékek előtt a szóbeliség alapján tárgyaltassék s intéztessék el. Kiindulási pontja, célja pedig abban rejlik, hogy az egyes bíróságok előtti sommás eljárás hiányai, tökéletlenségei ily felebbviteli úton reparáltassanak. Ezen beteges eljárásnak, a felebbvitel útján való reformja a feladat, melynek megoldására azon javaslat törekedni látszatik. Mi már magát ezen alapeszmét eltévesztettnek, a helyes igazságügyi politika igényeit ki nem elégitönek tartjuk. Mert világos dolog, miszerint valamely bírósági szervezet hiányain, eljárási tökéletlenségein, a mennyiben ezek magában az organismusban