A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 12. szám - Kolozsvár sz. kir. város közönségének emlékirata

A JOG. 119 által a követelő fél jogai biztositva vannak, de a végrehajtást szenvedett sem visel több költséget, mint a kielégítési végrehajtásban' történt foglalás által, miért nem lehetne kimondani a 14. §. által azt, hogy tekintet nélkül a felebbezésre, az ezen §. 1-től 6. pontjai alatt felsorolt esetekben, az Ítélet kihirdetésétől számított bármely időben biztosítási végrehajtásnak van helye; a mi által eleje vétetnék az eshetőségeknek. A tervezet 36. és következő §-ai, valamint az 57, 92., 93., 94. stb. §-ok szerint az elsőbirósági Ítélet kiszámíthat 1 a n sokaságát p r o v o c á 1 h a t j a a II-o d bírói ítéletek, végzések, más határozatok és egyezségeknek. (Folyt, köv.) Kolozsvár sz. kir. város közönségének emlékirata. Nagyméltóságú m. kir. igazságügyi miniszter nr! Kegyelmes Urunk! Minthogy Nagyméltóságod az országgyűlésen tartott, a magyar igazságügy és ezzel kapcsolatos országos érdekekre nézve reményteljes új és üdvös korszak kiindulási pontját képező programmbeszédeiben kilátásba méltóztatott helyezni, hogy a kir. táblák decentralizálása céljából törvényjavaslatot fog legközelebb országos tárgyalás alá bocsátani és mivel minden jel oda mutat, hogy csak rövid idő választ el az emiitett nagybecsű nyilatkozata valósításától, illetőleg attól, hogy a szervezendő kir- táblák székhelyei iránt végmegállapodás jöjjön létre: Kolozsvár sz. kir. város közönsége bátorságot vesz magának Nagyméltóságod magas színe előtt megjelenni és hódoló tiszteletének kifejezése mellett, azokat az okokat tiszteletteljesen felfejteni, melyek, meggyőződése szerint, a mellett harcolnak, hogy a felállítandó kir. táblák egyike Kolozsvár sz. kir. városában nyerjen elhelyezést. Szem előtt tartva ugyanis mindazt, mit a kir. táblák decentralizációjának kérdéséről első sorban Excellenciád nagyrabecsült kijelentéseiből, de másfelől a sajtó és irányadó körök nyilatkozataiból megtudnunk sikerült, a Királyhágón inneni hazarészre nézve két feltevés kínálkozik, melyek szerint az egyik egyenesen kötelességünkké teszi, hogy azt korántsem szűk látkörű helyi kívánalmak, hanem a Nagyméltóságod által contemplált nagy reform országos érdeke szempontjából kissé közelebbi fejtegetés tárgyává tegyük. Ha Nagyméltóságod oly javaslatot méltóztatnék a törvényhozás elé terjeszteni, mely az erdélyi országrészben két felsőbb bíróság felállítását hozná ajánlatba, mely eshetőség megvalósulása nemcsak óhajtásunk, hanem meggyőződésünk szerint, ugy ezen országrész, mint a szóban forgó igazságügyi reform segélyével elérni óhajtott cél érdekeinek leginkább megfelelne; mert az egykori Erdély ugy lakosságának és a területén elhelyezett első folyamodású bíróságoknak száma, mint területének kiterjedése tekintetében hazánk oly részét öleli fel,* melynek helyesen felfogott és méltányolt igazságszolgáltatási igényei teljes mértékben csakis két másodfokú bíróság szervezete által elégíthetők ki, ugy annyira önként érthető volna Kolozsvárnak a kir. tábla székhelyei közé leendő fölvétele, hogy feleslegesnek kellene tartanunk városunk kijelölése érdekében Nagyméltóságod előtt kérő szavunkkal megjelennünk. Ámde nem lehet figyelmünkön kivül hagynunk azt a második, korántsem valószínűtlen feltevést sem, hogy a szóban forgó nagyjelentőségű igazságügyi reform az ezen hazarészbeli másodfokú bíróság számát nem fogja érinteni, ugy, hogy erre nézve csakis a székhely kérdése fogna felvettetni. És mert az erdélyrészi kir. tábla székhelye eddigelé nem Kolozsvár vala, legyen szabad a tervbe vett reform üdvös és sikeres keresztülvitele szempontjából azokra az indokokra rámutatnunk, melyek az eddigi állapot * Az eddigi nyilvánosságra jutott és legnagyobb valószínűség jellegével biró hirek szerint a szóban forgó reform az egész ország területén 10 kir. tábla szervezését fogja maga után vonni, melyek között 66 kir. törvényszék közül 13 esik a Királyhágón inneni területre. Minden kir. táblára e szerint átlagosan 6-6 kir. törvényszék kerülete fogna jutni, ugy, hogy már csak ezen szempont is szükségszerüleg elöszabja két kir. táblának az erdélyi részekbe leendő elhelyezését. Véve a lakosság számát, itt is áll egészben tekintve az az arány, hogy országrészünk népessége, annak mintegy V6 részét képviseli, a területi kiterjedés összehasonlítása pedig épen Erdély javára üt ki. megváltoztatását és a Királyhágón inneni másodfokú bíróságnak Kolozsvárra leendő elhelyezését kényszerítő erővel követelik. Az a történelmi ok, mely maga után vonta, hogy az erdélyi felsőbb bíróság a múltban nem Kolozsvárra helyeztetett, sokkal ismeretesebb, semhogy az felemlitést igényelhetne. De az tudvalevő, hogy az újabb fejlődés attól az októl minden jelentőségét elvonta. Hisz még szóba sem jött az igazságügyi reform-eszme, mely Nagyméltóságodnak, a haza minden polgára által oly osztatlan lelkesedéssel fogadott és jogfejlődésünk egy szebb korszakának fölidézésére hivatott programmjában az első nagy alkotást képviseli és ugy az irányadó körök, mint a közvélemény kebelében az újabb időkben, mind sűrűbben, mondhatni elementáris erővel lépett előtérbe az a meggyőződés, hogy a külön jogterületnek megfelelő erdélyi kir. táblát Kolozsvárra, a hazarész egyetlen, igazi anyagi és szellemi központjába, kell áthelyezni. És ez természetes is. Anachronizmus volt eddig is oly okozathoz ragaszkodni, melynek oka megszűnt. Ragaszkodni akkor, mikor ez a nag^y áldozatokkal biztositni óhajtott fensőbb érdek rovására volt. És hogy ez mégis igy történt, csakis abban lelheti magyarázatát, hogy mindenki tudta, érezte, vagy legalább sejtette, hogy a fejlődő kor által sürgetöleg megkövetelt nagyobb országos jellegű átalakulás csakis idő kérdése, hogy az csak az annak keresztülvitelére képes nagy vezérlő szellemre vár, ki előbb-utóbb meg fog igazságügyünk élén jelenni és a kinek az egész országra kiható reform-alkotása amúgy is el fogja tüntetni azt a múltból reánk szállott történelmi maradványt, melynek létjogosultságát az újabb fejlődés immár menthetetlenül elsöpörte. , lm ez az időpont bekövetkezett. És ha most legmélyebb tisztelettel kérjük az erdélyrészi kir. táblának városunkba leendő elhelyezését hazánk törvényhozó testülete előtt javaslatba hozni ugy azt csakis azon alább ídemelt több indok alapján bátorkodunk tenni, melynek döntő érvényesülése a múltban, meggyőződésünk szetint, a mindenki által várt egyetemes jellegű reform kilátásba vétele következtében maradhatott el, de a melyek elől most, a tervbe vett nagy átalakítás küszöbén, többé elzárkózni nem lehet. A midőn ezen kérésünk támogatására szolgáló okokat fejt getendők vagyunk, első sorban Nagyméltóságod figyelmét arra vagyunk bátrak felhívni, hogy alkotmányunk visszaállítása óta a törvényhozás és ezzel egyértelmüleg a magas kormány, mondhatni az egész ország mérvadó közvéleményének helyeslése mellett, részünkről eléggé meg nem hálálható jóindulatot, tetterős támogatást és ki nem apadható gondosságot tanúsítottak városunk iránt, felállítván és elhelyezvén abban egész sorát a minden rendű tan- és közintézeteknek, a mi nemcsak előkelő állást biztosított neki az országban, hanem a művelődés és anyagi haladás forrásait is fakasztotta részére. Nem a véletlen szerencsének és nem lakosságunk valamely különös érdemeinek tulajdonítjuk mi azt Kegyelmes Urunk, hanem azon előre- és messzelátó bölcs politikának, mely számolva egy nagy multat feltüntető történelmi fejlődés gondos figyelembevételt követelő következményeivel, országunk keleti részében, ennek sajátos nép- és földrajzi, meg közgazdasági viszonyai méltatásával, a magyar szellemi és anyagi kultúrának városunkban összepontosuló és innen kiágazó erős és hatalmas emporiumát akarta és akarja létesitni. Ezen valódi és igazi államférfiúi politikának csak következetes folytatásául és mondhatni koronázásául szolgálna, ha egy másodfokú bíróságnak itt leendő felállításával kiegészíttetnének, gyarapittatnának azok a tényezők, melyekkel városunk a neki jutott fontos és nagy horderejű missióját sikeresen teljesítheti és a mely nélkül az ebbeli eszközök fogyatékosak és a siker kétséges maradna. Tovább menve alázatos kérésünk megokolásában, nem fektethetünk elég nyomatékos súlyt arra a körülményre, hogy városunk az ország második teljes egyetemének székhelye, mert abból azt a következtetést vagyunk bátrak levonni, hogy a főváros után az az egyik városa Magyarországnak, mely első sorban és első helyt minősítve van arra, hogy a szervezendő kir. táblák egyike abban elhelyezést nyerjen. Bölcsen tudja Nagyméltóságod, hogy a civilizált világban a felsőbb bíróságok lehetőleg azokban a városokban vannak elhelyezve, a melyek egyetemek székhelyei. Ezt a példát nekünk is követnünk kell, nem azért, hogy csak a külföldet utánozzuk, hanem, mert azt a dologban mélyen rejlő, megszívelésre méltó, sőt elutasithatlan érvek igazolják. Ha régebb időkben, a mikor a jogtudomány és forgalmi