A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1890 / 12. szám - Kolozsvár sz. kir. város közönségének emlékirata
120 JL JOG viszonyok ^még kevéssé fejlődött állapotban voltak, egyik vagy másik felsőbb bíróság a művelődés, intelligencia s ezek segédeszközei gyúponljait képező népesebb helyektől távol eső, anyagi és szellemi csendéletet folytató jelentéktelen kisebb provinciális városban gyakorolta hivatását — ez sajnos volt ugyan, de hagyján ; mert az akkor támasztott igényeket kielégítette, ha a felsőbb biró a legszűkebb körre szorított elméleti ismerettel a századok során alkotott, a törvénycikkek tömkelegében szórványosan előforduló vagy a praxis alapján kifejlődött pozitiv törvényeket biztos kézzel és jártassággal alkalmazta. De mióta az absolutizmus, feudalizmus és másnemű csapások által lekötve tartott szellemi és anyagi erők felszabadultak és a gyorsan fejlődő természettudományok hatása és impulzusa alatt a forgalmi viszonyok oly óriási lendületet vettek és ezekből folyólag az élet- és jogviszonyok sokasodtak, tágultak, majd proteusként alakúkat változtatják és bonyolultabbakká válnak; az elméleti és gyakorlati jogtudomány is területeinek határait roppant mérvben kiterjesztette, ugy, hogy annak a jogásznak, a ki mostanság feladatával lépést tartani és az igazságszolgáltatás igazán hasznos munkása akar lenni, az elméleti töke jelentékeny mennyisége felett kell rendelkeznie és azt szüntelenül gyarapítania. Ha valakitől, bizonyára főként a felsőbb birótól méltán megkívánhatja az állam és a jogkereső közönség, hogy a tudomány magaslatán álló, fokozott és mindig gyarapitandó jogi ismerettel és míveltséggel, valamint emelkedett és tág szellemi látkörrel bírjon. Ezen igényeknek leginkább oly városokban tehet eleget, a melyek egyetemek székhelyéül szolgálnak ; mert ott a jogi elmélet elsőrendű szakférfiaival közvetlen, vagy közvetett érintkezésben lévén, az ebből származó kölcsönhatás a jogszolgáltatás legközvetlenebb céljait szolgáló jogtudomány fejlesztésére, vagyis arra vezet, hogy az elmélet a legközvetlenebb alkalmazásig megérik, a gyakorlatot pedig a legéletteljesebb elmélet nemesiti. Ha még tekintetbe méltóztatik venni Excellentiád, hogy az egyetem a jogtudomány minden ágát felölelő, müvekben gazdag, könyvtárát bocsáthatja a felsőbb bírónak, ismeretei gyarapítása céljából rendelkezésére, továbbá, hogy nálunk felsőbb rangú hivatalnokok egész sorával, meg polgárságunk míveltebb köreivel való társadalmi érintkezés által kedély és szivnemesitö szórakozást szerezhet magának, ha mindennapi terhes, fáradságos és felelősségteljes munkáját végezte: bizonyára helyeselni fogja azon tiszteletteljes állításunkat, hogy városunk mintegy praedestinálva van, hogy egyik kir. Tábla székhelyévé legyen és e tekintetben nincs az országban város, mely vele versenyezhetne és mely felett feltétlen előnye ne lenne. Az imént előadott érvvel kapcsolatosan engedje meg Nagyméltóságod, hogy még egy körülményt ajánljunk kegyes megfontolása tárgyává. Az egyetemnek és számos más felsőbb és alsóbb tanintézetnek Kolozsvárit való léte nemcsak az itt felállítandó másodfokú bíróság szellemi érdekeit mozditná elő, hanem az anyagi, illetőleg pénzügyi természetűekre is előnyös hatást gyakorolna. Köztudatu, hogy igazságügyi tisztviselőink javadalmazása silány és ámbár kormánykörökben is az a meggyőződés forog fenn, országos pénzügyi viszonyainknál fogva nem táplálható az a remény, hogy a bajon egyhamar segítve legyen. Ugy véljük, hogy ily körülmények között igazságügyi nemeslelkü kormányunk szívesen megragad minden kínálkozó alkalmat, hogy ott, a hol és annyiban, a mennyiben lehet, könnyítsen az illetők nehéz helyzetén. Már pedig a kir. Táblának városunkban leendő elhelyezése az illető birák és egyéb tisztviselők anyagi helyzetének javítását vonhatná maga után. Nekik ugyanis rendszerint gyermekeik felsőbb oktatásáról is kell gondoskodniok. Városunkban azt bármily életpálján , viszonylag csekély költséggel tehetnék és nem lennének kénytelenek szűkes fizetésükből, mely alig elég állásuknak megfelelő, bár szerény igényeik kielégítésére, még arra is áldozni. S míg az állami közigazgatás felsőbb tanintézetekkel ellátott elsőrendű városokban nyernek elhelyezést: indokolatlan lenne, hogy csak igazságügyi kormányzatunk alatt álló felsőbb bíróságaink, ha az akadálytalanul megtörténhetnék, félreeső, korlátolt társadalmi és forgalmi viszonyok között élő, kisebb városban, szellemi és társadalmi marasmus nyomasztó légkörében tengődnének és még gyermekeik nevelése is anyagi gondok súlyával nehezednék rájok. Ez is az oka annak, hogy az erdélyi részekben elhelyezett felsőbb bíróságunk tagjainak túlnyomó része Kolozsvárra vágyódik, hol állásának, szellemi és anyagi igényeinek megfelelő helyzetbe juthatna, s ennélfogva nem kétkedünk abban, ha Nagyméltóságod a címzett biróság véleményét hallgatná meg az iránt : hol legyen a Királyhágón inneni országrészben a másodfokú biróság elhelyezendő, az a felfejtett okból a jelen tiszteletteljes emlékiratunkban megokolt kérésünkkel megegyeznék. Nyilt titoknak mondható, hogy a felemiitett okból nem egyszer nehézségbe ütközött az eddigi erdélyrészi kir. Tábla bírói karába oly kiváló erőket is bevonni, kik működése a legkedvezőbb eredményekkel kecsegtetett volna, de a kik örömestebb maradtak meg valamely elsőfokú biróság, vagy ügyészség kötelékében, semhogy a magasabb állással oly lakhelyre legyenek kénytelenek rászánni magukat, mely anyagilag a jobb dotatio dacára sem nyújt előnyt, szellemileg azonban nagy áldozathozatallal van egybekötve. Nagyméltóságod fennemlitett epochalis felszólalásaiban azt is méltóztatott hangoztatni, hogy a kir. Táblák szétosztását azért is óhajtja mentől elébb keresztülvinni, mert határozott szándéka, habár egymásután, a szóbeliség és közvetlenség elveire épitett büntető és polgári törvénykezést minden fokú bíróságoknál lehetőleg rövid idő alatt életbe léptetni. Ha ezen ígéretnek epedve várt igéje testté válik, a miben legkisebb kétségünk sincs, bizonyos, hogy a másodfokú bíróságok nemcsak a területeikhez tartozó, hanem azokon kivül lakó felekkel is sűrű és gyakori érintkezésbe fognak jönni. Ehez képest nemcsak kívánatos, de szükséges is hogy oly városokban legyenek elhelyezve, melyek a vasúti hálózat fővonalai mentén fekvén, minden irányban könynyen megközelíthetők legyenek. Ezen igen fontos követelménynek is az erdélyi részekben első helyt Kolozsvár felel meg, mely úgyszólva, vasúti világvonal mentén fekszik, honnan és hová, részint egyenes, részint szárny- és mellékvonalokon az ország minden részéből gyorsan és könnyen lehet jutni. Hogy Kolozsvár forgalmi tekintetben mily nagy jelentőségű gócpont számába jön, ezt legilletékesebben méltatta hazai legfőbb közlekedési igazgatásunk, midőn a szolnok-predeali vonal és a belőle kiágazó összes szárnyvonalok, helyi és másodrendű vasútak mindennemű forgalmi ügyeinek vezetését évek hosszú sora előtt városunkban helyezé el. E tekintetben Kolozsvár mellett egyetlen más város sem jöhet szóba az emiitett és az ország közepétől annak legszélsőbb keleti határvonaláig terjedő egész vonalán. Ha pedig szemünket csakis az erdélyrészi vasúti térképen jártatjuk végig, első tekintetre meggyőződünk, hogy az egy Brassót kivéve, — mely azonban mondhatni már a szomszédos Romániával határos, — egyetlen számbajövő város sincs, mely a fővonal és ne valamely szárny-vagy helyiérdekű, vagy másodrendű vonal mentén feküdnék. Hogy mit jelent ez közlekedési tekintetben, erről bárkit meggyőzhet egy futó pillantás mindazon menetrendekben, melyek ezen vonalokon keletkezésüktől fogva a mai napig fennállottak. Már pedig alig lehet feltételezni, hogy a magas kereskedelmi kormány a mellékvonalak állomásait valaha oly sűrű és megfelelő összeköttetésekkel látná el, a milyenek nélkül egy felsőbb biróság székhelyét, a tervbe vett reformok keresztülvitele után, még képzelni sem lehet. És még ha akarná is azt megtenni, legjobb igyekezete a dolog természetében rejlő okok miatt hajótörést fogna szenvedni. Hisz egy zsákutcát képező mellékvonalon egyenes lehetetlenség azt az összeköttetést megteremteni, mely a minden irányból arra vonuló szállítási forgalomnak megfelelni képes legyen. Ezt a vonatok bármily mérvű szaporítása azért sem idézhetué elő a kivánt módon, mert bizonyos, hogy az igazságszolgáltatási érdek különben sem lehet olyannyira döntő szempont a közlekedés berendezésénél. Jogosan föltételezhetni véljük, hogy a m. kir. államvasutak igazgatósága az eddig fennállott és a jelenben irányadó vasúti menetrend meghatározásánál sem feledkezett meg az erdélyrészi kir. Tábla székhelyéül szolgáló állomás ebbeli minőségéről. Az oda közlekedő vonatok száma jogosan enged következtetni arra, hogy az emiitett körülményt nem mellőzte feledéssel, Es mégis minő közlekedési mizériákkal kénytelen az utas vesződni, midőn Kocsárd állomásnál a fővonalról letér. Mert hogyan is lehetne valamely szárnyvonal állomásai részére a minden oldalról jövő és menő vonatokkal a közvetlen összeköttetést biztosítani ? Lehet-e már most képzelni, hogy midőn egy egész országrész egyetlen igazságszolgáltatási felsőbb fórumának székhelyét kell megállapítani, erre oly hely szemeitessék ki, mely más hátrányok fejében még a gyors és kényelmes közlekedés előnyét sem képes biztositni ? Áttérve egy más érvre, köztudatú, hogy kormányzásunk