A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 10. szám - A kunhalasi járásbíróság állapota

il JOG. 39 és azért, mert felperes nem is állította, hogy G. L. igazgatósági tagot alperes részvénytársaság az A) alatti szerződés vagv álta­lában zsákvételi ügyletek kötésére, az alapszabályok 44.'i;-ában az érvényes cégjegyzésre előirt módon irásbelileg felhatalmazta ; mert továbbá a társulati alapszabályok idézett § a nem zárja ugyan ki, hogy a részvénytársaság kötelező szóbeli nyilatkozatokat vagy intézkedéseket nem tehetett, csakhogy ez alapszabályok hivatkozott rendelkezéséből kifolyólag minden esetre megkíván­tatott, hogy az ily nyilatkozat vagy intézkedés a társaság nevében azok által együttesen tétetett légyen, kik az együttes cégjegyzésre jogosítva voltak, úgyde felperes nem bizonyította, hogy a társa ságnak az alapszabályok többször említett szakasza értelmében együttes cégjegyzésre jogosított két közege együttesen tett volna a társaság nevében oly kötelező nyilatkozatot, melynél fogva G. L. volt igazgatósági tag az A) alatti szerződésnek a társaság nevében megkötésére felhatalmaztatok, vagy ahhoz a szerződéshez a tár­saság utólag hozzájárult, vagy végül a felperes által szállított zsákokat a társulat az A) alatti szerződés alapján fogadta el s ez által az említett szerződés teljesítését a társulat maga részéről megkezdette; mert végül a perben oly körülmények, melyek a teljesen pervesztes felperessel szemben a perköltség kölcsönös megszüntetését indokolnák, fel nem merültek. A m. kir. Curia: A raásodbiróság ítélete az abban fel­hozott és az elsőbiróság ítéletéből átvett indokoknál fogva hely­benhagyatik, még azért is: mert alperes részvénytársaság alapszabályai 33. § áuak rendelkezése szerint mindennemű szállítási szerződések felett határozni az igazgatóság lévén jogosítva, ebből következik, hogy G. L. vezérigazgató egymaga az A) alatti szállítási szerződésnek a társaságot is kötelező megkötésére joggal nem birt, ez oknál fogva mi alappal sem bir felperesnek az alperes társaságnál állítólag dívott azon gyakorlatból merített érvelése, mely szerint a zsákszükséglet beszerzéséről mindenkor a nevezett vezérigazgató gondoskodott és hogy az erről tudomással birt igazgatóság a vezérigazgatónak ilynemű ténykedését nem kifogásolta, mert ha az ily gyakorlat tényleg fennállott volna is, az szemben az alapszabályok idézett rendelkezésével, visszaélésnél egyébnek nem tekinthető, melyből a részvénytársaságra kötelezettség nem szár­mazhatik. Mert felperesnek a törvényszabta módon közzétett alap­szabályokból tudomással kelletvén birnia arról, hogy a vezér­igazgató a részvénytársaság nevében az A) alatti szállítási szer­ződés megkötésére jogosítva nincsen, hogy tehát eme szer­ződés a részvénytársaságra nézve kötelező erővel birjon, tartozott volna erre a társaság képviseletére hivatott igazgatóságnak elő­leges vagy utólagos, de mindenesetre nyilt és határozott bele­egyezését kieszközölni, már pedig felperes a perben elő nem adta, kik voltak azon igazgatósági tagok, a kik az A) alattit jóvá­hagyták, ily határozott előadás nélkül pedig a válaszban a volt igazgatóság egyik tagjának és az egyik volt cégvezetőnek kínált fóeskü határozatlanságánál fogva nem alkalmazható, mert a kínált eskü szövegéből sem tűnik ki a jelen esetben egyedül döntő az a körülmény, hogy névszerint kik voltak az igazgatóság ama tagjai, kik a vezérigazgatót az A) alatti megkötésével kifejezetten megbízták, lényegesnek tekintendő pedig ez a körülmény azért, mert e nélkül a részvénytársaság az igazgatósági tagok ellen a kt. 189. §-ban gyökeredző jogának esetleges érvényesithetésétöl megfosztatnék. Mert az imént előadottakból kifolyólag a felszámolóknak kínált két rendbeli főeskíí sem tekinthető döntő körülményekre, vonatkozónak, mert ha valónak vétetnék is az, hogy az A) alattinak megfelelő, felperes által kiállított ellenkötjegy a társaság iratai között feltalálható, a mit pedig a felszámolók, minthogy az ily kötjegy elkönyvelés tárgyát nem képezi, kutatni csakugyan nem kötelesek, tehát azt az esetet is feltéve, hogy az ellenkötjegy a társaság iratai között tényleg megvan, ebből még nem követ­keznék, hogy az a társaságra kötelező erővel bir, mivel nincs kimutatva, hogy azt az igazgatóság, mint a társaságra nézve köte­lezőt, kifejezetten elfogadta. Végre : mert az alperes társaság kereskedelmi könyvének felmuta­tása sem vezethetne eredményre, mert ha azokban V. K. alatti leveleknek az ezek szerint foganatosított részletes szállításoknak és e szállításokért teljesített fizetéseknek nyoma volna is, mind­ezen körülmények egymagukban az A) alattinak az igazgatóság részéről a társaság nevében kifejezetten történt elfogadását meg nem állapítanák, ez oknál fogva helyesen mellőztetett felperesnek az alperes társaság kereskedelmi köuyveinek felmutatása iránt elötietfeS^tétt kérelme is és pedig annyival inkább, minthogy a | tartozik és követel rovatokkal ellátott kereskedelmi könyvekbe való bevezetés tárgyát egyedül a már valamelyik fél részéről telje­sitett cselekedetek, tehát csupán hitelezések és törlesztések képezik s nem egyszersmind a csak jövőben foganatositandók iránti meg­állapodások. (1890. január 22. 1,080.) >1 inden].külföldi részvénytársaság a bejegyzés kérelmezésekor köteles igazolni, hogy az itteni üzlete folytatására szánt s szum szerüleg kifejezendő töke a belföldön van elhelyezve. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Tekintve, hogy folyamodó társaság a keresk. törvény 211. §-ának 2-ik pont­jához képest nem mutatta ki azt, hogy az itteni üzlet folytatására szánt tőke a belföldön van elhelyezve; tekintve, hogy a hivatolt §. ennek kimutatását kötelezőleg irja elő, mi egyébiránt a 212., 213., 214., 215., 217. §. 5. pontja, 219. §. 3-ik pontja rendel­kezéseiből is következik ; tekintve, hogy valamely hajózási, fuvaro­zási és szállítmányozási üzlet folytatása tőke nélkül nem eszközöl­hető, a mennyiben tehát ily üzlet, itteni ügynökség felállítása utján, itten folytattatik, tőke az itteni üzlet folytatása végett okvet­lenül szükséges; a kért bejegyzés ezúttal el nem rendelhető, hanem folyamodó társaság utasittatik, hogy a hivatolt 211. §. 2-ik pontjának, jelen kérvény és mellékleteinek visszamutatása mellett tegyen eleget. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az e.-b. vég­zését helybenhagyja annak indokaiból és azért: mert a keresk. törvények az e.-b. végzésében hivatkozott s a külföldi részvénytársasággal netán üzleti összeköttetésbe lépni kivánó itteni közönség érdekeinek biztosítása céljából alkotott szakaszai szerint kétségtelen, hogy minden külföldi részvénytársaság a bejegyzés kérelmezésekor köteles igazolni, hogy az itteni üzlete folytatására szánt s számszerűleg kifejezendő tőke a belföldön van elhelyezve; mert ezekből szükségképen következik, hogy a bejegyzést kérelmező külföldi részvénytársaságnak itteni üzlete folytatására szánt tökével rendelkeznie és ilyet, illetőleg azt is, hogy ez a tőke a belföldön van elhelyezve, kimutatnia kell. (1890. febr. 10. 8,158.) Bűn-ügyekben. A jogtalan támadás elöl futással menekülni senki sem köteles. Nem hágja tehát át a jogos védelem határait az, ki a támadók elöl előbb megfutva, utóbb, midőn a folytonos üldözés közben Yédelem­képes állapotba jut, a jogtalan támadás ellen hasonló eszközt alkalmaz. A panosovai kir. törvényszék (1888. december 20-án 148/18(S8. B.) súlyos testi sértés bűntettével vádolt F. Fülöp elleni bűnügyben itélt: Vádlott a btk. 301. §-ába ütköző s a btk. 92. és 20. §§. szerint vétséggé minősülő súlyos testi sértésben bűnösnek mondatik ki s e miatt egy hónapi fogházra és öt forint pénz­büntetésre Ítéltetik. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás folyamán a követ­keze", tényállás derült ki. Vádlott az 1887. évi április hó 25-én küun volt a földeken szántani, a hol F. llia sértett és mostoha apja Zs. Gyóka tanú őt a szántásban meg akarták akadályozni, ellene támadólag léptek fel, sőt meg is fogták, mire vádlott kést rántott elő, kezével ide-oda hadonázott s e közben F. Iliát késével megsértette s elszaladt. F. llia a szenvedett sértés következtében felingerülve, az elfutó vádlott után dobta botját és vádlottat elérni igyekezett, vádlott sértett botját a földről felemelve s ezzel fel­fegyverkezve a sértett felet bevárta s midőn az hozzá közel jött, a bottal ennek karjára oly erős ütést mért, hogy ennek következ­téken karja eltört, a mely sérülés orvosi látlelet és vélemény sze­rint, hat heti gyógyulási időt vett igénybe. Vádlott a vizsgálat és végtárgyalás folyamán kihallgattatván, a fenti tényállást önbeismerő vallomásával megerősítette. azonban védelméül azt adta elő, hogy ö" önvédelemből sértette meg bátyját, F Iliát. Tekintettel azonban arra, hogy akkor, midőn sértett a megelőzőleg szenvedett kés­szúrás folytán felingerülve, az elfutó vádlott után dobta botját és őt elérni igyekezett s vádlott sértettnek botját a földről felemelve, ezzel felfegyverkezve a sértett felet bevárta s midőn ez hozzá közel jött, a bottal ennek karjára oly erős ütést mért, hogy ennek következtében sértett karja eltört, vádlott már nemcsak késsel, de bottal is felfegyverkezve állott a teljesen fegyver nélkül, puszta kézzel hozzá közeledő sértett féllel szemben; így vádlottnak azon védekezése, hogy önvédelemből járt el, ezen cselekményére vonat­kozólag figyelembe nem vehető, mivel ezen cselekményénél a

Next

/
Thumbnails
Contents