A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 10. szám - Az új hagyatéki eljárás. 9. r.

94 A jo a. jegyzés kötelességére nézve oly gyakori a mulasztás. Az eddig követett törvénykezési gyakorlat szerint tehát a be nem jegyzett kereskedő a btk. 414. §. 4. pont és a 416. §. 2., 3., 4. pontjaival nem is tartozik számolni; midőn a kereskedő ezt tudja, — tekintetbe véve azt, hogy Magyarországon az üzletemberek túlnyomó része csekély vagy épen semmi alaptőkével önállósodik — miért is jegyeztetné be cégét, mikor a bukásnak oly közel fekvő lehetősége őt arra a gondolatra készteti, hogy a cégbejegyzést a büntetőjogi felelősség csökkentése okából minden áron ki kell kerülnie ? Ezek tarthatlan állapotok. A büntető bíróságok a be nem jegyzett kereskedő csődje esetén első sorban vizsgálni tartoznának, nem terheli-e a bukottat mulasztás a cégbejegyzés körül. A mennyiben a beszünt üzlet forgalma utólag kideríthető nem lenne, a passivum maga, a tartozási összeg magassága elég felvilágosítást nyújt a kérdés elbírálására; kétely esetén szakértők véleménye hallgatandó meg. A mulasztásban levő bukottal szemben a csalárd és a vétkes bukás a btk. 414. és 416. §-ok összes rendelkazései alapján vizsgálandó és állapítandó meg; és a büntetés szigorúbban mérendő ki, mint a cégbejegyzési kötelezettségének rendesen eleget tett kereskedővel szembeD. Ha az igazság ezen követelményének elégtétel szereztetik, a bejegyzési kényszeren alig kell rendeletileg lenditni; a kereskedők önmaguktól fognak jelentkezni. Egy másik anomáliát észlelünk e téren a csődeljárásban. A keresk. törvény a kereskedő fogalmát a cégbejegyzéstől egészen függetlenül határozza meg; a csődtörvénynek a kereskedelmi csődökre vonatkozó határozmányai mindazonáltal oly következtetésre juttatják a törvény alkalmazását hogy kereskedelmi csődbe csak a bejegyzett kereskedők és cégek juthatnak. Míg a törvénykezési praxis (vagy legalább a fővárosra nézve egy megfelelőbb bírósági szervezkedés és munkafelosztás) amaz ellentétet el nem enyészteti, a cégbejegyzés elmulasztása által csőd esetén, vagy a keresk. törv. 3. és 16. §-ai hazudtoltatnak meg, vagy a csődtörvénynek a kereskedőkre vonatkozó intézkedései. Tudvalevőleg a csődkérés és csődnyitás időpontja, módja és feltételei, valamint részben a csődeljárás kereskedőkkel szemben szigorúak és lényegesen eltérnek a nemkereskedő által és illetve ellene követendő szabályoktól. A cégbejegyzést elmulasztó kereskedő e szerint a csőd küszöbén is fölényben van a kötelességét teljesített bejegyzett kereskedő felett, a bíró pedig ellenkezésbe jő vagy a törvény betűjével, vagy annak szellemével. Reméljük, hogy a csődtörvény revisiója alkalmával ezen kérdés is megohlást talál oly értelemben, hogy nem a cégbejegyzésnek formalitása, hanem a dolog lényege fog határozó lenni. Jelenleg azonban a baj még latens; a vidéki törvényszékeknél az még sem oly kirívó, mint Budapesten, hol a jogkérdéssel egyszersmind a bírói illetékesség kérdése is előtérbe lép. Csődtörvényünk hatályának második évében e kérdés akutussá vált: egy budapesti be nem jegyzett kereskedőjózan esze után indulva, csődnyitás iránti kérvényét a kereskedelmi törvényszékhez adta be; innen elutasították, miután cége bejegyezve nem találtatott. Ment a polg. törvényszékhez; onnan meg elutasították, minthogy ő magát kereskedőnek vallotta. Ezen abderitismuson a m. kir. Curia segített, a csődnyitást és eljárást a polg. törvényszék hatáskörébe tartozónak határozván. Hogy időközben a hitelezők összevissza exequáltak és hogy — a végrehajtás megtámadhatása akkor még kimondva nem lévén — a csődeljárás aztán illusoriussá vált, az mellékes dolog. Denique, azóta a be nem jegyzett kereskedő csődjét a budapesti kir. törvényszék traktálja. De mire a csőd a hitelező kérelmére elrendeltetik, neki előbb 3(J0 frt készpénzbeli biztosíték feláldozásával egy circulus vitiosust kell keresztül törnie. Az ott dívó gyakorlat szerint ugyanis mindaddig, mig a közadós vagyona végrehajtások által ki nem merittetett, a csőd a 84. §-nak betűszerinti alkalmazása mellett el nem rendeltetik, mert a hitelező rendszerint másként, mint birói zálogolási jegyzőkönyvvel nem valószínűsítheti azt, hogy az adós tartozásai annak vagyonát meghaladják; honnan is ismerje az egyes hitelező a közadós összes tartozásait és mely eszközökkel tárja ő föl a közadós vagyonát ? Midőn pedig a közadós vagyona végrehajtás által már kimerittetett, akkor megint nem rendeltetik el a csőd a 87. §. alapján, ha csak egy túlhajtott összegű biztosíték le nem tétetik. E miserián az által lehetne segitui, ha a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék lenne az egyedüli csődbíróság Budapesten. Egy csődbiztossal több vagy kevesebb, az már nem határozna; a budapesti kir. törvényszék raentesittetnék egy osztálytól és a közönség egyöntetű, a bukottra nézve szigorú, a hitelezőkre nézve méltányos eljárásban részesülne. Ha a be nem jegyzett kereskedőnek ebbeli mulasztása üzletének fenállása alatt nem is hatolt a keresk. törvényszékig, a mulasztás ugyanazon törvényszék, mint csődbíróság által lenne legalább utólag észlelhető és az ily kereskedők csődjénél is a csődtörvénynek a kereskedelmi csődre vonatkozó szakaszai fognának helyt. Mindenesetre a kormánynak és törvényhozásnak gondoskodnia kell arról, hogy az iparosi és kereskedői cég bejegyeztetésének — akár gondatlan, akár szándékos — elmulasztása és a törvény kerülése a vétkesre nézve előnyt ne képezzen. Az intéző körök pedig ne vegyék rossz néven, ha a gyakorlati jogász tapasztalatainak bőséges szertárából egy-egy útbaigazítással szolgál. Az új hagyatéki eljárás. Irta : dr. BLUM BÉLA pécsi kir. közjegyző. (Befejező közlemény.) * A 109. §. első bekezdése elé tulajdonképeni első bekezdésként ajánljuk a következő szavakat: 109. §. »Az örökösödési igazolványba a 65. §. által meghatározottakon felül az osztályegyezségben vagy a kérvényben foglalt körülmények is felveendők*, melyek után változatlanul következnék a tervezet 109. §. három bekezdésével. A 110—122. §. változatlanul megmaradnának azon megjegyzéssel, hogy a hol »örökösről«. illetve »örököstárs«-ról tétetik említés, ott mindig »önjogú« örökös vagy örököstárs értendő. A hatodik cim szól »a hagyományi igazolványról« s ez egészen változatlanul maradhat azon egy kivétellel, hogy a 123. §. első bekezdésében a tervezet 146. §-ra való hivatkozás, mint alább a nyolcadik címnél előadandókból látni fogjuk, helyettesítendő lesz a 147. §-ra való hivatkozással. A hetedik cím szól »a vagyonelkülönitésrők s a mint maga ez új intézmény az öröklési jogról szóló törvényjavaslatnak egyik legszerencsésebb alkotása, épen ugy a hagyatéki eljárásról szóló tervezetnek erre vonatkozó rendelkezései is annak legsikerültebb részét képezik. A vagyonelkülönzés, mely lehetővé teszi, hogy a hitelező vagy más igénylő követelhesse, miszerint a hagyatéki vagyon az örökös vagyonától elkülönittessék és igy annak összevegyítése vagy esetleg az örökös adósságai kiegyenlítésére leendő forditása megakadályoztassák, kétségkívül nagyban hozzájár u 1 a hitelezők s igénylök jogának és ezzel a személyi hitelnek is biztosításához. Az egész címben más változás nem szükséges, mint a perenkivüli jogélet közhitelességével összefüggésben álló azon két módosítás, mely szerint a 133. §. harmadik bekezdésében és a 135. §. első bekezdésében e szó »okiratilag« e szóval »közokirattal« lesz pótlandó. * * * Et nunc venimus ad fortissimum virum! A nyolcadik cím szól »a gyámhatósági képviseletről.« E fejtegetések III. részének bevezetésében általánosságban kifejtettük annak szükségességét, miért tartjuk az árvaszékek közvetlen beavatkozását a hagyatéki eljárás keretében mellőzendőnek s miért kívánjuk a gyámoltak és gondnokoltak öröklési jogainak megszerzését a bíróságok hatáskörébe beutalni. A többi müveit európai jogállamok mintájára, tehát mi is i hivatalból való beavatkozását követeljük a bíróságoknak ott, a hol kiskorúak avagy az 1877: XX. t.-c. 28. §. a) b) és c) pontjai szerint gondnokság alá tartozó személyek örökösökként, helyettesitett vagy utóörökösökként érdekelvék. Ehhez hozzáadjuk még azon esetet, melyről a tervezet 105. §-a szól, vagyis a hol az önjogú örökösök, illetve önjogú vagy nem önjogú hagyományosok a hagyatékra nézve, a - melyhez ingatlan tartozik, az örökhagyó elhalálozásától, illetve a curiai ítélet jogérvényre emelkedésétől számítandó három hónap - alatt a hagyatéki bírósághoz nem nyújtanak be kérvényt az | örökösödési, illetve azon ingatlanra vonatkozó hagyományi igazolvány tárgyában. * Előző közlemények a »Jog« 1., 2., 4., 5., fi., 7., 8. és 9. számaiban.