A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 10. szám - A cégbejegyzési kényszer. 2. r.

93 Ezen állítást megcáfolja azon valódi ténykörülmény, hogy az elsöbiróságok előtt indított és lefolytatott pereknek alig egy harmadrésze kerül felebbezés alá, mert a többiekben hozott ítéletekben a felek megnyugodnak. De megcáfolja az is, hogy a íelsöbb bíróságok is, az alsóbb biróságok biráiból nyernek időnkint kiegészítést és a felsőbb birós ágokhoz kinevezett vagy beosztott birák nem minden ismeret és tapasztalat nélkül foglalják el és töltik be helyeiket. De ha ugy állana is a dolog az alsóbb bíróságoknál, a mint azt állítják, az egyes helyeken előforduló hibák, rendetlenségek és zavarok inkább a szervezeti hiánynak és a személyzet fogyatékosságának mint a birák tudatlansága és járatlanságának tudhatók be. A hiányos ellenőrzés és az alantas közegek mulasztásai, vagy vigyázatlanságaiért, melyek néha csaknem minden még a felsőbb bíróságoknál is előfordulnak, az alsóbbfokú birói kart elitélni és felettök pálcát törni nem lehet. Ha pedig találkoznak az alsóbb bíróságoknál olyanok, kik nem ütik meg a mértéket, azon lehet segíteni a rendszeres törvényekkel, melyeket még most kevésbé lehet találni. A nem létező törvények ismeretlen földén, vagy a minden rendszer nélküliek zavarában és tömkelegében, a kevésbé jártasok és tapasztalatlanok, nem csoda ha eltévednek is, mert a mostani állapot útvesztőjéből kibontakozni, kivált egyes vidékeken és kis helyeken, nem igen kínálkozik az Ariadné fonala. De segítve lesz a bajon, ha a biróságok a mostaninál jobb szervezést nyernek; leginkább segíthetne azon a kinevezési rendszer, ha az egyenlő képesség és szakképzettség mellett, a kinevezéseknél a szolgálati időt, tevékenységet, szorgalmat, odaadást, buzgalmat és feddhetetlen jó magaviselet is mérlegelnék és azt léptetnék mindig elő, a ki azt munkásságával, sikeres birói működésével és az igazságszolgáltatás érdekeinek előmozdításával, valóban kiérdemelte. = Méltó kitüntetés. A kir. táblának érdemekben gazdag elnöke Vajkay Károly — mint megbízható forrásból értesülüuk — 0 Felsége által a belső titkos tanácsosi címmel fog kitüntettetni. Nagyszámú barátai és tisztelői ezen legfelsőbb királyi kegy nyilvánulását a magyar birói kar kitűnő képviselője iránt bizonyára csak a legnagyobb örömmel fogják venni. A cégbejegyzési kényszer. Ina : dr LÖWENFELD ALBERT, budapesti ügyvéd. (Befejező cikk.)* A bejegyzésre kerülő adatok valósága a cégbejegyzésnek oly feltételét képezik, melyet a keresk. törvényszékek el nem engedhetnek, hanem hivatalból kutatni és észlelni tartoznak; i következetesen a cégjegyzékekben bármikor talált adatok a valóságnak megfelelők legyenek s ez a hivatalbóli fellépésnek fő] indoka. Miután pedig maga a biztost creáló 1883-iki miniszteri I rendelet a biztost hivatalból való eljárásra küldi ki, a legújabbi | rendeletnek ama kitétele, hogy megszűnt cégeket a keresk. törvény nyomán hivatalból törölni nem lehetne, kissé érthetetlen. A cégbejegyzés elmulasztása nemcsak közgazdasági s pénzügyi politikai tekintetek alá esik, hanem vagyonjogi (főleg csődjogi) és büntetőjogi következményekkel is jár. Kevésbé a keresk. törv. 16. §-ában jelzett hátrányokat tartjuk szem előtt, mint inkább azokat, a melyeket bírósági beavatkozás esetére szintén a bejegyzést elmulasztó feleknek kellene tapasztalniok; e helyett ők azonban az elharapódzott helytelen bírósági gyakorlatnál fogva kötelességellenes mulasztásukért még bizonyos praemiumban részesülnek és ha valaki szenved, ugy az ártatlan felek azok, kik a mulasztóval kötelmi viszonyban állnak. A bírósági gyakorlat téves voltára nem ok nélkül utaltunk. Büntető bíróságaink ugyanis nem bocsátkoznak annak vizsgálatába, vájjon a be nem jegyzett bukott kereskedő törvénynél fogva, üzletének kiterjedésére való tekintettel, köteles lett volna-e cégét bejegyeztetni vagy sem ? Ok csak a tényleges állapotból indulnak ki. Ha be volt jegyezve a kereskedő, akkor tartozott rendes könyveket vezetni és mérleget készitni; ha nem volt bejegyezve, akkor ezekkel nem tartozott. Ha be volt jegyezve, neki nem volt szabad a fizetési képtelenség beálltát, a concursus materialis-t hitelezői előtt takargatni, sem végrehajtást maga ellen tűrni; ha nem volt bejegyezve, akkor már a rendes könyvvezetési kötelezettség alóli absolutióval ama nefas reá nézve nem áll, minthogy üzleti könyvek hiányában a cselekvő és szenvedőleges vagyoni állapot tükrébe jókor betekinteni nem képes. Következetesen a be nem jegyzett kereskedő épen a kritikus időpontban, midőn büntetőjogi felelőssége előáll, előnyös helyzetben van a rendes bejegyzett kereskedő felett; és tapasztalat szerint ezen viszszás állapot egyik főoka annak, hogy a cégbe* Előző közlemény a >Jog« 9. számában. lelki tulajdonairól, különben alig feledkezhetett volna meg róla ennyi ideig. Az most is, mint egyszerű káplán él az ngynevezett deficientiában. Simor József a neve e férfiúnak, kire hálásan emlékezem, mert atyjával együtt első érdemesített arra, hogy behatóbban foglalkozzék velem. Akadt mellette egy másik jóakaróm, ki ugyanabban a faluban, melyben atyám sok hányattatás és küzdelem után, mint egy grófi család házi orvosa megvonult, ugyanama grófi család gyermekei mellett nevelő volt. Serdülő gyermekként ismertetett meg sokkal, mit máskép alig sajátíthattam v^lna el. Mélyen sajnálom, hogy hálás elismerésemnek ezúttal kifejezése már nem juthat hozzá. Alig néhány héttel ezelőtt, mint teljesen elaggott aggastyánt kisérték gyermekei a temetőbe. De fia, a kir. itélő tábla bíráinak egyike : Veber Ottó tanuskodhatik arról, hogy mindaz való, a mit atyjáról emlékezve, elmondok. Később is fentartotta velem az összeköttetést, ki mindig hálásan emlékeztem arra, hogy Ő engedte meg, mikép azok, kik a grófi gyermekeket francia nyelvre, rajzra, zenére stb. oktatták, velem is foglalkozzanak. Benne is az emberi sziv jóakaratát ismerhettem meg. Csakhamar megszűnt azonban, még első gyermekkoromban, a lehetőség, hogy a pusztulásnak indult főúri ház jóvoltában részesüljek én is. Nem hagyott el ekkor sem az isteni gondviselés. Anyai nagyatyám , vezetett be családja körébe, melyben sok jóakarattal találkoztam. Élő tanura hivatkozhatom itt is : dr. B a r t a Béla tanácselnök ur ő méltóságára, ki még ismerte emiitett nagyatyámat. Ez egyszerű, de igen nemes szivű, jó indulatú ember volt, kinek fövágyát képezte, hogy majd ha felserdülök, derék gazdatisztet nevelhessen belőlem valamely főúri család részére, a mint hogy ő is, ki előbb megyei számvevő volt, az vala még néhány évvel előbb, mintsem én hozzája jutottam Emez óhajtása teljesültét azonban meg nem érhette. Meghalt csakhamar azután, hogy szárnyai alá fogadott. Nem maradtam azonban akkor sem elhagyottnak. Emiitett nagyatyámnak igen elterjedt családja: a sárosfalvai Bittóknak volt egy kiváló tagja, ki akkor Pozsonymegye alispánja volt. Ez állás akkor sokká' nagyobb jelentőségű volt, mint a minő most. Nem tagadta ez meg a rokonságot az apátlan, szegény árvával. Ezt még abban az időben nem követelte meg a divat és fenhéjázás. Megtűrt gyermekei közt és lehetővé tette, hogy tanulmányaimat pártfogása mellett folytathassam. Gyermekeivel együtt én is jogász lettem. Ragadós volt a példa és azért hiúsult meg nagyatyám terve. E család egyik tagját: Bittó Ernő kir. itélö táblai bíró személyében szintén üdvözlöm a mai napon körünkben. Bizonyíthatja e tekintetben előadásomat. Jogi pályámat az említett alispánnak : Bittó Beniaminnak, ki utóbb, mint kir. táblai biró halt meg, támogatásával elvégezvén, az a kérdés állott ismét előttem : mihez fogjak, mihez kezdjek ? Nehéz kérdés volt ez akkor is, nekem igen nehéz. Vagyontalan ifjú voltam, kinek időközben anyja is férjhez ment. Megszánt ismét a sors; újra akadt pártfogóm. Ennek neve sem ismeretlen e teremben ; itt arcképekkel is találkozunk, melyek e névvel vannak jelölve: az Ürményivel. Ürményi József, az akkori alnádor tette lehetővé, hogy a jurátusi élet nehézségein átjuthattam. Pártfogása mellett tettem le az ügyvédi vizsgát 1845-ben s ezzel megszakadt összeköttetésem most nevezett pártfogómmal. Nem maradtam azonban akkor sem elhagyottan. Újra akadt pártfogóm, kinek emlékét utolsó lehelletemig sok okból hálás kegyelettel fogom megőrizni; főleg azért, mert ő volt, ki átéreztette, megértette velem azt, hogy bármely pályán csak ugy haladhatunk biztos alapon előre, ha nem uraskodás a célunk, hanem ha azt, mihez hozzáfogunk, teljes odaadással műveljük, nem sajnálva bármely fáradságot s hiven, lelkiismeretesen buzgólkodva, az ismereteknek lehetőén teljes kiaknázásában, a gyakorlottság megszerzésében. E férfiúnak : Simon Flórentnek emlékénél ismét élő tanura hivatkozhatom, kit kis gyermekül láttam atyja oldalán. Ez: Simon Géza, most a kir. táblának egyik jeles birája. {Folytatása következik.)