A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 10. szám - Vajkay Károly. Életrajzi kép. 1. r.

§2 R. JOG. Az 52. §. szerint a bizonyítékok megnevezése vagy megszerzésére a fél is kérhet halasztást; az 56. §. pedig, ha a tárgyalás napján a felebbezési határnap még le nem járt, megengedi, hogy az ellenfél a tárgyalás elhalasztását kérelmezze. Mig a 62. §. szerint akkor is elhalasztandó a tárgyalás, ha a vevények a tárgyalásig még be nem érkeztek, mely körülmény igen gyakran elö fog állani. Ezen, és a javaslatban még sok helyen előforduló s a halasztásra tápot szolgáltató szakaszok nem csak ellenkeznek a sommás per természetével, de azt valódi alakjából egészen kivetkeztetik, s még azon rendelkezés mellett is, hogy a tárgyalás útjába akadályt gördítő fél, a félnek okozott költségekben elmarasztalható, utat csinálnak a hosszadalmasságnak, melyet a mostani rendszer mellett is mindenki elitéi. A javaslatnak 89. §-a pedig, az alsóbb bíróságokra nézve nagyon sérelmes intézkedést tartalmaz, mely szerint, ha a tárgyalásnál jegyzőkönyvvezető nem volt alkalmazva, az első bíróság a lefolyt tárgyalás és felebbezés költségeiben elmarasztalandó. Ezen szakasz a mellett, hogy nem intézkedik az iránt, miszerint a bíróság személyzete szaporittassék, nincsen tekintettel a mostani rendszer melletti kevés személyzetre, és akár lehet, akár nem, a 149. §-ra támaszkodva, parancsolólag követeli, hogy ;i tárgyalásoknál jegyzőkönyvvezetőket kell alkalma/.ni. És miután igen sok járásbíróság van, a hol vagy a joggyakornok, vagy az aljegyző hiányzik, az alkalmazásban levő egy vagy két díjnokot pedig az irodai munkálatoktól, az ügymenetre károssá válható hátramaradás nélkül nem lehet elvonni, hogyan lehet büntetni azt a birót, ki a tárgyalási jegyzőkönyvet elegendő, vagy alkalmas személy hiányában, maga kénytelen vezetni? Ezen szakasz a mellett, hogy csaknem lehetetlenséget kíván, mert az egy időben tárgyaló bíróság minden tagjának nem jut mindig jegyzőkönyvvezető, még a fegyelmi törvényt is hatályon kivül helyezi. Mert eddig még a szabálytalanságok és rendetlenségek miatt, a biró felett illetékes fegyelmi bírósága ítélt, a javaslat szerint azonban a járásbirót a törvényszék mint felebbviteli bíróság, minden kihallgatás nélkül elitélheti, megbüntetheti. Az 1881. évi LX. t.-c. 35. §-a a mostani törvény szerint hasonló intézkedést tartalmaz ugyan, midőn a szabálytalanságot elkövetett birói kiküldöttet, az előterjesztés költségeiben a bíróság elmarasztalhatja. De az idézett törvény nemcsak megengedi, de kötelezi is a birót arra, hogy az előterjesztés felett a szükséghez képest, a kiküldöttet is meghallgassa és azután hozzon határozatot. TÁRCA. Vajkay Károly. (Életrajzi kép.) — A »J o g« eredeti tárcája. — (IVy.) A legközelebb mult számunkban közöltük annak a lélekemelő ünnepélynek leírását, a melyet a budapesti kir. tábla rendezett elnökének: dr. Vajkay Károlynak tiszteletére abból az alkalomból, hogy az elnök államszolgálatának 40-ik évfordulóját jubileálhatta. Közöltük az ünnep folyamán mondott üdvözlő beszédet s az ünnepelt elnöknek erre mondott válaszát, kivévén, hogy az ennek keretében, megkapó vonásokkal ecsetelt önéletrajzi elbeszélést nem szerezhettük meg és így azt ki kellett hagynunk. Időközben, utánjárásunk eredményéül, abba a szerencsés helyzetbe jutottunk, hogy több egyes, ott jelenvoltnak elbeszélése nyomán összeállíthattuk és így — említett leírásunk kiegészítéséül — közölhetjük az említett önéletrajzot, mit a tábla elnöke — mint azt kifejezetten hangsúlyozta — csak azért mondott el, hogy most, midőn a kir. táblának küszöbön álló átalakítása széles körökben nyugtalanítja az elméket és kedélyeket, birótársai azt a meggyőződést meríthessék az ő életrajzi adataiból, hogy az isteni gondviselésben vetett hit és remény sohasem csal. Ismételten kifejezte az elnök, hogy beszédét csak egyszerű társalgásnak kívánja tekinteni s az egyéb igénynyel nem bir. Habár tehát az elbeszélés nem volt a nyilvánosság elé szánva : közöljük azt, mert meggyőződésünk, hogy azzal a célzott megnyugtatást magunk részéről is elősegítjük s egyúttal kedves emlékkel szolgálunk az ünnepelt férfiú "számtalan tisztelőjének, kiváltképen pedig némileg kárpótoljuk azokat, a kik nem lehettek jelen az ünnep lefolyásánál és nem hallhatták azt a leghitelesebb alakban. Az önéletrajz nagyján és megközelítően következőleg hangzott: A törvény azon elvétől, hogy kihallgatás nélkül senkit sem lehet elitélni, a javaslat szerzőjének sem kellett volna eltérni. A 101. §. követelményének sem lehet mindenkor megfelelni, mert sokszor fordul elő eset, hogy azon biró, ki a tárgyalásban részt vett, kinevezés, szabadságolás, betegség vagy elhalálozás miatt, már nem vehet részt az ítélethozatalban, s ha nem lehet helyette más birót az ítélethozatalra alkalmazni, akkor az ügyet Ítélettel nem is lehet befejezni. Ezen szakasz tehát a gyakorlatban nem alkalmazható. A szóban forgó törvényjavaslatot sokan azonban, az általam felhozottakra szemet hunyva, nem a benne rejlő hiányok és egyes rendelkezéseinek téves volta vagy célszeríítlcnsége miatt, hanem azért Ítélik el, mert attól tartanak, hogy a törvényszékek mint felebbviteli biró nem tudnak kellő önállóságra, minden befolyástól ment függetlenségre jutni, és a törvényszékeknek, kiknek birái a járásbirákkal egyenlő rang és képzettséggel bírnak, nem lesz meg azon tekintélyük, mely most a felsőbb, mint önálló felebbviteli bíróságoknak megvan, és mert a törvényszékek birái nem birnak azon szellemi tulajdonságokkal, melyeknél fogva képesek volnának az első ítélkezés hibáját, alaptalanságát, törvényismeret hiányát, hanyagság vagy vigyázatlanság szülte szabálytalanságukat kijavítani és az ejtett sérelmeket orvosolni. Igaz ugyan, hogy jobb és tökéletesebb lenne a törvényszékek mint felebbviteli bíróságok szervezete, ha minden más munkától elvontan, egyedül a felebbviteli munka és hatáskörrel ruháztatnának fel, de azt az államháztartásban követendő és a helyzet miatt szem elől nem téveszthető takarékossági tekintetek nem engedik meg. Mind a mellett is azonban túlzott és nem bir kellő alappal azoknak félelmök, kik a fentebb mondottak miatt aggódnak. Mert tudtommal a törvényszékeket sem a járásbíróságok, sem a felek nem befolyásolják, de ha befolyásolnák is, van bennük elegendő önérzet és szilárdság arra nézve, hogy a befolyásolásnak ellen állanak. A tekintélyt pedig nem mindig a magas polconi állás, cím és rang vagy annak megszokása szerzik meg, hanem a tudomány, szakértelem, tapasztalat, az igazságszolgáltatásba™ pártatlanságba helyezett bizalom és megnyugvás, mit idő folyamán a törvényszékek is megszerezhetnek és meg is fognak szerezni. De nem is ugy van az, a mit egynémely személyek nem minden személyesség és elfogultság nélkül tévesen, sőt igaztalanul állítanak, hogy az alsóbb bíróságok tudatlanok, a törvény ismeretével nem birnak, járatlanok, hanyagok és vigyázatlanok volnának. »Köztudomású, hogy nem sokára betöltöm életkoromnak 6á-ik évét. Természetes, hogy emlékeim messze visszanyúlnak a múltba és sok nehéz órán, itt-ott sötét napok egész hosszú során akadnak meg. Büszkeségem, hogy megküzdöttem ezekkel mindig férfiasan, és a kétségbeesés zsibbasztó hatalma sohasem vett erőt rajtam. Most, életem alkonyán pedig annak a szerencsés helyzetnek örvendek, hogy még sok élő tanura, vagy legalább is e tanuknak hozzátartozóira hivatkozhatom annak bizonyítása végett, hogy életemnek egyes elmondandó eseményei valók. Merítsenek ezért ezekből bizalmat és erőt a küzdéshez, a kikre időnkint talán szintén nehezednek nehéz napok. Szegény falusi orvosnak voltam gyermeke. Tulajdonsága volt annak is — mit én híven örököltem tőle — hogy a vagyonszerzéshez épen nem értett. Az a szerencsétlenség igen korán, serdületlen gyermekségemben ért, hogy atyámat elvesztettem. Atyátlan árvaképen teltem meg életemnek első lépéseit. Már atyámnak életében akadt azonban egy ember — egyszerű falusi jegyző — ki a gyermek iránt érzett rokonszenvből beavatott az irás és olvasás mesterségébe. Ezt támogatta fia: a nagyszombati seminariumban fejlődő papnövendék. Szünidejét töltötte ez azzal, hogy a gyermekkel megismertette a hit tanainak alapelveit és megkedveltette a tudás elemeit. Ez az akkori clericus ma is él; megtartotta jóindulatát mostanig irányomban. Vele való érintkezésem meggyőzött arról, hogy lelki világát a sors csapásai nem birták megzavarni. Megmaradt emberszeretetben, lelki megnyugvásban, benső békében az, a ki vala régmúlt fiatal éveiben. Pedig ez a pap külső fénynyel nem díszelkedik ; másutt talán jobban méltányolták volna, mert bizony még csak plébános sem lett soha. Holott sok kilátása, vérmes reményei lehettek pályájának kezdetén tudományánál és nemes szivénél fogva, utóbb pedig azért, mivel névrokona a mai magyar katholikus papság élén álló férfiú, kinek aligha van tudomása az elaggott pap nemes